Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-18 / 186. szám

1944. AUGUSZTUS 18 KELET* MAGYARUJSJXti 5 Udvariasság és szíverősítő az óvóhelyen Már vagy félórája topogunk egyhelyben, „második otthonunkban“, — az óvóhelyen. Éjszaka félkettö. Fáradt, álmos tekintetek, Vontatott, halk beszélgetés. Édesanyja kan­ján édesen alszik egy kétéves fiúcska. Fel se ébredt, amikor lehozták a pincébe. Ver­senyezünk a tapintatosságban, nehogy va­laki felébressze. A morcos öreg ur, aki évek óta lakik a házban s alig volt kö-. tzönő viszonyban egy-két lakóval egészen tavaszig, amikor a „riasztások“ megkezdőd­tek, — már harmadszor lép el lábujjhegyen az anya és gyermeke előtt és doktorbácsis Bzeretetreméltósággal kérdezi:- - Nem fog megfázni a kicsike * Kedves, hálás mosoly a válasz. A kisfiú meleg niackóruhában win, dehogy fog meg­fázni. Még az előzetes riadókor, kicsi ágyá­ban ebbe öltöztették. Az öreg ur tovább lejt lábujjhegyen. Meg-megáll a pince sarká­nál, ahová már alig ér el a tompitct'. fényű lámpa világossága. Zsebébe nyúl és büvészi gyorsasággal jót húz a konyakos üvegből. Azután következik ismét a séta, lábujjhe­gyen. A levegő lassanként megtelik „korcsma- szaggal“. A hölgyek már fintor gat ják az orrukat, a finnyásabbak kölnivizes üveget vesznek elő. Az illatok „keverödnek", ami most már a férfiak szaglószervét sem în­gerii a legkellemesebben. Nyissunk ajtótf Huzat lesz, — megfázik a kicsike. Szóljunk az öreg urnák t Valahogy iránta is olyasféle részvétet érzünk, mint a kis gyermek iránt. Hetvenkét évvel annyit éjszakázni, — egy kis sziverősitő — nélkülT Eh, hagyjuk, majd csak vége lesz a riadónak. S mi fér- fiak nem is szólunk. Az egyik hölgy ajkán buggyan ki a szó, a tizenharmadik „korty“ láttán: —— Nem fog elázni a — „kicsike f“ Derültség. Az öreg ur maga is mosolyog. Dehogy haragszik. Nagyokat *~'»zoa és bocsánatkéröen mosolyog ... ... Azóta nem hoz magával sziverösitöt az óvóhelyre. De tíz perccel a riadó után már versenyt alszik a kisfiúval. S mi vetélkedünk a tapintatosságban, ne­hogy valamelyiket felébresszük. (—r) íz elsötétítés időpontja A honvédelmi miniszter rendelet« értelmé­ben a lakóházak elsötétítése este 9 órakor kezdődik és tart hajnali 5 óráig. Szolgálatos gyógyszertárak Szentháromság gyógyszertár, Unió-utca l. •z. Távbeszélő: 20-78. — Keresztelő Szent János gyógyszertár, Deák Perenc-utca 9. sz. Távbeszélő: 15-68. — Minerva gyógyszertár. Wesselényi Miklós-utca 35. sz. Távbeszélő: 21-54. — Magyar Korona gyógyszertár, Hel- tai-utca 3. sz. Távbeszélő: 27-9?. — Közép-Besszarábiában nem történt je­lentősebb harci cselekmény. A Német Táv­irati Iroda közli Bukarestből: Az augusztus 16-i román hadijelentés Így hangzik: A Dnyeszter alsó folyásánál, Közép-Besszará- biában és a moldvai arcvonalon nem történt jelentősebb esemény. — KIK KAPHATNAK ÉS KIK KERES­NEK MUNKÁT A KOLOZSVÁRI ALLAMI MUNKAKÖZVETÍTŐ HIVATAL UTJÁN ? Munkát kaphat: 5 asztalos, 4. bádogos, 3 géplakatos, 15 gyári betanított munkás, 2 lakatos, 68 napszámos, 1 pék, 1 férfiszabó, 40 bányász, 3 magántisztviselő, 1 üzleti al­kalmazott, 7 szolga, kifutó, 7 be já ró ta kari tó- nő' és 8 házicseléd. Munkát keres: 2 Aszta­los, 2 géplakatos, 1 hentes, 2 kőműves, 1 férfiszabó, 2 házicseléd. — Repülőszerencsétlenség áldozata lett egy angol bombázó ezred parancsnoka. A Német Távirati Iroda Géniből közli: Mint Londonból jelentik, a Sunday Times szerint Colins, egy angol Tájfun bombázó ezred pa­rancsnoka a normandiai harcokban életét vesztette. A légvédelmi tűz használhatatlan­ná tette a Tájfunt, a parancsnok ejtőernyő­vel igyekezett kiugrani, de a kioldókészülék felmondta a szolgálatot. — Felmentették Lujdor Józsefet. Désről je­lentik: Lujdor József szamosujvári vasúti föraktárnok a vádirat szerint egy csomagból női fehérneműt lopott ki és a csomagot csak napok múlva továbbította. Mivel a vád nem nyert beigazolást, a dési királyi törvényszék Lujdor Józsefet felmentette a vád és annak következményei alól. „4 fiatal itógeneráció körül valami nagy mulasztás — mondotta Nyírő József, aki a könyv hatalmáról, a fiatal tehetségekről és saját terveiről nyilatkozott A „Magyar Játékszincc leg­újabb számából vettük át Nyirő Józsefnek, a kiváló Írónak s lapunk volt főszerkesztőjének érdekes nyilatkozatát. Suttogó hűvösvölgyi fák árnyékában beszélgetünk a nyári természetről, távoli kis székely falvakról, politikáról, háború­ról, a magyar testvértelenségről, a könyv s az Írás hatalmáról s a jövendőről. Nyirő Józsefnek külön „erdélyi“ elmélete van a politikáról és egyetlen politikai hitvallása a veszélybe került magyar­ság megtartására minden tagjának bár­mily áldozattal való erősítésére irányuló akarat. Pontosan körvonalazott szemlé­letet alkotott magának az Írói hivatásról is; e* * ablmn áll, hogy ébressze, ön tuda­tosítsa nemzetét, erősítse értékei meg­ismertetésével és gondjai oldozgatásá- val... Az Írásról azt mondja: — Valamikor talán szép feladat lehe­tett az önmagáért való gyönyörködtetés. De ma bűn lenne csak köznapi locsogás­sal, tingli-tangli szerelmi történetekkel teleirni a papirost: ma problémákba üt­közik minden lépésénél minden ember, az iró sem zárkózhatik el ezek elől. Bele kell rágnia magát népe gondjaiba: a problémákról kell Írnia. Szerintem ez a hivatása ma az Írónak, de különösen a magyar Írónak. Mintha sajátmagával vitatkozna, meg­áll, nekiindul s láthatatlan kérdezőnek felel: — Miért? Mert gigászi világküzdelmek közben a kis népek csak szellemi, minő­ségi értékei megőrzésével és kiterebélye- sitéséyel védekezhetnek a viharok elsöp­rő ereje ellen. Az írónak nincs dolga a napi politikával: neki népe örök emberi értékeit kell számontartania, azzal kell gazdálkodnia és azt kell gyarapítania. Ha ezen az utón maradandót tud alkotni, az­zal nemcsak fajtájának, de az egyetemes emberi kultúrának is adott valamit... Egy kis nép is lehet világtényező: olyan mértékben számit igazán, amennyire ké­pes gazdagítani a közös emberi kultú­rát ... Az a Nyirő József mondja ezt, akinek könyveit már nyolc nyelvre lefordítot­ták, aki tehát az erdélyi gondolkodás, az erdélyi magyar lélek művészi megöröki- tésével nemcsak a magyar irodalmat gazdagította már, hanem a világnak i3 adott valamit: nem kis gyöngyszemeket az emberi kultúra kincstárába ... — Hatalma van a betűnek, a könyv­nek — mondja szinte áhítattal. — Nem szabad visszaélni ezzel a hatalommal, hanem kötelességet kell teljesíteni vele. A mi kötelességünk pedig: minőségileg naggyá lenni. Az északi kis népek érte­nek már ehhez: most, amikor a nagy vi- lágvajudásban minden nép értéke meg­méretik, szerintem van olyan világpoli­tikai tényező a finn Kalevala, mint a finnek bgjnulatos háborús erőfeszí­tése ... t — Igen, de tudják-e, érzik-e ezt a fel­adatot, ezt az irányt a magyar irók va­lamennyien? Kivált a fiatalok, az úgy­nevezett utánpótlás? — Nem mind ... Sőt... De ezen csak mélységesen sajnálkozhatom ... Ami a fiatalokat illeti, ők lélekben talán köze­lebb vannak már ahhoz a gondolathoz, hogy nincs az a beláthatatlan mező, amelyen egy feltűnő színű virág ne kapná meg az arrajárók figyelmét... Hanem ez a sejtés még nagyon kevés. A fiatal irógeneráció sorsa körül, vala­hol, valami nagy mulasztás történt. S ahogy erre a problémára rábuka- nunk, Nyirő József őszinte, nyilt beszéd­del fejti ki, hogy az erdélyi Írókat ezen a téren nagy csalódás érte, mikor haza­tértek. Az úgy volt, hogy odalent, a ki­sebbségi sorsban mindenki támogatta az induló tehetséget. Igaz, hogy ott más volt az öröm mértéke is: ott egy magyarul jól megirt, egyszerű levélnek is megta­nultak örülni, hát még egy jól sikerült Írói szárnypróbálgatásnak. Itt Pesten az irodalmat a kellemes időtöltés, a szóra­koztatás kiszolgálójának tekintették S nem a nemzeti élet tekintélyének egyik eszközeként. Talán ennek a következmé­nye, hogy az irók itt nem is kapnak semmi olyan támogatást, sem hivatalos helyről, sem a közönség köréből, ami az írói hivatás teljesítésének külső feltéte­leit biztosíthatta volna. A kezdő iró a maga erejére, szerencséjére és — a pro­tekcióra volt utalva, ha sikert akart el­érni. Különben úgy boldogult, ahogy tu­dott. Nem lehet csodálkozni, ha az Írói, a művészi belső kialakulásért, meg az érvényesülésért folytatott küzdelemben nem futott mindenkinek az erejéből mind a két harcra ... — Emiatt Magyarországon ma sokkal több tehetség vész el, mint amennvi ér­tékes erő révbejut. — Hogyan lehetne ezen segíteni? — A most nemrég megindult tehetség- kutatás az első lépés a segités utján — mondja kicsit elgondolkozva Nyirő, az­tán egyszerre tartózkodóvá válik a hang­ja is, a pillantása is, mintha nem is na­gyon merné kimondani azt, amit gondolt. Csendesen, szinte bizalmasan fűzi hoz­zá: — Az igazi gyógyszer az lenne, ha az ország jobban megbecsülné a magyar írókat. De hogy ezt hogyan lehet elérni, az ţalin maga is súlyos probléma. Amikor a regényírásra terelődik a szó, megkérdezzük kicsit óvatosan (mert az ilyen kérdésre Nyirő sohasem válaszol szívesen), mi készül most Nyíró József művészi műhelyében? Megrebben a kérdésre. Aztán mégis felel: — Azért mondom el csak, mert külön­ben is a magyar problémákról beszél­tünk, hát ide tartozik. Az egyik nagy magyar problémát, az erdélyi szórvány­kérdést megírtam már a ,fNéma küzde­lem“- ben. Most a székely probléma re­génye f oglalkoztat. ' De egyelőre még csak az anyagot gyűjtöm, olvasok a té­máról, a magam tapasztalatait rendezge­tem, hiszen benne éltem évtizedekig eb­ben a világban, magam is székely va­gyok. Úgy érzem, hogy ez a legnehezebb téma, ami eddig foglalkoztatott, mégis ezt tartom most leginkább „kötelessé­gemnek“. Szeretnék megbirkózni vele ... Persze, hogy mikor lesz meg a regény, azt nem tudom. Nekem nincs előre ki­tervelt programmom: ha úgy érzem, hogy eljött az ideje az érett téma meg­írásának, akkor majd nekifogok ... ■— Egyéb tervek ?. .. — Annyi bizonyos, hogy most sem film, sem színdarab gondolata nem fog­lalkoztat. Ez a nagy, nehéz és gyönyörű­nek Ígérkező probléma köti le minden ér­deklődésemet ... — Aztán hirtelen ra- vaszkás uzbencei fenyegetéssel teszi hoz­zá: — De lehet ám, hogy az egészből nem lesz semmi, mert ha én valamiről előre kotyogok, azt ritkám csinálom meg;.-. Hát nehogy ez a veszély csakugyan fenyegessen, inkább elbúcsúzunk. Még belenézünk együtt a lenyugvó Nap aranykoszorujába, amint rápihenteti su­garait a suttogó hűvösvölgyi fák hüs ko­ronájára ... És a kézfogásnál az az ér­zésünk: nem volt komoly a „fenyege­tés“. .. Az uj téma sokkal inkább bele vé­sődött már Nyirő József leikébe, hogy- sem egy múló interjú kiebrudalhatná on­nan ... Tehát: várjuk az uj, hatalmas Nyirő- regénvt — Székelyországról __ o. 'gJ — SÚLYOS GOMBAMÉRGEZÉS BALA- SAGYARMATON. Balasagyhrmatról jelenti a Magyar Távirati Iroda: Varga Pál balasa- gyarmatl gazdasági cseléd gombát szedett, amelyet felesége a Iris család részére elké­szített. A házaspár két gyermekévei, ya’a- mint a nála lévő két leánygyermekkel együtt súlyos mérkezést kapott. Pár órás szenvedés után a kórházban meghaltak. — Kenyér- és lisztjegyeket lopott. Désről jelentik: Cegényi Sándor gépész, alparéti községi altiszt a községházáról kenyér- és lisztjegyekel lopott és azokat Mendelsohn Jó­zsefnek adta el négyszáz pengőért. A dési királyi törvényszék jogerősen kéthónapi fog­házra ítélte a megtévedt altisztet, — Ur vacsoraosztás a református templo­mokban. Vasárnap, augusztus hó 20-án a református templomokban és imaházrkban ujbuzakenyéri alkalommal kiosztják az Uriszentvacsorát. Ez alkalommal is' a nyá­rára bevezetett korai kezdéssel tartják ez istentiszteleteket, azaz a belvárosi, a Hor­thy Mik’ós-uti és a Mussolini-uti templo­mokban és az ezekhez tartozó imaházak­ban reggel 8 órai «kezdettel, míg a Magyar­utcai templomban és a hozzá tartozó ima­házakban 9 órai kezdettel. JÓ ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Milliomos lehet, ha CORVIN sorsjegyirodátóí vesz sorsjegyet Erdélyi Kereskedelmi Bank helyiségéb en Kolozsvár, Mátyás király-tér 33. szám. Telefonszám 20-50 A húzás aug. 22-én kezdődik — ALTALANOS RAZZIA A VAROS TE­RÜLETÉN. Az elmúlt éjjel általános raz­ziát tartott a rendőrség az egész város te­rületén. A razzia során 16 előállítás és szá­mos további őrizetbevétel történt. — öt és fél millióval csökkent Budapes- ' ten a telefonbeszélgetések száma. Budapest­ről jelentik: Ez év májusában a fővárosi távbeszélőforgalomban nagy csökkenés állott be — irja a Statisztikai Tudósító. — Mult év május havában ugyanis az egységes bu­dapesti telefonhálózat 19.6 millió beszélge­tést bonyolított le, az idén májusban ez a szám 14.2 millióra esett vissza. A csökkenés tehát kereken öt és félmilliót tesz ki. A tá­volsági beszélgetések száma emelkedett. Az idei május másfélmillió távolsági beszélge­tése valamivel meghaladta a mult évi má­jusi forgalmat, ez év első négy hónapjában pedig közel egymillióval nőtt a mult eszten­dő első négy hónapjának forgalmához ké­pest. A rádióengedélyesek száma 853.000-ről 904.000-re emelkedett, ami a rádióipar ter­melésének nagy akadályai mellett kielégítő eredmény. — Aratási hálaiinnep a Magyar-utcai re­formátus templomban. A Magyar-utcai re­formátus templomban folyó hó 20-án, vasár­nap délelőtt 9 órai kezdettel tartják az ara­tásért való hálaünnepet urvacsoraosztással egybekötve. Igét hirdet Kádár Géza lelki- pásztor, úrvacsora! beszédet mond és úrva­csorát oszt Vásárhelyi János püspök. * Árverési hirdetmény. 170—1944. 1400 pengő becsértékü ingóságokat Szamosujvá- ron, Bethlen Gábor-u. 9. sz. alatt 1944. évi augusztus hó 18-án d. u. 3 órakor el fogom 'adni. Avar József bírósági végrehajtó. — Rendőrkézre kerültek a Botanikus- kert növértyjelző ólomtábláinak tolvajai A Botanikus-kert igazgatója néhány héttel ezelőtt feljelentést tett a rendőrkapitányság bűnügyi osztályán ismeretlen tettesek el­len, akik rendszeresen ellopkodták a nö- vényjelzö ólomtáblácskákat s igy nem ke­vesebb, mint 1500 pengő kárt okoztak. A rendőrség és a Botanikus-kert alkalmazott­jai ettől fogva éberebben ellenőrizte a kert látogatóit s most sikerült elfogni a tettese­ket is több fiatalkorú tanuló személyében. Beismerték, hogy hetek alatt közel 200 da­rab növényjelzö ólomtáblácskát loptak el. Az értékes ólomtáblácskákat egy fémöntő­nél értékesítették, aki ellen oqj»«laság el­mén ugyancsak eljárás indul.kiskorú tanulók felett a kiskorúak bírósága Ítélke­zik. — Ez vagy te, Európa! Ezzel a címmel érdekes cikksorozat közlését kezdte el a nagy európai képeslap, a „Signal“ legutób­bi számában. Gondosan kiválasztott kép­anyagra támaszkodva a cikksorozat rövid kivonatban megrajzo'ja az európai népek fejlődésének történetét. Most, amikor föld­részünk minden oldalról véres támadások tüzében áll, mikor az emberi kultúrának csodás értékű műemlékei a bombatámadá- madások és tüzek folytán romhalmazzá és hamuvá omlanak össze, önkényte’enül fel­merül előtti’ík a kérdés, „mi marad majd meg?" És Európa, mely négyezer esztendő folytonos fejlődésének eredményeképpen nyerte el mai alakját, tény'eg az egyenlő- ségi elméletek és kufár á'mok sivár kísér­leti telepévé kell, hogy váljék? Európa minden erejével védekezik az ilyen őrület ellen, mely végeredményben egész emberi­ségünket a szellemi nyomorba döntené. Eu­rópa küzd szabad fejlődésének jogáért. A cikksorozat első közleménye ennek a fej­lődésnek első szakaszát e'eveniti fel előt­tünk a legrégibb időktől kezdve egészen a renaisshee virágzásáig, Európa harcol a Je« lenért és a jövőért, mely utóbbit az embert« ség egyetemes történetéből éppen olyan kevéssé lehet kikapcsolni, mint a múltat. Arról van most szó, hogy a szellemi élet értékes kincsei megmeneküljenek a pusztu­lástól, a cikksorozat ezen a vezérgondola­ton épül fel. A füzet ezenkívül még számos kitűnő közleményt és képet tartalmaz a földrészünkért folyó küzdelenjről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents