Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-11-25 / 8. szám - Szerkesztői üzenetek
mozdulata kecses és szeme ragyogó, ha vörös az arca és főleg az orra, senki sem fogja igazán szépnek tartani. Pedig a szépség olyan kincs, amelyet nagyon meg kell becsülni és hogy mekkora az értéke, azt csak akkor tudjuk meg, ha már elvesztettük. (Folyt, köv.) Szerkesztői üzenetek Incognito. Ez a levél, amit Nagyságos Asszonyom küldött, egyike volt a legértékesebbeknek, melyet rövid Képes Hét-i pályafutásom alatt kaptam. Én és a P. M. H.-nál lévő „névrokonom“ hálásan köszönjük addig is, amíg személyesen vagy magánlevélben nem fejezhetjük ki hálánkat. — Nagyságos Aszszonyom írásait rendkívül szívesen veszsziik. Fordításokra valóban szükségünk lehet, de főleg aktuális szlovenszkói társadalmi cikkekre, asszonyi dolgokra, (divat, női lélek, társaság, bálok, események, kis általános intimitások stb.) és egyéb olyasfélére, ami alkalmas a kapcsolatot megteremteni a szlovenszkói közönség és a lap között. Még egyet. Kedves férje pompás szlovenszkói zsentryanekdótákat ismer, szívesen emlékszem rájuk és nagyszerű a kifogástalan előadói készségre — ha ezeket Nagyságos Asszonyom kedves férje elbeszélése nyomán papírra vetné és rövid, csattanós, szellemes, minden szélességet kerülő formában hozzánk beküldené, (hetenként egyet-egyet a rovatokba, de egyszerre tartaléknak többet is szívesen átveszünk) olyan csemegét adhatunk olvasóközönségünknek, amelyért örökké hálásak maradnánk Nagyságos Asszonynak. Kezdeni például a Beniczky-történetek- kel lehetne. ■— Az Ígért gyermekportrét köszönettel és örömmel vennők és biztosítjuk, hogy a képnek klisirozása közben semmi baja sem történik. A munka befejezése után azonnal visszaküldjük. Egyúttal ünnepélyesen ígérjük, hogy olyan baklövést, mint a Nagyságos Asszonytól jelzett képpel, soha többé nem követünk el és ezentúl óvatosabbak leszünk. Türelmetlenül várom a cikkeket, az anekdotákat és a képet. Egy hü olvasó, Ungvár. 1. Ön arra kér választ tőlünk: „Mi a boldogság titka?“ Fogas kérdés s higyje el, ez a probléma bennünket itt, Prágában ugyanannyira foglalkoztat, mint Önt Ungváron. Ez az a bölcsek köve, melyet az ember azóta keres, mióta öntudatra ébredt. Boldog embernek általában azt szokták nevezni, akinek mindenirányu igényei maradék nélkül, vagy legalább is megközelítően ki vannak elégítve. Pénz, egészség, szépség, szerelem — ezek a főösszetevői boldogságunknak, de sok apró és egyénenként más-más komponens is fel szokott lépni. A boldogság titkát tehát nem határozhatjuk meg másképp, mint annak a képességnek, mely az ember igényeit oly terjedelemre képes leszorítani, mely igények az adott lehetőségek mellett valóban ki is elégítsék. Vágy és beteljesülés harmóniája: ez a boldogság titka. — 2. Ennek a világháború az oka. A harctérről visszakerült férfit nem várta itthon az elismerés és nyugalom, hanem éppen ellenkezőleg, uj harc és uj küzdelem. A férfiak dacosak lettek az élet pörölycsapásai alatt s ezt a dacot gyakran, igen gyakran kellemetlen formában éreztetik legszűkebb környezetükkel. De hogy a mai férfiak rossz férjek volnának, ez generális szabályként mégsem mondható ki. Nézzen csak körül odahaza Ungváron ismerősei között s bizonyára Ön is rá fog jönni, hogy vannak még kivételek. — 3. A tudomány és művészet fejlettsége sohasem állt egyenes arányban a különböző korok erkölcsi életével. Sőt. A világtörténelem szellemileg legkiemelöbb szakaszaiban mindenkor fellépett kísérő jelenségként az immoralitás. Mint tudja, az ógörög bölcselők erkölcsi élete sok kívánni valót hagyott hátra s az emberi műveltség fejlődésének szempontjából talán legjelentősebb római civilizáció bűnös orgiáinak szennyében merült alá. A renaissanceben a gyilkos tőr volt a legkedveltebb argumentum. A mi korunk erkölcsi anarchiáját az emberi szolidaritás hiánya idézi elő. Életünk megbolygatott ingája veszettül száguld jobbra és balra, anélkül, hogy nyugpontra találna. Mi azonban hiszünk az ember igazi, felszínes cselekedetei rugóinál mélyebben fekvő erkölcseiben. Nem lehet kétséges, hogy a mai ember is megtalálja jobbik énjét, melyet a felkavart indulatok e pillanatban még háttérbe szorítanak. Többeknek. A keresztszórejtvény hibáira és beküldési módjaira való üzenetet a 3. szám szerkesztői üzenetei között találhatják meg. Mády. Hajszálak eltávolításának egyedüli biztos módszere az elektrolízis. K. A. Somorja. A jelzett anyagot szíveskedjék beküldeni. Figyelmét hálásan köszönjük. Egy előfizető. A jövő évfolyamban valószínűleg hozunk nótaszöveget is, mint az többüknek kívánsága. A Képes Hét fejlődési programja gazdag és nagy, idővel minden meglesz és jó is lesz. Fekete gyémántok, Munkács. A regény befejezésére vonatkozóan idézzük Jókai Mór kijelentését. Amikor az agg mestertől a svábhegyi villájában megkérdezték, hogy meghal-e Evila, vagy sem, az iró vállvonogatva felelt: „Magam sem tudom.“ Evila sorsáról elmélkedni mindenkinek szuverén joga, de biztos megoldást senki sem tudhat. Ahhoz egy újabb regényt kellene Írni. Böske. Bizony, a kis Böske, hála Istennek, még minidig kisleány. Maradjon is az még sokáig. „Nagy lányok“ nem szokták elhatározni, hogy nem mennek iférjhez, különösen akkor nem, mikor még 'csak, nem is reménytelenül szerelmesek. Mikor azt olvastuk levelében, hogy titokban forral valamit, minden egyébre inkább gondoltunk volna, mint arra, hogy ezt határozza el. Kedves (Böske, csak kisleányok képzelik azt, hogy valaki húszéves korában elhatározhatja, hogy férjhez megy, vagy hogy aem megy férjhez. Húsz esztendős korában, de még sokkal későbbén is ezt éppen olyan kevéssé tudhatja egy leány, mint azt, hogy mához egy esztendőre süt-e majd a nap vagy esik az eső. Helyesein teszi, ha tanul valami olyat, (amivel, ha rászorul, megkeresheti a kenyerét, de nincs olyan diplomata és nincsen olyan kenyérkereső pálya, amely „megvédené“ a nőt a férjhezmenés ellen. Hogyan adhatnánk mi tanácsot arra nézve, hogy férjhez menjen-e, vagy ne. Tanácsot csak konkrét esetben adhatnánk, de így idegenül, messziről, a körülmények és a szereplők alapos ismerete nélkül csak nehezen és csak ifentartással. Ne gondolkozzék most még a férjhezmenésen. Ha akad majd egy becsületes férfi, aki szereti és akit maga is szeret, a'kkor úgyis mosolyogni (fog ezen a nagy „elhatározáson“. Az jgért fényképet kíváncsian és örömmel várjuk. Édesanya. Az ilyen anya valóban: édes. Szakszerűen felülvizsgálni az ön számításait még nem volt módunkban. Egy-két héten belül azonban bizonyára közölhetjük hozzáértő emberek véleményét. Csak az a kérdés, hogy nem sok-e 50 korona a napi ellátásért, ha azzal együtt nem jár egyszersmind külön szoba is? Az is kérdéses, talál-e mindig olyan embereket, akik hajlandóak harmad magukkal lakni egy szobában, illetve talál-e mindig három tagból álló családokat? Egy azonban bizonyosnak látszik. Akiben annyi kedv, szorgalom, lendület, lelkesedés van, mint önben, annak a vállalkozását kell, hogy siker jutalmazza. Ezek első benyomásaink. A szakszerű vélemény majd ezután következik. Anonymus. Vegyes házasságot az egyházjogi kódex csak akkor engedélyez, ha a házasulandók megegyeznek •abban, hegy mindkét nembeli születendő gyermekeiket a kath. vallásban fogják nevelni s ha megígérik, hogy protestáns templomba esküvő céljából nem mennek s egymást vallásuk gyakorlásában akadályozni nem fogják. Ha ezt a megegyezést (reverzáli's) meg nem adják s a .fenti ígéretet nem teszik, kath. templomban meg nem esküdhetnek. A polgári vagy protestáns templomban kötött vegyes házasságot pedig az uj egyházi törvénykönyv egyházilag érvényesnek el nem ismeri és az ilyen házasságban élő kath. hívőt az egyház a szentségekhez nem bocsátja. Kegyednek ;ésak ilyen feltételekkel lehet a kérdést megoldania. Saját vallását nem kell elhagynia. Más megoldás nincs. Hibaigazítás. A Képes Hét múlt heti számában Vozári Dezső „Tóth Árpád“ című cikkébe értelemzavaró sajtóhibák csúsztak. „Leglelkesebb szavú lírikusa“ helyett „leghalkabb szavú lírikusa“ és „aere parennius“ helyett — természetesen — „aere perennius“ olvasandó. Felelős szerkesztő: Szvatkó Pál dr. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Praha, Panská 12. III. — Nyomatott: Mercy Heinrich Fia nyomdájában. Prágában. A nyomásért felelős: J. Charvát. A lap küldését a póstaminisztérium a 216.729 VII. .1928 sz. alatt engedélyezte.
