Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-15 / 37. szám - Herczeg Ferenc: Vöröshaju hölgy
kendölobogtatás, indulás. Harminc perc múlva Stefi is kényelmesen elhelyezkedett xnár a főváros felé induló vonaton. Kisérjük el Barna urat a maga rövid utján. Ceglédig újságot olvasott. A ceglédi állomáson figyelmessé lett egy úriemberre, aki a szomszéd vágányon veszteglő vagon ablakát rázogatta. Megismerte Migray Jóskát, az alföldi szövetség főtitkárát és ekkor ö is sietett kinyitni a maga ablakát. — Hát te nem mégy Szegedre? — Onnan jövök éppen! A kongresszust elhalasztottuk. Az elnökünk fia megszökött egy táncosnővel és a kegyelmes ur utána iramodott... — Na hiszen szép dolog! Akkor én mit csináljak Szegeden? Barna ur a következő pillanatban fölnyalábolta a bőröndjét, leugrott az induló vonatról és fölkapaszkodott a másikra, melyen a főtitkár ült. Félóra múlva megint otthon volt. Arra gondolt, hogy Budapestre megy, a felesége után, de erről le kellett tennie, mert az anyósa nem kedvelte. Épp oly kevéssé tudta neki megbocsátani, hogy a leányát elhódította a művészettől, mint Markovicsék. Bár módjában lett volna, nem is telefonált Stefinek, isimerte az asszonyt, ha az hírét veszi, hogy egyedül ül otthon, akkor vége a névnapi mulatságnak. Az ügyvéd délig eldolgozgatott otthon, azután elment ebédelni az Arany Kakasba, ügy határozta, hogy estére otthon marad, hideg vacsorára hívja a barátját, a közjegyzőt és vagy tízig elkártyázgat vele. (Stefi nem szereti, ha elmegy a kaszinóba.) Délután el is ment a közjegyzőhöz, az azon-Louise Brooks, az ismert filmsztár, üres óráiban kárpitosmunkával foglalkozik. Conrad Veidt és Mary Philbin. (A nevető ember.) bán falun járt. Emberei azt mondották, ötig biztosan megjön. Hazamenet Barna Betért a Fekete Elefánt boltjába és mivel tudta, hogy barátja nagy Ínyenc, a hideg felvágott mellé két üveg francia pezsgőt is vett. Éppen csomagolták a holmit, mikor Markovicsné belépett a boltba. Egy szúrós anaiko nda-p illantás t vetett az arany - nyaku pezsgősüvegekre. Az ügyvéd elmosolyodott magában, — no ez most szép dolgokat forgathat a fejében! Otthon, hogy jobban teljék az idő, szépen megtérítette az asztalt az üvegfolyosón. A pezsgőt hűtőbe rakta és virágot is tett az asztalra. örülni fog a közjegyző, ha meglátja! Azután kocsizörgést hallott az uccáról és mikor kinézett, megismerte a barátja szürkéit. Kinyitotta az ablakot, de a kocsi akkor már befordult a sarkon. Fogta tehát a kalapját és utánasietett. Az uccán, éppen a háza előtt furcsa dolog történt. A Nepomuk-szobor tövében arasznyi kis kölyök ült és tyúktojást guritgatott a porban. Amint a gyerek fölismerte Barna urban a helybeli munkáspárt buzgó elnökét, keserű honszerelem kezdte dagasztani keblét és zsenge elméjével felfogván a logikai összefüggést, mely a hazaszeretet és a záptojás között van. Abzug pecsovics! kiáltással odavágta a tojást Barnához és azzal nyilsebesen eliramodott. (Szives olvasóim, ebből láthatják, hogy ez az eset még akkor történt, mikor mi, magyarok megenge dhettük magunknak azt a fényűzést, hogy egymással veszekedjünk.) A fiú helyesen gondolkozott, de rosszul célozott. A tojás egy urihölgyet ért, aki éppen keresztül akart hágni a kocsiuton. Fehér ingblúzának vállát találta s a rettenetes lé —mert záptojás volt! — végigfolyt a hölgy