Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-10 / 180. szám
ä MAGYAR WH. ÄUGÜSMUS 1©„ EXPRESS Kacagtató, száguldó tempójú íilmvígjáték. Szereplők: Ajtay Andor, Pelsőczy Irén, Vaszary Piri, Pelhes Sándor, Csortos Gyula Croce, amint már Jelentettük, kilépett az olasz kormányból. Kilépése alkalmából levelet intézett Bonomi miniszterelnökhöz, amelyben megokolja a kilépés hátterét. Az «United Press“ olaszországi levelezője Cro- ceaak Bonomihoz intézett levelét megküldte lapjának, de a levél előbb a „Republica Fascista“ egyik munkatársához került és Így elsőnek a köztársasági olasz és a német sajtóban látott napvilágot. Croce levelében keserű hangon emlékezik meg Olaszország mai nehéz helyzetéről. A* kormányból való kiválását a következőkkel okolja meg: kiábrándult a többi kormánytagokból, akik „mással sem törődnek, mint egyéni dolgaikkal és ügyeikkel“. Az olasz nép egykedvűen nézi az eseményeket. „Az angolszász hatalmak által támasztott fegyverszüneti feltételek olyan borzalmasak és kegyetlenek, hogy azokat olasz ember el nem fogadhatja“ _ írja Croce. Levelét igy zárja: — ön, Bonomi, jól tudja, hogy a fegyverszüneti feltételek a legkisebb szabadságot sem engedélyezik az olasz nép számára. A munka szabadsága megszűnt, de megszűnt a személyes szabadság is. Távol áll tőlem a szándék, hogy támadjak va’akit is. Hogy ilyen & helyzet, azt angol és amerikai „barátainknak" köszönhetjük, ök azt állítják, bogy joguk van mindarra, amit velünk szemben elkövettek. De én nem látom be ezek után, hogy miért is van egyáltalában kormányzatra s. ege Olaszországnak, de ha még van is kormánya, miért kell én annak tagja legyek. ■ Ha- a szövetségesek bizottsága megkérdezné önt, hogy miért adtam be lemondásomat, úgy kérem, hogy lépésemet betegségemmel és előrehaladott korommal szíveskedjék megokolni. ' » -* Az európai sajtó terjedelmes cikkekben foglalkozik Mikolajczyk lengyei miniszterelnök moszkvai látogatásával és annak körülményeivel. Látogatásával kapcsolatban ma már kétségtelen,, hogy Mikolajczyk a moszkvai kommunista bizottsággal is hosz- aeasan tárgyalt. Mikolajczyk bűnbánó ka- Bossajárással közeledik most a Kreml ha- taknaaai elé. A Völkischer Beobachter meg állapítja, hogy Mikolajczyknak nem is volt más választása, miután Londonban egyre vesztett népszerűségéből. Sztálin azonban tudtára adta, hogy a londoni bizottságnál, feltétel nélkül a moszkvai lengyel kommunista csoporthoz keli csatlakoznia és egye sülnie kell azzal. A valóságban ugyanaz játszódik most le Mikolajczykkal kapcsolatban, ami Péter ex- WráUyai is megtörtént; ami mindenkivel megtörténik előbb-uf" aki Londonra helyezi kártyáit: Mos x kezére jut. Péter exkirálynak szintén nem voit más választása, mint Tito előtt meghajolni és az ő kívánságát teljesíteni. London hosszú ideig rokonzenvezett Mikolajczykkal, de amikor Moszkva leintette Londont, a Churchill- kormany könyörület nélkül kiszolgáltatta Mikolajczykot is. Néhány nappal ezeló'tt, röviddel Mikolajczyk Moszkvába való érkezése után a „Woi- n& i Rabocsij Kiáss“ cimü szovjet folyóirat hevés támadást indított a bűnbánó Mikolajczyk ellen. Megírta róla, hogy nemcsak ő, hanem az egész londoni lengyel kormány reakciósokból áll. Csoportjukban a nemzeti és jobboldali irányzatok minden árnyalata képviselve van. A moszkvai lengyel kommunista bizottság ezzel szemben az egész lengyel nép bizalmát élvezi és a „legszélesebb néprétegek“ is hajlandók velük együttműködni. A szovjet lap a továbbiakban megállapítja, hogy a londoni csoportnak nincs más választása,"mini Moszkvához csatlakozni. A lengyel népnek nincs más lehetősége, mint a Szovjetunió segítségét igénybevenni. A lengyel kérdéssel számos más szovjet lap és politikai szemle is foglalkozik. A Szovjet Unióban az általános vélemény az, hogy Mikolajczyk feltétel nélkül el kell, hogy ismerje a moszkvai lengyel bizottságot. A moszkvai sajtó nem elégszik meg tehát azzal, hogy a londoni kormányba kommunistákat is felvegyenek, de az sem valószínű, hogy s moszkvai lengyel szovjetben londoni aPeakcM#* «temek la helyet kaphassanak. Utcai táblákkal is jelzik ezután a zavarórepülést és légiveszélyt Kolozsvár, aug. 9. A „légiveszély“ ás a „zavaró repülés" nyilvános jelzésére vonatkozólag a m. kir. rendőrség kolozsvári kapitányságának vezetője, mint légoltalmi parancsnok a m. kir. kolozsvári honvéd had- teslparancsnokság rendelete alapján rendeletet adott ki. A légoltalmi parancsnok el- - rendelte, hogy az alant felsorolt helyeken a háztulajdonos, vagy a házgondnok, amikor a rádió „Koloas" számára „Légi veszélyét, avagy „Zavaró repülés‘‘-t jelez, az épület bejárata előtt, — az utcán járó közönség tájékoztatására, — a jelzésnek megfelelő táblát függesszen ki és azt, amikor a rádió „Kolozs“* számára a jelzett veszélynek megszűntét bemondja, vonja be. A légoltalmi parancsnok a város különböző pontjain ösz- szesen 23 köz- és magánepületet jelölt ki, ahol a táblák elhelyezendök a jelzett veszély esetén. Ezek a helyek a következők: Árpád mozgóképszínház, Horthy Miklósul, Erdély mozgóképszínház. Pap-utca, Egyetem mozgóképszínház, Egyetem-utca. Korvin mozgóképszínház, Deák Ferenc-utca. Mátyás király mozgókéifszinház, Mátyás király-tér 26. sz. Rákóczi mozgóképszínház, Pataki-utca ő. sz. Nemzeti Szinház, Hunyadi tér. New-York Szálloda és Étterem, Mátyás király-tér. Astoria-szálló, Horthy Miklós-ut 3. sz. Transsylvania-Szállo-da, Wessdényi-ut. Szieszta-szálló, Hegedűs Sándor-ütca. Ursus- étterem, Mátyás király-tér. M. »Tüdőbeteg gyógyintézet, Magyar-utca. M. kir. Törvényszék, Honvéd-utca 2—4. sz. Szabó János gépjavító üzeme, Honvéd-utca 71. sz. Vár- megyeháza, Müssoíiní-ut, M. kir. Ferenc József Tudományegyetem, Egyetemi Könyvtára, Mikó-utca. Szilágyi Erzsébet Egyetemi Leányotthon, MussoIinl-ut S3, sz. M. kir. Államvasutak Allomásfönöksége, Vasútállomás. Kolozsvár thj. sz. kir. város Adóhivatala, Széchenyl-tér 6. Kolozsvár thj. sz. kir. város Vásárfelügyelősége, Széchenyl-tfer 37. Szivárvány Esik eső, esik szépen, csendesen. Ha igy esik, azt kívánom: csak essen. Majd csak eláll, ha az ég úgy akarja; ha szerelmét a föld iránt kivallja. Esik eső, esik szépen, szaporán; de valahol feljött már a szivárvány Arról tudom, hogy erre már süt a nap; átragyognak az esőn a sugarak. Ragyog a nap, ragyog >a ház teteje. — Talán biz az esőtől van jó kedve; pedig rajta nem szántanak, nem vetnek, s ereszéről az esők leperegnek. A háztetőn nem szántanák, nem vetnek, a háztetőn burgonyát sem ültetnek; mégis örül az ilyen jó esőnek, az ilyen szép, gyönyörű szép időnek. Hát az ember, akármilyen városi, kenyerét ha becsülettel keresi, hogyne tudna az ilyen szép esőnek, örülni az ilyen jó esztendőnek?!.,. Háború van, kell a kenyér. Ha nincsen, ha jó időt nem Sd rá a jó Isten: éhség szakad az országra, éhínség... Ez az eső: ez a mi jó szerencsénk! Ez az eső, ez az áldott esztendő, azt jelenti, ügyünk hogy nem veszendőt ki a főidet jól szántotta-vetetta, félig az már a háborút megnyerte. Illetékes helyen nemrégiben kijelentették, hogy az iskolai év mindenképen megkezdődik, még pedig a rendes időben. Megkezdik a tanítást még akkor is, ha az iskola céljaira kiürített kávéházi helyiségeket is kell igénybevenni. És azt az elhatározást, hogy a tanítás minden körülmények között rendes időben megkezdődik, csak helyeselnünk kell. Az elmúlt iskolai év amugyis rendkívül rövid volt. Csonka év volt. Ez alatt az idő alatt, — habár a tanítók, tanárok és tanítványok mindent elkövettek, hogy a tananyagot elvégezzék, — bizonyára nem sikerülhetett az előre elkészített tervek és tanmenet szerint. Meg kell tehát kezdeni ezt az iskolai évet a rendes időben még akkor is, ha — amint a tankerületi főigazgató mondotta — kiürített kávéházi helyiségek állanak csak rendelkezésre. Az iskolai év megkezdése előtt volna néhány szavunk. Hányszor hangoztatták már illetékes helyeken is, hogy a magyarság életének minden megnyilvánulásában uj magyar szellemre van Szükség. Hiszen amilyen az ifjúságunk, olyan a jövőnk. Ezt kár vitatni és ezt az igazságot nem is lehet elvitatni. Ezért nemzetnevelési rendszerünket teljesen uj alapokra kell fektetni. Szó se róla, a hagyományok ápolása helyes és szükséges a nemzet életében s igy az ifjúság nevelésében is, de ez nem elég az üdvösségre. Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy gyermelceinket már az elemi iskolában gyakorlati életre neveljük. Amint tudjuk, az elemi oktatás szigorúan kötelező minden magyar állampolgár gyermeke számára, de a felsőbb oktatás szüfoségességével már nem igy állunk ... Emlékezhetünk rá, hogy különösen a letűnt liberális korszakban nem törődtek eléggé a szegényebb néprétegek művelődésével. Kisemberek gyermekei számára valósággal lehetetlenné tették a felsőbb iskolába váló • bejutást. Talán itt nálunk, Erdélyben volt a „szabály“ alól kivétel, ahol a felsőbb iskolák, a gimnáziumok egyházi késben és felügyelet alatt voltak. Igen, itt Erdélyben — és ez éppen a felekezeti oktatás áldása, — az egyházak vezetői sokkal inkább törődtek azzal, hogy a szegényebb néprétegek tehetséges gyermekei is gimnáziumba, vagy ha tehetségük megengedte, akkor felsőbb iskolába bekerüljenek és elvégezzék tanulmányaikat, ami pedig csak a kiváltságosaknak volt lehetséges. Mi indította erre az erdélyi egyházuk vezetőit, különösen a kisebbségi, küzdelmes esztendők alatt? Mindenekelőtt as a helyes felismerés, hogy az utánpótlást biztosítsák szellemi téren is. Papokat, tanítókat és tanárokat kellett főként nevelni, hogy azok majd minden szellemi küzdőtérre uj, erős nemzedékeket nevelhessenek. És ezt csaknem százszázalékos eredménnyel meg is valósították Erdély történelmi egyházai. Hány esetről tudunk, hogy a szegény szülőtől meg sem kérdezték, hogy ki tudja-e majd fizetni a negyed- vagy félém tţmtfijpti SefeggM% a szegény, de tehetséges falusi ifjakat a gimnáziumba s tanulni akarásával, törekvésével kosztot, tandijat törleszthe- tett minden tehetséges gyermek. És évközben — honnan, honnan nem, — de még ruhaneművel és tankönyvekkel is ellátták. Ezekből a nemes példákból most is lehet ám tanulni és okulni. A felsőbb iskolaóktatás Magyarországon ma is nehéz kérdés. Kisember számára szinte leküzdhetetlen akadályokat jelent az iskoláztatással járó rengeteg költség. Vagyont emészt fél, ha valaki magasabb iskolába küldi gyermeket. Ezen kell tehát változtatni, de nemcsak szólaMohhal, hanem cselekedetekkel. A t'anitási módszert egyszerűsíteni kell. Olcsóbb és jobb könyvekre van szükség és ugyanakkor végre módot keU nyújtani országosan a szegényebb néprétegek gyermekeinek is, hogy a bennük szuny- nyadó tehetséget kibonthassák és érvény- re juttassák. Nem is olycrn régen rádió- közvetitést hallgattunk egy székelyföldi portáról, ahemnan Mester Miklós kül- tuszállamtitkár útnak indult. Mennyi nehézséggel járt az, amíg a Mester-gyerek eljuthatott felsőbb iskolákba ... Szülei kétszer vándorollak ki Amerikába, csakr hogy élé teremthessék a taníttatást költségeket. A kultuszáUamtitkár édesanyja könnyes mosollyal vallotta be a rádió- közveütés vezetője előtt, hogy amikor kimentek Amerikába, a gyerekre hagyták az elárvult lakásban lévő bútorokat, adja el azokat s éljen, tanuljon az árukból, amíg majd dollárokat tudnak számára küldeni... És mi magunk is ismertünk egy falusi papot, aki gyet mekei iskolaztatása végett mindenét a világon éladta a lakásból, de mégis iskoláztatta őket s ma valamennyien kitünően képzelt emberek, hasznos tagjai a magyar társadalomnak. És ma is hány, de hány tehetséges magyar gyermek kallódik él csak azért, mert szüleinek még az sincs, amit pénzzé tegyen, hogy gyermekét az elemi iskolán tül felsőbb iskolába is küldhesse. Ezért szeretnék, ha végre a szegényebb néprétegek ilÓtt is megnyílhatnának a felsőbb iskolák kapui is, mert akkor ennek a népnek a számára végre csakugyan az Élet kapui nyílnának meg. S mit akarunk egyebet ezen a földpn, ha nem életet, emberhez és magyarhoz méltó életet. Hiszen, ha elhallgat majd az ágyu- dörgés, ismét a szellemi fegyverek kerülnek előtérbe. Már most meg keU kezdeni nemzetnevelésünk uj alapokra való építését, hogy az uj Európában megáll- hassuk helyünket és minden rendelkezésünkre álló eszközzel biztosítsuk a magyaréért fennmaradását. Ró 1“1 1 HsH MIKDETMli # mint az Matt f or- | gcbmi bi2toaie*ú A háború másik fele a fegyver; annál is több, aki fogja: az ember. A jó munkás jó katona, Tiü vitéz; családjáért, hazájáért halni kész. Szól a fegyver a kezében dörögnek hull a könnye, hull a vére a földre; de szivében béke lakik, szent béke, békét kérve tekint mindig az égre. ERDÉLYI JÓZSEF Könyvek között SOLTY ERNŐ TANULMÁNYA |A GAZDASSZONY SZERVEZETEKRŐL Dr. Solty Ernő miniszteri osztálytanácsos, a földművelésügyi minisztérium erdélyi ki- rendeltségének helyettes vezetője értékes tanulmányt irt „A falusi női társadalom, megszervezésének jelentősége“ címmel. A szerző^ aki hosszabb időn át tanulmányozta a külföldi és különösen a dán mezőgazda lakosság szervezettségét, látva az abban rejlő hatalmas nemzetépitő és fenntartó erőt, elsőnek vetette fel az erdélyi gazd asszonyok és gazdaleányok megszervezésének gondolatát, amelyet azután az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület a, maga egész Erdélyt behálózó szervezete utján valóra is váltott, amikor ez év február 5-én megalakította Gaasd- asszony Szakosztályát. Dr. Solty Ernő tanulmányában rámutat a magyar falvak népének felemelése érdekében végzendő nagy munkára, részletesen Ismerteti az EMGE kebelében megalakult Gazdasszony Szakosztály szervezetét. Kiemeli, hogy a falusi gazdasszonyok megszervezése milyen nagy eredményekkel járhat a falu gazdasági, szociális, közegészségügyi és általában kulturális felemelése terén, amelynek most a háború- idején van különös jelentősége, amikor a falusi gazdassaonyokra, háziasszonyoka hárul nem csak a háztartás vezetése és az otthonlevő családtagok eltartása, hanem mindaz a gazdasági munka, la, amit eddig a most katonai szolgálatot teljesítő férfiak láttak el. Ez a munka pedig felbecsülhetetlen jelentőségű nem csak a magángazdaságok ellátása, hanem általános közellátási és 'nemzetgazdasági szempontokból is. A Gazdasszony Szakosztály szervezete tehát nem csak a gazdasági, földművelési és közellátási szerveknek fog a jövőben nagy segítséget jelenteni, hanem a szakosztályban résztvevő összes hatósági és társadalmi szerveknek is, igy a közegészségügyi, szociális, kulturális, stb. szerveknek is komoly segitő tényezőként fog majd rendelkezésre állani. Dr. Solty Ernő tanulmánya a Mezőgazda- sági Szemle 1944. évi 3. számában jelent meg s szerzője a tanulmányt most különlenyomatként is megjelentette a Minerva Rt. kiadásában, hogy az érdeklődők, különösen az erdélyi magyar gazdatársadalom saámára la hozzáférhetővé tégy»«
