Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-27 / 4. szám - Kilian Zoltán: Romanzo
Az elhunyt Nikolajevics Nikolaj életéből. A nagyherceg az olasz királynál három évvel a háború után. — Úgy vártalak már! -— kacagott rá Romanzo, — szeretlek nagyon! Este a Villa Edea parkjában mosolyogva mondta öcscsének Marjorie 0‘Shea: — Eddig csak arról hallottam, ho^y északi nőkre vadásznak sportból a szicilicai gentlemanek. Medep. hogy északi férfiakat is erre a sorsra juttatnak most szicíliai' nők. — Ha látnád. Marjoire, milyen kedves! Marjorie vállatvont. A szálló yachtja várt rá, Har”y Snowdon viszi hajókázni. Harrv Snowdon, a Royal Rife Corpsból, Anglia legszebb kapitánya. Edward Challlis 0‘Shea hosszan elnézett M‘irj<ire yachtja után. Nem hívták; nyilván szerelem. Az a különös jó. miben Edward C'hallisnek még nem volt része Ó-Angliában. Romanzónak hívják a kirlányt és milyen fekete És ettől fogva hasztalanul hívták MornkToba, Monrealéba. Zisába az igieabeli Lucyk, Marvk. Ethelek és Murielek Edward Ch. O‘Sheat. A Romanzo bolondja lett Romanzo nem árult többé romanzót. A leanderei völgyeket járta a rózsaszínű fiúval, narancsvirágokat dobáltak egymásra s autójuk befutott Szicdia szivébe. Az álmok valóra váltak hirtelen. A rózsaszín leanderek, sárga opuntiavirágok mögül mindig előbujt az aranyhajú fiú mosolygós feje. Kezdődött a romanzo. Nita eleven mennyországot érzett s a monreá!ei_dóm hatalmas, aranyoskék Jézusához ment fel, elimá jkozni köszönetét. A Villa Igieában is ment előre a szép romanzo Harry Snowdon meg Mazorie 0‘Shea között. Nem volt hidegebb ez a romanzo, mint a Nitáé, csak ... Csak Lady 0‘Shea messziről vezérkedő felügyelet' és taktikai intézkedései mellett feilődött. Bő leg elek mentek haza Sureybe Desmond Edward 0‘Sheanek a két párhuzamos romanzóról, a fontok rendesen jöttek, ragyogott a szicíliai tavasz s otthon Surreyben, Russ Hillben De; mand E. 0‘Shea ezen melegedett a fekete ködben. Valahol kint a tengeren, a Capo di Gallo körül Mrjorie végre kimondhatta az igent. Angl'a legszebb kapit'nya ezzel befejezte tavaszi szabadságát; kényszerű c zcmorusággal súgta Marjorie fülébe, hogy várja a Royal Rfle Corps nagyon, a romanzo majd odafent folytatódik Sureyben. — Még egy tavaszunk lesz akkor, Maró re! — Még egy... És ezentúl minden évünknek két tavasza ... Igen, Surreybe is elér a tavasz. Boldogok a szekfübő.ü misszek, hogy két tavaszuk is van esztendőnként. Nita Ganletti csak egyet akart. Szakadatlanul. A romanzo szörnyűbe fordult: Edward Chal’is O‘Shea. a rózsaszínű eltűnt a Grand Hotel Villa Igieából, vele Marjorie és a tiszteletreméltó lady is. A portás két idegen nevet mondott közömbösen Nita rémületére: — Russ Hill, Surrey, mai cara! — Russ Hill, Surrey. De nekem a rózsaszínű fin kell! — imbolygóit haza Romanzo és bejött hozzánk zokogni. — Maguk okosak, manuk szintén idegenek, sejitcenek rajtam! Segítsenek! Hát lehet ezt? Szabod ezt? — Édes kis Romanzo, a rózsaszínű fiú halott... — Nem igaz, él! — Halott az, Romanzo, mindenki, aki elmegy, halott ... Sokáig nem akarta elhinni ezt Nita Romanzo, nehéz elhinni az aranyhaju fiú halá’át. Csak küldözgette levele’t Russ Hillbe, Surreybe. Az ötvenedik levélre meghatódhatott Edward Ch. 0‘Shea, ötven fontot küldött Nita Garlettinek. Ezt aztán egyetlen szó nélkül. Romanzo bejött az ötven font ára lírával hozzánk: — Most már tudom, hogy meghalt, redattore ... Igaza volt önnek, aki el megy, halott... És ekkor elindult Nita-Romanzo fekete szalagokért. Per 1‘amore morte, ezt Íratta fekeLe szalagjaira. Hová tehette volna Romanzo h 'lott szerelme szalagjait? A lisztkereskedő a liszteszsákok fölé teszi a magáét, a bádogos a fazekai közé szerezi ki. Nita a maga kis boltjára, a szekfüspálcára akarta tenni. Annak a nyelére. Az emberek azonban félnek a haláltól, ezt tudta Romanzo. Megijednének tőle, ahelyett, hogy megsimogatnák haját szeretettel. Sokat sirt Romanzo, de egyszer lágy volt az este, narancsvirág illata szállt a Conza d‘Oroból a tenger fe’é és a sok-sok virág repülő sóhajtása álomba ringatta a zokogót. Egyszer csak aranyhaju iifját látta felülről lejönni a hegyekből, romanzós pálcák repültek mellette maguktól, fekete szalagjuk vigan lobogott. Másnap Nita-Romanzo nem árult szekfüt Fe1 szedte fekete szalagjait — per 1‘amore morta — és elindult velük a messzi Termini-Immerese felé amerre az a sok vonat szalad Messinába. Egy kiszáradt folyómederben, mely tele vo7t rózsaszínű leányvirággal, megállt, felnézett a hegyre és mosolygott szomorúan. Ahány fekete szalagja volt, mindent rákötötte a leánderbokrokra. Fújt a szellő a tenger felől, felemelte a szalagokat a hegyeknek és lobogtatta vidámon. Romanzo sirt-kacagotf egyben. Olykor az északi szellő erősebb fuvallatára megbókoltak a leánderbokrok is ... A tengerparton a Palermo-Róma direttissimo kocsijai szaladtak. El nem tudták gondolni a kittk'ntő utasok, micsoda fekete karok mutogatnak a leánderekről.
