Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-27 / 194. szám

* / KELET* MAGYAR UJSA& 1944. vrnrs/TTS 27. Készülődés az őszre Olajos Éva eredeti munkatervei Anyagban és szabásban is az egyszerit a divatos. Ezen az őszön sem kell hervadt ía- levélszinekben öltözködni. Mályvaszin, ró­zsaszín, piros, hamvas szilvakék, türkiz, sárga, ciklámen, zöld, kék, bordó, sötétlila, fehér-fekete szinkeverékek a divatosak, bár a beszerzési nehézségek miatt minden szint felhasználhatunk. Nagyon divatos a kézi festés, ezzel régi ruháinkat felfrissíthetjük. Sok a munkaru­ha, nadrágszoknya, munkaköpeny, kötény- ruha a legváltozatosabb és Ízléses model­lekben. Sportruhák, kosztümök pepita és kockás szövetekből készülnek. Gyakran látható a derevé-szabásu ujjnak egyik praktikus változata. Szép zsinórhlmzéses modellek is gyakran láthatók. Kedves meg­oldás: régi ruháknak színes szalagokból készült díszítésekkel való felfrissítése. Mai modellelnk: 1. Kombinált ruha dél­utánra. A háta egyszínű anyagból. 2. Piros mellény nyersszinü blúz, drapp kabát, élénk színű nagykockás szövetszoknya és a kabát bélése ugyanazon anyagból. 3. Drapp dél­utáni látogató ruha, nerc díszítéssel. 4. Csinos őszi kosztüm, bársony gallérral. Té­lire szőrmével is be lehet bélelni. VIGÍLIA... Irta: Ifj. dr. Xántus János . augusztus 19. Szólalj, szólalj virrasztó... Ma utoljára szólsz, utolszor vigyázod az éjjszinü pá­rákba merült háztömb álmát a szikrázó csillagok alatt a Véga és a Kassziopéja mézszinü fényében. A rádió kis varázs­szeme is mint ismeretlen bolygó fényév­nyi távolságból vigyázza rövid és hosszú hullámok álmát, melyek talán ott pihen­nek a tekercsek és huzalok útvesztőiben. Szólalj, szólalj virrasztó... Szólaljatok ti tűnő éjji órák, amikor hullócsillagok hideg villanásával üzent az Élet a nagy „Nihil“ saját kis mikro­kozmoszunk szürke problémáit beleful- lasztva a ködfoltok fényévnyi távlatai­ba... Virrasztó, Te aki mások álmát vigyáz­tad, nem érezted-e népünk örök virrasz­tásának nagy misztériumát? Nem su- hantál-e a késő éjji órák csöndjében visszafelé az évszázadok zegzugos ösvé­nyein? Nem voltál-e végvári vitéz, istrázsa, fáklya a verem előtt vagy fehér csuhába öltözött barát valahol egy bakonyi kolos­torban, aki Vigíliát ül s mécsesének fé­nyénél tűnt tetteket ró sima pergament- re? vó Európát elhagyva lágy gamelang moll akkordain át megszólal a dzsungel s orrhangu dajakok kórusa kúszik felém a csendben. Aztán még egy mozdulat s valahonnan ismét Európa szól, — talán egy kis brabanti városkából a klavicem- ballo puha futamaival, onnan, ahol haj­dan Rarunkel ur invitálta egy pohár burgundira csavargó barátját Villont... Aztán elunom ezt is... Kis kék lámpám derengő fényében fellopakodom a bérház lapos aszfaltozott tetejére, mely vakító fehéren csillog a holdfényben. Igen a Hold, mely most nem barát, kedélyesen mosolygó lump cimbora, hanem ellenség, aki fehér csuhát dob a városra s utat mutat felé. De ime megtépi köntösét Hesperus a felhő, sötét légó rolettát té­rit éléje s a hirtelen, támadt sötétségben szikrázó fényét villantja a Göncöl... Ö ez nem az áruló sápadt fénye, hanem a jó­barát kis ezüst lámpácskája, mély ott gördül a Tejut cukorporos országutján. Egy vers jut eszembe. Katonaköltő volt, aki irta, azóta már ott pihen vala­hol a csendes Don szőke hullámai alatt. Nem volt magyar, ellenség volt, de ami­kor halálos sebbel fogságba esett, véres zubbonya alól néhány kusza sor került elő. Ott vetette őket papírra a lövészárok partján harckocsira dőlve. És most az augusztusi éjszaka békés csendjében föl­csendül a vers lágy üteme: Búcsúzol, mondottad nekem Találkozónk a Göncölszekérnel leaven... S azóta a rovpánt ég alatt. Ha fölparázslik milliónyi fény, . Egy csillagot nézünk Te meg Én.:. S mig tart találkánk e furcsa égi játék Remegve kérdem, gondolsz-e rám még? Én itt csak azt tudom, hogy messze [vagy nagyon S hogy tül e csillag sátoron találkozunk-e örök titok ... Keleten korall pir szökik az égre s a virrasztó, aki ma utoljára volt álmok kába csősze, magára hagyja önmagát s lesz, ami volt a tegnap része, a tömeg­nek parányi sróf, illesztett tégla ... És néhány nap múlva, amikor ismét sor került volna reá, felkölti őt egy hang, magához öléli őt az éjszaka: Szó­lalj, szólalj virrasztó ... S a Virrasztó ismét ott ül a hajnali órák puha időtlenségében a Föld fölött s az ég alatt... Nem voltál-e lélekben a meotiszi ingo- ványok tábortüzei mellett, hol lidérc szökell a lápból s Dúl leányainak táncos léptei alatt dobban a zsombék? Vagy nem suhantál-e időtlenebb távlatokba az em­berré levésnek sötét évezredeibe, amikor állati félelemmel szivedben bámultad a tüzet, szítottad a hunyó parazsat. Vagy talán önmagadban tetted meg azt az utat lelked sima felszínének ösvényes mélységeibe, amikor mély korrogó mor­gással halál szállott feletted lóerők ez­reinek szárnyán? Nem szoritotta-e össze szivedet az a félelem, mely már nem egoista, hanem mindent átfogó, mindent átölelő nagy kommunitás. Nem féltetted-e magadban a Kölni Dómot vagy a velencei Campa- nilét ugyanazzal a szorongó félelemmel, méllyel otthonodat félted? Nem lettél-e ezek alatt a virrasztások alatt százszá­zalékosan európai, miközben tudatod há­borgó mélyéből nyüszkölő félelem csírá­zott mindazért, amit nemzedékek évszá­zadok alatt teremtettek. S ha igy önmagaddal tusakodtál, végét keresve a végtelennek, nem érezted-e azt a csodálatos lelki rokonságot, mély ösz: szefüzött téged azokkal, azik hajdan is igy virrasztottak önmaguk és a világ fe­lett? Nem érezted a getszemáni kert olajfáinak illatát vagy annak a barlang­nak nyirkos lehelletét, ahol Budha cso­dálatos lótuszvirága nyílt? És ha már rettenetes erővel tört reád a rémület, nem mondottad-e együtt o , zsoltárossal a vigasztaló megnyugtatást: . „ac noctium phantasmata“... Igen az éj­szaka fantazmagóriái csak, mélyek haj­nal előtt kísértenek s amelyeket szétta­posnak Heliosz lovainak dübörgő patái... Aztán ügy önkénytelenül nem jutot­tak-e eszedbe cserkészkorodnak tábortü­zei, amikor a takarodó lágy hangjai mel­lett állottál első őrséget a Bagolykő alatt, dobogó szívvel lesve idősebb cser­késztestvéreid áltál beígért kisértetjá- ratást? Csavargatom a rádió gombját... Az aL­Rendkívül Ízléses kiálitásu könyv fele­szik előttünk. írója Bözödi György, az úgy­nevezett második erdélyi irónemzedék egyik legtehetségesebb és sokrahivatott tagja. Buzódi György ezúttal az utóbbi évek alatt irt novelláit, elbeszéléseit gyűjtötte csokor­ba. Amint az időbeni sorrendből kiderül, az iró a kötet első elbeszélését 1932-ben, a leg­utolsót pedig 1939-ben irta. Valamennyi Írása tehát, amelyek a kötetben szerepel­nek, még a kisebbségi időben Íródtak. Jel­lemző, hogy az időrend szerint legutoljára irt elbeszélésének „Hazafelé“ a elme ... Igen, akkor már csakugyan „hazafelé“* jártunk, habár ebben az időben még keve­set setjhettünk s inkább csak áhítoztunk rá. Ne gondolja azonban az olvasó azt, hogy az iró ebben az elbeszésélében a „hazatérés“ lehetőségeit sejteti meg. Mert fí.,*-.—, r>~—• i„/i Kr, időrendbeni első elbeszélésének a elme pél­dául ez: „Én csele lí iV.-yittam". És valóban a* volt, ennek a fiatal Írónak egyik föérdejne azokban az időkben, hogy ö csak hallgatott és úgy dolgozott, a betű és székelv faitáia szerelmeseként. így született meg arnirk- ide-ién a „Székely bánja" c. hata’mns tanul­mánya, mintegy oknyomozó története és történelme a kisebbségbe jutott székelység- nek, továbbá néhány sikerült regénye s most megjelent novelláinak, elbeszéléseinek is díszes és értékes gyűjteménye. Bözödi György a székely falusi élet írója ( és hiteles festője. Mert amin nines mit szé­píteni, azon egyáltalán nem is szépít, de ferdíteni sem ferdít. Alakjai csupa-vér és j hus-emberek. Valamennyien erősen zárkó­zottak, akár életkörülményeik, amelyben élni kénytelenek. És mégis mennyi idillikus szépséget tud „kisajtolni“ tájaiból és alak­jaiból ? ... Egy-egy elbeszélésének a hang­jából Arany János komor balladáinak a ; hangja csendül ki, pedig prózát irt Bözödi. De írásmüvészere annyira egyéni és sok v helyen annyira komor, mint egy ballada, I vagy egy kis falusi templom nagyobbik; I harangjának a hangja, ha estére vagy j temetésre kondul. Ne gondolja azonban j senki, hogy untató, vagy terhes ez a hang, mert olykor bele-belecsendül a kisebbik harang is, amely már sokkal csengőbb, sokkal játékosabb hangú s ez az idilli Bözödi trásmüvészetében, ez a jókedv, amelynek használatával azonban csak csín­ján bánik, éppen csak. annyira „használja“, amennyire föltétlenül „szüksége“ van rá. Bözödi György itt nőtt fel a szemünk előtt és itt „lett“ Íróvá. Nem máról hol­napra, de szépen, folyamatosan haladt azon az utón, amelyet életcélul tűzött ki magának. És ma már valóban „kész“ iró. F.rrőí tesz tanúságot többi munkáin kivit] előttünk fekvő novelláskötete is huszonnégy gyöngyszemnyi Írásával. A fiatal erdélyi iró könyvét a budapesti ,Móricé, Zsigmondi' könyvkiadó vállalat adta ki. A ,Jtepedt csupor“ talán a barma dik vagy negyedik kiadványa ennek a Móricz Zsigmond hagyományai szerint dol­gozó könyvkiadó vállalatnak, amelynek megvalósításán már a nagy magyar iró Is fáradozott, de azt csak halála után, még­pedig Móricz Zsigmond elképzelései szerint csak leánya valósíthatta meg. Célja a fia­tal tehetséges Írók müveinek felkarolása, kiadása. Ezúttal jól választott, mert Bözödi György könyve egyike sz utóbbi Időben megjelent legszebb és * legértékesebb ma­gyar könyveknek Ró. A n^wet feiíl vp'vl Írva tál a műkincsek védelmében Berlin, augusztus 2b. A Német Távirati Iroda. A német külügyi hivatal Svájc, mint vé- döhátalom révén átnyújtotta az angol-ame­rikai kormánynak a német kormány jegy­zékét, amelyben bejelenti, hogy a Poggia Cajano királyi villában Olaszország külön­böző múzeumaiból biztonság okából oda­szállított nagyértékü műkincsek vannak s ezek az olasz toscanai renaissence legna­gyobb alkotásai közé tartoznak. A villa berendezése is a legnagyobb művészi érté­ket képviseli. Miután a villában és a kör­nyéken német csapatok nincsenek és a jö­vőben sem lesznek, minden felelősség az angol-amerikaiakra hárul, ha ezek a pótol­hatatlan műkincsek esetleg megrongálód­nak. (MTI.) — Újfajta tartóskenyér Németországban. A német tápszervegyészek most már majd­nem teljesen megoldották a hosszú Ideig frissen és tartósan eltartható kenyér problé­máját. A német véderő sütődéiben tartós kenyeret állítanak elő, amely még hónapok múltán is friss, Ízletességéből pedig semmit sem vészit. Ezek a kenyerek kisülésük után gyalu alá kerülnek, ahol a sarkosságokat kitüramléseket lesimitják, hogy a paplrcso- magolásnál a papír szakadását elkerüljék. Háromszorosan csomagolják be: viaszpapir- ba, cellofánba és csomagolópapírba. Ezután a kenyereket egy fertőtlenítő kemencébe te­szik. Ott 'égy óra tartamára melegítik, moz­gó sütőlapokon fokozatosan továbbítják és megforgatják őket, 80 fok melegen tartva, mély eljárás következtében a kenyéren lévő összes csirák és gombák elpusztulnak. (MNK) KÖfifQlY NEMZETISÉGI MUNKA fuszta:-Popovits József: ,,4z éssakerdélyi románok gazdasági helyzete 1910—1944“ eímű le úiahb könyve. Ara: 10 Pangó. Megrendelt tó a szerzőnél; Budapest, V.r Honvéd-u. 10. % Bözödi György: Repedt csupor „Méricx Zsígmond" könyvkiadó vállalat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents