Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-05 / 149. szám

1944. JULIUS 5. 5 ICEXJSTF MAGYAMIIJSXG KERESZTMETSZET Aki elolvasta Bárdossy László nagyszerű könyvét a Mohács utáni magyar politika 25 esztendejéről, az jól tudja, hogy a két rész­re szakadt Magyarország vezetői között sokkal nagyobbak voltak az ellentétek, mint a jelen jobboldali magyarjai között. Nekik is voltait, világnézeti, politikai ellentéteik, kétségtelenül voltak szemé yi indulataik, bántódásaik, sérelmeik, de mikor az ország­ról, a vérezö, megtépett hazáról volt szó, mindig le tudtak ülni, hogy egymással tár­gyaljanak. A legádázabb harcban álló Fer­dinand- és János-párti főurak próbálták ba­rátságos eszmecserék során megteremteni a nemzet egységét, noha közöttük igazán nagy elvi különbrégek voltak. Egyikük a töröktől, másik a némettől várta a segítsé­get, egyikük a szultánra esküdött, másikuk Ferdinándra. A jobboldali magyarok között pedig világnézeti ellentét sincs. Hát miért ne tudnának egymásra találni, hogy meg­előzzenek egy uj Mohácsot s ne kelljen majd nekik is későn siratni a házit? (Hetíö.) * A kalász most is érik a magyar nap tü- zétcn és az aratás itt-ott megkezdődött. Drámai időben arat az idén a magyar, de volt igy már elég gyakran a történelem so­rán. A búzát elvetették a tatárjárás idején is é3 Mohács nyarán a csatamezé széléről az ütközet után hordták az asztagokat: kényei- kell, élni kell. Nekünk pedig a buza az élet, azzal kezd­tük Itt sorsunkat. Valójában akkor kezdő­dött a honfoglalás, amikor a magyar elő­ször nekifeszitette ekéjét a földnek és e.- hintette bele a magot. Más nemzetellnek ju­tót arany, a trópusok kincsei, vagy messzi tengerek forgalma, ml kezdtük és marad­tunk mindig a földnél, a barázdánál, a mag­nál. így éltünk itt ezer esztendőn át s a bu­za volt az alap, amire felépítettük a ma­gyar életet. Ebből lettek a falvak és tem­plomok, a kolostorok és könyvtárak, az osz­lopos megyeházak, az iskolák, ahol a gyer­mekek magukba szívták a tudományt. Bú­zában számolták el, hogy mibe kerül a gyei* mekek évi taníttatása, e szerint mérték a munka verejtékének értékét. A világ vihara zug a magyar búzamezők felett, de a kalászok éretten hajladoznak a napfényben és várják, hogy learassák. Hogy kenyér legyen belőle és minden, hogy élet legyen, munka és bizalom. Nehéz időben suhan a kasza, de azért lesz aratás és a kévék áldását megőrzik és megtartják most Is azok az örökkévaló erők, melyek ezer éve már őrzik a magyar búzamezőket. (Függetlenség.) * A jó öreg Beveridge, akinek szociális ter­vezetét annakidején oly egyhangúlag lesza­vazta az angol konzervativizmus, ismét nyi­latkozott s elítélte Churchill fehér könyvét, amely a kormánynak a foglalkoztatottság kérdésében folytatott politikáját körvona­lazza. Churchillék tehát nyilván ismét szük­ségesnek tartották, hogy a nagy szociális átalakulás reményével kecsegtessék a két ségbeesett inváziós vállalKozás'oa bukott tö­megeiket, de vájjon milyen lehet az az uj szociális rend, ha Beveridgenek máris sú­lyos kifogásai vannak vele szemben? Beve- •Tidgeröl köztudomású, hogy rendkívül óva­tos, megfontolt ember a haladásban, de ta­valyi terve mégis sok volt a derék konzer­vatívok számára és elejtették őt terjedelmes iratcsomagjalval együtt. Most, úgy látszik, Beveridge végleg szembefordult a kormár// „szociálpolitikájával“, végleg leszámolt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket Chur­chillék ragaszkodó kapitalizmusa ssán a holnapnak, mert olyasmiket hangoztat, hogy a kormány javaslatai sokkal keveseb­bet jelentenek anná' mint amennyire szük­ség van a nemzet minden tagjának foglal­koztatásához. S miféle szociális szí '-vonal lehet Angliában,. ha Beveridge szerint a bi­rodalomnak a háború után „legalább“ az amerikai színvonalat kell elérnie? S vájjon miféle elszánt kapitalista szellem szerkesz­tette a legeslegújabb szociális terveket, ha Beveridge kijelenti: a magánvállalkozás és haszonkeresés hasznosak lehetnek hlyükön, de a gazdasági rendnek csak szolgái lehet­nek és nem urai! Igen, nyilvánvaló, hogy végleg kettévált Beveridge és a hivatalos angol szociálpolitika útja s az is nyilván­való, hogy rendkívül óvatosnak talált ter­veivel Beveridge teljesen egyedül maradt. A kormány végzetesen a nagy fékező erők foglya, nem tud szabadulni elkötelezettsé­geitől s csak amolyan álszent toidozás-fol- dozás az, amit szociálpolitika elmén müvei. A jelszavak esetleg szépen zengenek, mö­göttük azonban ott húzódik a -.agy szöve­vény, Churchill igazi és legnagyobb szövet­ségese: a zsidó kapitalizmus. Ebből a kap csolafKól csak a modern rabszolgaság válo­gatott uj formái születhetnek meg a mun­kástömegek számára, de szó sincs arról az igazi szociális szellemről, amelyet Eu.őpa a nemzeti szocializmus útmutatása nyomán megismert. Anglia és Európa ebből a szem­pontból is két vüá". (Uj M igyarság) Furie óssIjoS?al el ecpy ejtőernyős angol SSszfef & ikis glasnázjsla Székesfehérvár, julius 4. A legutóbbi berepülés alkalmával Iszkaszentgyörgy felett a légvédelmi ágyuk lelőttek egy négymotoros angol bombázót, amely ég­ve zuhant az iszkaszentgyörgyi halas­tóba. Az egyik angol pilótának sikerült a gépből kiugrania és láthatólag ereszke­dett le a föld felé. Az egész lelövési je­lenetnek tanúja volt Bánhidi Pál, a szé­kesfehérvári cisztercita gimnázium har­madik osztályának tanulója, aki a falu­ban lakó nagyapjánál nyaral és abban a pillanatban elhatározta, hogy a leeresz­kedő pilótát elfogja. Felkdpta öregapjának hatalmas bűn­kos botját és rohant arra a helyre, ahol az ejtőernyősnek le kellett szállnia és földet érnie. Egy paraszt ember s- észre vette az esetet és a gyermek uián rohan'. A gimnázista a földre leszálló repülő­re kiáltott és mutogatta, hogy pisztolyát adja át neki. Közben odaért a paraszt- ember is és igy sikerült az angolt lefegy­verezni és a nála lévő iratokat, apróságo­kat, felszerelési tárgyukat elszedni, szó­val ártalmatlanná tenni. A kis Bánhidi Pál azután nagy büsz­kén kiséi~te az angolt az csendőrökhöz, akik az elfogott repülőt azután az illcté- kes katonai hatóságoknak adták át. Á spanyol nők nemzeti szervezete A spanyol polgárháború legvéresebb hó­napjaiban, kerek tiz esztendővel ezelőtt biz- ta meg a kommunizmus ellen vívott európai szabadságharc nágy spanyol vértanúja, Jósé Antonio Primo de Rivera nővérét, Pilar-t a „Falange“ n;i tagozatának megszervezésé­vel. A feladat nem volt könnyű. De hogy Pilar de Rivera ember a talpán, bizonyltja, hogy a kezdeti 5 tag a háború folyamán nem kevesebb, mint 3J1.Ö— önkéntest moz­gósított a nemzet szent ügyének szolgála­tára. A később szociális segélyakci-nak (cuxi- lio social) átkeresztelt télisegéiyakció ke­retében működő nők a.apósán kivették ré­szüket a Franco-íéie szabadságharc diadalra juttatásából. Megszervezték az arra rászo- ' ruló családok gyermekein c és a kis árvák- j nak az étkeztetését, gondoskodtak a felru- f hízásukról, egészségügyi állomásokat ren- I deztek be számukra és általában igyekeztek I mindenképpen megkönnyiteni az r-kább | könnyes, mint mosolygós életet. De nemcsak a hátoiszágoau, főzőkanálra: és varrótűvel vitézkedtek ezek az asszonyok és leányuk. Ott "oltak ők a küzdő hadsereg sr.-aiban, a legelső iövészárokJau is. Enyhét és v gaszt nyújtottak a férfibajtársaknak — s hogy a hadvezetöség mennyire érték i'- te a puha, fehér női kezeit póló.hatat lan szolgálatait, mulatja az, hagy £0 lroutapmo- nőt tüntettek ki a hadi éru.n tere rzttel. Több mint félszázan haltak közülük hősi halált; számszerűit ötvennyolcam A vöröskeresztes fraaeooár.i asszonybaj- társ alakjával szemben ott ált a géupiszto- iyos, féríiruhába bujta.oit vörös női mil> cista. A nép és állam ujjas 'bili.3 léért küzd az egyik, a rombolásiam, a zsidó iMa/x megfogalmazta tanítására esaúiz-.k a a .k. Piiianatig sem kétséges, hogy kettejük köuü me vik méltó a nő névre. Akinek a keze könnyet és vélt töröl le, vagy pedig, aki szar’ sta kéjjel gyönyöik'ilík a cseh.-: ták kezébe jutott áldozatok ta-«or..övcgtí'é- sében .JÓAEtT fiS Jó HIRDETÉS ALAPJA A Jö ÜZLETMENETNEK Roméit a karitó leventék nyomában Ezerkétszáz felesküdött levente dolgozik a bombázott városrészekben Akik türelmetlenül kritizálnák, inkább beigszzanax maguk is! fásaikat. Kolozsvár, julius 4. Egy hónapja s néhány napja mult már, hogy az angolszászok min­den emberségükből kivetkőzött repülő-ban­ditái olyan szörnyen megcsufolták Erdély békés fővárosát. Azóta a sűrűn lakott mun­kásnegyedek kis utcái, továbbá több fontos -.özépület és kórház romokban hever. A vá­rosnak abban a részében, amelyet szőnyeg­bombázás ért, hiában keresed egy hónap s néhány nap múltán is a lakókat, nem ta­lál erre embert a romeltakaritó századok munkásain kivül. ök veritékeznek Itt a rom- badöntött utcák és házak mentén a tűző napfényben s megfeszített izmokkal dolgoz­nak a megadott utasítások szerint. Amióta az angolszász terrorbombázok végighuztak Kolozsvár fölött s véghezvitték rettenetes pusztításukat, többször jártunk már a bombázott városrészben. Kedden dél­előtt újból arra jártunk s megállapíthattuk, ha az egykor békés családi- és bérházakba nem is tért még vissza az élet, a környékük mégis nyiladozni kezd. Az utcák már újból járhatók. A kertekben pedig, ahol a bombák kut-mélységü krátereket ásták, újból kizöl- dült a fü. A szorgos emberi kéz és a termé­szet mindent helyrebillent ezen a környé­ken is, ahol alig húsz percnyi Idő alatt a rombolás szörnyetegei végrehajtották puszti­Erre gondolunk éppen, amikor megszólal­nak a légiveszélyt jelző szirénák.., Közelünkben a templom áll, p melynek be­járata fölött az előbb azt olvastuk: „Ne félj, csak higyj! ..“ Az óvóhelyet kereső ei..aerek között a romeltakaritó század egyik csoportjához szegődünk s úgy jutunk el a parancsnokság óvóhelyére, amely az egyik iskolaépületben van. Hála Istennek hamar’ vége a légiriadó­nak s újból kint vagyunk az utcán. A romeltakaritó század munkásai már új­ból kétkézre fogják a csákányt s a lapátot és tovább dolgoznak. A parancsnokság egyik vezetője közeledik, aki újabb utasításokat ad a romeltakaritó le’":rtéknek s tőle érdek­lődünk: — Hány ember dolgozik a romok eltaka­rításán ? Ezer kétszáz levente — hangzik a válasz. — Napi 8 órás munkaidővel dolgoznak, mert nehéz munka a romeltakarítás. Nehéz és kö­rülményes. Akik végzik, jobbára fiatal fiuk, akiket nem lehet jobban megerőltetni. Ahogyan szétnézünk a romeltakaritó szá­zad csoportjai közölt, feltűnik, hogy a leg­több romeltakaritó levente falusi ruhát visel Esküt tesznek a romtakarifó leventék — Igen, ezek a leventék mind vidékiek — halljuk. — Szabályszerű behívóval rendel­tük őket munkára s mielőtt megkezdték volna a munkát, esküt tettek, akár a hon- vén. k. Azóta esküjükhöz híven dolgoznak katonás rendben és fegyelemben nündaddig, amíg rnajd uj csoportok váltják fel őket. Előreláthatólag julius 15-ig marad ez a szá­zad s akkor hazamennek falura. Akkora megérik a buza s aratni kell majd otthon. Falun ma kevés a férfimunkaerö s rájuk szükség van otthon, hiszen az otthon vég­zett becsületes mezei munka is honvédelem. — Hol szállásolták el ezt az 1200 leven­tét s hol kosztolnak ? — kérdezzük. i— Legtöbbjük a parancsnokság épületé­ben van elszállásolva. Akik pedig közel dol­goznak a parancsnokság épületihez, Itt fo­gyasztják el az épületben, meg az udvaron reggelijüket, ebédjüket és vacsorájukat is. Akik pedig távolabb „óznak, azoknak ki­szállítjuk a kosztjukat. És, mert éppen ebédidőre jár, megvárjuk s megkóstoljuk az Ízletes ebédet, amelyet a város vezetősége főzet a romeltakaritó le­ventéknél:. Bő és Ízletes az ebéd. Az egyik faluai levente bevallja, hogy odahaza még vasárnap se kerül ilyen ebéd az asztalra. .— Csak ne kellene érette éppen ilyen munkát végezni — mondja s tovább eszi jó étvággyal a jó nagy darab főtt sza'onna porcióját. Rend a pusztulás zűrzavarában A parancsnokság épületéből ujból kime­gyünk abba a városrészbe, amely a legtöb­bet szenvedett a junius 2-1 horr.natá leadás­kor. Emlékszünk, nogy a támadás utáni napokon nem is lehetett veszély nélkül még gyalog sem járni ezeken a kicsi utcákon. Hatalmas bombatölcsérek szaggatták fel az úttestét s a szétvert házak épületanyagai I tornyosultak a magasba. Ma már más kép fogad. Az úttestről eltűntek a romok s a bombatölesérek is betemetve törmelékkel. Lomha, nagy tehergépkocsik vonulnak vé­gig rajta valahonnan éppen meri. kimentett butortörrnelékekkel.----Arra törekszünk, hogy mindenek előtt az utakat tegyük járhatóvá — mondja veze­tőnk. — Az úttestet kitatarozzuk s szélére sáncot ásunk. Az épületek természetesen egyelőre igy maradnak. A rembadöntött há­zak helyett nem lehet máról-holnapra újat építeni. Amelyek kevés tatarozással helyre­hozhatók, azokat tulajdonosak kijavítja, a többiek pedig Így maradnak. Rámutat egy rombadöntó'.t házra. Annak helyén most hatalmas halom tégla van szép szabályosan összerakva, az udvar túlsó sar­kában pedig a törmelék-íiiet halmozták fel. Vezetőnk ezután elmondja, hogy a rom­eltakaritó század leventéi még mostanában is sok kisebb-nagyobb ti Teh tárgyát talál­nak. Azokat a munkaidő lehn tavai lelkiis­meretesen beszolgáltatják a jarancsnokság irodájába. ’ — A múltkoriban, az egyik utcában egy egész bazár került napvilágra — mondja. — Kis játékbabák s mindenfele bazári dolgok kerültek ki a romok alól. Az i:zlethelyi3éget telitalálat érte. Az épen maradt dolgokat Illetékes helyre beszolgáltattuk, Azt is megtudjuk, hogy sok házigazda tü­relmetlen a rameltakaritókhal szembe/,. Kritizálja őket s nem ogy igyekszik is min­den ok nélkül megakadályozni közérdekű munkájukban. Nem Untja elég gyorsnak és célravezetőnek a munkát, de ö maga sem­mit sem tesz egyebet jogta an kritizálásnál. Kritizálok, fogjatok csákányt! — Arra kérünk minden jogtalan kritizá­ló t, hallgasson el oktalan vádjaival, — mondja a munkálatok vezetője. — Mi iga­zán megfontoltan és tervsze -üen végezzük a munkát. Aki pedig lassúnak találja mun­kánkat, fogjon maga is csákányt, lapátot s álljon be sorunkba. Segítsen és ne kritizál­jon!.., A bombatámadás után már azon a délután hangszóró', al felszerelt gépkocsik járták be a város utcáit és önkéntes segítő, mentő munkálatokra hívták fel a város kö­zönségét. Sajnos, nem sokan siettek a bombatámadás helyszínére csákányokkal és lapátokkal. Annál többen voltak a bámész­kodik. És mi'” meg kell említenünk vala­mit. A bombatámadás pénteki napon volt. még mindig sok ember volt altkor az óvóhelyeken, a rájuk omlott házak törme­lékei alatt. Nem jöttek az önkéntes mentők segítségükre csak nagyon kevesen. Minden vasárnap futballmeccs van a sporttelepen. Ezrek és ezrek tolongnak a pálya irá­nyba. .. » Vannak megrongált házak a bombasuj- totta városrészben, amelyeket "ég akkor Is lebontanak a romeltakaritó munkásoszta­gok, ha azok nein is !iap~.k telitalálatot. — Ezek a házak nem Is olyan régen még zsidó tulajdonban voltak — kapjuk a fel­világosítást. — Ma pedig a magyar állam tulajdona. Mint házak értéktelenekké váltak a bombázás miatt, de anyaguk még mindig hatalmas értéket képvisel. Ezeknek felhasz­nálható épületanyagából felépülnek majd azok cC magyar munkás házok, amelyek rombadöltek a terrortámadáskor, mert az. anyagot ezek a károsultak kapják meg. Ha pedig egyszer újból béke lesz, az ál'am maja gondoskodik az üresen maradt volt zsidó telkek hasznosításáról.' Ahogyan tovább haladunk az egyik rom- badöntütt utca házsorai mellett, öreganyót pillant 'nk meg, aki botjával ott kaplrgál a romok között. Vezetőnk már Ismeri, mert barátságosan köszön neki s megszólítja: — Na, megi-'álta-e már Mari néni, lel­kem?-— Nem, nem találtam meg még. Úgy lát­szik, hogy nagyon rtlélyen lehet, de addig mégse l nyugté ar 'a ki nem ásóm sze­gény unokámat... — Szegény öreg Mari néni már nem em­lékszik, hogy kicsi unokáját a karjaiból vették ki holtan, amikor mindkettőjüket fel­színre hozták az óvóhelyről. Eszméletlenül találtak rá, amint a kis unokáját szoron­gatta. a karjai között s észre se vette, hogy az már halott volt. Még junius f-én eltemet­ték, ő is ott volt a temetésen. Erre se em­lékszik, szegény jó Öreg Mari néni. Mert ó csak az élő, mosolygó kicsi unokájára em­lékszik, amíg él... S azt keresi, amíg él... BIRÖ JANOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents