Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-16 / 11. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő (11)
Max Reinhardt leopoldskroni kastélya, melynek parkjában a nagy drámarendező saját, házi színházat építtet — A kutyák darabokra tépik, ha megteszem — felelt a nő. — Nem lehet megfékezni őket, ha idegen szagot éreznek. Hallja, hogy ugat a Báti? Az ajtó előtt megint szaglászott, morgott valamelyik véreb. — Mars innen, Juldi! — kiáltott az asszony humoros felemás angol-hindosztáni nyelven. — Nem félek a kutyáktól — szólt Lois nagy elhatározottsággal és az ajtó felé tartott. Az asszony azonban utolérte, megragadta karját és visszarántotta. — Itt fog maradni és azt fogja tenni, amit én mondok, különben vigyázzon magára! — kiáltott fenyegetően. — Hol a doktor? Beszélnem kell vele! — A doktor ur nincs itt. A faluba ment wysky után -— felelt a házvezetőnő. Belerúgott a kutyába és kivülröl újból rázárta Loisra az ajtót. Lois hosszan elgondolkodott. Michael Dornra gondolt. Halvány reménységgel idézte vissza alakját. Igen, é megtalálja s követni fogja mindenüvé. Akárhol is lesz. Honnan fészkelődött be ez a gondolata? Elcsodálkozott. Ez a tudat megnyugtatta s elfeledtette vele félelmét. Odakünn fölhallatszott az öregasszony hangja: — Megmondtam, hogy ezt a dézsát mossa meg, megcsinálta? Ha valamit parancsolok, úgy tegye meg, vén börtöntöltelék! — Miért tartanak itt fogva? -—■ mondta egy lágy női hang s Lois reszketni kezdett. — Nekem azt mondták, hogy... — Mindegy, hogy mit mondtak, mossa meg a dézsát, aztán fölmoshatja a padlót. Ha egy félóra alatt nem lesz készen, becsukom a pincébe a patkányok közé, vagy ráuszítom a kutyákat, cafatokra fogják tépni, hallja? Báti, Mali, idegyertek! A kutyák fölugrottak és rázták láncukat. — Mégsem teszem meg, nem fogom megcsinálni. Ütések csattogtak. ■— Mit, hogy nem? Véresre korbácsollak! A két nő birkózott egymással. Lois irtózva nézte őket. Látta, hogy a másik, a gyengébb asszony megingott, elterült a földön s a házvezetőnő kegyetlenül csapkodta a korbáccsal. —- Ne bántsa! Ne merje bántani! — sikoltott Lois. A boszorkány házvezetőnő megragadta a földön fekvő nőt és oldalt cipelte, úgy hogy Lois többé nem láhatta őket. Lois ájultan vágódott végig a padlón. Lois legalább félóra hosszat feküdt eszméletlenül a' padlón, mielőtt tagjaiba visszatért az élet. Kimerültén., reszketően, betegen támolygott ágyához. Arcát megsemmisülten tenyerébe temette. A suhogó korbács képe nem ment ki a szeméből. Gondolatai egyre- Hornhoz futottak vissza. Ki az a másik fogoly nő? Mi szerepe van ebben az egész históriában a grófnénak? A balesetek igazán gyilkos merényletek voltak, mint ahogy Dorn mondta? v Mikor a vénasszony behozta a vacsorát, Lois már teljesen nyugodt volt. Jól tudta, hogy ettől a némbertől fölösleges bármit is kérdeznie. Az asszony egy kis petróleumlámpát hozott, meggyujtotta és jóéjszakát kívánt. —- Ha valamit akar, zörgesse meg a padlót. S ha jótanácsot akar. akkor a doktort hagyja nyugton, mert leitta magát. Amazzal az asszonnyal pedig ne törődjön, az bolond. Nem a legmegnyugtatóbb volt, amit a házvezetőnő mondott, de egy bizonyosnak látszott, hogy egész éjjel nyugton hagyják. A zsebéről elővette körömreszelőjét. Az. Z/a Vuciterna, az albán vérbosszú eszköze, aki Prágában meggyilkolta Cena bég gyilkosát.
