Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-08 / 152. szám
Szombat 19 4 4. julius S keleti Ara 16 fillér MAGYAR UiSAiS ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE' i GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 152. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Papén békelépéseinek hirt a mesék világába tartozik- hangsúlyozták a Wilheimstrassén „Most a németek fizetnek nekünk” — áliapitja meg a londoni New Leader Súlyos elhárító harcok Vilna elüt! A Szovjet még nem válaszolt Washingtonnak a négyhatalmi értekezletre szóló meghivósra Az Apenninekben épült ki az olasz arcvonal végleges német védővonala Miért és kiért! A német szarnyasbombak a legújabb jelentések szerint több órás szünet Után csütörtökön délután és este, valamint a pénteki nap folyamán állandóan zuhogtak Délangliára. A jelentések szerint a támadásnak sok emberáldozata volt. A bombák az épületekben is nagy károkat okoztak. A Wilhelmstrassen Churchillnek az első számú német titkos fegyver alkalmazásával kapcsolatosan elmondott beszédéről a következő megjegyzéseket teszik: 1. Az egész beszéd mentegetőzés a brit közvéleménynek a hatásos elháritó eszköz hiánya miatt gyakorolt kritikájával szemben. 2. A beszéd vezérszólama az, hogy a német megtorló fegyvert semmiképpen sem szabad lebecsülni. 3. A beszéd különösen kiábrándítóan hát a brit közvéleményre, mivel Eden alsóházi be- jc'rntése után szenzációs, vagy legalább is közelebbi tájékoztatást vártak. 4. A beszéd Berlin, Hamburg és Kiéi városrészeiben okozott rongálásokra tett cinikus megállapításai, amelyek sprint ezek a pusztítások állítólag túlhaladják a V—1. rombolásait, nyílt beismerése az angol légitámadások terrorjellegének. Ezzel kapcsolatban nyomaték!» al utaltak a német részről az utóbbi időben a brit légitcrror mikéntjéről és rendszerérői tett megállapításokra. 5. A brit néphez intézett azt a felszóli- tást, hogy tűrjön, mivel a V—1. elleni elhárító intézkedésekkel nem szabad befolyásolni a normandiai hadművelet folyását, a Németország elleni háborút és általában a szövetségesek hadműveleteinek tervét, az Eisen- hower-féle washingtoni és a szovjet felelős körök megfelelő elképzeléseinek bizonyítékául kell tekinteni. 6. A károk helyrehozatalára létesített szakbizottságot úgy kel] tekinteni, mint a német fegyver hatásának a bizonyítékát és mint a Londonban uralkodó idegesség és szorongás jelét. A pénteki német lapok is hasonló szellemben Írnak. Egyöntetűen állapítják meg, hogy' Cliurclüll kényto'en volt beismerni a német fegyver szörnyű pusztításait. A „Deutsche Allgemeine Zeitung“ szerint, ha egyszer Churchill kénytelen annyit bevallani, hogy’ Ivba lenne lebecsülni a tárna- 9 dások komoly jellegét, akkor azzal már vi- | lágosan beismerte, hogy az 1. számú meg- ; törlő fegyver Angliának su'yos károkat oko- 1 zott. Churchill szerint "0.000 tonna robbanó 1 anyag sem tudta megakadályozni,, hogy a 1 megtorló fegyver junius 15. óta ne pusztít- | son olyan hatásosan Londonban és Dél- , Angliában és ne okozzon olyan súlyos káro- • kát, amelyek most Churchill! is nyilatko- a zatra kényszeritették. Az Angliában erő on korlátozott véle- I ménynyilvánitási lehetőségek közepette ter- I aé&zetesen nincsen mód arra, hogy a közvé- I lemény megfelelően megnyilvánuljon és szükség esetén keresztül is vigye az akaratát. Ezzel kapcsolatosan érdemes felen-.',ite-' ni egy konzervatív képviselőnek a Daily Mailben irt cikkét, aki megjegyzi, mennyire sajnálatos, hogy Angliában nincsen szervezett parlamenti ellenzék. A szabad véleménynyilvánítás emiatt nem juthat el a közvéleményhez, mert beletörődnek a sokezer cenzuratisztviselö eljárásába, akik még a parlament tagjainak Írásait sem kímélik. Olyan helyzet keletkezett, amelyben maguk a képviselők sincsenek pontosan tájékozódva a legfrissebb eseményekről. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon az igen siirün elhangzó megállapításon, hogy a brit közvélemény már nem is tudja, miért és kiért harcol. A cenzuraviszonyok teszik aztán lehetetlenné Angliában is a humánusabb, emberi felelősséget érzők megnyilatkozásait. Milyen jellemző például a korlátozott véleménynyilvánítási lehetőségekre az angol független munkáspárt lapjának, a New Leader-nek „Bombák és kisdedek“ cimü cikke. Ebben a cikkíró hangoztatja, hogy a független angol szocialisták annakidején tiltakoztak az angol-amerikai terrortámadások ellen amelyeket német városok ellen intéztek és az ellen, hogy lakásokat pusztítsanak el, hogy pusztító tüzeket okozzanak, hogy német férfiakat, asszonyokat és gyermekeket megcsonkítsanak. A New Leader főszerkesztője e terrortámadások legsúlyosabb idejében megkérte, hogy tiltakozását megjelentesse valamelyik angol lapban, azonban egyik ujság sem még az angol szocialisták szócsöve sem közölte. Most aztán a németek visszafizetik az. angoloknak, amit velük szemben elkövettek — állapítja meg a cikk. A pénteki svéd lapok londoni jelentéseikben számolnak be újabb részietekben a német fegyver hatásáról. A Dagens Nyheter londoni tudósítója azt írja. hogy az angol sajtóellenőrzés niég mindig lehetetlenné tesz minden tárgyilagos leirást a londoni pusztítás >król, London po’gári lakossága ismét nehéz napokra készül, az asszonyok, gyermekek és öregek kiköltöztetésével alkalmazkodnak az uj helyzethez. Az önként kiköhözöttek száma aránylag nagy és uj l in óvóhelyek megnyitása módot adott a londoniaknak arra hogy éjszakáikat az óvóhelyen töltsék. Természetesen az eddigi ango' intézkedések, mint páldáu1 a légvédelem, a vadászok bevet ■»•c és a franciaországi támaszpontok bombázása csak ideiglenes védekezések. Amsterdamon keresztül érkezett brit hivatalos jelentés szerint csütörtökig mintegy 5000 gyermek hagyta el Londont és szombaton ismét iskolás gyermekek nagyobb csoportját szállítják vidékre. A svájci közvéleményben főleg as cft tarNe higyjük, hogy a mai Angliát csak a korlátlan légiháboru szörnyűségei jellemzik. A hivatalos Angliát és az egész hiva- 'alos angolszász világot elsősorban ez a gyáva és aljias hadviselés bélyegzi meg az ígész világ itélőszéke előtt. Van azonban egy másik Anglia is. Ez az Anglia töpreng, mérlegel és felvet olyan aggodalmakat, amelyekkel a hivatalos Albion egyelőre nem tartja szükségesnek foglalkozni. Ez a nem hivatalos Anglia tárgyilagosan kezdi nézegetni és meg is látni a hivatalos Angliának a háború mai szakaszában betöltött helyét is szerepét. Ennek a másik, ennek a nem hivatalos Vngliának lelkiismerete szólal meg egy konzervativpárti angol képviselőnek a Daily NTail hasábjain közzétett cikkében. Az igen tiszteletreméltó gentleman cikkében egy kérdéssel hozakodik elő, azzal a kérdéssel, amelyet Európa népei már régebben felvetettek, mert hiszen Európa népeit egyáltalán nem kötik a Londonban elrendelt szigorú cenzura rendelkezések. Azt mondja a Daily Mail cikkírója, hogy az angol közvélemény teljesen tájékozatlan abban a tekintetben, hogy a háború jelenlegi szakaszában tulajdonképpen miért és kiért harcol az M nép ? Különösen azért érdekes es azért fontos ez a jellemző kérdés, mert éppen akkor hangzott el, amikor az angol közvélemény az uj német titkos fegyverek megtorló tüzének hatása alatt áll és amikor Churchill miniszterelnök egy alapjában véve semmitmondó nyilatkozattal akarta az angol nép nyugtalanságát lecsillapítani. A kérdés azonban elhangzott, annak az angol közvé'emény egyik legjelentősebb szócsöve adott helyet. Ez a tény egymagában Is bizonyítja, hogy az angol közvéleménynek van egy bizonyos rétege, amelyet nemcsak egyedül az érdekel, hogy a terrorbom- bázók Európa földjén hány templomot és kórházat döntenek romba, hogy Churchill és Roosevelt repülőgépbe ültetett bérgyilkosai hány védtelen asszonyt és ártatlan gyermeket gyilkolnak le bombáikkal és gépfegyvereikkel, hogy hány békés lakóházat borit hamuba a foszforbombák pokoli tartalma. Igen. Churchill és a Downing Street Angliáján kívül van egy másik Anglia is, amely a háborúból mást is meglát és a háborúról mást Is szeretne tudni, mint amivel Morrison belügyminiszter hirveröhivatala a nyilvánosságot ellátja. Ez az Anglia, amikor azt kérdezi, — a Daily Mail hasábjainak nyilvánosságán keresztül ■— hogy voltaképpen miért és kiért harcol az angol nép, tulajdonképpen azt szeretné tudni, hogy hol vannak, s ha vannak, mivé lettek azok az „ideálok“, amelyekért ót évvel ezelőtt Anglia vállalta a háború kockázatát? A kérdésben már a felelet is benne foglaltatik: az angol nép ma egyáltalán nem tudja, miért harcol. Az első Tommyk a kisnépek fiigget- 'enségének, szabadságaink jelszavával húztak magukra egyenruhát. De hol vannak ma a hivatalos Anglia szótárában ezek a szép és csalóka fogalmak? A hivatalos Anglia ma már nem a kisnépek szabadsága és függetlensége mellett harcol, hanem épI oen az ellenkező katonai ás politikai célért: az európai kontinens minden népének megtózkodó angolszász megfigyelők körében nagy figyelmet keltett a Tat cimü lapnak az a megállapitása, hogy az uj német fegyvernek feltehetőleg hadászati jelentőséget tulajdonítanak, mert nyilvánvalóan nein azért állították elő tömegesen a repülőgép- gyártás terhére, hogy aztán ne alkalmazzák. Általában az a benyomás alakult ki hogy a német had vezetőségnek műszakilag módjában van Dél-Anglia repü'őbombával való elára/ztását még hónapokig folytatni és még más hatásosabb, borzalmasabb fegyvereket is alkalmazni. * A KELETT ARCVON ÁLON a harcok Kovel. Luck és Tarnopol térségére terjedtek ki, míg Vilna irányában ellenséges tásemmisitéséért. Az a bizonyos másik Anglia látja e fordulat minden becstelenségét és látja azt a veszedelmet is, amely Európa megsemmisítése ördögi tervének esetleges valóraválása után magát Angliát és az angol népet is fenyegeti. A Daily Mail cikkírója mindenesete igen érthető és igen józan választ kapott kérdésére. Természetesen nem Churchilltől, esetleg Morrison táiékoztatásügyi minisztertől, hanem a mai német ösztön és akarat legön- tudatosabb szószólójától: Göbbels dr. birodalmi minisztertől. Göbbels dr. a Reich legfrissebb számában irt vezércikkében a következőket állapította meg: ,,Mnden háború egyszer fejlődésének lyan szakaszába jut, amikor önmagától felvetődik a kérdés, vájjon a háború folytatásához szükséges erőfeszítések arányban ál!anak-e a várható sikerekkel.“ Ez a. megállapitás Igen nyílt válasz a Daily Mail hasábjain elhangzott kérdésre. A helyzet tiszta és félre nem érthető. A Német Birodalom és vele együtt Európa minden népe ma létét védelmezi. A Német Birodalom és a "’ele szövetséges Európa népeinek erőfeszítései a háború mai szakaszában egy jogos és szükséges álláspont végsőkig elszánt védelmében történnek. Mi tudjuk, miért és kiért harcolunk, mi'yen jogokat és ideálokat védeimezünk. Bizonyos, hogy Churchill is tudja, mik végső katonai és politikai céljai e háborút illetőleg. De Churchill csak a hivatalos Anglia és amellett van még egy másik Anglia is. amely egyre nagyobb aggodalommal szemléli Churchill politikájának és hadviselési módjának hihetetlen morális pálfordulá- sait, a hivatalos Anglia politikai és erkölcsi su’y'iak lassú, de biztos süllyedését. Kiért és miért harcolunk? — kérdezi a Da'ly Mail. Egész Európa tisztán látja, hogy hova züllött Teherán óta Anglia tekintélye és katonai erkölcse. Egész Európa egy embeiként válaszolhatja a Daily Mail cikkírójának, hogy az angol nép ma Sztálin és a bolseviz- mus győzelméért, Európa teljes megsemmisítéséért, s ezen túl magának az angol világbirodalomnak biztos széthullásáért harcol. H* ugyan az esztelen vérontásnak, az elvetemült gyilkolásnak, a gyújtogatásnak az ostoba rombolásnak Anglia által kezdeményezett mai formája még harcnak, még háborúnak nevezhető. Göbbels dr. cikkének az a megállapítása, hogy a háború folytatásához szükséges erőfeszítések arányban állanak-e a várható sikerrel, európai álláspont is, már tudniillik abban az értelemben, hogy vájjon a hivatalos Anglia tisztában van-e az esetleges angolszász-szovjet győzelem pirrhuszi dicsőségének az angol nép jövendőjét illető katasztrofális hatásaival. A Daily Mail cikke nem hiába kérdezi: miért és kiért harcol az angol nép? A nem hivatalos Anglia közvéleménye ezzel a kérdéssel már eleve elhárítja magától a felelősséget azokért a következményekért, ame'yek kikerülhetetlenül sújtják az angol népet Churchill most követett politikáénak további „sikerei“ esetén. madó csoportok nyomulnak előre. A bolsevisták számos helyen törtek előre a német vonalak ellen és Köveitől nyugatra különö- • sen erős kötelékeket vetettek harcba páncélosok támogatásával. Az Interinf. jelentése szerint a németek valamennyi támadást visszaverték és súlyos veszteségeket okoztak az oroszoknak. A középső szakaszon változatlan hevességgel tartott a karc Bara- novicsinél éppúgy, mint Vilnától délkeletre és északra. A német elhárítás szétszórt több vállalkozást, amellyel a bolsevisták erős tüzérségi előkészítés után a Dünán akartak átkelni északi irányban. A front déli szakaszán tovább fokozódik a harci tevékenység. Berlini katonai körökben azonban kijelentették, még mindig nincsenek abban, «
