Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-20 / 188. szám
« prAGYARtarrsMx ÎMÎ. AtTGÜSZTÜS 2©. 'ijUJví 40.000 pe»gi értékű ékszert , loptak el a Széchenyi-téri zöldségpiacot! egy kolozsvári uriasszonytól A német sajt« wtunoen mk«M' felvételeket közöl a V—I. megtorló fegyverről. Az egész világ közvéleménye most tehát fényképről is megnézheti azt a fegyvert, amely a háború történetében uj fejezetet jelent. A háború legmodernebb fegyvere egy- szersmint a legegyszerűbb fegyver is. A V—I. lényegesen kevesebb alkatrészből áJl, mint például egy repülőgép motorja. A V—I. titka — amint azt egy német lap Írja — két technikai alaptételen nyugszik: a rakéta és a távoli vezetés princípiumán. Ez a két technikai elv eredetileg szakértők Véleménye szerint kizárták egymást. A V—I.-el sikerült először a két gondolatot5] szerencsés körülmények között szinkronizálni. Azok a technikusok és feltalálók, akik a V—I.-el kísérleteztek, valóban meglepően újszerűt alkottak, mert az eddig ismeretes technikai elemekből uj egységet teremtettek. Az eredmény minden vonatkozásában meglepő, amelyre legtalálóbban illik az uj fegyver elnevezés. A V—I.-nek nincsenek elődei és uj irányt adott a haditechnika fejlődésének. A fegyvert rakétaerő viszi előre a kitűzött cél felé, sebessége a leggyorsabb repülőgépénél is lényegesen nagyobb. A rakéta ebben a fegyverben a legtökéletesebb technikai kidolgozását érte el. A V—I. seges- ségéről több angol pilóta is nyilatkozott már és mindnyájan megállapították, hogy vadászrepülőkkel lehetetlenség a borzalmas gyorsasággal suhanó fegyver nyomába jutni. A V—I. kormányzását a távolból irányítják, különleges fmom-mechnikai berendezésekkel. Ezek a berendezések a kilövő katonák minden legpontoabb „utasítását" felveszik és a legpontosabban végrehajtják. A V—I. tehát vezető nélkül repül, illetőleg vezetője mégis van, csak távoli pontról irányit és nem ül bennt a gépben. A fegyver', sűrített levegő segitségével lövik ki. A német hadvezetés a V—I.-el körülbelül egyidejűleg a rakétakilövés elvét és a távolnál való irányítás elvét más fegyvereken is megvalósította és ezzel a fegyvertechnikának ezt az újítását más területeken is felhasználta. A rakétalövés elvét a „páncélököl" és a „páncélrém“ közeltámadó fegyvereknél Is felhasználták, valamint az ugyancsak a , távoli irányítású „góliát“-nál. A fegyver- technikában éppenugy, akárcsak a természetben Is látszólag különböző, a valóságban azonban kölcsönösen egymást segítő szervezetek sokszor szintiózis-szerü együttműködésre jutnak. A hadifelíalálás sokszor végrehajtott már eddig is ilyen kombinációkat, de ezek a V—I. feltalálóinak munkájához nem hasonlíthatók. Német sajtóvélemények szerint a V—I. hosszas kísérletezési munka eredménye, a sikerben, kétségtelen, hogy a szerencse Is közrejátszott. Hatalmas tudás, fáradozás és nem utolsó sorban a feltalálók szerencséje eredményezték azt, hogy a német hadvezetés ma a világtörténet legmeglepőbb fegyvere felett rendelkezik, A fegyver egyszerűsége természetesen csak látszólagos. A valóságban rengeteg összetett, sckoldolu és több területet átfogó eljárás eredménye. Sokévi kísérleti munkába került, amíg ehhez a meglepő egyszerűséghez eljutottak. Amint tudjuk, a fegyver, Illetőleg a távolból irányított lövedék a kitűzött célnál teljesen megsemmisül. Egyszerűsége a tömegelőállitásnál, a szállításnál és az összegyűjtésnél is nagy segítségére vau az őt kiszolgáló személyzetnek. Sokkal kevesebb emberi segitő erőre van szüksége, mint a rendes repülőgépeknek. A fegyver nagy sikert jelentett. Forradalmi újítást hozott minden vonatkozásban és ez azoknak a német mérnököknek, technikusoknak és szakembereknek tulajdonítható, akik ennek a fegyvernek kidolgozásában kezdettől fog-g va «Mínkálkodtak és tömege’7'V::'i ! h tővé tették. Kolozsvár, augusztus 19. Vakmerő lopási ügyben Indított nyomozást a kolozsvári rendőrkapitányság bűnügyi osztálya Papp Lászlóné Pataki-utca 5. szám alatti lakos feljelentésére. Papp Lászlőné szombaton délelőtt bevásárolni ment a Széchenyi-téri zöldségpiacra. Karján vitte szokása szerint kézitáskáját is, amelyben féltve őrzőt ékszereit tartotta. Amint elvegyült a piaci forgatagban, észre se vette, hogy valaki egy óvatlan pillanatban karjáról leemelte kézitáskáját és nyomtalanul eltűnt véle. Papp Lászlőné, amikor észrevette, hogy táskája eltűnt, kétségbeesettén kiabálni kezdett, hogy fogják el a tolvajt, de azt sem ő maga, sem pedig mások seholsem látták... Az érzékenyen megkárosított uri- asszony erre a rendőrségre ment és megtette a feljelentést ismeretlen tettes ellen. Kézitáskájában egyébként a következő értékek voltak: egy platina „Doxa“ női karóra, egy S2 köves 12 deka súlyú brilliáns aranykarkötő, továbbá készpénz és élelmiszerjegyek. Az ellopott ékszerek értéke hivatalos becslés szerint Is megközelíti a 40.000 pengőt. Göbbels dr. német tájékoztatá-ügyi mi- niszterröl'mi újat lehetne mondani. A magyar olvasóközönség előtt is nagyrészben ismeretes az a hatalmas munka, amelyet végez a német, de az egész európai történelem e sorsdöntő óráiban. Aki meghallgatta a Führer elleni merénylet után néhány nappal a német rádióban elmondott beszédét, az megállapíthatta, hogy nagyobb szolgálatot és gondterhesebb, felelősséggel járó hivatást tölt be, mint a propagandammiszLérium feletti őrködést. Olyan hivatástudattal irányit és vezet, amelyre eddig alig volt példa. A merénylet utáni puccskísérlet meghiúsulásában elsőrendű szerepe volt. Amint tudjuk, Remer őrnagy egyenesen hozzásietett azzal a kéréssel, hogy; intézzen beszédet azokhoz Útközben betértem a rendőrkapitányság épületébe.- A bűnügyi osztályra. , Ezen az osztályon egyébként mindennap megfordulok, immár közel tíz esztendeje. Bzámbá- venni, mit müveitek e város „bűnös“ lakói az elmúlt éjszaka órái alatt, amiről imi lehet s amiről imi kell, ha a bűnügyi krónika beszámol róla. Ezúttal nem volt semmi feljegyezve a bűnügyi krónikába. De mert nagy meleg volt, letelepedtem kicsit a hivatali helyiség hüs sarkába, a „sajtó-asztalhoz“. Már éppen indulni akartam, amikor belépett az ajtón egy tagbaszakadt, izmos, felgyürt ingni ju középkorú férfi s illedelmesen köszönve, megállóit a rendőrfötanácsos asztala előtt. — Mi a panasza? — kérdezte tőle a bűnügyi osztály vezetője — mert ő általában minden ügyes-bajos embertől azt kérdi, ha belépett a hivatalba. — Bát, instállom, élég sok panaszom volna. A szomszédomra. Mert „randa“ egy fehérszemély az. Ha volng, hova, akkor él is költöznénk, de hova költözzünk t Nincs hova... — Mondja már él, hogy mit akar, mert mások is várnak még sorukra, — szakította félbe a rendőrfőtanácsos — mondja el, de röviden. — Csorba esett a féleségem becsületén! — vágta ki magát a panaszos. Ennyi az egész. — Na, ebből igazán nem sokat értele, tehát mégis mondja él bővebben, — nézett fél az előtte lévő iratcsomóról a rendőrfőtanácsos. — Hogy s mint esett csorba a félesége becsületén ? — A szomszédasszony megsértette a feleségemet. A becsületében sértette meg, azért jöttem én ide, mert habár éti is él tudtam voltul intézni a baját, mégis úgy láttam jónak, intézze él a rendőrség. A törvény. Mert ha én intézem él, akkor én nem jövők, ha* nem hoznak ám a rendőrségre, attól pedig Isten őrizzen meg. A bűnügyi osztály vezetője végül is jónak látta felállami az asztaltól s most már erélyesebben mondtar — Hallja, maga jó ember. Az Isten szerelmére kérem, pakkolja ki .máé, miről van szót Tehát megsértették becsületében a feleségét. A szomszédasszonya megsértette. Mivel, hogyan sértette meg? De két szóban mondja él a dolgot, mert nincs időnk egy panaszossal annyi iáéig vesződni. A tagbaszakadt favágó — mert végre azt is kibökte, hogy az a mestersége — egyik lábáról a másikra ereszkedett s némán hallgatott pillanatig, majd folyattta: •— Ha egy tisztességes ember szájára vehetné, amit a szomszédasszony mondott a feleségemnek, akkor ígdzán jó világ volna... Isten ments az ilyen világtól, mert ebben a világban csak boszorkányok s fúriák élhetnének, de más senki. Hát mit gondol a tea csapatokhoz, akiknek a lázadó katonatisztek parancsokat osztogattak ki. Göbbels beszélt hozzájuk és az eredmény néhány mondat után máris megmu+ntkozott: a csapatok üdvrivalgásban törtek kl a Führer mellett és a lázadók ellen ás meg is indultak azonnal a leszámolásra. Göbbels dr.-ról a németek azt mondják, hogy „politikai ember". Fiatalon, Ismeretlenül érkezett valamikor EoTnbe és a nehézségekkel küzdő német nemzettszocialista párt oldalára állott. Hatalmas munkát végzett az" • is Berlinért, ezért a vi’ágvá o irt, amelynek egyes részei ma romhalmazban hevernek. A szó, a kimondott gondalat, a leírt betű erejével hatott, hitet öntött a hitetlenekbe és megerősítette a hívőket. Ma ritkán beszél, erzk kivételes alkalmakkor. Maga mondja, hogy nincs itt az ideje g, hosszn. kintetes ur, hogy én képes vagyok azokat itt elismételni? Azokat az ordináré sértéseket, amelyekkel az az asszony csorbát ejtett az én féleségem becsületén? Nem én! De nem én! .— emelte fél még jobban a hangját mintegy tiltakozásul minden erkölcstelenség eUen. — Hát akkor hívja ide a féleségét. Érti? Hogy hívják a féleségét? Egyébként is ebben az ügyben, ha becsületsértésről van szó:, csak 6 tehet panaszt. Személyesen. Megértette ? Hogy hívják a féleségét 1 ... — Lídia. Lídiának hívják, instállom szeretettel. — Lídiának ? Milyen Lídiának ? Mi a másik nevef — En bizony nem is tudom, — mondja szerényen emberünk — csak azt tudom, hogy Lidia. Áldott jó asszony, becsületes asszony, Lidia ... Na ne „Hdíázzon“ itt s ne tegye ma. gát olyan bugyutánák, —• fogja kurtábbra a dolgot a bűnügyi osztály vezetője — hiszen nem gyerek maga. Felnőtt, megélemedett ember. Hány éves és hagy hívják a féleségét? — Harmincötöt töltöttem és a féleségeibe Lídiának hívják. De hogy milyen Lídiának, még akkor se tudom, ha itt helyben megnyivasstanak. Csak három hónapja instállom, hogy egybekélt&nk. En mindig csak úgy mondtam neki Lidi... Lídia és ő még mindig megértett engem, a szentem .„ A rendőrfötanácsos már a fejét vakarta mérgében, de azért megőrizte nyugalmait s csupán annyit mondott: , — Látom, magával nem leshet boldogulni. Menjen tehát haza s hozza el a féleségét, tálán 6 meg tudja majd mondani a saját nevét. Na, menjen hamar. — Igen, ez csakugyan jó lesz — mondta a tagbaszakadt — s angyali nyugalommal kifordult az ajtón. * Aztán belépett a hivatalim a „következő“. Tipegő léptekkel jött a kedves öreaasszony s meg sem állott a főtanácsos asztaláig. Es ott kopott kézitáskájából előhúzott egy nagy fehér zsebkendőt s aztán csendesen sírni, szipogni kezdett: — Na, mi baj ván néném, lelkem? — kérdezte tőle barátságosan a főtanácsos. — Hát, bizony, bizony nagy az én bánatom — sírta él magát most már hangosan az apró öregasszony — hogy csak úgy remegett belé szegény öreg teste. — Tudja, lelkem, az uram ezelőtt egy órával csak úgy lefordult a székről. Aztán még Sóhajtott egyet s elszállt belőle a lélek. Meghalt szegény Jóska anélkül, hogy elbúcsúzott volna tőlem, akivél ötvenhárom esztendőt élt örömben és bánatban. Úgy itt hagyott, mintha senkije és semmije se lettem volna neki. Pedig én tudom, hogy mindene voltam a gyeiiemuvéqet Weber«- io. telefon- KOLOZSVÁR a«?« 'ínio uö re*©*» &hmk asm m m oott netmtk, vasi« tizenkilenc. Igen, bizony. Tizenkilenc gyereket hoztunk erre az árnyékvilágra, aztán kit felneveltünk, kit pedig elveszítettünk már egész kicsi korukban. Akiket felneveltünk, azok szétszéledték, akik pedig meghalták, azokat tisztességesen eltemettük. Most ezt kéne tenni szegény megboldogult urammal is, ha engedélyt kapnék rá, merthogy hirtelen halt meg a lelkem s azt mondták, addig nem temethetem él, amíg a rendőrség nem ad rá engedélyt. Hgy beszélt ez a drága öregasszony, minden panasz és zokszó nélkül, hogy az ember órákig elhallgatta volna. Nem is szakította félbe a főtanácsos sem, hanem 6 is végig- hallgatta, akár én s azután mondta: — Hát, bizony akkor ki kell mennünk a helyszínre, mert annak az a rendje, ha valaki hirtelen hál meg. — Igen, igen igy hált meg szegény Jóska — törülte meg a szemét újból az öregasz- szony — igy hált meg. Még a pipa. is a szájában volt, — mert azt úgy szerette a lelkem, akár a föztjeimet, vagy engemet. Csak ma reggél, amikor felkelt, akkor mondta: — Te anyjuk, mintha keserű volna ez « pipa. — Na, hála a jó Istennek, hogy rvyolc- vanhát esztendő után erre is rájött végre, — mondtam neki mókázva. — Tegye le a csudába, már éppen eleget szipăkott. ■— Nem teszem én, amíg meg nem halok, ■— mondta a lelkem — s úgy is volt... Na, de én mennék is, mert egyedül vagyok s még annyi dolgom volna. Még fel is kellene öltöztetni a telkemet az ünneplőjébe. A vőlegény,i ruhájába, mert. meg van az is még. Erre az alkalomra tartogattuk. — Hát aztán mikor volt az esküvőjük, nőném lelkem? — kérdezte a főtanácsos. — Ha jaj, az bizony már egy kicsit régen volt. Van annak már vagy hatvanhárom esztendeje. 'El is mült májusban. Be gyönyörű idők voltak azok. 8 mintha csak most lett volna.. . De én akkor mennék is, — mondom — mert sok a dolgom. Harangoz- tatni is kéne s mi egymás. Bők utánajárással jár a temetés. En csak tudom. Tizenkilenc gyermekem közül annyit, de annyit eltemettem s akik élnék, azok is merre járhatnák, hogy igy egyedül hagynák... 6, ha élne szegény Jóska, hogy sajnálna. Mert úgy féltett mindig a lelkem. Dehát ilyen az élet — és megint szipogni kezdett, de olyan hangtalanul, hogy sírása ráér szinte még a mi számunkra is vigaszt'r,-,r'ként hatott. Igen, ilyen életek is vannak. BÍRÓ JÁNOS. „Léghresiél?** vap „zafarórepülés" alatt nyitva leli tartani az üzleteiéi A* utóbbi időben előfordult, hogy amikor a rádión közölték a „légiveszély“ vagy „zavaró repülés“ jelzést, egyes kereskedők sietve lezárták üzletüket s ezzel nemcsak a közönség vásárlását tették lehetetlenné, de a közönség bizonyos rétegében is riadalmat keltettek. Az Ilyen eljárás minden tekintetben indokolatlan, helytelen, sőt káros. A hatósági utasítások szerint a kereskedők és iparosok csak a légi riadót jelző szirénák megszólalásakor zárhatják le üzletüket. Az üzletek zárva lehetnek a riadó tartama alatt, de amikor a légi riadót feloldó szirénajelzés elhangzik, kötelesek az üzletüket azonnal kinyitni. mí'mjmíílíiih m—mm—ma szónoklatoknak és terjedelmes beszámolóknak, mert most már mindenki kell, hogy tudja, mi a kötelessége. Rá bízták az összes erők teljes mozgősi- tásánck végrehajtását. Göbbels űr. saját liázatájánál kezdte, elsőnek a .német színházakat, a Filmtársulatokat, az újságírókat, írókat és muzsikusokat mozgósította. A háború . követelményei adják most ki a parancsokat, — mondta. — Áldozatot Követel mindenkitől, még a hozzá legközelebb álléktől is. Dolgozót,zöbájábSn nap-nap után a harcterekről szabadságra érkező, vagy átutazó katonákat fogadja. Minden érdekli, ami á harctereken történik, mindenről kimerítő képet akar kapni, hogy' aztán leszűrve, tovább a4ja tapasztalatait és megállapításait. Sokezer levelet kap naponta a nép leg- eűgntéteaebb rétijeiből. Minden panaszt kivizsgáltat, minden jelentésre figyelmet fordít. Hatalmas munkája mellett a szó és a betű világosító erejét is felhasználja, hétröl- hétre pontosan megírja vezércikkét, a háború legsúlyosabb mondanivalóitól terhes dokumentumszerü beszámolóját. Szónoki és publicisztikai tehetségét a baráti külföld, de még az ellenség Is csak dicsőíteni tudja. Az ötletek páratlan gazdagsága, a hivatástudat olyan sűrített kifejd zése, a fegyelmezettség és munkabírás példa' nélkül álló fokozása azok a tulajdonságok, amelyekért a német nép előtt nem csak ® teljes bizalom jár ki neki, hanem az az odaadás, amely a háborúnak ebben a hatalmas nehézségekkel jellemezhető szakaszában is minden körülmények között biztosítja a belső front és az- erkölcsi ellenállási töret* lényégét .
