Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-10-28 / 4. szám - Tarka krónika • Li-Sen-Csi: Kéziratokat nem adunk vissza - A luxusexpedíció - Az ezeréves táncosnő
Tarka krónika Kéziratokat nem adunk vissza Ez a rövid, de szigorú mondat áll az európai újságok és folyóiratok mindegyikén. A szerkesztőségnek beküldött és közlésre alkalmatlan Írásművek — mi tűrés-tagadás — a papírkosár feneketlen temetőjébe kerülnek. A nyugodtan szemlélődő1, ráeső Ázsia e tekintetben is más utón halad. Egy kínai szépirodalmi lap főszerkesztője a következő levél kíséretében küldte vissza egy írónak silány kéziratát: Nagyrabecsült testvérem a napban és holdban! Engedd meg hogy lábaidhoz boruljak s csókjaimmal borítsam a padlót, melyet a te dicső talpaid értek. Földig alázva kérlek, engedd meg hű szolgádnak, hogy gondolataid közölje Veled. A te bűbájos illatú kéziratod szövegét kívülről megtanultam s midőn a tiszta holdas éjben pacsirták zengésére ébredve, a te összehasonlithaiatlan versedet szavaltam el, a pacsirták elnémultak, nehogy megzavarják harmóniáját ama hatalmas alkotásnak, mely egyedülvaló a világ teremtése óta. Nem visz rá a lelkiismeret, hogy ez égi szavakat a nyomtatás személyének és a csőcselék szemeinek kiszolgáltassam. Tudod, ó napom és holdam, mit szólna ehhez kiadóm, aki szívtelen, mint a bálna bajusza és kemény, mint a sárkány agyara? Azt követelné mindnyájunktól, akik szerény tanoncai vagyunk csupán e nemes művészetnek, hogy e perctől kezdve úgy írjunk, miint Te, óriás, aki felülmúlod a napot, a holdat és az összes csillagokat. És éppen mert tudom, hogy sohase születik meg a szó, mely a te előkelő művészeted mennyei szépségét eléri és vagyok az, aki mélyen megfojtott gerinccel kénytelen vagyok Neked viszszaküldeni káprázatos müvedet, melyet legszívesebben egy mesebeli igazgyöngyből való diadémhoz hosanlitanék. Áldott legyen az óra, melyben dicső kezed ismét megérinti a mellékelten visszaküldött tündért müvet. Porban fetrengő alázatos rabszolgád Li-Sen-Csi, főszerkesztő. Művészek a mai nő szépségéről A nő helyzete megváltozott az életben. Az utóbbi évtizedek során uj női típus keletkezett s értbetőleg sokakat érdekel a kérdés, hogy a mai nő külsejében, arcvonásaiban mennyiben tükröződik ez a változás. Ezt a kérdést vitatták meg a minap egy nagy angol újságban. Többen szóltak hozzá az ország legkiválóbb művészei közül. Egy híres szobrász véleménye szerint a mai nő vonásait a nagyobb szabadság és nagyobb önállóság élénkebbé és kifejezőbbé teszi. De ez a művész azokat a károkat is felemlíti, melyeket a sportnő kialakulása tett a női szépségben. — Az a megfigyelésem, — igy szólt —, hogy egyre több nő válik napjainkban férfias arcúvá. Ez annyival inkább baj, mert a nők szépségét főleg a lágyabb vonalak adják. Az egyre négyszögletesebb, keményebb arcok inkább a jellem, nem pedig a szépség kifejezői s az igazi művész egyre nyugtalanabb a modern férfi- és női szépségideál egymásfelé közeledése miatt. A legkiválóbb miníatűrfestőnek egyike inkább a külső „felrakásoknak“, mint a megváltozott életbeállitásnak tulajdoni tja a változást. Szerinte azért változott meg a nő arca, mert ma többé-kevésbé minden arcot szabályoznak. Régebben könnyű volt a nők jellemét szemükből, szájukból kiolvasni. Ma minden nőnek szépen iveit szája van, melyet a rúzzsal teremt meg. A szemöldök is szépen iveit az ismeretes okokból. Valóságban nem a nők arca változott meg, hanem az arcok kezelése. Púderrel és festékkel minden nő az óhajtott metszést és kifejezést elő tudja varázsolni. De egészben véve kétségtelen, hogy a mai nő vonzóbb és csábítóbb jelenség, mint valaha. A Botticelli-eszmény nőihez való viszszatérést véli felfedezni a portréfestő: — A modern leányok arcvonásai a tizenötödik századba való visszatérését mutatják. Gyakran láthatunk ma olyan arcokat, melyeket csak a Botticelli-tipus elnevezésével jelölhetünk meg legjobban. Ez a jelenség a divat mai leegyszerűsödésével is összefüggésben van. Művészeti szempontból a mai divatnak az az iránya, amely a derekát leviszi, s a felhozott ruhaaljai a testet egyenlőtlen részekre osztja, nem szolgál a szépség emelésére. Általában azt lehet mondani, hogy ma kevesebb a csúnya nő, de az erősen kifejeződő, egyéni típus is kevés. A kékszemü nők már igen ritkák, a szemek túlnyomó többsége szürkéskék. A luxusexpedició Az Északi-sark ezidei izgalmas nyara után most a Déli-sark eseményekkel biztató tavasza és nyara van soron. A City of Newyork, az amerikai délsarki expedíciónak, Byrd kapitány expedíciójának főhajója, már augusztus 2l5-én elindult 33 főnyi személyzetével; követte nyomát az Eleanor Bolling, az expedíció második hajója s utolsónak indult kísérőivel maga Byrd kapitány, az Északi-sarki repülő. A hajók, mint az Ausztriától dél felől induló expedíciók általában, Ujzélandban kötnek ki, aztán a Nagy Jégsánchoz mennek s ott, a Cethal-öbölben rendezi be Byrd az expedíció főállomását. Nem ok nélkül mondják Byrd vállalkozását luxus-expediciónak. Soha expedíció nem indult sem az északi, sem a déli sarkvidékre oly gazdag felszereléssel és kényelmi berendezkedésekkel, mint ez a délsarki expedíció. Ezért kellett két nagy hajót felszerelni, hogy el lehessen szállítani azt a temérdek építőanyagot, mely az expedíció kiinduló állomásán kutató célokra és lakásnak építendő faépületekhez kell s a három repülőgépet, a sok műszert, a hatalmas élelmiszerkészletet s egyebeket. Visznek le még 10CO kötetből álló könyvtárat, valamint mindenféle zeneszert, közbe zongorát is. A rádió-állomások egész sorát fogják állítani s ehhez visznek magukkal táviró'tiiszteket is. Az expedícióban százan vesznek részt s ezek közt van a tudósok nagy törzskara is. A résztvevők átlag évi 1400 dollár fizetést kapnak s az expedíció, a terv szerint, két évig tart. Visznek magukkal száz kutyát is a szánok elé s nem utolsó sorban az élelmiszerraktárak elhelyezése végett. De a pólusról való visszatéréskor is lesz szükségük a kutyákra. A déli sarkvidék nyara decemberben kezdődik. Megelőzi a tavaszt, amelynek jöttét a déli sarkvidék állatvilágának, különösen pedig a pingvineknek a szárazföld partvidékére va'ó tömeges érkezése jelenti. Decemberre előreláthatólag Byrd egész expedíciója együtt lesz a Nagy Jégsáncnál, mely a Ross-tengertől körülbelül 800 kilométernyi hosszúságban, Délamerika irányában terjed s megkezdődik a tudományos munka. Különösen fontosak ebben a meteorológiai megfigyelések. A geológusok a Ross-tengertől 2000 kilométernyi hosszúságban terjeszkedő szénrétegekről s a belső hegyvidék szénbányáiról s a sarkvidéken egyébütt levő szénlelőhelyekről fognak felvételeket készíteni. Az expedíció öszszes költségére 885.000 dollár, a mi pénzünk szerint majdnem harminc millió korona gyűlt össze. Az ezeréves táncosnő A régi Karthágóban, Uticában és a Szahara-sivatagon öt évig dúlta a földet egy tudományos expedíció, régi idők emlékeit keresve a homokréteg alatt s régi sírokat kutatva és tárva fel. A nagy munkáról beszámoló könyvében, mely most jelent meg a lipcsei Brockhausnál, érdekes fejezetet ir B. Gráf Khun de Prorok, az expedíció egyik vezetője, egy táncosnő sírjáról, melyet ő maga fedezett fel és segített feltárni. A táncosnő kőkoporsóban pihent s mikor kis résen felemelték a koporsó kőfödelét, az egyik arab munkás felkiáltott: — Tele van arannyal! A tudósok mohón vetették magukat a földre, látni a csodát. A dolognak csakugyan olyan színe volt, mintha csupa arany fénylenék belül. Vékony, portakaró fedte a koporsó belsejét, — beszéli Khun gróf — de mintha fátylon csillámlanék át, pompás nyakéket pillantottunk meg. A koporsó kőfödelét eltávolitottuk s világosan felismerhettük a csontváz körvonalait. Óvatosan távolitottuk el az enyészet földjét s megállapíthattuk ponFelkérjük t. előfizetőinket, hogy előfizetési dijaikat most már, minden zavar elkerülése végett kiadóhivatalunkhoz beküldeni szíveskedjenek.
