Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-07 / 151. szám
1944. JULIUS 7. 3 MAGYAM UJSXG 266 légi győzelmet aratott a 22 éves Hartmann német főhadnagy Berlin, július 6. (MTI.) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A Führer a Vaskereszt lovagkeresztjéhez a kardokkal ékesitett tölgyfalombot adományozta Priller alezredesnek, egy vadászezred parancsnokának, Leng őrnagynak, egy csatarepülő ezred parancsnokának, valamint Hartmann főhadnagynak, az egyik repülőezred századparancsnokának. Priller alezrédes 102 légigyőzelemmel a nyugati hadszíntér legeredményesebb vadászrepülője. Lang őrnagy pedig ezernél több vállalkozásban vett részt. A 22 éves Hartmann főhadnagy 266 légigyőzelme kivívásával a legkiválóbb német vadászrepülők közé tartozik. Ma, pénteken kétszer lesz Kolozsvár határában légvédelmi lőgyakorlat Kolozsvár, julius 6. A polgármesteri hivatal a közönség tájékoztatására közli: A német légvédelmi tüzérség ma, pénteken délelőtt 10 óra 30 perc és 11 óra 50 perc között, valamint délután 2 és 3 óra között Kolozsvár városa körül lőgyakorlatot tart. A szirénák nem fognak riadót jelezni. Óvóhelyre levonulni nem kell. Ha történetesen ebben az időpontban légiveszély lenne, akkor a hatósági riasztó eszközök (szirénák) működésbe lépnek s akkor a légiriadó alatti magatartás kőtelező. Á román tudomány és folklór magyar támogatói A dr. Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár vezetése alatt álló Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet folyóirata a „Kisebbségi Körlevél“ 1943 óta minden két hónapban a hazai nemzetiségek anyanyelvén Írott mellékletet ad ki. Most jelent meg a folyóirat májas.—júliusi összevont kettős számának ro- mánnyelvü melléklete. Ebben a 22 oldalas románnyelvü mellékletben jelent meg Pusz- tal-Popovits József erdélyi származású pécsi hírlapírónak „A román kultúra magyár mecénásai és támogatói" cimü érdekfeszitő cikke, amelyből az alábbi fejezetet közöljük le magyár fordításban: Magyar Írók és tudósok voltak azok, akik a román kultúrát támogatták, mig magyar zeneművészek a román folklór kincseit mentették meg. A legelső romám botanikai szótárt az 1780-as év körül egy kitűnő magyar történész,. Benkő József állította össze. Ennek a szótárnak a jelentősége abban rejlik, hogy megmentette a XVIII, századbeli román botanikai nomenklatúrát. Ez a szótár közvetve, vagy közvetlenül, forrásul szolgált az összes azutáni románnyelmü hasonló munkáknak, egészen a mai napig. Klein Sámuel volt a legelső román, aki a román nyelvészet területén komoly kutatásokat végzett és kiadott egy román nyelvtant latin betűkkel. Egy latin—román—német—magyar szótárt szerkesztett Virág Benedek magyar iró segítségével. A XVIII, században néhány igen érdekes, fontos és ismeretlen régi román folkloriszti- kus emléknek a megmentése egy erdélyi magyarnak, a hunyadmegyei Hortobágyi Györgynek köszönhető. Budapesten 1889-ben megalakult a Ma, gyár Néprajzi Társaság. Ennek a Társaságnak a célja nem csak a magyar nép ethno- gráfiai és folklorísztikus anyagának összegyűjtése volt, hanem a Magyarország területén élő összes nemzetiségeké is. így a Társaság tagjai közé beválasztották a román intelligencia képviselőit is és lehetőséget adtak nekik arra, hogy a magyar ethno- grafuso! kai együtt dolgozzanak a román folklorísztikus anyag megmentése érdekében. A magyar és román ethnográfusoknak a román folklór értékeiről szóló tanulmányai a Magyar Néprajzi Társaság közlönyében, az ,,Ethnográfia“-ban jelentek meg, amely 1890-ben indult. A magyarok közül, akik a román etimológiával foglalkoztak kiemelkedik Hermann Antal kolozsvári egyetemi tanár és tudós. Egyetemi magántanári próbaelőadását 1898- ban „Rumén etimológiai feladatok“ cimmel tartotta meg. Ez megjelent az „Erdély" cimü folyóiratban is. Ebben a tanulmányában a magyar tudós a román etimológiai problémák fontosságát hangoztatta és nagyszabású munkaprogramot adott a románok részére. Ebben a programban azt ajánlotta, hogy a Román Tudományos Akadémia, a két román egyetem, a bukaresti Archeológiái Muzeum, a Román Földrajzi Társaság, a romániai Statisztikai Hivatal, továbbá a bukaresti Román Kultur Liga, közös ak-’-'t kezdjenek a román ethnográfiai, ethnok ;!ai és folklore-anyag rendszeresebb és intenzivebb gyűjtése érdekében. E cél elérésére létesítsenek egy külön ethnográfiai múzeumot s indítsanak külön egy román tudományos szaktanfolyamot is. Még azt is ajánlotta, hogy mindez a román kormány, sajtó és társadalom támogatásával történjék. Létesítsenek egy németnyelvű folyóiratot, amely a külföldet tájékoztassa és közölje a nyugati országok ethnográfusadval, ethnológusaival és folklo. listáival a magyar és román kutatóknak e téren elért eredményeit. Egyébként Románia akkori királya és királynéja megígérte Hermann é.ntal magyar tudósnak, hogy a bukaresti Romón Tudományos Akadémiával együtt munkaprogramját támogatni fogja s lehetőséget ad majd a tudósoknak a román ethrográfia ismertetésére. Hermann Antal ajánlatát, Illetve terveit a románok valósították meg és nagy kár, hogy a magyar etnográfusok érdeklődése a román ethnografusok iránt idővel ellanyhult. Növekedett azonban a magyarok érdeklődése a román népzene iránt. A román népzene valódi kincseit magyar napig háromezernél több román népdalt gyűjtötte össze fts adta ki. Bartók Béla a mai napig háromezernél több román népdalt gyűjtött össze. Ezek közül eddig- 800 román népdalt adott ki. Ha Bartók Béla ezeket a dalokat nem mentette volna mag, biztosan elvesztek volna és a román nemzet jelenleg nagyon sok és szép dallal lenne szegényebb. Eme munkája elismeréseképpen ezt a magyar művészt n. Károly, Románia volt királya kitüntetésben részesítette és a Román Zeneszerzők Egyesülete tagjai közé választotta. Bartók Béla volt az, aki nem crak összegyűjtötte, feldolgozta és kiadta a román népdalokat, hanem több tanulmányt is irt a román népzenéről. Egyik tanulmányát például, amelynek címe: „Chanson populaires roumaines du Comitat Bihar" 1913-ban a Román Tudományos Akadémia adta ki. Ezen kívül Bartók Béla a román népzenéről még a kővetkező munkákat irta: 1. „A hunyadi románok zenei dialektusa" (Budapest, 1914.) 2. „Volksmusik der Rumänen von Maramureş" (München, 19z3.) 3. „Ruman'sche Volksmusik“, 1934. 4. „Volksmusik der Magyaren und der Benachbarten Völker", 1934. A román népzene gyűjtésén kivül a magyar gyűjtők figyelme a román népköltészet területére is kiterjedt. A Kisfaludy Társaság Budapesten kiadta a népies román versek gyűjtőinek reprezentativ kötetét „Román népdalok" cimmel. A könyv előszavát Grc- guss Ákost, a Kisfaludy Társaság akkori elnöke Irta. Arany János magyar folyóirata, a „Koszorú" pedig román népies verseket közölt le. JtEddig tart Pusztai-Popovits József 22 oldalas románnyelvü tanulmányának egyik részlete. Érdemes megjegyeznünk, hogy helyes lenne ezt az érdekes tanulmányi magyar nyelven is megjelentetni, annál Is inkább, meri a benne leközölt adatok fényes bizonyítékai annak, hogy a magyarság nem elnyomója, hanem támogatója volt a hazai románság kultúrájának. Ez a huszonkét oldalas roinánnnyelvü tanulmány olyan dokumentumokat tartalmaz, amelyeket román részről sem tagadhatnak le. Ezek önmaguktól beszélnek és azt hirdetik, hogy a magyar nemzetiségi politika a hazai románság irányában mindig előzékeny volt. feladhatók Oeák Ferenc-utc? 42 szám alatti irodahelyiségben A galambutcai rablógyilkosság három tettesét halálra ítélte a rögtönltélő bíróság Budapest, julius 8. (MOT) A budapesti büntető törvényszék rögtönitelő tanácsa csütörtökön délelőtt megkezdte a Galambutcai kegyetlen rablógyilkosság tettesei bűnügyének’ tárgyalását. Amint a nyomozás megállapította, junius végén egy budapesti vendéglőben Treitl Jánbs főpincér megismerkedett Kovács Magda magántisztviselő- nővel, aki cigány származású. A leány arra kérte, segítsen külföldre szöktetni két zsidó nőt. Karfunkel Piroskát és Szántói Rózát, mert ezért 40.000 pengőt kapna. A főpincér vállalkozott a szöktetésre, megismerkedett a két zsidó nővel és elmondotta nekik terheit. Később közölte velük, hogy minden sikerült és elkészülhetnek a szökésre. A két nő erre megígérte, hogy Galamb-utcai lakásukon borítékban fognak átadni 25.000 pengőt és több ingóságot. A föpincér ekkor Kovács Magda sugalmazására elhatározta, hogy végez a két zsidó nővel. Tervét közölte Prém János kereskedővel, Antal József asrtalossegéddel és a jelenleg szökésben lévő Dobó Istvánnal, azonkívül öccsét, Treitl Ambrust is beavatta a bűnügybe. Junius 27-én Treitl János, Dobó, Prém és Antal felmentek a nők lakására, vasruddal és súlyzókkal agybaföbe verték, majd megfojtották. A gyilkosság után megosztoztak a pénzen és az ékszereken, majd Prém és Treitl Ambrus feldarabplta a holttesteket és berakták ládába és utazó kosárba. A Dunába akarták dobni, de közben a Medveutcában a renderőrszem tettenérte őket. A tárgyalás Tr?itl János kihallgatásával kezdődött meg. Kovács Magda tagadta bűnösségét. Treitl Jánosnak azért ajánlotta a két zsidó nőt, mert úgy gondolta, hogy valóban ki tudja csempészni ökot az országból. Ezért a szerepért 2500 pengő közvetítési jutalékot kapott. Treitl János ekkor szemébe mondtäl Kovács Magdának, hogy rablógyilkossággal bujtotta fel. A szembesítés eredménytelen maradt. Mészáros Istvánná, az „Aranykas csa" vendég’3 tulajdonosnöje szintén tagadja bűnösségét és azt állította, hogy azért nem tudta megmondani, ki hagyta nála, illetve a vendégló előtt a ládákat, mert nem jutott Treitl neve eszébe. Pataki Bertalan szintén tagadta bűnösségét. Treitl kérte ugyan, segédkezzék neki a nő kifosztásában, de erre nem vállalkozott. Roszjár Ernő pincér, valamint Barta István gyárimunkás szintén tagadták bűnösségüket. Nem tudtak Treitl bűncselekményeiről. A törvényszéki orvosszakértő adta elő ezután véleményét, amely szerint Karfunkel Piroska és Szántói Róza halálát fulladás okozta. Az ügyész tartotta meg ezután vádbeszédét, majd a védők mondották el beszédüket. A röglönitélö tanács elnöke ezután ehun- ciálta, hogy a b'róság Mészáros István, Roszjár Ernő, Pataki Bertalan, Barta István ügyét r-’ides bírósághoz teszi át. Ezután a bíróság tanácskozásra vonult vissza, amely után az elnök kihirdette az Ítéletet. A sta- táriáüs bíróság bünöcnek mondotta ki Treitf Jánost és Prém Jánost kétrendbelL-gyilkos- ság és rablás bűntettében és mindkettőjüket halálra Ítélte. Bűnösnek mondotta ki Kovács Magdát gyilkosságban és rablásban való bünsegédl bünrészesség miatt és ugyancsak halálbüntetéssel sújtotta. Treitl Ambrust, aki még nem töltötte be huszadik esztendejét, 10 évi fegyházra, Antal Józsefet pedig 12 évi fegyházra Ítélte. Treitl Jánosné ügyét rendes bírói eljárás elé utalta. A halálraítélt vádlottak kegyelmet kértek és a statáliálls biróság ezután kegyelmi tanáccsá alakult át; A* ite'őtábla is ítéletei hozott a 49 vég kanavász rejtegetőinek ügyében Kolozsvár, julius 6. Mintegy három hónappal ezelőtt ítélkezett, Vitos Pál dr. elnöklésével, a kolozsvári törvényszéken működő uzsorabirőság hármastanácsa, abban a nagyszabású textil-láncolási ügyben, melyet még 1942-ben leplezett le a kolozsvári közellátási felügyelőség. Annakidején arról értesítették a hivatalt, hogy Hirsch Dezső Széchenyi-téri textilkereskedőhöz jelentős mennyiségű kanavász érkezett, de — anélkül, hogy kiárusításra került volna — az egész szállítmánynak nyoma veszett. A helyszínére kiszállt Fagarassy Géza dr. közellátási felügyelőnek Hirsch Dezső azt állította, hogy a kapott árut kistételekben eladta. Végül mégis bevallotta, hogy egész készletét egytételberi adta át. Nagy Sándor textilkereskedónek. Titkos raktár a i 'tliásrugban A közellátási felügyelő erre megjelent ellenőrzésre Nagy Sándoréknál is. Ott Wein- réb Miklós kereskedelmi ügynök fogadta a vevőként bemutatkazó felügyelőt. Megmutatott három vég kanavásznat ugyan, de kijelentette, hogy „az sem eladó“. Fogarassy Géza dr. ekkor felfedte kilétét. Weinréb most már beismerte 25 vég kanavász megvételét, az ellenőrzés során azonban a Hirschtől vett 49- véget mind megtalálták a padláson elrejtve. Az akkor éppen Buda- J pesten tartózkodó nagykereskedő felesége ü azzal igyekezett menteni helyzetükön, hogy I Welnrébet szakértőnek nevezte meg, akinek | közvetítésével azért vásárolták a békebeli | minőségű kanavászt, hogy a mürostos készítmények mellé vevőik megnyerésére használják fel. A lefog'alt ka- láncolatos útját részletesen a további vizsgálat. Iszerint kiderült, hogy a szatmári Hunnia- textilkercskedelmi vállalat 1942 május 6-án szabályszerű számlájával, 4.30 pengős hatósági egységáron kiadott 1176 méter kanavá- szát az átvevő Weiszberger Mór és Weisz- berger Hermann ottani röfösök lényeges felárral adták el Hirsch Dezsőnek, Kolozsvárra. A texíükereskedésre akkor már jogosulatlan Hirsch viszont Weinréb Miklós révén tetemes haszonnal adta tovább. A Nagy Sándoréknál átvizsgált számlákból kiderült, hogy még egész tömeg müselyem, flanel!, pamut, krepclesin, kendő, ruha- és zászlóanyagot hasonló jogosulatlan haszonnal árusítottak ki. Mindezekért árdrágító visszaélés büntette miatt eljárás Indult a szatmári Weiszberger Mór és társa, Wei&zber- g ger Hermann, továbbá a közvetítést végző | Weinréb Miklós, valamint az árut fölös ha- * szonnal továbbadó Nagy Sándor és .feleségé ellen. A láncolok egymásra hárítják a felelősséget Az ügy hónapokon keresztül foglalkoztatta a törvényszék uzsoratanácsát. A közben elmegyőgylntézeti kezelésre került Weiszberger Hermann és a munkaszolgálatra bevonult Weiszberger Mór ügyeit elkülönítve, a biróság csupán Weinréb Miklós és Nagy Sándorék ügyében Ítélkezett. A tárgyalások során Weinréb azzal érvelt, hogy ő Nagy Sándorék megbízásából járt el. Nagy Sándor viszont távollétére hivatkozott, mig az üzlet felügyeletével megbízott felesége azt hangoztatta, hogy ö mindenben Weinréb szakértői tanácsára hallgatott. A hivatalos szakértők és ellenszakértök meghallgatása után az ifisoratanács árdrágítás, árurejtegetés és láncolás vétségében találta bűnösnek Weinréb Miklóst, akit ezért 3 havi fogházra, 1000 pengő pénzbüntetésre, három évi 'jogvesztésre, Nagy Sán- domét ugyanezen vétségekért 2000 pengő pénzbüntetésre. A csunán árdrágításban vétkesnek kimondott Nagy Sándort 4000 pengő pénzbüntetésre Ítélte. A vádat képviselő királyi ügyész a vádtól eltérő minősítés és a büntetések súlyosbítása, Weinréb Miklós enyhítésért, Nagy Sándorék és védőjük pedig a bűnösség megállapítása miatt ér. felmentésükért fellebbeztek. A fellebbezést Vékás Lajos dr. Ítélőtáblái elnök elnöklésével, Borbély Tihamér dr. táblabiró előadásában tárgyalta le az Ítélőtábla. „Cselekményük tárgya súlyához mérten! ...“ A perbeszédek elhangzása után a másodfokú biróság elutasította a Weinréb fogházbüntetésére és vádlottársai cselekményének minősítésére vonatkozó semmisségi panaszokat, ellenben az elsőrendű vádlott mellékbüntetését és Nagy Sándorék büntetéseit — mértékükben csekélyeknek találva — megsemmisítette, s helyt adva a közvádló panaszának, Weinréb Miklós pénzbüntetését 120 napi fogházra átváltoztatható 6000 pengő, Nagy Sándorné büntetését 100 napi fogházra átváltoztatható 5000 pengő, a Nagy Sándorét 150 napi fogházra átváltoztatható 15.000 pengő összegre emelte fel.
