Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-23 / 12-13. szám - Herczeg Ferenc: Az almatolvaj
Raquel Torres, a Metro-Goldwyn-Meyer sztárja, a karácsonyt Floridában tölti, ahol zavartalanul golfozhat a napsütéses strandon. csinálsz olyan hülye arcot?“ Néha azt mondja Lulu: Beszéljünk arról, amiről nem szabad“. Ö nagyon szeret az élet színfalai mögött mászkálni. Ott minden fakó és mindent össze-vissza hánytak, de ott lakik az igazság. A minap azt mondja Lulu: „Egyezer éjjel megszököm hazulról és holdvilágban fölmászunk a várromhoz. Borzasztóan félős lehet, de én úgy szeretek félni!“ Tegnap éjjel holdtölte volt és Lulu csakugyan megszökött hazulról. Az öccse bicikliruháját vette magára és az apja revolverét hozta a zsebében. Rettenetesen félt, a foga is vacogott a félelemtől, de azért holdlementéig ott csavargóit a pajtásával a hegyen. Később nekiszemtelenedtek és revolverrel lövöldöztek a szálló denevérekre, éjfélkor beüvöltöttek a temetőcsősz ablakán, hazamenet pedig Lulu szájonütötte barátját, mert az olyasmit képzelt, hogy neki kötelessége megcsókolnia a lányt. De az ütése nem fájt... Valaki gonoszul mosolygott a homályban ... Ha megvirrad, elmegyek Luduhoz. Meg fogom csókolni, de ezúttal nem törődöm a pofonjával... De mért látom én Lulut mindig csak sonkás ujjakkal és sarkig érő szoknyában? Mért visel Lulu malomkeréknyi tollas kalapot? Hiszen tegnap már fülrehuzott sapkát és térdig érő szoknyát viseltek a nők. Ugylátszik, Lulu sem a tegnap leánya... Lulu? Egy kövér asszony sántít keresztül Valakinek az álmán. Botra támaszkodik és óvatosan jár. A kerek, merev arcával, a dülledt szemével és a hegyes orrával egy furcsa pirókamadárra emlékeztet... Az öregember, aki még mindig ott feküdt, egyszerre elkezdett álmában nevetni. Elfulladó hangon, tehetetlenül. Valaki undorodva hallgatta. Nem látta a homályban, de azért ismerte kivül-belül. Soha még embert annyira nem gyűlölt és soha még embertől úgy nem rettegett. Tudta, hogy ennek a kopasz szörnyetegnek a szive jéghideg, a \ éré azonban teli van tisztátlan tűzzel, a h lke meg keserűséggel. Állandóan maga előtt látja a fekete gödröt, titokban pedig nevet magán is, a fekete gödrön is, az egész világon. — Ki fogom lökni az ágyból! — fogadkozik valaki. Lassú és alattomos mesterkedéssel sikeiült is e’lensé^ét egészen az ágy szélére szorítani. Szünetet t irtott, azután hirtelen nekifeszült éis — megtörtént! A vezérigazgató ur arra ébredt- hegy kies ttt az ágyból. Ott feküdt a szőnyegen és minden tagja fájt. Egyedül volt a hálószobájában. Nagynehezen föltápo-zkodott Odakünn lucskos, ködös reggel volt. Egy pillanatra me’.'látta önmagát a nagytükörben ... Szent Isten, az ember uj’ ó és újból megijed, ha hirtelen meglátja, milyen ocsmány vénember lett belőle! Hogyan is történt az tegnapról mára? Mint az elmúlt éjszaka megkésett dene\ ércsapatj i. egy csomó ijedt és fájó kérdés rajzik a lelkében. Ho;y lehetséges ez? Hiszen én fiatal vagyok, én mét gverekeinber vagyok ... Lulu meg a kertkerités — ha akarom ina is átugrom még ... Hirtelen sarkon fordul, hogy újból a t ikörbe nézzen és ekkor megtántorodott a parketten és kicsi hij i, hogy el nem esett. Erre aztán teljesen fölébreit és a'.t noalta, amit a meaiialt barátja, a nagy színész szokott, ha sarokba szorították az élet problémái: — Marha!
