Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-22 / 189. szám
X 1944. Atrö-tTSZTUS ». mElETt , MAOYARtrrSJ&ji A magyarság régi nagysága csak akkor szerezhető vissza, ha megtelnek a magyar bölcsők gyermekekké! — mormolta Vargha városi főispán a Magyar Snyák ünnepén Kolozsvár, augusztus 21. Amint már röviden jelentettük, Kolozsvár város társadalmi munkaközössége ez évben is megrendezte a Magyar Anyák şemzeti ünnepét. Az ünnepségen, melyet vasárnap délelőtt fél 12 órakor tartottak a Mátyás Király Diákházban, megjelent Vargha Lajos dr. főispán, Vásárhelyi László dr. polgármester, Külley János dr. polgármesterhelyettes, a honvéd tisztikar díszes küldöttsége, az egyházak vezetői, a kolozsvári nőszövetségek vezetői és sok érdeklődj* A Himnusz emangzása után, melyet a MÁV „Összhang“ dalárda énekelt Rezik Károly vezénylésével, Vargha Lajos dr. főispán lépett a díszes emelvényre s a következő beszédet intézte az összesereg- lett sokgyermekes anyákhoz és az összegyűlt hallgatósághoz: Vargha főispán beszétfe Magyar Testvéreim! Országalapitó szent királyunk névnapján gyűltünk össze, hogy a magyar anyákat ünnepeljük. Mély értelmű kapcsolat, az örök magyarság szimbóluma van az ünnepnek e kettős jelentőségében. Az első magyar király, aki népének az európai népközösségben elfoglalt helyzetét felismerte és az ország évezredekre való fennmaradásának alapjait megvetette, szellemi végrendeletében hazáját az első anyának: Szűz Máriának oltalmába ajánlotta és azóta Magyarország Patronájánals védelmében és a jő magyar anyák áldozatvállalásából minden megpróbáltatás ellenére áll Magyarország. Az a körülmény azonban, hogy Magyar- ország már ezeréves fennállását is megülte és e hosszú évezred alatt körülötte népek tűntek el a történelem nagy temetőjében, ne tévesszen meg senldt nemzetünk további évezredes fennmaradását illetően. Történelmi és élettani igazság ugyanis az, hogy egy nép csak addig él, ameddig a fajfenntartó ösztöne elég erős ahhoz, hogy a környező népek természetes felszívó hatásának kellő szaporodásával és életerejével ellen tudjon állni, sőt azokat magába tudja olvasztani. Ez áléi a szabály alól a magyarság sem kivétel és ezért jövőnk, legalább is túlnyomó részben a magyar családok bölcsőivel áll, vagy bukik. A magyar nő anyai hivatásának felismerésétől és az anyaság vállalásában rejlő nemzeti köteles- ségteljesltéstől függ népünk élete vagy halála. Kis népek általában azzal szokták magukat áltatni, hogy az ország tekintélye, a kulturált világ közösségében elfoglalt helye nem a lakosság mennyiségétől, hanem a minőségétől függ. Ez azonban közönséges önámitás, mert anélkül, hogy elvitatnék a nemzet erkölcsi és szellemi minőségében rejlő értéket, meg kell állapitanunk, hogy igazi hatalomra, tökéletes önállóságra és függetlenségre csak a számbelileg hatalmas népek tehetnek szert. Minél több egy népnek a gondolkodó koponyája, a munkás és — ha kell — a kardforgató keze, annál nagyobb a világ előtt a tekintélye és annál biztosabb a fennmaradása. Gyakran halljuk emlegetni, hogy Mátyás király Idejében Magyarország lakosainak a száma egyenlő volt az angol királyság lakosainak a számával. Minőségileg sem volt a magyarság gyengébb az angoloknál. Az azóta eltelt évszázadok alatt azonban ml csak a minőséget tartottuk meg, mennyiségileg jóval alatta maradtunk az angoloknak. A magyarság régi nagysága csak akkor szerezhető vissza, ha megtelnek a magyar bölcsők apró magyarokkal. Amilyen mértékben fog nőni a magyarság szaporodási arányszáma, olyan mértékben fog emelkedni hazánk fénye, gazdagsága és tekintélye, mert ez a föld, amelyet ezer éve jogosan birtokolunk, kétszer ennyi magyar eltartására Is alkalmas, csak szorgalmas munkáskezek kellenek a megműveléséhez. Olyan Időket élünk, amikor a kis népeket a nagy népek elnyeléssel fenyegetik. Ez ellen pedig főleg számbeli nagysággal lehet Védekezni, hogy a nagy falat megemésztésétől való félelem vegye el a kedvét az éheseknek. Nemzetünk jövője a magyar anyák kezébe van letéve. Hiába teszi meg kötelességét a katona a harctéren és a munkás a hátországban, ha az ő kezükből kihulló fegyvert és szerszámot nincs, aki felvegye. Mind több és több magyar kel! és ezekről, az anyaság legszentebb női kötelességének vállalásával, a magyar anyáknak kell gondoskodnak. Aki ezt nem vállalja, annak magatartása lehet esetleg magyarkodás, szájhősködés, arra azonban, hogy jő magyar asszonynak tekintsék, nem tarthat Igényt. Tudjuk, hogy aki tisztességesen teljesiti kötelességét, az nem vár érte elismerést. Éppen ezért méltó arra, hogy megbecsüljék és a hétköznapi életből kiemelve példaképül állítsák oda azoknak, akikre hasonló kötelességek várnak. Ezeket, a kötelességüket híven teljesítő anyákat ünnepeljük ma, azokat az anyákat, akik tudnak a hazáért áldozatot hozni, akik maradéktalanul tudják fajtájukkal szembeni kötelességüket teljesíteni. És Itt magyar testvéreim, álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk az első magyar asszonyra. Ha kei éve halt hősi halált, Ma két esztendeje, hogy az országot bejárta a döbbenetes hír: Magyarország kormányzóhelyettese a keleti harctéren katonai kötelességének teljesítése közben hősi halált halt. Nem volt Igaz magyar ember, kit meg ne rázott volna és egyben büszkeséggel ne töltött volna el a hir, hogy az ország második embere, leendő vezére, akinek minden lehetősége meg lett volna messze elkerülni a háborút, feláldozta fiatal életét hazájáért. Ennek a hősnek az édesanyja Magyarország első asszonya, a Kormányzó Ur förrVü- tóságu hitvese. Egészen természetes, hogy ő is elsősorban anya volt, de tegyük hozzá: magyar anya, aki bármennyire is féltette gyermekét a háborútól, a levegő harcosait állandóan fenyegető életveszélytől, még sem tartotta őt vissza a kényelmes otthonban, hanem igazi höslelkü magyar anyához illően engedte, hogy kötelességét példaadóan teljesítse. Magyar Testvéreim! óriási lelki nagyság, lángoló hazaszeretet és példamutató fen- költség sugárzik ki e szörnyű, de nekünk, magyaroknak mégis oly dicsőséges tragédiából. A nagy háborúban résztvevő felek államfőinek hitvesei között nincs egy sem, bki ilyen áldozatot hozott volna hazájáért. Ha valaki, úgy ő méltó arra, hogy tisztelettel és szeretettel gondoljon reá minden becsületes magyar ember. Tisztelettel és szeretettel emlékezünk meg arról a sok névtelen magyar anyáról is, akik szintén legdrágább kincsüket: gyermeküket áldozták a hazáért. Amint az ország első asszonyának áldozatát, úgy az ő áldozatukat sem tudjuk felmérni ás kellőképpen mélA mi nemzedékünkre nagy feladatok várnak. Az anyák megbecsülése és a nemzeti elismerésnek arra a fokra való állítása, melyet méltán megérdemelnek, szintén nemzedékünkre hárul. E téren Is a Főméltéságu Asszony jár elől a példaadással. Az ő megsebzett anyai szive érzi a legjobban azt az áldozatot, amit a magyar anya hoz a hazájáért és nemzetéért. Ezért jutalmazza most meg általam azokat a magyar anyákat, akik különösen elismerésre méltóan gazdagították nemzetünket magyar gyermekekkel. Amikor ezeket a jutalmakat átadom, ne higyjük, hogy ezzel a Főmétíóságu Asszony, vagy bárki más kegyet kíván gyakorolni a magyar anyával szemben. Ellenkezőleg mindnyájan érezzük, hogy a kegyet az a megjutalmazott anya gyakorolta nemzetével szemben, aki az átlagos magyar asszony! kötelességen túlmenően ajándékozta meg népét utódokkal. Ez a jutalom tehát úgy tekintendő, mint a Főméltőságu Asz- szonynak és rajta keresztül a nemzetnek az elismerése az igazi magyar anyával szemben. Szociális intézkedések A n.üizet háláját azonban koránt sem teltetjük ezzel lezártnak. Mindnyájan ismerjük a kormányzat szociális célkitűzéseit, amelyek között első helyen szerepel a népes .családok támogatása és segítése, ami a háború után nem fog sokáig váratni magára. Ebben a háborúban, melyet most vívunk, , fontos szerep vár a magyar anyára, aki gyermekeit, családját akarja megőrizni a saját számára. Az ellenség harci eszközei közé tartozik a hátország megfélemlítése, destruálása, a vezető emberek személyi becsületének kikezdése, az elégedetlenség szitása, háborús erőfeszítéseink és teherbíró képességünk lebecsülésé, hogy ezzel az ország egysége és rendje felbomolva a katonai összeomlás okozója lehessen. Ezt az úgynevezett propaganda és idegháborut pedig első sorban az asszonyok ellen folytatja az ellenség, feltételezve, hogy náluk kevesebb erkölcsi ellenállóerővel találkozik. Erre a harcmodorra tehát a magyar anyának kell megadnia a méltó választ, bebizonyítva ország-világ előtt a magyar anya lelki nagy.,*'■'át. A magyar anyának azonban tisztában kell lennie azzal, hogy ez a háború, ha még olyan borzalmas is, csak Ideig-óráig tart és utána kell jönnie annak a békének, amelyet mostani magatartásunkkal kiérdemelünk. Ha most kltartumc, olyan béke következik, amely mindén szenvedésért kárpótol, ha kis- hltüek leszünk és ezért a háborút elveszítjük, tarkólbvés, vagy legjobb esetben korbács és rabszolgaság lesz a sorsunk. Nincs tehát az az áldozat, a kitartásnak az a foka, amelyet ne volna trdemes meghozni az ered ményért. Magyar anyák, TI, akik a család lelke vagytok, Ti kell első sorban megóvjátok otthonotok nyugalmát és ezzel biztosítsátok gyermekeitek jövőjét. A Ti feladatotok mun«OLY HEMZETISÉSi MUPi Pusztai-Popovits József: északerdélyi romáin '; gazdasági helyzete 1940—1944« .című le'úial-b könyve. Ara: 10 Pengő. Megrendelh tő a szerzőnél: Budapest, V., Honvéd-u. ÍO. kában elfáradt férjeteket kitartásra buzdítani, hareoló fiaitokat hazulról küldött jó hírekkel megnyugtatni, ellenséges légitámadáskor fegyelmezett nyugalmat mutatni. A Ti szerető anyai szivetek melegét Nektek kell a családra és rajta keresztül magyar fajtcstvéreltekre kisugározni. Kérjétek, követeljétek családotok férfi tagajltól, hogy a közösségi életben ne a magyart a magyartól elválasztó pártpolitizálásai ássák nemzetünk sírját, hanem a testvéri megértésben, összefogásban rejlő lebirhatatian erő útjait keressék éa egyengessék. A pártpolitika, mely legtöbbször az egyéni érvényesülés eszköze, olyan luxus, amit nem engedhet meg magának egy élet-halál harcot vívó nemzet. Nekünk ma hazánkat ét önmagunkat kell védenünk és ha becsülettel helytállottunk, a háború után lerombolt hajlékainkat kell felépítenünk. Ezt kívánja 8 magyar családok, a magyar anyák jól felfogott érdeke, népünk jövője. Ilyen irányba kell munkálkodnia ma minden magyar anyának a szeretet és a női türelem minden eszközével, hogy majdan gyermekeik imáikbs foglalják édes anyjuk nevét és ne légyénél kénytelenek még a pillanatot Is elátkozni amelyben szülőanyjuk őket a világra hozta Kiosztják az adományokat Vargha Lajos dr. főispán nagy tetszéssel fogadott beszéde után pénzadományt nyújtott át 24 sokgyermekes kolozsvári anyának, a nyolcgyermekes Gecse Tivadarnénak és Győri Ferencnének, a hétgyermekes Feren- czl Lajosnénak, Kilin Sándornénak, Köpeci Arpádnénak, László Jánosnénak, Szabó Sándorénak és Szováti Pátereiének, a hatgyermekes Bálint Bélánénak, Bogdán Istvánné- nak, Kedves Györgynének, Kertész Mihály- nénak, Magyari Máté Eleimének, özv. Máté Istvánnénak, Molnár Péternének, Pásztor Ferencnének, Pap Jánosnénak, Szabó Mt- hálynénak, és Szilágyi Györgynének, valamint az ötgyermekes özv. Fábián Ferencnének, Ilyés Mártonnénak, Lukács Istvánnénak, Székely Bélánénak és Veres Ferencnének. A kitüntetett anyák férjei közül négy gyári munkás, hat napszámos, négy altiszt, kettő földműves, egy kőműves, egy ácssegéd, és egy cukrászmester, egy mészáros, egy psatornamunkás, egy nyugdíjas, egy hadirokkant, egy háztartásbeli. , A megjutalmazott sokgyermekes anyák nevében Szabó Mihályné köszönte meg a kitüntetést és a magyar asszonyok nevében hitet tett amellett, hogy kötelességüket a nemzet nehéz óráiban, miként az egész történelem folyamán, híven teljesítik. A meleg ünneplés befejezéseképpen a résztvevők elmondották a Hiszekegyet, majd az „összhang« énekkar nagy sikerrel énekelte el a Boldogasszony Anyánk-at és a Szózatot A soli gyerekes anyák kitüntetése során, Szent István napján a vármegye területén több sokgyerekes magyar anyát tüntettek ki. A kitüntetéseket Ajtay Andor dr. alispán nevében Csomay Jenő dr. és Uhlyárik János dr. f&zolgabirák személyesen adták át több községben az anyáknak, más községekben pedig a jegyzők. A kitüntetések átadása mindenütt díszes ünnepségekkel zajlottak le, amelyen a falvak lakossága la résztvett. Kitüntetéseket kaptak: Magyarkapuson Vincze P. Jánosné, akinek 6 gyereke van. Vincze Jánosné 180 pengőt és érmet kapott.- Kisbácson Kőrózsán Slmonné 9 gyermekes édesanyát 200 pengővel, Ma* gyarlónán Gurzó Györgyné 6 gyermeke« anyát 200 pengővel, Magyarvistán ötvös Istvánná 6, ötvös Mártonná 4 és Bögözt Andrásné 11 gyermekes anyát tüntették ki 180, 200 és 300 pengővel. Mákófalván Both Feri Andrásné 5 gyermekes édesanyát 200 pengővel, Türében Kiss Szabó Ferencnét 5 gyermekéért 160 és Szmolka Károlyné 8 gyermekéért 200 pengő jutalmat kapott. Gyaluban Rácz P. Jánosné 9 gyermekes anya 200 pengőt kapott. Szamosfalván özvegy Papp Jánosné, Bükkös Andrásné és Vincze Jánosné sokgyermekes édesanyák kaptak pénzjutalmat és érmet kitüntetésként M^hasadt a srive a i ginedét je^zo sziréna hanüf^ra Kolozsvár, augusztus 21. Lőrincz István Nádastorok-ut 5. szám alatti lakos, amikor hétfőn megszólalt a légiriadót jelző sziréna, kiszaladt a háza közelében lévő dombra. Közben olyan idegesség vett erőt rajta, hogy a dombon össszeeéett és elvesztette eszméletét. Hozzátartozói a karjukon vitték a Ráskal-utca 65. szám alatt lévő segélyhelyre, de alig értek be véle az udvarra, egy mélyet sóhajtott és meghalt. A rendőrség intézkedésére Lőrincz Istvir holttestét beszállították a bonctanl Intézetbe, hogy a pontos halál-okot megállapíthassák. Valószínűleg azonban szivszéthüdést kapott az ijedtségtől Rab!óS árvradási a monostori erdőben A t t»mere1ren lámacfó elrabolta egy kolozsvári nragánlíszlvíselőnő ékszereit Kolozsvár, augusztus 21, Vakmerő rablótámadás ügyében Indított nyomozást a kolozsvári rendőrkapitányság bűnügyi osztálya Szentjóbi Hajnalka, Monostori-ut 112. szám alatt lakó 21 éves magántisztviselőnö feljelentésére. Szentjóbi Hajnalka vasárnap délután sétálni ment a Kalányos-ut végén levő monostori erdőbe. Amint magányosan haladt végig az erdei ösvényen, az egyik bokorból elöugrott egy 40—45 év körüli falusi öltözetű férfi és pée»* követelt tőle. A fiatal urilánynál azonban nem volt pénz, mire támadója felszólította, begy oldja le nyakából aranynyakláncát és fülbevalóív« együtt adja át neki. A megrémült Szentjóbi Hajnalka előbb könyörgésre fogta a dolgot, majd segítségért kiáltott. Támadója ekkor rávetette magát, leteperte a földre, nyakáról leakasztotta az értékes aranyláncot, füléből kitépte ugyancsak arany fülbevalóit és zsákmányával nyomtalanul eltünl a sűrű erdó'ségben. Szentjóbi Hajnalka, miután rémületéből magához tért, a rendőr- kapitányságra sietett és megtette az ismeretlen rablótámadó ellen a följe'eníést. ITa-mallra Vára icÖZ&J BÍÜCtí.
