Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-16 / 11. szám - Surányi Miklós: A mágus (11)

A MÁGUS (Regény2— F\ Képes Hét számára irta: [SC1RÁNY1 MIKLÓS (11) Nos, e két halhatatlan ember századokon s évezredeken át járja a világot, hol a jeges északot, hol a forró déli zó­nát, hol a tengert, hol a sivatagot választva lakhelyéül, át­éli az emberiség gyönyörű haladását, a tudományok minden vívmányát, minden népek és vidékek életének szépségét... tulajdonképpen ez volna a szép, ez volna a boldog jutalom. De hát ezt nem lehet. íme, a nagy és kegyetlen Mer­­cur nyomban megbosszulta magát. Kár, hogy Ambrosia adott Alfonsónak is a halhatatlanság kelyhéböl. Miért tette ezt? Bizonyosan megszédült szegény. Hiszen olyan fiatal és oly szánakozó lelkű. Alfonsó könyörgött és fenyegetett és sirt a háború borzalmaitól való érthető ret­tegésében. Ambrosia szive megesett. Az asszonyoknak oly könnyen lágyul el a szivük. Nagyon fájt ez Galeottinak, de mégis megbocsájtott az eltévelyedettnek. Szinte már sajnálta a szép, délceg, dalosajku, szerelmesszivü ifjút. Bizony kegyetlen gyorsa­sággal végzett vele a sors. De legalább intő jel, hogy többé ne kívánja meg senki Mercurius életitalát s békét hagyjanak neki, a nagy titok papjának. Mintha ezt is az ő kedvéért intézte volna a mindenható Ég. Galeotti elhatározta, hogy nem tesz szemrehányást Ambrosiának. Bizonyára eléggé szenved ő a bánat és lelkiismeretfurdalás szörnyű súlya alatt. És szép diszti­chont költött a boldogtalan ifjú halálára. De az Egek mágikus Erői, úgy látszik, nem elé­gedtek meg Alfonso feláldozásával. Másnap meghalt egy udvarhölgy, aki az éjszakát a királyné előszo­bájában töltötte, amely előtt éppen Alfonso viselte az éj­jeli diszőrség terhes szolgálatát. Néhány órával később megbetegedett és görcsök kö­zött kimúlt Alfonso szép arab paripája. Aztán a paripa lovásza. Harmadnap meghalt Ambrosia szolgálóleánya, aki szeretője volt a lovásznak. Meghalt a hercegné papa­gálya s a papagály mellé rendelt kis szerecsen gyerek is. Galeotti megborzadt. Hát mindenki elpusztul, aki a két bűnös közelében élt? Az udvarban páni rettegés tört ki és az emberek nyakra-főre menekültek. Ximenes, az öreg tudós, pestist és döghalált jövendölt. Ferdinánd, hogy elejét vegye a zendülésnek, Gonsalvót a hadsereggel együtt sietve ha­jókra ültette és Nápoly felé irányította. Barcelona elnép­telenedett, maga a király és királyné is a tengerpartra menekült, mert a városban maradt csőcselék fellázadt és istenítéletet követelt. Körmenetek járták a várost és Ambrosiát keresték, hogy máglyára vessék s azzal en­geszteljék meg a haragvó Egeket. XXVI. A hadsereg elvonult, az udvar és a főnemesség nyu­gatra menekült, Barcelonában nem maradt senki más, csak a betegek, a földönfutók, a zavarosban halászó cső­cselék, sírásók, akik a halottakat eltemették, a sekres­tyések, akik szakadatlanul kongatták a harangokat, és a papok, akik könyörgéseket mondtak és az imádság paj­zsát tartották az Ur haragja elé. Itt a tél! A budapestiek vidáman korcsolyáznak a V ajdahunyad vár előtti műkorcsolyapályán. A világ legjobb ping-pong-játékosai: a magyar Med­­nyánszky Mária és az ugyancsak magyar Mechlowits Zoltán.

Next

/
Thumbnails
Contents