Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-08 / 36. szám - Társaság, divat • Bozzay Margit: Az anya, az otthon, a szebb és jobb generáció…
lárma elképzelhetetlen. Csodálják hogy a paraszt nehezen tud megbarátkozni az autóval, motociklivel? Nos, én cseppet sem csodálom, mert a kíméletlenség, amivel ezek a jármüvek tönkreteszik a paraszt nyugalmát, bámulatos. A múltkor temettek. A református templomban szóltak a harangok, a gyászház udvarán énekelt a nép. S a ház előtt vágtattak, robogtak, dörömböltek és bőgtek a kerékpárok és autók s szörnyű, állati hangú tülkeikkel beleorditoztak a rokonok sírásába és a halottas ének szomorú zengésébe ... Kodolányi János TÁRSASÁG, DIVAT Az anya, az otthon, a szebb és jobb generáció . . . Egy napilap minapi számában egy cikk jelent meg, „Szebb és jobb utódokat“ címmel. A cikk röviden rámutatott arra, hogy a szebb és jobb generáció, s igy az egész faj, az egész emberiség fejlődése 50 százalékban az átörökléstől, 50 százalékban a környezettől függ ... Ezzel a cikkel kapcsolatosan én az anya hatására akarok rámutatni a gyermek, s igy a jövő generáció és az utána következő sok generáció fejlődésében, s be akarom bizonyítani, hogy a gyermek külső és belső szépsége, s igy az egész emberiség fejlődése és jövője — sokkal inkább, mint hinnők — szintén a nő, az anya kezében van. A puszta fizikai szépség félig átöröklés, félig véletlen dolga. Volt és van rá eset elég, hogy nagyon szép embereknek lettek egészen mindennapi gyermekeik, 'viszont mindennapi külsejű embereknek is nagyon sokszor vannak szép gyermekeik. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a puszta fizikai szépség már magába öleli az igazi emberi szépség fogalmát is ... Korántsem... Az igazi emberi szépség a belső és külső szépségek összességénél kezdődik, vagyis ott, ahol a belső szépség a külső szépséget emberivé, szinte sugárzóvá teszi... Nagyon sok úgynevezett „szép embert“ ismerek, akiknek a szemlélésekor soha, egyetlen pillanatig sem érzem azt, hogy — emberrel állok szemben. Nem tudok mást látni, mást érezni rajta, csak azt, hogy hús- és vérből valók, hogy szép a szemük, a hajuk, az alakjuk, de ez mindig valahogy nyersen, bántóan hat rám, mert a külső szépség mögött nem látom Isten kezének a nyomát, a lelket, a jóságot, az emberiességet. Szépek, semmi többek. Szépek, mint ahogyan egy állat is szép lehet... Szépek a puszta fizikai szépség hatásával, amely a lélek nemesítő, finomító, besugárzó, emberré tevő szépsége nélkül az öregkor határán nem más már, mint egy rom, amelynek semmi értéke nincs ... Ezzel szemben nagyon sok kevésbé szép emberről tudok, akiknek egészen mindennapi arca szinte ragyog és sugárzik a lélek, a jóság, a gondolat, az emberiesség érzésétől, s akik olyan csodálatos hatással vannak környezetükre, hogy közelükben mindenki szükségképpen jobb, igazabb, emberibb lesz ... Belső szépség — ez az elixir az, amely a külső szépséget igazi szépséggé teszi, konzerválja és kihangsúlyozza, sőt... nagyon sok esetben tökéletesen pótolja is... S ennek a belső szépségnek a megszerzése már nem véletlen és átöröklés dolga, hanem tisztára példaadásé, kitartásé, önuralomé, akaraté. Az a gyermek, aki nem lát maga előtt csak jó példát, aki szülőitől csak nemességet, szeretetet, jóságot tanul, aki megtanulja elnyomni magában a hibákat, a ferdeségeket, s megtanulja kifejleszteni a jót, a nemest, az nem lehet más, csak szép, még akkor is, ha fizikai szépsége esetleg kívánnivalót hagy maga után. Rengeteg levelet kapok, amelyet fiatal leányok, fiuk írnak, akik kétségbeesetten panaszkodnak a szülőik között állandóan dúló harcokról, amely szinte megfojtja bennük a lelket, kilátástalanná, sötétté teszi a jövőt, s elveszi tőlük a szép, a nemes, az igazi emberi életbe vetett hitet és reményt. (Nemrégiben egy fiatal leány irt, aki pedig anyagilag semmiben sem szenvedett hiányt, s akit az otthoni szeretet, megértés, melegség nélküli örökös harctól, gyülölségtől izzó levegője az öngyilkosság gondolatáig kergetett.) Ezeknek a leveleknek az olvasásakor, ha megtehetném, sohasem a levelek Íróinak felelnék, hanem mindig a szülőknek s elmondanám nekik azt, hogy ezek a gyermekeik előtt napról-napra megújuló jelenetek, rossz példaadások, gyülölet- és bünkiteregetések tulajdonképpen nem is az ő életüknek a problémái, hanem gyermekeik lelkének, testének, jövőjének, boldogulásának a megölöi. Vagy el lehet-e képzelni azt, hogy egy méreggel telitett, gyűlölettől szított, szeretetlenséget lehelő, jóságot, nemességet, elnézést tagadó atmoszférában olyan nemessé, egésszé, emberivé fejlődhetik a gyermek, s úgy kitermelheti azokat az adottságokat, amelyek szunnyadnak benne, mint a megértő, nemesen érző, egymást szerető, jó példával élő szülök között? Nem igen... S ha mégis akad példa erre, ez olyan elenyésző, hogy nem lehet szabályként felállítani. A szabály az, hogy az ilyen környezetben felnövő gyermek rendesen nem fejlődik úgy ki lelkileg, ahogy kifejlődhetne, s igy esetleg meglévő fizikai szépsége is üres és értéktelen marad, vagy az állandó rossz példa, az apa részéről látott káros szenvedélyek, durvaságok, az anya részéről látott mindent csak külsőre bazirozó könnyüvérüség, üreslelküség és szeretetlenség teljesen elnyomják a benne szunynyadó jóra, szépre, nemesre való hajlandóságot, s értéktelenné, könnyelművé, karaktertelenné, vagy ha komoly és melegszívű, kimondhatatlanul szerencsétlenné teszik. S ebben a kérdésben, az otthon levegőjének a gyermek lelki és testi fejlődésére való jó hatásában az első kötelesség, az első felelősség mindig az anyát terheli. Mert bár igaz, hogy a mai nehéz és zilált gazdasági viszonyok rettenetes súllyal nehezednek a családok, az otthonok békessége fölé és nagyon sokszor megbolygatják azt, az is igaz, hogy az ezekből és egyebekből származó nézeteltérések, békétlenségek, veszekedések, —amelyek soha el nem törölhető nyomot hagynak a gyermek lelkében — nem gyermekfüleknek valók, s hogy a szerető, okos, igazi anya gyermekei jó voltáért, ha megalkuvással is, de nagyrészben elsimíthatja, vagy csökkentheti azokat. Jólétet, gondtalanságot ma nem minden szülő adhat a gyermekének. Okos szeretetet, gyengédséget, jó példát azonban minden anya adhat... Nem tudom tehát eléggé hangsúlyozni az anyáknak azt a legelső és legszentebb kötelességét, hogy minden szavukat, mozdulatukat mérlegre tegyék, — s ne szűnjenek meg erre figyelmeztetni férjeiket is — hogy házaséletük hibáit, bajait, ferdeségeit sohase teregessék gyermekeik elé. s hogy egyetlen pillanatra se szűnjenek meg arra gondolni, — az ö példájuk, az ő életük irányítja elsősorban gyermekeik életét is — s igy őket terheli elsősorban a felelősség, ha az az élet bármilyen tekintetben zátonyra fut... & Az otthon levegője a melegágy, amelyben a későbbi egész élet minden boldogsága, vagy boldogtalansága gyökeret ereszt... Onnan kelteződik a jóság, a nemesség, az emberiség, a mosoly, amely az életbe lépő, vagy az élettel küzdő embert megedzi és viharállóvá teszi, onnan kelteződik a rosszaság, a nemtelenség, amely letörölhetetlen bélyeget üt az arcvonásaira, vagy a gyengeség, a nyomorúság, a jaj, a bánat, amely elerőtleniti mielőtt elindult volna, s amely megakadályozza abban, hogy egészen, igazán boldog le gyen és boldogulhasson ... Bozzay Margit