Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-09 / 153. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓBA 4.30, NE­GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVBE 24R0, EGÉSZ ÉVBE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTABI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 153. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ BÉSZVÉNVTABSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Székely honvédek hősi harcait méltatja a legújabb magyar harctéri jelentés Á japánok gyors ütemben nyomulnak előre a hankau' vasút mentén Bevetették a második számú német megtorló fegyvert? Az európai légvédelem megtizedelte az angolszász repülőerődöket Vilnáért folyik az öldöklő küzdelem Aladárok végnapjai AZ ANGOL NÉP ERKÖLCSI ELLEN­ÁLLÓ EREJÉT akarja próbára tenni a V-I., — ismerte be Churchill — s a lé­gitámadásnak ez az újszerű alkalmazása az idegháboru igen találékony fajtája. Az angol népnek a veszély állandó ér­zetéhez hozzá kell szoknia, ugyanis „a bombák a napnak minden 24 órájában jönnek“. Mindamellett a mindennapi élet menetét biztosítani kell. Mindenkinek el kell mennie munkahelyére és midőn a munkanapot már befejezte, mindenkinek a legbiztosabb óvóhelyet kell felkeresnie, hogy a jól megérdemelt alvásban megfe­ledkezzék gondjairól. Churchill tehát a valóságban nem ki­csinyelte le a veszélyt. Hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, adatokkal szolgált az áldozatok számáról. A ha­lottak és sebesültek nagy hányada Lon­donra esik, amely egy 30 kilométer szé­les és 30 kilométer hosszú célpontot je­lent, egyedülálló nagyságút a világon. A Tat londoni tudósítója azt Írja, hogy a német megtorló fegyver elhárítása le­köti a szövetséges légierő jelentékeny ré­szét. Az eltakarítás azonnali elvégzésé­hez szükséges munkaerő beállítása a brit hadiipart terheli. Ehhez járul a bomba­kár és a személyzet kimerültsége nyo­mán tapasztalt kiesés a termelésből. A megzavart éjszakai nyugalom, valamint a pihenésre szánt időben teljesített meg­erőltető légvédelmi, vagy tüzmegfigyelő szolgálat nem járul hozzá a munkások teljesítőképességének fokozásához. London kiürítése tovább tart. Amint a Stockholms Tidningen tudósitója jelenti, az angol hatóságok már nem kérik a la­kosságot arra, hogy a forgalom teher­mentesítése céljából töltsék Londonban a szabadságukat, ellenkezőleg: különvo­nat okát állítanak be. hogy meggyorsít­sák London kiürítését. Pénteken 15.000 gyermek hagyta el Londont. A gyermekeket olyan helyekre szállították, amelyek nem esnek a repü­lőbombák hatósugarába. A szárnyas bombák pedig továbbra is kérlelhetetlen rendszerességgel zúdulnak Angliára. A brit hírszolgálat jelentése szerint a becsapódások pénteken ts foly­tatódtak a szokott hatással. •H­A KELETI ARCVONALON — amint azt berlini katonai körökben kijelentették — öt súlypont alakult ki: az első súlypont Kovel térségében fekszik, ahol az ellenséges tá­madások feltartóztatása sikerült. A máso­dik súlypont Baranovicsi térségében van, ahol emyedetlen hevességgel folynak a har­cok. A helység romjait a németek harc nél­kül engedték át az orosz erőknek. A har­madik és legfontosabb súlypont Vilnánál van, ahol sikerült a támadásokat a város peremén feltartóztatni. Itt 4 páncélos had­testtel és 2 gépesített lövészhadogztállyal támadott a szovjet. Miután újabb bolsevista erősítések érkeztek, német részről általános támadásra számítanak Vilna ellen. A szov­jet támadásnak negyedik súlypontja a Vilna —Dünabugi vasútvonalra esik. ötödik súly­pont pedig az arcvonal északi szárnyán Dü- naburg és Polock között van. Ebben a tj ségben, különösen Poloektól északra, szá­mos támadást visszautasítottak a németek. * MIÉRT NEM TUDTAK a szövetségesek az invázió első hónapjában előre jutni? Ez­zel a kérdéssel foglalkozik Bratt ezredes, a „Stockholms Tidningen katonai munka­társa. Ennek oka — írja — a következő: A veszteségek és a nehézségek sokkal nagyob­bak voltak, mint ahogyan előre feltételezték. Másfelől a nyugati hatalmak bizonyára úgy vélekedtek, hogy „az oroszok most nagyon szép munkát végeznek“, s az angolszászok maguk olcsóbban megúszhatják a dolgot. Az északfranciaországi elözönlés egyhónapi veszteségteljes harcok után sem váltotta be a hozzáfűzött várakozásokat, ezzel szemben most az oroszok Közép-Európa kapnit dön­getik. Ez a körülmény mindenkiben, aki még gondolkozni akar, bizonyos megfontolá­sokat ébreszthet. Normandiában olyan álló­háború alakult Id, mint az első világháború­ban. Nem teljesült a szövetségesek ama re­ménykedése, hogy a német arcvonal mögött a franciák fellázadnak. A partizánok nagy hadserege, amelyről annyit Írtak és beszél­tek, sehol sem mutatkozik. Az Észak-Fran- ciaországban történt borzalmas pusztítások után a franciák irtózva gondolnak arra a le­hetőségre, hogy a harcok még beljebb hú­zódnak az országukban. * AZ INVAZIÖS ARCVONALON az ameri­kaiak pénteken délután a Vire alsó szaka szán és a Raires keleti széle közötti vonal leiies hosszában megindították napok óta vár. nagy támadásukat St. Lo felé. Éjfélig la,-ti,ti az elkeseredett küzdelem s abban a németek néhány helyen kénytelenek voltak Villány kilométerrel hátravonulni előre el­készített állásaikba s ezzel — mint az /«- teiiuf jelenti -— eredményesen megakadá­lyozták az amerikaiakat nagyobb hadmoz- duhitok végrehajtásában. Általában a nénid ti ők is elég erősek voltak ahhoz, rogy megállítsák a támadókat. így csak néhány keskeny szakaszon kellett a tarta­lékokat bevetni. Reggelre mindenhol az ere deti állásokban voltak a németek. La Ples- sis környékén német gránátosok nagyobb amerikai harccsoportot zártak körül s azL az ijszska folyamán megsemmisítették. A Libuy Sketch haditudósítója igy ir az inVdZiős harcokról: „A németek rettendes elszántsággal harcolnak Normandiában«. A továbt lakban közli, hogy a legutóbbi nap^t előretolt állásban töltötte, ahol ellenséges moisarak tüzének szolgáltatta ki magát A hivatalos lap szombaton reggel megje­lent száma rendeletet közölt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok vezetői, igazgatósági és felügyelöbizottsági tagsá­gainak betöltéséről. A -—1 '-'et azt Is ma­gában foglalja, hogy az Ilyen vállalatok ve­zetőinek, igazgatósági és falüg/elöbDuttsá- gi tagságait záros határidőn beiül felülvizs­gálják s a jövőben csak az foglalhat el- ilyenfajta állást, akinek alkalmaztatásához az illetékes miniszter hozzájárul. A rc"^°let 1 ('oyegét röviden és szabato­san úgy foglalhatjuk össze, hogy megjelent a — strohman-rendelet. Hozzátehetjük, hogy —, végre! Már évekkel ezelőtt szükség lett volna arra, hogy hasonló rendelkezés teremtsen tiszta helyzetet a magyarországi közgazdasági élet bizonyos vonatkozásai­ban. Az előző kormányok meglehetősen han­gos hírveréssel tettek kísérleteket a ma­gyarországi gazdasági élet magyar és ke­resztény sikra való átállítása érdekében. A meghozott rendelkezéseknek azonban sok­kal nagyobb volt a füstje, mint. a lángja és a vállalatok, üzemek átállításának igen szükséges folyamata csak arra volt jó ürügy, hogy az ország gazdasági életében nem kívánatos elemek félreállitásának jel­szavával a föld színéről és napfényről a föld alá dugdossák és igen gondosan elrejtsék a- kát a bizonyos nem kívánatos elemeket. Helyüket olyanok foglalták el, akiknek az uj elhelyezkedés sem mesterségük, sem hi­vatásuk nem volt: a strohmanok, az Aladár rok. A most közreadott kormányrendelet az Aladárok népes szektájának üzent hadat. Azokat, akiket eddig bujtattak, takargat­tak. akiknek cégérei és védőpajzsai voltak, az erélyes kormányintézkedések már eltá­volították nemcsak a gazdasági élet arcvo­nala mögött gondosan kiépített bunkerek­ből, hanem az egész magyar életből is. Lo­gikus és szükséges volt, hogy utánuk azok is sorrakerüljenek, akik egy hírverésben hangos, tettben annál habozóbb kormányzati légkörben zavartalanul élvezhették rözgaz- dasági szereplésük dús gyümölcseit. Egészen bizonyos, hogy a zsidókérdés gyökeres megoldására hozit rendeletek so­ra nem jelent akkora izgalmat a gazdasági életben, mint a tegnap közzétett strohman- rendelet. A zsidórendeletek elsősorban és tulnyomórészben csak a zsidókat érintették, mig a most megjelent strohman-rendelet közgazdasági életünknek azokat az illusztris vezetöegyéniségeit zavarja meg „eredmé­nyes“ mukásságukban, akik azt hitték, hogy áldott emlékezetű Bernátjaik után most már korlátlan urai lehetnek a könnyű jövedelemszerzésnek. Mert közgazdasági életünk szerfölött nagy számban található korifeusainak csak ez és ennyi volt fontos a gazdasági élet átállításának történelmi folyamatából. Az, hogy ahol eddig . csak Bemát keresett, most az Aladárok. Taszi- lók, Arisztidek és a közrendübb Péterek, Jánosok siserehada is keressen minden kü­lönösebb munka, ’■‘-'•'-‘■■’tés, felkészültség és szakmai ismeret nélkül. Mi itt Erdélyben a hazatérést követő he­tekben és hónapokban igazán közeli szem­tanúi voltunk annak, hogy a magyar élet­be való visszatérés egy bizonyos emberfaj­tának csak annyit jelent, hogy az idegen megszállás alatt tanúsított „érdemeinek“ jutalmát cimben, állásban, rangban, jutta­tásban aze-nal inkasszálja. Ezért az inkasz- szóért aztán dolgoztak, verejtékeztek, lótot- tak, futottak. De ebben aztán ki is merült minden tevékenységük s ha mégis, valami más munkát is végeztek, az mindössze any­V«.ósággá pokoli volt a helyzet — irja. A Daily Telegraph tudósitója szintén kl­emen hogy a németek rendkívül elszántság­gal és erélyes mozgékonysággal harcolnak. * AZ OLASZ ARCVONALON az angol- ameiíkaiak folytatták heves újonnan beve­nyi volt, hogy gyorsan és lehetőleg ered­ményesen siettek elfürészelni azokat, akik arra voltak gyanúsak, hogy korábban vált­hatják be nagy honfiúi érdemeik bianco váltóját. Ezeknek szemérmetlen tülekedésétől zaj­lott a magyar közélet egyik területe, ezek­nek nyüzsgésétől büzlött a fórum, amig azok, akik valóban dolgozni és áldozni akar­tak a magyarság ügyéért, továbbra Is ci­pelhették félretaposott sarkú cipőiket és kirojtozott aljú nadrágjaikat. Émelyítő volt elnézni, hogy miként születtek egyik napról a másikra nemzeti hősök, mártírok, hon- mentők, akik mind-mind sebeiket mutogat­ták, érdemeiket fitogtatták, glóriájukat ra- gyogtatták, hogy aztán egy gyors fordulat­tal kinyújtsák a markukat és a jutalmat követeljék cseppet sem a hősökhöz, a már­tírokhoz és a hon megmentéihez illő nyers, kapzsisággal. Verték a mellüket az érde­mek féltéglájával s azért aranyat, bankót, részvényköteget igényeltek. Megvakartak néhányat és a rettenthetetlen hős, a sebek­től és glóriától ékes honfiú árnyékából azonnal kibújt a gondosan álcázott csendes kompanista jellegzetes arcélével és még jel­legzetesebb üzleti erkölcsével. A magyar közélet utálkozott, tűrt és várt. Utálta a saját szájukkal hőssé avatott senkik, a saját hátukon elvakart pörsenést vértanusebként kijátszó nimandok, a saját glóriájukat más megrágalmazása és befe- ketitéséböl szerzett honfiak vásári sokadal­mát. Tűrte, hogy amig a magyar százezrek és milliók, szerényen, garast beosztva, ada­golt élelmiszerekből élnek, ezek az újdon­sült tényezők a magyar közgazdasági élet­nek békebeli mágnások és milliomosok módjára tivomyázzanak a grillek és mula­tók neonfényü légkörében, hogy ostoba dő­zsölésre szórják szét azt a pénzt, amit nem­zeti ajándékképpen kicsikartak. De várta is a magyar közélet, hogy ennek az erkölcs- telsn állapotnak, ennek a hiúság vásárának, ennek a prostitúciónak egyszer végesza- kadjon. Most eljött végre az alkalom erre is. A magyar gazdasági élet Aladárjai szedhetik sátorfájukat és minden meglévő érdemük­kel, sokat hangoztatott mártiriumukkal ke­reshetnek más foglalkozást. Most eljött végre az ideje és lehetősége annak, Hogy a gazdasági élet megszabaduljon ezektől az élősdiektöl, akik a magyar életet, a magyar közösséget, ezt a legdrágább édesanyát csak a zsaroló selyemfi.uk erkölcsével tud­ták megközelíteni. Reméljük, hogy a rendelet végrehajtásá­ban nem lesznek kibúvók, kerülőutak, tit­kos ösvények, amelyeken Aladárjaink újra és újra vissza lopják mag lkat a magyar gazdasági életbe. A magyai életnek éppen elege volt már ezekből a herékből s helyet­tük olyanokat akarunk látni a gazdasági élet minden fontos és minden kisebb poszt­ján, akik nemcsak keresni, nemcsak szipo- lyozni akarnak, hanem elsősorban dolgozni, termelni. Olyanokat, akik tudnak is, érte­ne’- ■- dolgozni. Mert ilyenek is vannak a magyar ég alatt. Csakhogy ezek nem sebeiket és honfiúi gló­riáikat mutogatják, mert minden érdemük jó és nyilt eszük, sz-’-^rtelmük, munkától kérges kezük és a muka verejtékétől foltos ruhájuk. Reméljük, az uj kormányrendelet ezeknek a derék, szerény, dolgozó magyaroknak jelent virradást és uj helyet a nap alatt. telt páncélkocsi kötelékekkel megerősített támadásaikat. A Tirreni-tenger parti szaka­szán az eddigi jelentések szerint « német póncélelháritó fegyverek gyorsstüzében IS páncélos veszett el. Castelhnanál a reggeli óráktól kezdve heves harcok tombolnak, eiös amerikai páncélos alakulatokkal. A — fz —

Next

/
Thumbnails
Contents