Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-11-25 / 8. szám - Szerkesztői üzenetek

mozdulata kecses és szeme ragyogó, ha vörös az arca és főleg az orra, senki sem fogja igazán szépnek tartani. Pedig a szépség olyan kincs, amelyet nagyon meg kell becsülni és hogy mekkora az értéke, azt csak akkor tudjuk meg, ha már el­vesztettük. (Folyt, köv.) Szerkesztői üzenetek Incognito. Ez a levél, amit Nagyságos Asszonyom küldött, egyike volt a leg­értékesebbeknek, melyet rövid Képes Hét-i pályafutásom alatt kaptam. Én és a P. M. H.-nál lévő „névrokonom“ há­lásan köszönjük addig is, amíg szemé­lyesen vagy magánlevélben nem fejez­hetjük ki hálánkat. — Nagyságos Asz­­szonyom írásait rendkívül szívesen vesz­­sziik. Fordításokra valóban szükségünk lehet, de főleg aktuális szlovenszkói tár­sadalmi cikkekre, asszonyi dolgokra, (di­vat, női lélek, társaság, bálok, esemé­nyek, kis általános intimitások stb.) és egyéb olyasfélére, ami alkalmas a kap­csolatot megteremteni a szlovenszkói közönség és a lap között. Még egyet. Ked­ves férje pompás szlovenszkói zsentry­­anekdótákat ismer, szívesen emlékszem rájuk és nagyszerű a kifogástalan elő­adói készségre — ha ezeket Nagyságos Asszonyom kedves férje elbeszélése nyomán papírra vetné és rövid, csatta­­nós, szellemes, minden szélességet kerülő formában hozzánk beküldené, (hetenként egyet-egyet a rovatokba, de egyszerre tartaléknak többet is szívesen átveszünk) olyan csemegét adhatunk olvasóközön­ségünknek, amelyért örökké hálásak maradnánk Nagyságos Asszonynak. Kezdeni például a Beniczky-történetek- kel lehetne. ■— Az Ígért gyermekportrét köszönettel és örömmel vennők és biz­tosítjuk, hogy a képnek klisirozása köz­ben semmi baja sem történik. A munka be­fejezése után azonnal visszaküldjük. Egy­úttal ünnepélyesen ígérjük, hogy olyan baklövést, mint a Nagyságos Asszony­tól jelzett képpel, soha többé nem köve­tünk el és ezentúl óvatosabbak leszünk. Türelmetlenül várom a cikkeket, az anekdotákat és a képet. Egy hü olvasó, Ungvár. 1. Ön arra kér választ tőlünk: „Mi a boldogság titka?“ Fogas kérdés s higyje el, ez a probléma bennünket itt, Prágában ugyanannyira foglalkoztat, mint Önt Ungváron. Ez az a bölcsek köve, melyet az ember azóta keres, mióta öntudatra ébredt. Boldog embernek általában azt szokták nevezni, akinek mindenirányu igényei maradék nélkül, vagy legalább is megközelítően ki vannak elégítve. Pénz, egészség, szép­ség, szerelem — ezek a főösszetevői bol­dogságunknak, de sok apró és egyénen­ként más-más komponens is fel szokott lépni. A boldogság titkát tehát nem ha­tározhatjuk meg másképp, mint annak a képességnek, mely az ember igényeit oly terjedelemre képes leszorítani, mely igények az adott lehetőségek mellett va­lóban ki is elégítsék. Vágy és beteljesü­lés harmóniája: ez a boldogság titka. — 2. Ennek a világháború az oka. A harc­térről visszakerült férfit nem várta itt­hon az elismerés és nyugalom, hanem éppen ellenkezőleg, uj harc és uj küzde­lem. A férfiak dacosak lettek az élet pörölycsapásai alatt s ezt a dacot gyak­ran, igen gyakran kellemetlen formá­ban éreztetik legszűkebb környezetük­kel. De hogy a mai férfiak rossz férjek volnának, ez generális szabályként még­sem mondható ki. Nézzen csak körül odahaza Ungváron ismerősei között s bizonyára Ön is rá fog jönni, hogy van­nak még kivételek. — 3. A tudomány és művészet fejlettsége sohasem állt egyenes arányban a különböző korok er­kölcsi életével. Sőt. A világtörténelem szellemileg legkiemelöbb szakaszaiban mindenkor fellépett kísérő jelenségként az immoralitás. Mint tudja, az ógörög bölcselők erkölcsi élete sok kívánni va­lót hagyott hátra s az emberi műveltség fejlődésének szempontjából talán legje­lentősebb római civilizáció bűnös orgiái­nak szennyében merült alá. A renais­­sanceben a gyilkos tőr volt a legkedvel­tebb argumentum. A mi korunk erkölcsi anarchiáját az emberi szolidaritás hiánya idézi elő. Életünk megbolygatott ingája veszettül száguld jobbra és balra, anél­kül, hogy nyugpontra találna. Mi azon­ban hiszünk az ember igazi, felszínes cselekedetei rugóinál mélyebben fekvő erkölcseiben. Nem lehet kétséges, hogy a mai ember is megtalálja jobbik énjét, melyet a felkavart indulatok e pillanat­ban még háttérbe szorítanak. Többeknek. A keresztszórejtvény hi­báira és beküldési módjaira való üzene­tet a 3. szám szerkesztői üzenetei között találhatják meg. Mády. Hajszálak eltávolításának egye­düli biztos módszere az elektrolízis. K. A. Somorja. A jelzett anyagot szí­veskedjék beküldeni. Figyelmét hálásan köszönjük. Egy előfizető. A jövő évfolyamban valószínűleg hozunk nótaszöveget is, mint az többüknek kívánsága. A Képes Hét fejlődési programja gazdag és nagy, idő­vel minden meglesz és jó is lesz. Fekete gyémántok, Munkács. A re­gény befejezésére vonatkozóan idézzük Jókai Mór kijelentését. Amikor az agg mestertől a svábhegyi villájában meg­kérdezték, hogy meghal-e Evila, vagy sem, az iró vállvonogatva felelt: „Ma­gam sem tudom.“ Evila sorsáról elmél­kedni mindenkinek szuverén joga, de biztos megoldást senki sem tudhat. Ah­hoz egy újabb regényt kellene Írni. Böske. Bizony, a kis Böske, hála Is­tennek, még minidig kisleány. Maradjon is az még sokáig. „Nagy lányok“ nem szokták elhatározni, hogy nem mennek iférjhez, különösen akkor nem, mikor még 'csak, nem is reménytelenül szerel­mesek. Mikor azt olvastuk levelében, hogy titokban forral valamit, minden egyébre inkább gondoltunk volna, mint arra, hogy ezt határozza el. Kedves (Böske, csak kisleányok képzelik azt, hogy valaki húszéves korában elhatá­rozhatja, hogy férjhez megy, vagy hogy aem megy férjhez. Húsz esztendős ko­rában, de még sokkal későbbén is ezt éppen olyan kevéssé tudhatja egy leány, mint azt, hogy mához egy esztendőre süt-e majd a nap vagy esik az eső. He­lyesein teszi, ha tanul valami olyat, (amivel, ha rászorul, megkeresheti a kenyerét, de nincs olyan diplomata és nincsen olyan kenyérkereső pálya, amely „megvédené“ a nőt a férjhezmenés el­len. Hogyan adhatnánk mi tanácsot ar­ra nézve, hogy férjhez menjen-e, vagy ne. Tanácsot csak konkrét esetben ad­hatnánk, de így idegenül, messziről, a körülmények és a szereplők alapos is­merete nélkül csak nehezen és csak ifentartással. Ne gondolkozzék most még a férjhezmenésen. Ha akad majd egy becsületes férfi, aki szereti és akit ma­ga is szeret, a'kkor úgyis mosolyogni (fog ezen a nagy „elhatározáson“. Az jgért fényképet kíváncsian és örömmel várjuk. Édesanya. Az ilyen anya valóban: édes. Szakszerűen felülvizsgálni az ön számításait még nem volt módunkban. Egy-két héten belül azonban bizonyára közölhetjük hozzáértő emberek vélemé­nyét. Csak az a kérdés, hogy nem sok-e 50 korona a napi ellátásért, ha azzal együtt nem jár egyszersmind külön szo­ba is? Az is kérdéses, talál-e mindig olyan embereket, akik hajlandóak har­mad magukkal lakni egy szobában, illet­ve talál-e mindig három tagból álló csa­ládokat? Egy azonban bizonyosnak lát­szik. Akiben annyi kedv, szorgalom, lendület, lelkesedés van, mint önben, annak a vállalkozását kell, hogy siker jutalmazza. Ezek első benyomásaink. A szakszerű vélemény majd ezután követ­kezik. Anonymus. Vegyes házasságot az egyházjogi kódex csak akkor engedé­lyez, ha a házasulandók megegyeznek •abban, hegy mindkét nembeli születen­dő gyermekeiket a kath. vallásban fog­ják nevelni s ha megígérik, hogy pro­testáns templomba esküvő céljából nem mennek s egymást vallásuk gyakorlásá­ban akadályozni nem fogják. Ha ezt a megegyezést (reverzáli's) meg nem ad­ják s a .fenti ígéretet nem teszik, kath. templomban meg nem esküdhetnek. A polgári vagy protestáns templomban kötött vegyes házasságot pedig az uj egyházi törvénykönyv egyházilag érvé­nyesnek el nem ismeri és az ilyen há­zasságban élő kath. hívőt az egyház a szentségekhez nem bocsátja. Kegyednek ;ésak ilyen feltételekkel lehet a kérdést megoldania. Saját vallását nem kell el­hagynia. Más megoldás nincs. Hibaigazítás. A Képes Hét múlt heti számában Vozári Dezső „Tóth Árpád“ című cikkébe értelemzavaró sajtóhibák csúsztak. „Leglelkesebb szavú lírikusa“ helyett „leghalkabb szavú lírikusa“ és „aere parennius“ helyett — természete­sen — „aere perennius“ olvasandó. Felelős szerkesztő: Szvatkó Pál dr. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Praha, Panská 12. III. — Nyomatott: Mercy Heinrich Fia nyomdájában. Prágában. A nyomásért felelős: J. Charvát. A lap küldését a póstaminisztérium a 216.729 VII. .1928 sz. alatt engedélyezte.

Next

/
Thumbnails
Contents