Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-10-21 / 3. szám - Lichtenberg, William: Kitty Pitty r.-t.

’íákosy Lajos, a világhírű rozsnyói likőrgyár tulajdonosa. Az énekesnő (b-elHeicsiapott, anélkül, hogy (tudta. voltnia, lulllaj doniképpen imiire szól ez a megállapodás. Óvatosság­ból azonban meiglkérdeizite: — Nem limpresiszárió ön, Mister Blonsitine? A yanlkee .elnevette magát. Mint a nyári zivatar mennydörgése, úgy hainigzoitt ez a nevetés az ölltöizőfo­­iyoisón végiig. — No, Miss Piltlty. . . mondtam már, hogy én autókat gyártóik. Napa ni a háromszázat. A terv azonban az, hogy napi ötszázra emelem a tieirmelllélslt... Foirid mindig ki­sebb léls kisebb lelsz mellettem, kéit év múlva, azt hiszem, nem llesz hátira más számára, mint hogy kis ját ékszer­­jutólkat gyártson a babyk számára ... — De hát ükkor hogyan? — csodálkozott az éne­kesnő. — Weill, megértem, hogy nem érti! — lihegte az amerikai. —Lelhet, hogy puszta szeszély ez, de egy ki­csit unom miár az automobilokat... Na, mindegy! Tény az, hogy ön Amerikában fog énekelni... Jeritza elbúj­hat ön melllett, Ivogün sárgaságot kap és Galllli Curci ön­gyilkosságot követ él. Valamennyi öknek befellegzett, ha ön feltűnik. Ezt én csinálom.... Sam Blonstine! Az énekesnő csodálkozása nőt!tön nőtt. Magában ugyan azt gondolta, hogy az amerikai bellehiabariodoitit és ■lyein átlátszó .módon alkar a közeliébe férkőzni, — mind­azonáltal az aljánlllat csábító és nem zárkózhatott el a to­vábbi tárgyalás elől. Kacér pózba helyezkedett tehát és miközben élllenállhátiatlianiUl mosolygott, hellyel kínálta meg látogatóját. — Ha jól értettem megtisztelő ajánlatát, Mr. Blion­­? ülne — .mondotta kissé vakmerőéin —, iákkor nincs más hátra, minit hogy megbeszéljük a r észteteket. Lássuk legelőször is, miiilyen ibiiyitosiitékot tud nyújtani. Mert be bellii látnia ... Sam Blionstine bólintott. Az üzleti nyelvben járatos volt. Szó nélkül előhúzta csékikönyvét, amely a Morgan­­bankna volt kiállítva és átnyújtotta az énekesnőnek. Kitty Piltlty megnézte. Ö viszont a csékkönyvekben volt járatos. A dolognak ez a része tökéletesen rendben volt. — Most lássuk a félt ételeket! — folytatta kis idő múltán az énekesnő. — ön azt mondta, hogy Jeritza, Ivogün, Galllli Curoi mind háttéribe sízonullnák mellet­tem ... — Ezt mondtam lés erről kezeskedem! — Nevezze meg tehát az összegeit. — Pardon ... miféle összegét? — A fellépti dijamat. Esténikint, természetesen. Mr. Blonstine Olyan nevetésiben tört ki., hogy oda­­künn megresizketlteik a kulisszáik. — Nem, művésznő — mondotta —, Sam Blionstine nem impresszárió! Ismétlem, én üzletiember vagyok! ön nem közönséges honorárium etilénében fog énekelni Amerikában ... hanem részvénytársasággá alakul át. Ön lesz a Kliitty Piltlty r.-t. Most már az énekeisnő is felugrott helyiéről és meg­­fidliejltkiezve éllbüvölő mosolyáról, hangtalan 'rémülettel meredt látogatójára. Az 'eillső pillanatban arra gondolt, hogy Sam Blionstine egyszerű futóbolond ... De az ötlet... — Részvénytársaság? . . . Mit ért ez alatt, Mr. Blonstine ? — A részleteket bízza rám, — legyintett az ameri­kai. — Odaát az Újvilágban megbecsülik az uj üzleti öt­leteket. A Kiitity Pliltty r.-it. olyan egyszerű és zseniális üzleti ötlet, hogy mindenkit ámulatba fog ejteni. Akkor pedig megnyertük a csatát... De nincs vesztegetni való időnk. A postagőzös holnap reggel indul Hamburgból. Azzal megyek én. A következő hajó nyolc nap múlva indul. Azzal kell önnek utaznia. A további részletekről majd informálja a bankárom. A newyorki fogadtatást előkészítem, a többi azután a .részvénytársaság újonnan megalakítandó igazgatóságának és felügyelőbizoititságá­­nak a dolga. # Egy félóra múlva Sam Blonstine a következő kábeil­­sűrgönyit adta fel newyorki tőzsdediszponense címére: ... kotirozza tőzsdén most alakult kitty ipiitty rt. részvényeit stop ellső kibocsátás egy millió dollár stop elsőrendű hangszálkülönlegesség stop ihangképzetitiség és énekkiultura nagyban stop az összrészvényiek fele siaim blonsltine bankháza kezében miarad istoip minitabemutatiás ciricia három hét múlva newyork stop blonstine... Kilenc nappal később Sam Blonstine a 124-ik utcá­ban lévő irodájában elégedett arccal forgatta az uj rész­vénytársaság prospektusát. A pazar kiállítású füzet csá­bitó sZinékkel festette lle, milyen kitűnő tőkebefektetés az uj részvényeik vásárlása, amely ékeit ollicsó kibocsátási áron doblak piacira. A magánforgalomban már élénk üzlet alakult ki Kliitty Pitity-részvényekbien. Halt nap alatt 100%-kal emelkedett az árfolyamuk. A Wallstreet fedezte magát Kitty Pittyvel. Bár egyet­len ember sem tudta, mihez kezdjen a hangszálakkal és milyen mennyiségű hangképzettséget bir el az amerikai piac, mégis nagy érdeklődés nyilvánult meg az uj rész­vények iránt. Blonstine a kezét dörzsölte. Ö már tudta, mit kezdjen a hangszálakkal... # Az uj részvénytársaság alakuló közgyűlése valósá­gos szénzáció volt. A lapok hírül adták, hogy a részvénytársaság nem áll másból, mint egy elragadóan csinos énekesnőből, akit Németországban fedeztek fel. A papírok tehát nem ez­után gyártandó árucikket képviselnek, hanem valóban meglevő, elsőrangú értéket. Kity Pitty az Egyesült Álla­mok minden nagy operaházában és koncerttermében énekelni fog, ami igen sok pénzt jelent; minden külső

Next

/
Thumbnails
Contents