Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-09 / 10. szám - Szerkesztői üzenetek

Egy előfizetőnó és barát. Belátjuk, hogy szemrehányásuk bizonyos mértékben jo­gos és a Képes Hét — a szerkesztő hi­báján kívül — tulment a megengedett mértéken. Ezennel ünnepélyesen Ígér­jük, hogy visszatérünk ahhoz az irány­hoz, melyet ön és barátai kérnek. Aggo­dalmait a következő számok minden te­kintetben szét fogják oszlatni. Üzenetváró. Jólesett, hogy kiváló fő­munkatársunk írásai annyira megnyerték tetszését. A revüről, az operettről és Tóth Árpádról írott cikkei másoknak is rend­kívül tetszettek. Vozári Dezső kassai iró, most Prágában él. Legegyszerűbb (*ime: a Képes Hét szerkesztősége. Mint Ivrikus, Budapesten is beérkezett s ver­seit a Nyugat közli. Fiatalember, hu­szonnégy éves. Ősz, Eperjes. Nagy sajnálatunkra, ez­­időszerint nem használhatjuk beküldött kéziratait, mert verset aránylag keveset közlünk és jó előre el vagyunk látva anyaggal. Reméljük, hogy a jövőben új­ra fölkeres. Addig olvasson sokat és fog­lalkozzék főleg a modern magyar lírá­val, hogy versei újszerűbb és frissebb hangot kapjanak. Jácint F. A. Fagyástól kell megóvni. A legcélszerűbb, ha a jácinthagymát télen át sötét és nem tulmeleg helyen tartja. A hagymát kora tavasszal kell elültet­ni, hogy az ültetéstől számított hat hét múlva virágozzék. F. I. Ipolyság. Gyenge. Jobbat kérünk. Lemondás az én sorsom. „Legelőször a szerkesztői üzeneteket nézem végig a lapban, — inja, — és látom hogy hány kérdező kap ott bánatára megnyugtatást, lelki injekciót.“ Az eset szomorú. A ré­gi történet amely mindig uj marad. Se­gíteni itt igazán csak egy „lelki injek­cióival lehet, injekcióval amely felej­tésbe kábulatba ringatja a szenvedőt. Magán a tényen nem lehet változtatni, az okot neim lehet megszüntetni, operál­ni nem lehet, csak injekciós kezelésről lehet szó, amely csillapítja a fájdalmat s lassan-lassan talán gyógyít is. Mit mondjunk a férfiról? Mondjuk, hogy jellemtelenül viselkedett? Azt ön úgyis tudja. Inkább csak Csathó Kálmánnak azt a keserrüen vidám, pompás mondá­sát idézzük, amellyel mindig olyan na­gyon megnevetteti „A házasságok az ég­ben köttetnek“ közönségét. „Férfi: férfi, — kutya: kutya.“ Ami más szóval azt jelenti, hogy minden férnfi egyforma s hogy ugyan mit várhat az ember egy férfitól..! Mi egyebet várhat? Az öné­hez hasonló esetek napirenden vannak. Nálunk még büntetlenül lehet megszeg­ni a házassági ígéreteket. Mi azonban azt hisszük, hogy a nők éppen úgy bo­­londitják a férrfiakat, mint ahogyan a férfiak a nőket. Leveléből azt látjuk, hogy ön már sajnálja is a férfit ezért az elhamarkodott lépésért. Ne sajnálja, ügy kell neki, ha megbánta, hogy otthagyta önt. Csak semmi érzékenykedés. Aho­gyan a német mondja: „Gute Miene zum bősen Spiel machen.“ Akárhogy fáj is. Semmi esetre se vállalkozzék a vigasz­taló jóbará! romantikusnak látszó, de veszedelmes szerepére. Ne mutassa előt­te, hogy szenved, de ne is legyen túl­ságosan hideg vele szemben. Úgy visel­kedjék, mintha soha semmi köze nem lett volna hozzá. Mintha se nem szeret­te, se nem gyűlölte volna őt soha. Hogy a látogatásukat elfogadj a-e, vagy nem az teljesen attól függ, hogy elég erősnek érzi-e magát. Ha igen, akkor semmi akadálya annak, hogy a látszat kedvéért itt-ott találkozzanak. I. Zene és Fonal. Dehogy is szakadt meg a fonal! Amig a nornák el nem vágják, nem is fog elszakadni. Kisebb tanulmányban akartunk válaszolni gon­dolatkeltő s mint mindig, úgy most is mélyen szántó levelére, de mindezideig nem volt érkezésünk rá, hogy a tanul­mányt megírjuk. Valóban úgy van, aho­gyan ön elképzeli. Érzéseinknek és gon­dolatainknak csak egy aránylag kis kö­réről van tudomásunk. Azokról, amelyek a tudat határain belül vannak. Az a vi­lág azonban, amely e határokon kivid esik, sokkal gazdagabb, vonzóbb, érde­kesebb, rejtelmesebb, titokzatosabb. A lángész gyökereit, sorsdöntő cselekede­teink magyarázatait abban a világban kell keresnünk, s e sorok Írójának is az a meggyőződése, hogy az igazi muzsika forrása abban a világban ered. A. szóval kifejezhetetten, fogalmakkal meg nem érzékeltethető lelkivilágból hoznak hirt a, hangok s csak az érzékek kifinomult­sága, az ösztönök rezonánciája képesít arra, hogy a hangoknak szavakkal kife­­jezhetetlen igazi jelentését megérezhes­­sük. Amit a disszonanciák metafizikájá­ról ir, azt is tökéletesen helytállónak érezzük. Bár akörül még sokminden tisztázásra szorulna, amit ezek között a keretek között sajnos nem lehet. A ki­tűnő elmék pontosságával jegyezte föl a zongora szerepét a „falusi asszonyok“ életében. Engedje meg azonban, hogy azt tanácsoljuk: vegye fel sürgősen a zongorával való barátságának elejtett fo­nalát. Ennek a hangszernek kulturális jelentősége elsősorban abban áll, hogy annak, aki kottát, olvasni tud és egy bi­zonyos dologbeli készséggel (techniká­val) rendelkezik, módot ad a világiroda­lom ö'sszes remekrmüveinek elolvasásá­ra. Bach kántátéit, Haendel oratóri­umait, Mozart dalműveit, Beethoven szo­nátáit, Schubert dalait, a Psalmus Hun­­garicust egyformán maga elé idézheti, a világ legtávolabb fekvő zugában is az, aki egy bizonyos fokig megtanult zon­gorázni. Ne várjon ihletett pillanatokra! Határozza el, Ihogy napjának egy bizo­nyos órája mindig a zongoráé. Ami technikai készültségének felfrissítését il­leti, elegendőnek véljük, ha néhány hő napig, naponta, félórát skálázik, Azután vegyen elő olyan kottákat, amelyek ér­deklik s amelyeknek elolvasása nem jár túlságos nehézséggel. Nem is tudjuk el­képzelni, hogy az olyan intuitív és nagy­­fantáziás lélek, mint az öné, hogyan él­het anélkül, hogy maga is muzsikáljon. A zenepedagógiára vonatkozóan teljesen igaza van abban, hogy a régibb nemze­déknek csak nagyon kevés tagja része­sült abban a szerencsében, hogy mester tanította. Figyelmébe ajánljuk a feled­hetetlen, ifjan elhunyt magyar zenepe­dagógusnak: Kovács Sándornak hátra­hagyott müveit, amelyek könyvalakban nemrég jelentek meg, továbbá Hogyan gyakoroljunk? című, mély perspektívát nyitó füzetét. Még egy könyvet ajánlha­tunk figyelmébe: Feruccio Busoniét, amely ezt a címet viseli: „Entwurf ei­­ner neuen Aesthetik dér Tonkunst“. Ba­rátsággal köszöntjük. R Képes Hét 7. számában közölt keresztszórejloény megfejtése Vízszintes sorok: 1. Boldogtalan va­gyok B. B„ 18. Eleonóra, 19. Moesia, 20. OOO, 21. Test, 22. Terra, 24. Rabié, 26. Hazai, 28. Shelley, 31. Dress, 32. Ln, 33. Tco, 34. Ulfilas, 35. At, 36. Edlih, 37/a. Isai, 38. Lr, 39. Stola, 41. Nem ott, 42/a. Pipás, 44. Key, 45. Brn, 46. Hab, 48. Ida, 50. Assisi, 52. Áf, 53. Gyula vezér, 57. Szó, 58. Talio, 60. Égi manna, 62. Ess, 63. Rotor, 64. Relatív, 66. Öma, 68. Agi­tátor, 71. R.R., 72. Ra, 73. Fúró, 74. Si­­lenos, 77. Itn, 79. Yd, 80. Erato, 82. Sept, 83. Okh, 84. Ara, 86. Ul, 87. Deusz, 88. Lre, 89. Ea, 90. Pitos, 91. Esaa, 93. Ijj, 94. Ago, 95. Olló, 97. Ulánus, 99. Od, 100. Fallen, 103. Elemér, 105. Szaru, 107. Illinois Mis­sissippi. Függőleges sorok: 1. Bethlen Báthory Apafi, 2. Oleanderfa, 3. Lesz, 4. Dotatio, 5. On, 6. Gót, 7. Trés, 8. Aarhus, 9. Amal­­fi, 10. No, 11. Vecelli, 12. As, 13. Gi, 14. Yard, 15. Köbe Tokio, 16. Bois, 17. Bocs­­kay István hajdúi, 23. Relativitás, 25. Arat, 27. Ichthyosaurus, 29. Li. 30. Yarp, 37. Lmn, 39. SSS, 40. Les, 42. Tau, 42/a. Pazarol, 43. Aa, 47. Blériot, 49. Démoti­kus, 51. Sztár, 53. Gis, 54. Agot, 55. Én, 56. Rnr, 59. Lea, 61. Aeroplan, 65. Trió, 67. Madrigal, 69. Grál, 70. Reszelés, 73. Fe, 75. Ne, 76. Strauss, 78. Tkejorp, 81. Odales, 85 .Atoll, 92. Sári, 95, Ono, 96. Olm, 97. Ums, 98. Szi, 102. En, 104. Ei, 106. Ap. Felelős szerkesztő: Szvatkó Pál dr. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Praha, Panská 12. III. — Nyomatott: Mercy Heinrich Fia nyomdájában. Prágában. A nyomásért felelős: J. Charvát. A lap küldését a póstaminisztérium a 216.729 VII. 1928 sz. alatt engedélyezte. Felkérjük t. előfizetőinket, fiogy előfizetési dijaikat most már, minden zavar elkerülése végett kiadófiivatalunkfioz beküldeni szíveskedjenek.

Next

/
Thumbnails
Contents