Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-15 / 37. szám - Társaság, divat • A nő egészséges és ésszerű táplálkozása

aipró gyermekeinek. A régmúlt idők hű­séges lovagja: Pá'kh Albert veti fel az ideát, hogy az ő „Vasárnapi Ujiság“-<já­­val parallel, csinálja meg Emília a felkér - nap lapját. Legyen abban minden, ami a nőket érdekli, érzelmes regény, röpke beszély, szerelme® vers, asszonya pipere, háztartási jó tanács. Ez könnyen megy Emíliának, aki máris közkedvelt író, a legcsinosaíbban öltözködő szépasszony és háza mintája a rendnek, konyhája meg éppen híres, a gyereknevelésből alapo­san levizsgázott. Mii kell egyéb? Munka­társak? Jókaitól Éjszak! Károlyig min­den tollforgató mesterember szívesen és örömmel áll a bájos szerkesztő lobogója alá... A gondolat kipattant, de hajh, hos&zu uit még az ajkig a pohártól1... A magyar irodalom, zsurnalisztika guizsba kötve. Élet és halál ura a cenzor! Minden betű mögött lazítást, konspirá­ciót sejtetitek. Különösen a redaktorok és kiadók voltak örökös zaklatásnak ki­téve. Egyre-másra citálták őket az Obe­­re-Donauzeile No. 291 alá, ahonnan jó szerencse, ha csak egy alapos dorgató­­riuim révén szabadultak ... Arra, hogy uj lap megindítását enge­délyezze a hatóság, gondolni se mert senki. Emília nagy bátorsággal beadta a petícióját. Hallani se akartak róla. Gya­nakodtak, féltek attól, hogy egy lelkes magyar asszony kezébe olyan fontos fegyver kerüljön, mint a szerkesztőségi penna. A policáj hatalma akkor volt tel­jes virágzásban. Ha az összimonarcihiá­­bain még nem ült asszony a szerkesztői székben, mért legyen az első ép itt? Itt, ahol még a falevél megmozdulásától is remegtek a eseh-miorva emberek? — Emília valószínűleg lánykori barátnői befolyását vette igénybe és az ariszto­krata dámák révén sikerülhetett, hogy hónapokig tartó herce-hurca után a kor­mányzó, a mindenható Benedek altábor­nagy végre megadja az engedélyt, hogy egy divatlap nem lehet veszélyes a félt­ve őrzött közbiztonságra. 1860 október tizedikén megjelent a „Családi Kör“ első száma. Nagyszerűen szerkesztett és adminisz­trált lap. Rövidesen száműzte a magyar otthonokból a „Gartenliaube“-t.... Érdekes, ötletes, praktikus újság volt. Húsz esztendőn át legkedvesebb olvas­mánya a magyar hölgyvilágnak. Lapja sok uj, fontos, érdekes ötletet vetett fel és keltett életre. Az országos leányárvaház, a nőképző egyesület, a Pe­tőfi Társaság, az írói segély egyesület egytől-eigyig az kezdeményezése volt,. Főleg azonban, a nő társadalmi és gazdasági helyzetéinek megváltoztatását tette élete céljává. Ö volt első pionírja a feminizmusnak. A csöndes lelkű, egyszerű nő és csa­ládanyának csak a magasabbrendü női hivatásba vetett tudata adott bátorságot a nyíltan váló fellépésre. Lapja abban az uccában született, ahol ő maga. És ott talált rá újra a boldog­ság is, egy szegény, figyelmes férj olda­lán. 1861-ben felesége lett irótánsának: Szegifi Mórnak. A szerkesztés gondját megosztván, még több ideje maradt irodalmi munkás­ságra. Irt besz élveket, sok élet- és jel­­leimriajzolt, a nagy ínség idején kiadta, a „Szeretet Könyvét“, esztendőkön át a „Nők Évkönyvét“, 84 kötetben a „Höl­gyek Könyvtárát“. Minden jótékoínycéiu, vagy hazafias nemes akciónak az élén állt. Korának egyik hőise volt... Minden órája, perce munka. Otthon is helyét állja. Figyelmes hit­ves, tökéletes' háziasszony, gondos., jó anya, pedig már féltucat apróság népe­síti be a kalapuccai kvártély szobáit. Néha, ha kisért a múlt, egyedül felke­resi a liget csöndes útjait, a Normafa vi­rágos rétjét, vagy a KerepesLtemető mélységes csöndjét. Ott pihen lányálmai­nak lovagja, aki után csak néhány gyöngéd kézszoriitás emléke maradt s akinek csak már itt, az örök béke or­szágában suttogja, el a kedves szavakat, melyek akkor az ajkára fagytak ... Mikor özvegyen marad, menekülve minden emléktől, leköltözik gyermekei­hez Fiúméba. Aranyos, napfény veszi kö­rül, örök tavasz és ablakán becsillog a tüneményes Adria... Látom ott ülni a remek empire1 szek­reter előtt — melyet István nádor pre­­zentelt még kedves tanára, Kánya Pál urnák, — rakosgatva a múlt idők ezer­nyi apró emlékéit. És irta memoárjait. Fájdalom, az csonka maradt. Akárcsak többi érdekes asszonytársáé; Dérynéé, Vacihotnéé ... Élete első etappejáig jutott vele. 1905 december 29-én meghalt. Drága teteme a Campo Santo cipru­sainak tövében porifik ... Emléke él hű­séges szivekben... Sidney Carton. TÁR * A «Á C, DIVAT A nő egészséges és ésszerű táplálkozása A XX. század szépségfogalmának fő­feltétele a karcsúság. A divat, az Ízlés, ma minden körülmények között karcsú alakot ir elő, s éppen ezért a nők -— nagyon sokszor egészségük és egyéni­ségük figyelembe vétele nélkül — a leg­lehetetlenebb túlzásokba esnek. Túlzás­ba mennek a tornában, a koplalásban, hisznek a punktrollerekben és különféle csodateákban, amelyek a legrövidebb időn belül karcsúságot, hajlékonyságot ígérnek nekik. Tönkreteszik magukat ahelyett, hogy megtanulnák, hogy mint minden kúrának, a fogyasztásnak is las­san, fokozatosan kell végbemennie, ha egészséges, ruganyos karcsúságot aka­runk. Mert semmi sem árt jobban az egészségnek, s igy a szépségnek sem, mint a hirtelen, oktalanul keresztülvitt soványitó kúra. A gyors lesoványodás nemcsak a ruganyosság elvesztését, nemcsak ráncosodást, hanem idegességet és idegkimerülést is eredményezhet. Ha azonban lassan és okosan kezdünk a soványitó kúrához, egészséges, ruga­nyos karcsúságot szerzünk, amit egy kis eréllyel és akarattal könnyen megtart­hatunk életünk legvégéig. A rendes napi étkezések között a re­dukált reggeli az, amely leginkább elő­mozdítja a ruganyos karcsúságot. Ez a reggeli egy csésze citromos teából, egy vékony szelet piritósból és gyümölcsből állhat csupán. Természetes azonban, hogy a déli és az esti étkezéseknek is aránylania kell a reggelihez, mert hiába eszünk keveset reggel, ha délben és este helyrepótoljuk azt. Éppen igy vagyunk a tornával is. A legtöbb nem azért tornáz, mert egészségi szempontból szükségesnek tartja, hanem azért, hogy fölösleges testsrdyától meg­szabaduljon. A rendszeresen keresztülvitt és okosan összeválogatott tornagyakor­latokkal el is éri a lesoványodást, meg­tartani azonban csak akkor tudja, ha az étkezések számát csökkenti és az elfo­gyasztandó ételek mennyiségét redu­kálja. Nálunk általában sokkal többet esz­nek az emberek, mint amennyire a szer­vezetnek szüksége van. Különösen igy van ez a falun, ahol a végnélküli evések és ivások még mindig divatban vannak s ahol rettenetesen elitélik azt a háziasz­­szonyt, aki hatfogásos ebéd helyett csak négyet szolgáltat fel s aki azt meri mon­dani, hogy van az evésnél nagyobb és szebb élvezet is. Legokosabban, legegészségesebben az angol ember él. Rengeteg főzeléket eszik (egyszerűen elkészítve és fűszer nélkül), kevés húst, sok teát, apró, száraz, sös süteményt és nagyon sok gyümölcsöt. E mellett az egyszerű étkezés mellett is — vagy pedig éppen ezért — az angol és amerikai nők mind szépek, karcsuak, iz­mosak, hajlékonyak, s az arcuk üdesé­­gét és fiatalosságát játszva megőrzik a legmagasabb korig. Igaz, hogy ott az étkezés mennyiségét nem felnőtt korban szabályozzák és re­dukálják, hanem már a kisgyermeket megtanítják arra, hogy pontosan és csak annyit egyék, amennyire szervezetének okvetlenül szüksége van. S éppen ezért ott nem formátlanodnak el a nők, s nin­csenek rákényszerülve arra, hogy később koplalással és keserves, izzasztó, agyon­­fárasztó procedúrákkal szabaduljanak meg azoktól a felesleges kilóktól, ame­lyeket meg sem kellett volna szerez­niük. Bátran elmondhatjuk, hogy kevés ki­vétellel a fele is bőségesen elég volna annak az ételmennyiségnek, amit nálunk

Next

/
Thumbnails
Contents