Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-02 / 9. szám - Soscsenko Mihály: Kételkedő Tamás (ford. Nemes Endre)
Angol tengerésztanoncok karácsonyi dalokat tanulnak az egyenlítő vidékén Lovai közé csapott az ostorral, de alig ért az erdő széléiig, hirtelen megfordult és visszafelé tartott a városba. Az állomás előtt megállít, lovait a palánkhoz (kötötte és belépett az épületbe. Néhány alak lézengett csak a váróteremben. Az ajtó mellett, zsákra (fektetve fejét, aludt egy férfi. Puha kalap volt a fejlén. Tamás két kopekért napraforgóit vett és az ablakra ült. Néhány pillanat múlva az alvóhoz lépett és hirtelen ráförmedt: — Hé, itt van a kalapod, mássz le a pádról! Le akarok ülni... A férfi lassan kinyitotta szemét, dühösen végigmérte Tamást és fölült. Aztán ásitozva és köpködve, cigarettát kezdett sodorni. Tamás mellé telepedett, félretolta a zsákot, élvezettel kezdte a magokat rágni s a héjját a földre köpte. — Nem hazudnak, — gondolta megelégedetten. — A tiszteletet észre lehet venni. Engedelmeskednek. Azélőtt úgy vágtak volna pofon, hogy attól koldultam volna, de mostan, ni, hogy hallgatnak az emberre, félnek! Észre se vettem és minden megváltozott... no, de ilyet... nem hazudnak! Tamás fölkelt és jókedvűen sétált föl és alá a teremben. Aztán a pénztárhoz lépett és belesett az ablakon keresztül a szobába. — Milyet? — kérdezte a pénztáros. — Mit milyet? — Milyen jegyet, itökfejü?! — Most semmilyet, — felelte Tamás egykedvűen és megtekintette a pénztárhelységet. — Megnézhetném a pénztárt belülről is, mi? — Még hová nem dugnád be a pofád? — mondta a pénztáros. — Neked van pofád, de nem nekem, — válaszolta sértődötten Tamás. — Kinek mondod azt, mi? — Részeg disznó! — mondta dühösen a pénztáros. — Bebámul az ablakon ... részeg barom ... Tamás lehajolt a pénztárablakhoz, szembeköpte a pénztárost és gyorsan eltávozott. Abban a pillanatban ragadták meg Tamást, amikor sikerült éppen a lovakat kikötnie. Kapálózott, káromkodott, sőt még a portás arcába is majdnem beleharapott, mig sikerült ártalmatlanná tenni. Kérlelhetetlenül a szolgálatban levő jegyzőkönyvvezető elé hurcolták. Amikor kissé lecsillapodott, meg akart magyarázni valamit. Nem engedték. „Hatósági közeg ellen elkövetett testi sértés“ címén vették föl a jegyzőkönyvet és azonkívül jegyzőkönyvbe foglalták azt is, hogy Tamás szemlátomást „víg kedélyálllapotban“ zárt helyiségben napraforgót rágott és a héjját a padlóra köpködte. Tamás keresztet húzott a fölvett jegyzőkönyv alá és sóhajtozva és fejét csóválva hagyta el az épületet. Fölült a bakra, kivette kucsmájából a pénzt és megnézte. Aztán meglóbálta karját és azt mondta: — Hazudnak a disznók! És hazahajtott falujába. (Oroszból fordította: Nemes Endre.)
