Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-30 / 196. szám

1944. AUGUSZTUS SO. KELETI ' MAGYARUJfSJ^Ú 3 Magányos tengeri harcosok ősei az óceánokon Julius elején az egész világ felfigyelt azokra a titokzatos módon elért tengeré­szeti sikerekre, melyek során napokon keresztül az angol-amerikai hajók nyílt tengeren hirtelen elsüllyedtek. Az ellen­ség oldaláról méltán nagy nyugtalanság tapasztalható, mig végre a titok nyüvá- nosságra jutott. Kiderült, hogy egy uj harci eszközt találtak fel, az egyszemé­lyes torpedót, melynek meglepően egy­terű szerkezete egyúttal sikerének tit­kát is jelenti, főképpen akkor, ha ezt az elmés találmányt nagyszerű vezetők irá­nyítják. A német haditengerészet eddig nem vett részt azokban a kísérletekben, me­lyeknek célja kisméretű tengeralattjá­rók gyártása volt, hogy a célt jobban meg lehessen közelíteni és igy természe­tesen a támadás is sikeresebb lehessen. Itália, Japán és Anglia kísérleteztek ilyen törpe tengeralattjárókkal, kisebb- nagyobb sikerrel. Az olasz haditengerészet két fajta ilyen harcieszközt konstruált. Az egyik egy motoros hajóból állt, melynek első részébe robbanóanyag volt beépítve. A vezető igyekezett átjutni a kikötőzárla­ton a lehorgonyzóit hajót lehetőség sze­rint megközelíteni. Kevéssel az ütközés előtt a rajta ülők a magukkal hozott mentőcsónakokra ugrottak és megpró­báltak elmenekülni. — A másik típus egy kétszemélyes torpedó, amelyet na­gyobb hajók vittek annak a kikötőnek közelébe, amelyet meg akartak támadni. Innen elektromos meghajtással irányí­tották a torpedót célja felé. Két férfi, búvár ruhában, lovagló helyzetben ült a torpedókon. Hogy a kikötőzárat át tudja lépni, alámerült és hozzáerősitette a torpedót az ellenséges hajóhoz. A rob­banás időre volt beállítva, mialatt a két búvárnak szintén módjában állott egy magával hozott mentőszerkezeten elme­nekülni. Mindkét típust sikerrel alkal­mazták az olaszok Sszakafrikában, Alexandriában és 1943-ban Gibraltárnál. Az olasz tengerészeinek ezek a bátor, ki­próbált harcosai Badoglio árulása után is hűek maradtak Mussolinihoz. A japánok is használták ezeket a két­személyes tengeralattjárókat, melyekkel a háború folyamán a Pacifikon Pearl Harboug elleni támadások kapcsán értek el nagyobb sikereket. Ennek a támadás­nak többek között az „Arizona“ csata­hajó esett áldozatul. Itt azonban minden esetben az ügy sikere érdekében életüket áldozták a hős japán katonák. Később ezekkel a törpe tengeralattjá­rókkal a japánok távollevő kikötőket, mint Diego, Suarez Madagaszkáron és Sydney Ausztráliában is sikeresen tá­madtak. Maguk az ausztráliaiak „elkép­zelhetetlenül bátornak“ nevezték a japá­nok teljesítményét. Az angolok az olasz kétszemélyes tor­pedót nem találták sikeres újításnak. Később azonban maguk is építettek kis­méretű tengeralattjárókat, amelyek na­gyon hasonlítottak az olasz és japán kétszemélyes torpedóhoz. 1943 szeptem­berében számtalan ilyen angol törpe ten­geralattjáró megkísérelte Norvégiában, hogy egy német támaszpontot megtá­madjon. Nyilvánvalóan a „Tirpitz“ német hadihajó elsüllyesztése volt a főcél, amely akkor az északi vizeken horgony­zott. Éheket a tengeralattjárókat azon­ban a németek részben megsemmisítet­tek, részben pedig fogságba ejtették. A német tengerészet legújabb találmá­nya az egyszemélyes torpedó minden ed­digi kísérlettől különbözik. Fő előnye, hogy nemcsak a kikötőben horgonyzó hajók ellen lehet felhasználni, hanem mozgásban lévők ellen is. A személyszál­lító torpedó a támadó torpedó fölött van elhelyezve, melyek egymástól könnyen elválaszthatók. Egy kis^ helyen, mely fölé egy, a vízből 20 cm-re kiemelkedő üvegbura van erősítve, foglal helyet a vezető. Az üvegburán keresztül az irány­tű segítségével jól tájékozódhat. Ha a helyes lövés-irányt és lövéstávolságot el­érte, az alul elhelyezkedő torpedót ki­lövi, a másikon pedig ellenkező irányban gyorsan menekülhet. Természetesen ez a harci eszköz csak akkor alkalmazható si­kerrel, ha vezetője igazán mesterien vég­zi feladatát. A normandiai partokon véghezvitt si­keres támadások igazolják, hogy a német haditengerészet rendelkezik ilyen bátor és ügyes katonákkal. Sőt olyan sok a je­lentkező erre a veszélyes vállalkozásra, hogy a vezetőségnek módjában áll a leg­jobbakat kiválogatni. Ezek a katonák tudják, hogy a halál száguld torpedójuk mellett és hogy csakis jéghideg elszánt­ság. villám elhatározó- és cselekvőképes­ség teheti sikeressé vállalkozásukat, melynek érdekében készek életüket ál­dozni, hogy hazájukat segítsék a mielőb­bi győzelem kivívásához. (TEUL) Rázza, tépi a vihar a hatalmas terebé­lyes fák lombkoronáit s támadásaira le­velek kergetőznek a szél szárnyán célta­lanul, reménytelenül, amerre kénye-ked- ve viszi, hogy végre lehulljanak a porba, a sárba, szárnyaszegetten, erőtlenül. A gyenge száron álló, a sárgultabb, az élet­erőikben, életnedveikben megfogyatlo- zottább levelekből állnak ezek a levélfor­gatagok. Az erősek, az életerőtől duzza- dók ott maradtak a fakoronákon. Tépte, cibálta őket is a meg-megujuló széltáma­dás, de minden viharban, minden vész­ben híven kitartottak a fán, amely éle^_ tét adott nekik, amely nedveivel erőre, egészségre nevelte őket, hogy a vész, a vihar elültével újra teljes pompájában, szépségében, erejében állhassoyi a fa. Nézem a vihart, amely kelet felől fenye­geti Magyarországot, elsősorban pedig Erdélyt s úgy tetszik nekem, hogy az ijedten menekülők azokhoz a gyenge sár­guló falevelekhez hasonlítanak, amelye­ket az első széltámadás magával ragad s amelyek fájukról leszakadtan céltalanul reménytelenül szállnak, kergetőznek a fergetegben. Tegnap istentisztelet végén még a Szózatot énekelték a templomban: „Itt élned, hálnod kéül“ De mernek-e bemen­ni a templomba holnap is, hogy újra aj­kukra vegyék a költői igét, amelyet nem az első viharra, de már közeledtének hí­rére megtagadták f Több mint ezer esztendőn keresztül tépték, szaggatták a viharok Magyaror­szágot s hogy áll ma is és hogy állani fog örökké, megdöntheietlenül, minden vész, minden vihar után csak még erő­sebben, még földbe gyökerezettebben, apáinknak köszönhetjük, akiknek hiten, bizalmán, elszántságán se pogány, se ta­tár, se török erőt nem vehetett, akin ott maradtak a hazai rögön, ahová őket sor­suk rendelte, hogy megvédjék, megőriz­zek számunkra, hogy unokáikra hagyják azt, a jövő nemzedékeire. S bizony-bizony csak akkor pusztul­hatunk el, csak akkor veszíthetjük el a becsületet, hazát, életet, ha megfeledke­zünk apáink példáiról, áldozatos kitartá­sáról, ha nem tudjuk a szülőföldet, a hazai rögöt úgy szeretni, mint ahogy ők szerették. A vihar, mely határainkon dúl s amely fenyeget bennünket, a történelemnek és a mi történelmünknek is egyik legna­gyobb, sőt talán minden eddigiek közül a legnagyobb vihara. De ebből nem kö­vetkezik az, hogy gyengébbek, kishitüb- bek legyünk apáinknál, hanem az, hogy sokszorozottan az ő elszántságukkal, az ő töretlen hitükkel és hazaszeretetükkel álljuk meg helyünket. Mert ez a vihar nemzeteket tart meg és nemzeteket pusz­tít el s megállni benne csak azok állhat­nak, akik sziklára építették hitüket. Akik elsősorban magukat, a maguk gyengesé­gét tudják legyőzni. Szánjanak le hát a vonatokról, a jár­müvekről a kishitűségükben ok nélkül menekülők! Múljon el szivükből a féle­lem, a rettegés! Gondoljanak hős honvé- deinkre, akik ott állnak az ország bejá­róinál s készek vérükkel, életükkel meg- védeni őseik örökét. És ahogy ők teljesí­tik kötelességüket, úgy teljesítse köte­lességét itthon is mindenki. Ez a köteles­ség, mindnyájunk kötelessége: kitartani ott, ahová rendeltettünk! Ez a köteles­ség: a becsület, a nyugalom és a rend! Ez a kötelesség, munka és munka! Ez a kötelesség: nem képzelődni, nem ijedezni, hanem bízni s azután hinni rendületlenül. Csak igy állhatjuk meg helyünket, mert ha nem igy cselekszünk, bizony mondom, elragadják és porba, sárba vág­ják a vihar feltámadt szelei nemcsak az erőtlent, a sárgult, a hálálnak, az elmú­lásnak szánt leveleket, hanem az ép, erős leveleket is. Ne a gyengeröptü madarak­hoz legyünk hasonlatosak, amelyeket el­kap, magával sodor a szél, hanem a sa­sokhoz, melyek büszkén, bátran, dia- dálmasan szárnyalnak a legfergetegesebb viharban is! wiziEemBaKSEmmtmmmmmmsxmzi. Gyilkossággal végződött a születésnapi lakoma Egy kolozsvári munkás széklábbal agyonverte fia'al vaábázastársát A gyilkost a feleki határmentén e§v szénafcoglyában fogta el a rendőrség Kolozsvár, augusztus 29. Halállal, illetőleg gyilkossággal végződő születésnapi lakoma zajlott le Jakab Péter 42 éves Kajántói-ut 131. szám alatt lakó munkás házában. Jakab Péter vasárnap ünnepelte 42. születésnapját s erre az ör­vendetes alkalomra számos jóbarátját, szomszédját és ismerősét is összecsőditette Kajántói-ut 131. szám alatt levő házában, ahol a 19 éves Weress Jolán nevii vad- házastársával és törvényes feleségétől szü­letett 12 évete kisfiával lakott. Délben nagy ebéd volt Jakab Péter há­zánál s az ebéd vig italozással belenyúlt az aránylag még mindig békés vasárnapi es­tébe. A házigazda és nálánál több mint 20 évvel fiatalabb vadházastársa mindent e'kö­vettek, hogy a vendégek minél jobban érezzék magukat. Ez sikerült is nekik, de ők összeszólalkoztak valamin s a vendégek még jól hallották, amikor Jakab Péter fe­nyegetően odaszólt fiatal vadházastársához: — Hadd csak el. mert majd elmennek a vendégek s akkor összetöröm a széket a fe­jeden...-A fiatal asszonyka, úgy látszik, hogy megijedt a fenyegetéstől, mert a vendégek állítása szerint — akiket a rendőrség ked­den délelőtt hallgatott ki — nyomtalanul eltűnt a lakomáról s csak jó későn lopako­dott be újból az ajtón, mire vadházastársa megint ráförmedt: — Úgy, most már tudom, hogy más után járkálsz... öreg vagyok neked. Na, azért ne félj, mert megölni még meg tud'ak... Erre aztán megbomlott a jókedv is. A születésnapi lakoma résztvevői egymásután somfordáltak ki a lakásból s a végén már csak Jakab Péter és fiafal vadházastársa maradt a szobában. Ekkor pedig a félté­keny öregedő napszámos felkapott egy szé­ket s fejbesujtotta vele fiatal vadhízastársát, hogy azt nyomban elöntötte a vér. Történetesen éppen akkor tért haza a csa­vargásból Jakab Péter 12 éves kisfia is, aki amikor látta, hogy édesapja magából kikelve ütlegeli Weress Jolánt, kétség­beesve kiáltott rá: — Ne üsse Jo'án nénit, édesapám, hát nem látja, hogy meghalt! ?... A megvadult napszámos azonban kiker­gette fiát a szobából és tovább ütlegelte a széttört szék lábával szerencsétlen áldoza­tit. addig, amig úgy látszott, hogy' csakugyan kilehelte lelkét. Ezután, mint aki jó.l végezte dolgát, át- 1 ment a szomszédos utcában lakó ftupa Má- ; ria nevű 34 éves törvényes feleségéhez, aki­től már régen különköltözött és majdnem ujjongva jelentette be, hogy most már örök Időkre csak egymáséi lesznek, mert azzal a „ronggyal" végzett... A már régen fakép­nél hagyott törvényes feleség először csak­ugyan örömmel fogadta a hirt, de aztán mégis meggondolta a dolgot, hogy ebből még nagy baj is lehet s rávette Jakab Pétert, menjenek el együtt és nézzék meg, csak­ugyan meghalt-e „Jolán" ? Weress Jolán ekkorra valamennyire már magáhoztért. Sőt vett annyi erőt, hogy ágy- bafeküdt a véres padlóról és amikor vad­házastársa s annak felesége belépett a la­kásba, vízért meg orvosért könyörgött. A kegyetlen emberek azonban ahelyett, hogy vizet adtak volna az áldozatnak, vagy or­vost hívtak volna hozzá, tovább kezdték közösen ütlegelni mindad­dig, amig újból elveszítette eszméletét. — Most már aztán igazán vége, — vi­gasztalta Jakab Péter a törvényes felesé­gét — de jó volna, ha eltűnnénk, mert ha megtudják, még elzárnak. A gyilkos napszámos és bűnpártolója be­szarták az ajtót és eltűntek hétfőre virradó éjszaka, úgy, hogy a rendőrség csak keddre virradó hajnalban tudta őket megtalálni a feleki határ közelében egy szénaboglyában. Mindkettőjüket megbilincselve szállították be a rendőrkapitányságra, ahol aztán a fel­jelentőktől és tanuktól megtudhatták, hogy áldozatuk hétfőn este valóban kiszenve­dett. Egyelőre a rendőrség őrizetbe vette Jakab Péter 12 éves fiacskáját is, mert habár el­mondhatta volna a szomszédoknak, hogy mi­lyen kegyetlen dolgot müveit édesapja vad- házastársával, némán hallgatott. A rendőr­ségen tett vallomása szerint apjától félt. We­ress Jolánra ugyanis a szomszédok találtak rá holtan a bezárt és lefüggönyözött lakás­ban. A szomszédok ugyanis tudták, hogy Ja­kab Féter vasárnap este megverte vadhá- zastársát, de amint mondják, az máskor is gyek an megtörtént, mert az öregedő nap­számos féltékeny volt fiatal vadházas társá­ra. Hétfőn — amint mondják — egész nap várták, hogy majd csak ltínyilik újból a be­zárt ajtó s kijönnek rajta a „bolond sze­relmesek". Mivel azonban a késő esti órákig sem jöttek elő, feltörték az ajtót. A rendőrség Jakab Pétert -és bűnpártoló, sőt bűnrészes törvényes feleségét kihallga­tásuk után átadta a királyi ügyészségnek. glgy élnek és gondolkoznak Az őstermelők piaca nyári időben reg­gel nyolc órától déli tizenegyig a legfor­galmasabb. Nagyban megy az adás-ve; vés s az őstermelő asszonynak legfőbb gondja, hogy mindent eladjon, amit ki­hozott s abból semmit ne kelljen haza­vinni délbe, mert az ilyen áru aztán mej- fonnyad. Ott üldögélnek sorjában kicsi széken, süti őket a tűző nap, tűrik a me­leget ráncos szoknyájukban s szemükbe húzott kendőjük még az orrukat is elta­karja. Kezük kérges a földmunkától s fiatalon is vénnek látszana^, mert min­denképpen kijut nekik a dologból. Amig forgalom van, keveset beszélnek egymás­sal, leginkább csak azért szólnak át a másik kosárhalmaz közepébe, hogy van-e apró váltópénz. Ha van jó, ha nincs az se baj. Mikor aztán megcsappan a for­galom, megered a nyelvük, el-elniondják bajaikat. — Maga min rágódik Biri néni? — I kérdezte egy fiatal menyecske paszuly- bontogatás közben. Biri nénit valójában nem is kellene né­ninek szólíts«, hiszen alig van negyven éves, de töb'pnek látszik. 0 is morzsol- gat, borsót bontogat s töltöget a féllite­resbe. A fiatal menyecske szavára oldalt fordul s nagyot sóhajt: — Hát fiam, az ember csak azon rá­gódik, amit nem tud elfelejteni, mert én sohasem nyugszom meg az én drága nagy fiam miatt... — Ne sirassa már, siratta eleget, nem kerül az meg, ha eddig meg nem kap­ták, van még magának gyereke, nyugod­jék meg... Biri néni elhallgat egy percre, kitölti a frissen szemelt borsót a kosárba s csak aztán válaszol: — Biza siratom s kerestetem még most is. Nem megy ki az én eszemből az a délelőtt, amikor a fejébe nyomta a leventesapkáját és elment hazulról, ö I vóit az én jobbkezem. Hogy tudott az dolgozni a mezőn, öröm volt nézni, hogy égett a munka a keze alatt. Aztán attól az órától én többé soha nem láttam, I- hogy elment hazulról. Mondták a többi levente fiuk, hogy mikor az első bomba leesett, ő rohant elsőnek, hogy segítsen s valahol, az Úristen tudja hol, vége lett neki. A másik asszony összehúzza a szemöl­dökét, sokáig nem szól semmit s a végén mégis megmondja amit gondol: — Maga azt sajnálja legjobban, hogy nincs, aki dolgozzék ? Biri nénit arcul jit.i a szó. Megreszket kezében a borsó, amivel babrál. Aztán lerázza .kötényéből a szemetet. — Nem értelek titeket fiam, — min­denki mást beszél, mint amit érez, csak azt nem tudom, hogy minek? Neked is van főded s gyermeked, ha megöregszel jólesik, ha a fiad versenyt dolgozik majd veled. Az ember egyszer elszárad, mint ez a borsó, vagy fuszulyka, aztán ha nincs helyette fiatal, mi lesz a főddel? A fiatal menyecske térdére könyökölt s tenyerébe támasztotta a félarcát, úgy pislogott , át Biri nénire. De nem mon­dott semmit, fontolgatta, amit hallott. Közben vásároltak mindkettőjüktől. Bor­sót, fuszulykát, káposztát vettek a ve­vők. Jött-ment a nép le és fel. Eltelt ta­lár. egy óra is, amig újra lett idejük be­szélni. A fiatalasszony kezdte: — Biri néni, régen vagvunk ml szom­szédok, nem láttam magát hiábavalósá­gon törekedni, mér keresi maga azt a fiút, ha tudja, pedig tudja, hogy soha­sem találja meg. — Azér fiam, mert nem tudom, hogy hol van. S nem hagy nyugodni az, hogy csak úgy eltűnt. Ha csak egy kicsi por- cikáját tudnám én magam eltemetni s vaj egyszer virágot vinni arra a földre, ahol nyugszik, akkor én is megnyugod­nék. így soha sem... A menyecske yégigsimit a homlokán kérges kezével. Ezt a beszédet inkább megérti. Felvillan a szeme előtt két ki­csi fiának a képe, egyik három éves, a másik öt és elképzeli, hogy milyen bo­londul tudná keresni' a tiz körmével is, ha valamelyik eltűnne. Az első magyará­zatot is rnc" fogja érteni akkor, ha el­jön az ő ideje is. (B. J.) — Gázolásért ötnapi fogház. Désröl jelen­tik: Kocsis Mihá'y kolozsvári gépkocsive­zető Désen a Bánffy-uton elütötte Ambrus János műszerészt, aki fé’évig húzódó töré- ses sérüléseket szenvedett. A vizsgálat so­rán bebizonyosodott, hogy Kocsis nem haj­tott szabályosan, ezért gondatlanságból el­követett súlyos testisértésért a dési kir. tör­vényszék ötvennapi fogházra átváltoztat­ható ötszáz pengő pénzbírságra ítélte. Az ítélet jogerős. 11 .ii .1. JÓ ABU ftS JÓ "TRDETeS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK LeveieSca viharimn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents