Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-06 / 40. szám - Társaság, divat • Kovács Péterné: Férfi kontra nő

ösisizie. Kéziét (nyújt itt is mindenkinek és a hívők megérintik ajkukkal a platina­­tryiürüt. Áldást oszt a pápa és már el is tűnt a biiborszinü függönyök, a nagy, felkér ajtók, a márványoszftop-ok mögött. Néhány percig tartott, amiig végighaladt a termen. Az élmény a maga sejtelmes ellisulhanás-ában itt talán még . mélyebb, miint odlaibenin a trónt ereimben, ahol a lá­togatónak módjában áll jobban megfi­gyelni a pápát éis emberibb közelségbe kerülni hozzá. * Egy óra felé ebédel a. pápa. Régi va­tikáni szokás okhoz híven nem a papjai­nak társaságában, hanem egyedül. Kora­­diéüultán másfél-órás séta következik a va­tikáni kertekben. Csak a személyi tit­kár kíséri XI. Piiusit.. Előfordul, ' hogy híres fehér automobiljá 1 ko csízük ki. — Újabban sűrűn megtörténik az is, hogy meglátogatja az intézményeket, amelye­ket a. Muiss-oilinliviel költött paktum, a pá­pai álltaim önállóságának helyreállítása óta, a vatikáni közigazgatás- szükséges­nek tartott megszervezni. így postahivatalt emeltek a Vatikán területén, amely pápai bélyegeket aid ki. Legutóbb megnézte XI. Pius az uj palo­tát és- derűsen mosolygott, amikor a pos­tai önök elmesélte, hogy a világ mindé-1 % részéből eigybegyült bélyeggyűjtőik, ho­gyan rohanták meg a hivatalt-. Mindenki elsőinek akart hozzájutni az uj kiadású bélyegekhez. Megtekintette a pápa, a pos­tahivatal modern rá dióbe rendezését, az amerikai gyártmányú teüeifonközpontot­­is, amely utóbbi közvetlenül kapcsol bár­mely Rámában levő számot. Sőt, ha a pápának éppen kedve lenne hozzá, az író as-zt-alán levő készülék segítségéivel köz­vetlenül adhatnia utasítás-okat amerikai, vagy ausztráliai bíbor okainak is. Kevesen tudják, hogy bataümais nyom­da, melyben modern rotációsok vannak: áll a Vatikán rendelkezésére. Itt nyom­ják az Oisservaitore Roimano-t, amely a pápai állam hivatalos laipja és időnként igen harcos újság, amely a vatikáni ér­dekeknek Itáliávail szemben v-aló megvé­déséiben gyakran éppen olyan heves han­gokat üt meg, minit bármely más- „(pol­gári“ politikai napilap, ha az ország ér­dekéiről van szó. XI. Piuis jól tudja, hogy a sajtó erejét manapság nem sza­bad kilhasznáöatllanul h-agyn'i. ... A délutáni órákban ismét kezdetét veszik a hivatalos audienciák. Utána még órákon keresztül dolgozik szobájá­ban XI. Pius-. Rendszerint csak éjfél fe­lé kerül sor a pihenésre. Hat-hét óránál többet sohasem alszik a pá^a. TÁR * A S Á <«, » I V \ T A nő helyzetéről1, a kenyérkereső nő­ről a férfivel való egyenrangúságáról, vagy kisiehbrenldüsiégéről számos' cikk látott napvilágot e lap kasábjain. Hogy mennyire aktuális' é® egy-két szóval- el nem intézhető problémáról van sízó, a-z legjobban kitűnik a cikkek és hozzászó­lások sokféleségéből és számából. A vita néha már harcias jelleget ölt, a-ho-1 támadások és védekezések követik egymást. Ezen azonban nincs mit cso­dálkozni, ha tekintetbe vesszük, hogy a vitázó felek mindkét nemihez tartoznak és mint ilyenek, nemük szempontjából saját igazukat akarják bebizonyítani. Kinek van igaza, a. dolgozó nőnek-e, aki jogait és jogainak elismerésiét köve­teli, a férfi-nek-e, aki a nőt a háztartás vezetéséhez és az anyasághoz utalja, nem lehet egykönnyen eldönteni. A harc tulajdonképpen ősidőktől fog­va áll a kiét nem között. A férfi é® a. nő a családon kiviül mindig szemben állott és áll egymással. A férfi erejének, a nő gyengeségének tudatában. Ez az ellen­tét csak a családi életen beliül egyenlí­tődik ki. A kenyérkereső, dolgozó nő, száz szá­zalékig ki van szolgáltatva feljebbvaló­jának, akii- rendes körülmények között férfi. Hány ke-s-erves- könny hullott- már a. főnök ur agresszív fellépésié miatt? Hánys-zor hangzott el gyenge vigaszta­lásképpen „k-omiisziak a férfiak“, ha a komoly, dolgozni kényszerült nőben nem a. munkatársát, de a nőt látta a tisz­telt főnök ur. Nincs abban tehát semmi természe-tel­­leneisi, ha a nő, akit a gazdasági viszo­nyok kényszerítenek kenyérkeresetre, el­ismerést követel magának és megköve­teli, hogy őt és munkáját komoljaa f-o gadják, hiszen éppen a tiszteit főnök urak állapították meg, hogy jó, olcsó, kűkliisime-ret-es- munkaerőt nyert-ék a női alkalmazottak nagy részében. Ennyiben és ebiből a. szempontból a nőknek Va-n igazuk. iDe legyünk tárgyilagosak és nézzük most, hogy a családi élet keretén belül hogyan viszonyúik egymáshoz .a férfi és a nő? Milyen szempontok vezetik a férfit a nő helyzetiének megítélésében!? A családon belül, mint azt már emlí­tettük, a nemek természeti adottságánál fogva, kiegyenlítődik az ellentét. Sőt bátran állíthatjuk a megkopott igazsá­got, hogy a családban a nő az uralko­dó. Százféle vonatkozást fel tudnánk so­rolni', hogy mennyire ki van- szolgáltat­va itt a férfi — a nőnek. A férfi, hogy a családi életben megta­lálja, amit kle-reisi: a békét, a pihejést, a kényeimet-, jövedelmének helyes beosztá­sát, esetleg anyagiakban gyarapodást, ez mind, minid a nőn, a ház asszonyán for­dul meg. (Vannak természetesen kivéte­leik. Deispo-ta hajlamú férjek, durvák, erőszakosak vagy valamilyen szenvedély rabjai, de a dolgozó nőik között is akad­nak olyanok, akik maga vitele tűkben nem riadnak vissza női mivoiltuk hang­súlyozásától, se a főnök ur agresszív fel­lépésétől.) Miikor a férfi házasodik, akkor nem egy ügyvédbejtárt, könyvelőt vagy fo galimazót vesz el feleségül, de a Nőt, akiben élettársat, keres- és akiről azt gon­dolja, hogy mindazoknak a feltét "leró­nék meg tud felelni, amin volta” -éppen a család feliépül. (Kivételek, sajnos, -zé-p számmal, a.z anyagi érdekből nősülök.) Ezért keresik a férfiak házias lá­nyokat és ha ellenséges szemmel nézik a női emancipációt, n-em kell mindjárt elfogultsággal vádolnunk őket. A férfiak nagyrésize- a családi élet kikezdését látja a nőmozgalomban és> ellenszenvesnek ta­lálja, annak firtatását, hogy ki az erő­sebb? Az emancipált nő nem mindig fedi az intelligens, öntudatos nő fogalmát. Ha férjhez megy, lealacsonyitónak találja a háztartással való foglalkozást, megveti a főzést és nem akar — gyermeket. Ke­sereg, mert a férje nem értékeli az ő képességeit s mikor aztán már kezdene észretérni, egy elrontott házasság van mögötte. Ez a nőtiipus váltotta ki a fér­fiakból az elllenséges- hangulatot a női emanciip áció vai szemben. Ennyiben és ebből a. -szempontból-, hi­ába, a fé-rifiaknak van igazuk! Kinek van hát igaza? Külön, külön mind a két nemnek, együttvéve, egyiknek se, mert olyan időket élünk, amikor az embert és- az egé-sz társadalmat kérlelhetetlen erők sodorják a pusztulás vagy az átalakulás felé'. Kovács Péterné.

Next

/
Thumbnails
Contents