Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-13 / 183. szám

/ # ® «Spiff«1 V<%Í! • T ^ sfTv'' tj |ţ}fl W4 A A «V *i*i A < Va sainap Í944. attguas***» i3 Ára 40 miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖRA 5.20, NE- , GYEDÉVRE 15.—, FÉL ÉVRE 30.—, EGÉSZ ÉVRE 60.— PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKSZAMLA SZAMA 72148. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 183. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 975EKICÉÍ$BnCTCW5MOfy NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 1. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Nemzeti egység és parlamentáris rendszer A kormányválság megoldása elhallgattat- ta azokat a találgatásokat, amelyek már hetek óta hullámzásba hozták a politikai kedélyeket és az ország közvéleményét. Lmrédy Béla, Jaross Andor és Hundér An­tal miniszterek kiválása a kormányból nem érte váratlanul a közvéleményt. Bárdos&y volt miniszterelnök után lmrédy Béla is megpróbálta a pártközi béke megteremté­sét. Pécsi beszédében ugyanis hangsúlyozta, hogy a mai nehéz időkben nemcsak a párt­vezéreknek, hanem az összes parlamenti tagoknak s az egész nemzetnek össze kell fognia, félre kell tenni a pártérdekeket s még a legnagyobb áldozatok árán is meg kell teremteni a nemzeti egységet. Minden­ki azt hitte, hogyi vitéz lmrédy Béla állam­férfiul bölcsessége közös nevezőre tudja hozni a különböző pártok érdekeit, elhall­gat minden ■ egyéni érdek, minden partiku­láris cselekvés s a nagy nemzeti egység je­gyében eggyé kovácsolódlk a belpolitikai tá­bor. Úgy látszik azonban, sem Bárdossy- nak, sem lmrédynek nem sikerült a nagy nemzeti egység épitő munkáját befejezni. A részleges kormányválság megoldása után Sztójay Döme miniszterelnök betegsé­ge miatt nem jelenhetett meg a , Magyar Élet Pártjának vezetőségi ülésén, tehát le­velet intézett a pártelnökséghez, amelyet az értekezleten Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter olvasott fel. A miniszterelnök levele nemcsak a párt tagjai között, hanem az egész ország közvéleményében megnyug­vást keltett. A levél ismerteti a mai belpo­litikai helyzetet s hangsúlyozza, hogy a ka­binet személyi összetételében történt válto­zások a jelenlegi magyar belpolitika fejlő­désének nagyon fontos állomását jelentik. De nem jelentik ennek a fejlődési folyamat­nak a lezáródását. A kormányválság meg­oldása nem jelenti, hogy ezután pártkor­mány, illetve csak egy pártra támaszkodó kormány fogja vezetni az ország ügyeit. A miniszterelnök hangsúlyozza levelében, hogy a kormány munkájába más nemzeti erőket, jobboldali erőket is be akar vonni. Változat­lan és múlhatatlan politikai és történelmi szükségességét hangoztatja a jobboldali egység megteremtésének. Erre az egységre ma még nagyobb szükség van, mint volt bármikor. A miniszterelnök leveléből tehát kivilág­lik, hogy amit annakidején Bárdossy meg­kezdett és lmrédy folytatott, annak az egy­ségesítő munkának a jelentőségét továbbra is szükségesnek látja. Hangsúlyozza azután a kormány további munkájának teljes akti­vitását, a háborús erők összpontosítását, meg­erősítését, a belső viszonyok konszolidációs munkáját s különös súlyt helyez a gazda­sági reformok gyors megvalósítására. A fo­kozott munka mellett továbbra is dolgozik a belpolitikai egység megteremtésén, amire az ország életképes alkotó politikai, energiái­nak tervszerű és cselekvő összefogása, a belső politikai és társadalmi erők konszoli­dálása s a belpolitikai feszültség levezetése érdekében is múlhatatlanul szükség van. A miniszterelnök is hangsúlyozza, hogy meg kell szűnnie a pártok érdekeit szolgáló pártmunkának, az erőket megosztó politikai propagandának, mert ha valaha szükség volt, úgy ma különösen szükség van arra, hogy a párttevékenység az állami és önkor­mányzati igazgatás zavartalan menetét ne akadályozza és az államigazgatás életfon­tosságú munkáját meg ne béníthassa. A mi­niszterei nők sajnálatát fejezi ki afölött, hogy' a Magyar Megújulás Pártjának expo­nensei kiváltak a kormányból, megérti a Személyi indokokat is, megvan azonban győ­ződve arról, hogy úgy lmrédy pártjával, mint a többi jobboldali pártokkal rövidesen létrejön az a politikai platform, amely le­hetővé teszi az összes pártok részvételét az államkormá nyzat munkájában. Nagy súlyt helyez a honvédség ülőerejének a legmaga­sabb fokra való emelésére, a belső termelés fokozására, a dolgozó néprétegek szociális helyzetének emelésére és a zsidókérdés vég­le®^ mftipldáeára. Ka£R. jasüfíííaL. ÖfiteSí»-. vábbra is a személyi törtetések és pártpoli­tikai szenvedélyek tüzében égessük fel nem­zeti erőinket. Fordítsuk tekintetünket mind­annyian a Kárpátok felé, ahol hős katonáink véreznek és ahol történelmünk legsúlyosabb próbáját étjük. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a nagy leszámolásnál csak a sajáf erőnkre, egységünkre, összefogásunkra ét öntudatos magatartásunkra építhetünk Számtalan példa emlékeztet arra, hogy a nemzeti erők szétforgácsolása miatt hány szór ittuk meg keserű levét ennek a törté­nelmi parancsnak semmibevevése miatt. A multkisértés is arra tanit, hogy ne egymás ellen, hanem egymásért, az összmagyarság- ért, nemzetünkért, állami életünk folytonos­ságának biztonságáért dolgozzunk és har­coljunk. Érezzük meg tehát mindnyájan a törté­nelmi idők tragikus, intő szavát s lássuk be, hogy csak egységes nemzeti és állam#u- litikai erőkkel harcolhatjuk végig a min­den idők legnagyobb, legváiságosabb, egész nemzeti életünkre kiható küzdelmet. A mi­niszterelnök ur levele és az abban megnyi­latkozó államférfiul bölcsesség bizonyár* nem téveszti el a célját s végre — reméljük — megvalósul az a belső nemzeti egység, amelynek a múltban megnyilatkozó hiányos­ságát eddig a dolgozó magyarság nélkülözte és amelyre a végső győzelem kivívása érde­kében feltétlenül szükségünk van. Hegyivadászaink a Tatár-hágó Angolszász bombatalálat érte a sfrassburg: dómot Sf. Kuli® védői n@m adják mag magukat GOEBELS DR, német birodalmi tájékoz­ta tásügyi miniszter, aki az összes német etöknek a totális háborúban való felhaszná­lására különleges megbízatást kapott, fel- tünéstkeltö és nagyhorderejű felhívásokban hozta nyilvánosságra azokat az intézkedése­ket, amelyek a német háborús potenciál fo­kozása szempontjából elengedhetetlenek. Né­metország a történelemnek ebben a gigászi méretű viaskodásában most minden erejét felhasználja és egyetlen cél érdekében veti be: megvédeni a birodalom és ezzel egész Európa határait a kontinensen kívüli erők elszánt imperialisztikus támadásai ellen. Az első intézkedések közé tartozott Németor­szágban , a, női munkakötelezettségnek az 50-ik életévre való kitolása és már magában ez az intézkedés is hatalmas mennyiségben szabadított fel erőket a haőifontósságú üze­mek emberanyagszükségletének fedezésére. Mindenkinek, legyen az férfi, vagy no, felül­vizsgálják munkahelyét, végzett teljesítmé­nyét és ha az a munka és teljesítmény a mai idők szelleme és követelése szempont­jából nem háborús fontosságú, az illetőt azonnal más természetű munkaterületre ve­zénylik. Az új intézkedések természetesen a német közélet legszélesebb területein is érez­tetni fogják hatásukat. Senki sem húzódha- tik meg többé valamelyik otthoni kényelmes és kevés munkával járó állásban, ugyanak­kor, amikor az egész nép a legnagyobb erő­feszítések mellett biztosíthatja csak a kato­nai helyzet szilárdságát. Az intézkedések közül kiemeljük azt a kormányrendelkezést, amely a Németországban tartózkodó idegen- fajú népek munkaerejének felhasználásáról szól. A háztartási alkalmazottakat, beleért­ve a keleti területekről származó női mun­kaerőket is, kivétel nélkül hadiüzemekbe irányítják. Háztartási alkalmazottat ezentúl cskk sokgyermekes családok tarthatnak. Azok a nők, akik otthon tartózkodnak és elsősorban háztartási munkát végeznek, most hadifontosságú munkát is kell végezzenek otthoni munkahelyükön. Az új intézkedések természetesen a kultűréletet is nagyban be­folyásolják. Németországban a közeli napok­:feas és jämsMteieä. teljes művészi és műszaki személyzetét is a haditermelés érdekében veszik igénybe. A közigazgatást, a postát, a vasútat és az egész közéletet is lényegesen érintik az új német kormányintézkedések. Minden hivatal ügymenetét egyszerűsítik és minden mun­katerületről erőket vonnak ki, hogy azokat hadi célok érdekébe állítsák. Az államéletet, amint eddig is, de ezután még nagyobb egy­szerűség és céltudatosság fogja jellemezni. Minden, — a békeidőre jellemző, — közéleti megnyilvánulást, például nyilvános fogadá­sokat, hivatali beiktatásokat, ünnepélyeket és színházi eseményeket, képkiállításokat és emlékösszejöveteleket megszüntetnek. Német hivatalos megnyilatkozásokból ki­derül, hogy az új háborús intézkedések ál­tal olyan tömegben szabadulnak fel munka­erők, úgy a hadifontosságú termelés, mint a frontszolgálat számára, hogy már ezektől az intézkedésektől is a "hadik „ . y ?yes megváltozását lehet várni. A NÉMET SAJTö hasábos c­____ ,.i fog­lalkozik a Führer által újonnan kitünte­tett Sepp Dietrich SS föcsoportvezetö kato­nai érdemeivel. Sepp Dietrich, a német véderő 16-ik katonája, aki a vaskereszt lo­vagkeresztjével a kardokkal és gyémántok­kal ékesített tölgyfalombot kapta. Sepp' Dietrich SS föcsoportvezetö páncélos had­testével a Caen körüli ütközetekben kiváló teljesítményt ért el és fölényben levő angol- kanadai csapatokra súlyos vereséget inért. A német lapok kiemelik, hogy Sepp Diet­rich a legnehezebb feltételek mellett is sze­mélyi tulajdonságaival bátoritóan és lelke­sítőén hatott. Embereivel mindig a legelső vonalakban tartózkodott, nemcsak parancs­noka volt egységének, hanem hős vezetője is, aki a nyugati harcokban eddig minden ellenséges tervet merész rajtaütéssel hú­zott át. A BRIT HÍRIRODA jelentése szerint Roosevelt einök augusztus 3-án meglepő lá­veit Honolulun át hadihajón tette meg az utat. Az Exchange Telegraph newyorki je­lentése szerint az amerikai sajtónak az a vé­leménye, hogy Rüosevelt rövidesen Uhur- chillel is találkozik. A brit hiriroda a wa­shingtoni Fehér Ház közleménye alapján azt jelentette, hogy Roosevelt szombaton éj­félkor rádióbeszédet intéz az Egyesült Álla­mok népéhez. Egy Washingtonból származó jelentés szerint Franklin Delano Roosevelt három napon át Haway szigetén tartózkodott. Roosevelt Honoluluba is ellátogatott, ahol ezalkalommal az úgynevezett „távolkeleti haditanácsot“ hívták össze, amelyen a tá­volkeleti szövetséges erők főparancsnoka, Douglas Mac Arthur tábornok, W. Nimitz ellentengernagy, William Halsey tengernagy, Robert Richardson tábornok, William Leahy tengernagy, Roosevelt tanácsadója és az Egyesült Államok vezérkarának főnöke, Lee Chomiey tengernagy is' résztvett. A tanács­kozások után Roosevelt elnök kíséretével együtt megtekintette a Pearl-Harbour-i ki- kötöberendezéseket és más katonai építke­zéseket, melyek Haway szigetén az Egyesült Államok birtokában vannak. Amerikai körökben Roosevelt láto­gatásával kapcsolatban azt jegyzik meg, hogy minden valószínűség szerint a Fiiippi- szigeteken nagy amerikai támadás várható és ezúttal Roosevelt a meginduló támadás­nak részleteit beszélte meg. Haway szigetére Roosevelt szintén hadihajón utazott. * A NEUES WIENER TAGBLATT szerint lisszaboni tudósítások alapján a V—I. újabb eredményeiről lehet beszámolni. A nagyte­kintélyű bécsi lap tudósításának különösen az a része érdekes, amely Morrison angol belügyminiszter újabb intézkedéseiről szá­mol be. Morrison Nagy-London területéra mindenféle gyűlés rendezését megtiltotta. / menti munkára, szükség van^rra, hogy a parlament végezze tovább a kormányzati munka alkotmányos ellenőrzését és az elke- rüliietetlenül szükséges törvényhozási teen­dőket. Sztöjay miniszterelnök tehát a parla­menti rendszer folytonossága mellett töri lándzsát és tiszteletben akarja továbbra is tartani az alkotmányos élet zavartalan me­netét, mert a mai világkaiahlizmában nem­csak az ősi alkotmányra, hanem a parla­mentáris rendszerre is szükség van. Valóban, ma mindenkinek áldozatot kell hoznia. Elég volt a pártpolitikai tusakodás­ból, szélsőséges vezérségre való törekvések­ből, elérkezett az ideje annak, hogy az üsz- szes pártvezérek összefogjanak s a legkivá­lóbb szakembere kitel együtt minden nemzet; erőt összefogta dolgozzanak a szebb ma­gyar jövendő érdekébeií. Valóban egybe kell ! " fogni mindazokat a cselekvő' nemzeti erő­ket, amelyek egyedül alkalmasak arra, hogy ? nemzetünket a történelem legnagyobb hul­lámzása közben elvezessék a jobb jövőbe, A Í h.boru rohamosan közeledik a végső állo­mása felé. Nincs szükség arra, hogy to­I ségre vall a miniszterelnöknek az a meg­szívlelendő programadása, amelynek értei­mében a népi és szociális Magyarország fel­építése céljából össze kell fogni minden cse­lekvő erőt, hogy a végsőkig való küzdelem szellemének kialakítása a nemzet minden egyes tagjában eleven iiatóerőként működ­hessen. A miniszterelnök leveléből érdekes és uj hang csendül ki, midőn nagy súlyt helyez a sajtóra, különösen a politikai újságírás ön­zetlen és becsületes magyar munkájára. \ mai magyar sajtónak valóban a megújhodás szellemében kell dolgoznia, nincs szükség a kedélyek felkorbácsolására, személyi indula­tok felgerjesztésére, a széthúzás és vissza­vonás terjesztésére, hanem legelső feladata csak az lehet, hogy az ország belső konszo­lidációs munkáját tovább kovácsolja és az erők egyesülése folytán a nemzet belső ere­jét megacélozza. Nagy figyelmet érdemel a miniszterelnök levelének az a része, amely az országgyűlés jelentőségét hangsúlyozza ki, A mflíi.szterel- uök szerint szükség van normális paria-

Next

/
Thumbnails
Contents