Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-29 / 39. szám - Singer, Johnny: Az utazás romantikája

JOHNNY SINGER mondain megjegyzései — PAUL TELEMANN rajzaival A gigantikus Ozeanliner utrakéiszen áll a Pier mellett; a daruk zúgása elcsitult s a bőrönd- és postacsomag-he­gyek eltűntek a gőzös fekete belsejében. A felső fedélze­ten az újdonsült fiatal asszony boldogan szorítja magához rózsacsokrát és férje felöltőjéről egymásután szedi le a tarka konfetti-darabokat, amit a búcsúzó barátok szórtak rá. A pólóteam elbúcsúzik amerikai vendéglátó gazdáitól. A Theatre de 1‘Odeon társulata, csupa ismert művész és művésznő, sötét, nagy szemmel, nagyon francia külsővel, cseveg és nevet is látszik, hogy boldogan indul ismét Pá­rás felé. Riporterek tolongnak a pénzkirály körül; utolsó kísérletet tesznek arra, hogy kicsalják belőle tengerentúli terveit, titkát. Folytonuton lady, akit a fedélzeten a be­avatottak régóta kitünően ismernek, elkéri szobalányától kis sealyham-jét és az öleb életunt pofáját odatolja a fényképező gép lencséje elé. A kutyus unottan elnéz New­­york felhőkarcoló horizontja fölött — öt év óta tizedszer indul innen vissza Európába. Egy messenger boy rohan a fedélzetre és átnyújtja az utolsó rózsacsokrot a hazájába visszatérő szőke hercegnőnek. A hajó szirénái fölbugnak, a dock felöl csakhamar meg­jön a válasz. A pier visszahanyatlik. Hat gőzbárka vonja ki az óriás gőzöst a kikötőből a délután ezüstös és lila pá­ráiba. Orra keletre mutat: Párás felé. Folytonuton lady szá­mára a Champs Elysées Párása lesz, a Rue de la Paix-jé — uj ruhák, uj kalapok, uj ékszerek — teadélután a Cer­­cle Interallié-ban, diner a Ritzben. A fiatal asszony a Notre Dame-ra gondol, a Folies Bergéres-re, a Mona Li­­sá-ra. A legfaishioneblebb amerikai női irodalmi dij nyer­tese a quartier latin-re vágyik, melynek hírnevét iá Café du Döme inkább terjesztette el Amerikában, mint a Sor­bonne. Miközben a hajó a nyílt óceán felé siklik és az utasok először mennek végig a fedélzeti sétányon, miközben a fő steward bérbe adja a nyugágyaikat és segédei teát vagy kávét hordoznak körül, a pénztártiszt kabinjában Mister Traveller az utasok listáját tanulmányozza. Jegyzőköny­vébe több kabinszámot ír be. Később fölkeresi a főstewar­­dot és — miután átta­nulmányozta az első­­oisztályu étterem ülési rendjét, — kiválasztja a legjobb helyet az ebédlőben és a télikert ben. Természetesen ki­köti: ha tévedett, hol­nap uj helyet kér. Majd átmegy kabinjába, — a jegyvételnél gondosko­dott arról, hogy szobá­ja a B-fedélzeten le­gyen, lehetőleg a hajó közepetáján, ahol már ott találja kis podgyászát, a kabinbőröndöt, a suite case-t, a kézitáskákat, mig nehéz Hartmann­­kofferje és a Holdall-zisák a hajó fenekére vándoroltak. A roomste­­ward beszámol a környékező kabi­nok lakóinak neveiről, származásá­ról, neméről, koráról s közben kicsomagolja a szükséges öltönyöket, a frakkot, a smokingot, a kékruhát, a fedél­zeti zsakettet, a világos és a fehér nadrágokat, a meleg köpenyt s elrendezi a bőrönd ládáit, hogy minden kéznél legyen. Mister Traveller ma megtartja azt a szürke öl­tönyt, mellyel a fedélzetre jött — régi hajótradició kíván­ja, hogy az első estén senki át ne öltözzék... Ennyi egyelőre elég s Mister Traveller információs körútra indul. Időközben megnyílt a bar és megtelt: szin­te harsog a kacagástól és a tercierétől. Csupa ismerős erre is, arra is. A hazafelé tartó tenniszchampion — a filmdiva útban a tengerentúli ehgagement-hoz —- a bécsi énekesnő —- az angol en vogue iró — a hamburgi importeur — a globetrotter — a philadelphiai bankár — asszonyok New­­yorkból, asszonyok Cisikágóból, a világ minden részéről, útban Párásba, Londonba, Deauvilleba, Biarritzba, Karls­­badba, Cannesba, Bayreuthbe, Becsbe, Firenzébe, St.-Mo­­ritzba, Salzburgba, Baden-Badenbe, körbe-körbe Európa luxus vidéke ‘e. A legtöbb mögött fárasztó tél áll: Palm- beach, Santa Barbara, Pasadena, Waikiki, Banff, Virginia, Hot Springs vagy Miami... Mister Traveller szereti ezt az öt napot a nagy óceán­gőzösön, az úszó luxusszállodákban, nevezzék bár Aquita­­niának, Majesticnek, Ile de France-nak vagy Bremennek.. Másnap este húsz-harminc uj embert ismer, tucat­számra találkozott baráttal és ismerőssel, kistenniszt vagy shuffleboardot játszik, délután táncol, este táncol, mindig táncol. Családok képződnek, csoportok és klikkek egy­­egy szép, asszony, egy-egy társadalmi crack körül, s öt na-

Next

/
Thumbnails
Contents