Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-13 / 41. szám - Társaság, divat • Bozzay Margit: Áldozatok
hogy mi sohasem találkoztunk és semmi oka sincs, hogy szeressük egymást, de hát egy demokratikus országban élünk. Tehát helyes, ha én téged Jimynek szólitlak és te szólíts engem egyszerűen Fattynak, vagy valami hasonló becéző néven. Sajnos, Jimmy, most éppen nincs kéznél fotográfiám, de azonnal elmegyek a fényképészhez és csináltatok egyet, hogy elküldhessem. Most dolgozom az önéletrajzomon is és egy kicsit hosszú és nem is túlságosan jó és még jó sok hét beletelik, míg befejezhetem. De most jut eszembe Jimmy, hogy az utóbbi időben erősen érdekelnek a jogi kérdések és az ügyvédek helyzete. Kérlek, küldd el nekem a fényképedet, az irodádnak a fényképét, az összes ügyirataidnak a listáját, a bírósági beadványaidnak a másolatait és jegyzékét, a perirataidnak, fellebbezéseidnek, marasztaló vagy felmentő végzéseidnek egész lajstromát, a havi jövedelmednek, bevételeidnek és kiadásaidnak pontos könyvelését, mindazoknak a könyveknek a jegyzékét, amelyeket 1914 óta olvastál. Légy kedves és közöld velem, hogy praxisod alatt több suszterral volt-e dolgod, vagy több Íróval? Feltétlenül küldj magadról még egész csomó információt, hogy egy történetemben felhasználhassalak. Hogy vagy megelégedve a feleségeddel? Erre a kérdésre vonatkozólag is küldj egész részletes választ. Előre is köszönve kedvességedet, maradok hűséges barátod Sinclair Lewis. Egész Amerika most a midwesti ügyvéden mulat, akinek levelét Sin clair Lewis teljes cím és név megjelölésével közölte. Az Authors League Bulletin megjegyzi, hogy az eszköz, amivel Lewis a molesztálások ellen védekezik, nagyon radikális, de teljesen indokolt, mert aligha van mód, hogy az írók másképpen leszoktassák magukról a magánéletükbe vájkáló érdeklődést. Sinclair Lewis min denesetre megengedheti magának, hogy egy olvasót elveszítsen és néhányat magára haragítson. Mert a közvélemény, mint mindig, most is mellé áll. TÁR S A S Á a, »IVAT ÁLDOZATOK Jött... Honnan, miből, mikor, nem sokat számit. Csak itt volt, felborított mindent, belenyúlt az otthonokba, s a játszadozó, boldog kacaju kislányokat és a háztartással foglalkozó szelid asszonyokat kikényszeritette az élet küzdőterére harcolni, verekedni a mindennapiért... A lelkűk továbbra is megmaradt gyengédnek, védtelennek, érzékenynek, szerétéiért szomjazónak, a testük gyengének, hamar fáradónak, s a természet leküzdhet ellensége folytán sok minden külső és belső körülménytől befolyásolhatónak. S a nő mégis ■—- mert a kényszer igy parancsolja —- ezzel a sok gyengeséggel, készületlenséggel ott kell hogy járjon, ahol a férfi jár. Ugyanazon a sziklás, szakadékos utón, ugyanazzal, sőt több nehézséggel küzdve, — de mig a férfi az évezredek óta megszokott szöges cipőt viseli hozzá, a nő a kezdet gyermekcipőiben bukdácsol s nem tudja, hogy mivel verekedjen először? A saját gyengeségével, a viszonyokkal, vagy a férfival, aki lenézi az erőlködését, hátráltatja a munkáját, akadályokat gördít eléje, s amellett, hogy megnehezíti az érvényesülését, még a munkája diját is megrövidíti, arra az álláspontra támaszkodva, hogy nem családfentartó és kevesebbel is beéri, mint a férfi. Sajnos — be kell érnie. Be kell érnie uammazon végzettség, ugyanazon munkaidő, ugyanazon munka, sőt családfentartó volta ellenére is, mert nagyon jól tudja, hogy tiltakozása, elégedetlensége csak ront a helyzetén, s hogy az egy falat kenyérért, amit véres küzdelemmel kiverekedett, százan és ezren versengenek ... S tudja azt is, hogy ez a verseny napról napra keményebb, a küzdelem napról napra lélekölőbb s a kereseti lehetőség napról napra kevesebb lesz . . . ' □ . Annyira, hogy ma már csak akiknek lelkűk van (s milyen kevésnek van), fájdulnák fel arra, ha hallják, hogy egy nő a hónap harminc éjszakájából csak tizenötöt tölt ágyban s a másik tizenötben 24 órás szolgálatot teljesít óriási felelősséggel, óriási munkával, havi 800 korona fizetésért. Az sem ritkaság — „sőt kivételes szerencse“ —- ha reggel 8-tól este 8-ig terjedő kemény munkaidőért 2 korona órabér mellett napi 20 koronát keres. Az sem, ha műhelyekben heti 60— 80 koronáért varró- vagy himzögép fölé görnyedve rontja a tüdejét, szemét s vált ingyenjegyet minden fertőző betegségre. Sőt az sem, ha érettségivel szobalánynak vagy kiszolgáló kisasszonynak megy s a csekély 12 évvel, amibe az érettségi megszerzése került, s a rengeteg éjszakázással, koplalással, nincstelenséggel, faauoskodással mint a szobalányi vagy kiszolgálákisasszonyi élet előjátékával kell megbarátkoznia. □ S ezek csak a külső, a látható körülmények. S ha ezek sirnivalók, menynyivel sirnivalóbbak a belsők. Azok, amelyekről éppen nő voltánál fogva csak nagyon ritkán beszél a nő, mert csak nagyon ritkán kerül olyan valakivel össze, aki az ilyen borzalmasan küzdő, lemondó, agyonsanyargatott élet belső megnyilvánulásait, következményeit is meg tudja érteni. Szerintem nincs lélekrázóbb, szivbemarkolóbb valami, mint mikor egy nő igazán, egészen megmutatja magát. Amikor nem kikészített, beállított, retusált fényképet, hanem olyan pillanatfelvételt ad, amelyben élesen, tisztán látszik lelki életének a szóban forgó mozzanata. Én rengeteget látok ilyent. Sápadt, vonagló szájú, száraz szemű nőket, akik vasököllel kényszerítik magukra a könnytelenséget s akik mint a borzalmaknak palástját lebbentik fel előttem kenyérkereső életük gyötrelmeit. Akik beszélnek otthoni nyomorúságról, nélkülöző anyáról, testvérekről, reggeltől estig tartó szakadatlan munkáról, kimerültségről, lépten-nyomon eléjük bukkanó s a kenyerüket veszélyeztető férfivágyról, s ennek a legtetejébe a mindezeknél borzalmasabbról, a lelki egyedülvalóságról, a szeretet után való sóvárgásról s a szörnyű reménytelen jövőről. Hallgatom őket. Hallgatom és vigasztalom ezeket a minden idők legszomorubb rabszolgáit és napról napra erősebb lesz bennem, az a meggyőződés, hogy soha, amióta emberek vannak, emberek küzdenek a mindennapiért, — harcos még nem állott olyan gyengén, olyan magárahagyottan, olyan könnyen kizsákmány álhatón a küzdőtéren, ahogy a mai nő áll a mai élet küzdőterén. Nemcsak azért, mert a szive, a lelke, az asszonyi volta ezer fizikai és lelki gyengesége kitörölhetetlenül az évezredes múlthoz fűzi, hanem azért is, mert a férfi amellett, hogy a munkában kizsákmány ölja az erejét és tehetségeit, cinikusan kinyújtja a kezét és dönti romba a lelkében élő, széTM>”r"ről, jóságról, emberszeretetről, fér/ becsületről faragott álomképet is. Bozzay Margit.
