Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-29 / 39. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón

Alice a szavába vágott.

— Én semmit sem felejtettem el. Nincs egy percem, hogy ne gondoljak a történtekre.

— No lássa. Akkor annál inkább. Nagyon is sokat foglalkozik ezekkel a dolgokkal... Túlságosan szabadjára ereszti fantáziáját s ezért aztán nem csoda, ha izgatottságában érzéki csalódásokat él meg.

Az asszony fáradtan mosolygott.

—- Higyje el, ez nem volt érzéki csalódás.

Leuthner sehogysem tudta megingatni az asszony föltevését...

6.

Alice és Mary aludni ment, a többiek is szétszéledtek, egyedül Leuthner maradt még az étkezőteremben. Cigarettára gyújtott s merően nézett cigarettája füstjébe. Tekintete az ajtóra tévedt — a cigaretta kiesett szájából. Megdöbbenve pattant föl.

Ö is meglátta az üveg mögött fölviílanó szempárt.

Kinyitotta az ajtót.

A födélzeten senki.

Előre sietett a gépház lejárata felé: senki----------A parancsnoki hid alatt átsietett a másik oldalra. Egy fehér alak igyekezett a legénységi kabinok lejárata felé. A szakács.

Talán ő lesett be az étkezőbe?

Lehet. Épp úgy lehetséges, mint az ellenkezője is.

Azonban Leuthner kapitány habozás nélkül megesküdött volna arra, hogy az á szempár, melyet az ajtón át látott — a Lane szeme volt.

Ugyanezzel a vad, kétsébeesett tekintettel meredt rá három évvel ezelőtt is, amikor a főtárgyaláson ellene tanúskodott ----------Visszatért az étterembe. Alicet újból ott találta.

—- Ön még nem tért nyugovóra, Mrs. Pyne?

— Nem, —- felelt az asszony — a dolog nem hagy nyugtot.

Most már Leuthner kapitány sem mert többé érzéki csalódásokról beszélni.

— Rádiótávirászunk utján táviratot küldtem a newyorki rendőrségnek — folytatta Alice. — Megkérdeztettem, hogy Lane elhagyta-e a börtönt?

7.

Leuthner másnap korán kelt. Felöltözködött és kiment friss levegőre a födélzetre. Most nyilt először alkalma arra, hogy a „Svanon“ egy kissé körülnézhessen. A Svan középnagyságú gőzös volt. Minden jel arra mutatott, hogy a hajó eredetileg nem kéjutazásokra készült. Mikor Alice megvette, egészen átalakították, (ezt Cnawan kapitánytól hallotta) s mostani alakjában mindenesetre megfelelt annak a célnak, amire Alice szánta. Kényelmes volt és levegős, aki évekre ide száműzte magát, itt zavartalanul élhette remeteéletét.

Leuthner izig-vérig tengerész volt. Szerette a végtelen óceánt, szerette a hajót, szerette a változatosnak éppen nem mondhaó, de színeikben és szépségben gazdag életet, melyben a szakmájabeli embereknek van osztályrészük. és ennek dacára nem tudta megérteni, hogyan határozhatta el magát egy nő, akinek addig bőséges része volt az élet örömeiben, hogy több esztendőre egy ilyen sivár hajóra költözzék és megelégedjék egy maroknyi unalmas, bárdolatlan, vén tengeri medve társaságával.

D>e ki tud eligazodni egy asszony gondolatain, tervein és szándékain? Leuthner nem törte tovább a fejét ezen a problémán. Tisztában volt vele, hogy nem az ő hivatása ezt megoldani. S ezért nagyon is prózai foglalatosságot választott: éhes volt és elment harapni egy kis reggelit. Mikor a konyha mellett elment, eszébe jutott az esti látomás. Megállóit a kerek ablak előtt és benézett a konyhába.

Kiváncsi volt erre a szakácsra.

Főleg a szemére.

A tűzhelytől jobbra pléhvel borított asztal állt, az asztal előtt ott ült háttal az ablaknak a szakács. Burgonyát tisztított. Széles vállán, előrehajlott alakján erősen feszült a fehér vászonkabát. Mikor edénye tele lett az apróra szeletelt burgonyával, az ablak felé fordult, hogy a kötélen függő ágasról egy másik edényt vegyen le. Leuthner egy pillanatra láthatta az arcát. A szemét azonban nem. A szemét sötétkék szemüveg takarta.

Leuthner gyanakvó érzéssel ballagott tovább. Lehetséges volna, hogy ennek a szakácsnak az álarca alatt lenne?-------' És Lanénak mégis csak a hajón kell lennie.

A fehére lakkozott étteremben már ott találta Crawen kapitányt, aki egészséges étvággyal fogyasztotta reggelijét s Leuthner részére is teát és ham-and-eggs-et rendelt.-r- Angol szakácsotok van? — érdeklődött Leuthner.

— Á, dehogy is. Olasz.

— Már régóta van a „Svan“-on?

— Egy fél éve. Triesztben szállt föl.

Crawen kapitány az étkezés végeztével teendői után sietett. Leuthner pedig a kabinjába ment a (lépcsőn, hogy cigarettát hozzon. A kajüt bejáratánál Alice-szal találkozott. Ab’ce egy papírlapot tartott a kezében.

— Itt a felelet.

— A tegnapi szikratáviratra?

— Igen.

Az asszony átnyújtotta a táviratot.

Leuthner szeme átszaladt rajta. Az egész csak öt szó volt:

„Nevezett fegyenc nincs szabadlábon.“

8.

Mary a lóval lépett.

— Sakk.

Leuthner egy mezőnnyel odább vonult a királyával. A leány bástyával újabb sakkot jelentett be.

A férfi gondolatokba mélyedten meredt a sakktáblára. Határozottan rosszul állott. Ha nem vigyáz, úgy a kis bakfis még megveri. Hogy is áll most? Ha a futóval lép a bástya elé, akkor tisztet áldoz, ha a királlyal vonul tovább, ott újabb, még veszedelmesebb, koncentráltabb támadásnak teszi ki magát.

—- No, mi lesz? — sürgette Mary nagy türelmetlenül.

— Még egy kissé gondolkodnom kell! — bosszankodott a férfi.

—- De ne félóra hosszat!

Leuthner valóban tulsokáig habozott a lépéssel, melytől az egész játszma sorsa függött.

Mary unatkozott. Fölállt a játékasztaltól és föl s alá kezdett sétálni a hajószalonban. A deszkafal tele volt groteszk fametszetekkel, melyek női és férfifejeket ábrázoltak. A fejek plasztikusan domborodtak ki. Mary az egyik szakállas fafigura előtt megállt, elővette zsebkendőjét és tisztogatni kezdte a dombormüalak orrát. Mint ahogy a gondos anyák szokták tenni csecsemőikkel.

— Mit csinál ott? — kacagott Leuthner erőszakolt