Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-04 / 148. szám

KELETI MAGYAR VJSÄC, 1944. JUT TUS 4. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 39 Irta: Nikslajsw Péter * Msryarra fordította: Gaa! 0!ga Grisa ekkor felragadta a két Írógépet az Irodai asztalról, én pedig az Írnokot vettem kezelés alá és h?1 állal fenyegettem, ha egyeţlen kukkot ejt. Az Írnok fennakadt szemekkel bámult rám, mert azt hitter bogy ütött az uto'oó órája. Nevetve nyugtattam meg, hogy semmi baj sem történik, csak megkötözöm, hogy moccani sem tudjon. Közben megérkezett a főnök. A következő percben már be1 apasztottuk a száját és karjait hátrakötöztük. Szerencsénk volt. Hatalmas tömegű iró- gép-papivt találtunk az irodában. Az egé­szet felnyaláboltam. Grisa a két Írógépet cipelte. Beszálltunk az időközben előállott kocsiba és vágtában elindultunk. Ez volt utolsó felkelő-fogásunk, amellyel a bolscv'stákat megtréfáltuk. Azután a hegyekbe vonultunk. Abba a nagy barlangba bújtunk meg, amely már vezérünknek is hosszabb ideig volt főhadi­szállása. Nadja asszony otthonossá tette a helyet és hozzáláttunk a munkához. Mint egykori Irodistának, nekem kellett a felhí­vásokat gépelnem. A fegyverfogástól megmerevedett ujjai­mat sokáig kellett gyakorolni, amíg vala­hogy ment a munka. Amikor az e'ső felhívás elkészült ás sok­szorosítottuk, elkövetkezett a bucsuvétel pil­lanata. Grisa és én teljesültük Nadja asz- szony kérését és elindultunk. — Ez az Írott fegyverünk nem kevésbbé veszélyes a bo'sevistákra nézve mint a gyil­koló szerszámok, — mondta Nadja asszony buesuzóul. — Ha aztán újra szükségét látom, hogy a régi fegyverünket ragadjuk meg, akkor majd h'vlak benneteket! Küldjétek hirt ma­gatokról! Hadd tudjam, merre jártok! Kllovagoltunk a hegyekből Grisával. Mive1 a hegyi kijáratokat szigorúan őrizték a vö­rösök, igyekeztünk a legsötétebb éjszakát kiválasztani, hogy eljussunk a szteppéig. A felkelő csapat, Nadjj. asszonnyal az élén, jó darabon elk'sért bennünket. Aztán egy utolsó Uézszoritás... Ezért tartották ezt a sztrájkot is O. felkelő­vezér müvének, aki egyik éjszaka a százezer lakosú T. város rakodó állomását lövette. örlásl kár keletkezett, de ami a legkülö­nösebb volt az egész dologban, az a követ­kező: Ha vörös haton'', akik a pályaudvar vé­delmében különösen kitüntették magukat, bőkezűen megjutalmazott a kormány. In­gyenesen tartózkodhattak az egyik h5r:3 üdülőhelyen, azenk'":”l nagyobb összeget Is kaptok. De nem h'bo‘et!en-e az, hogy ez a hat megjutalmazott ember másnap egytől egyik öngyi'kc""'got követett el? Egyik agyo-Vö'e magát, a másik leugrott a negyedik err,,"t’ö!1 a harmadikat fel- a’.'szíva találták meg és Így tovább. r- mit szóltak m'ndchez az. emberek? Azt mondták, hogy minden O. felkelővezér müve volt. Akcrmány attól kezdve minden vonatot erős katonai fedezettel indított útnak. Uja.bban aztán más módszert eszeltek ki o felkc'ők. Egyszerűén szétkapcsolták közé­pen a vonatot — a vonat hátsó része aztán lemaradt és könnyű szerrel kifosztották. — De a legszömyübbet még nem h* "et­tétek — mesélték újra az emberek egymás- nek. — M. városban hirtelen hatalmas tűz ütött Ifi. A tűzvész olyan méreteket Öltött, hogy két-háromszáz kilométernyire Is ellát- szott. A tűzoltók és katonák egy kerek hétig dol­goztak, amíg a tüzet teljesen lokalizálták. Déloroszországban hónapokon át tárgyal­ták ezt a szörnyű tűzvészt. A várost fekete hó bor' otta be, szabály­szerű tüzlavtna hömpölygött végig az utcá­kon és az égő olaj patakokban folyt. Igen sok ember elpusztult. Es ki csinálta a tüzet? Mert kétség sem fért hozzá, hogy a tűz gyújtogatás utján keletkezett. Ki volt a tettes? A bolsevisták azt a hirt terjesztették, hogy külföldi megbízatás folytán keletkezett a hatalmas tűz. De az emberek tudták, hogy ez mese, mert milyen érdeke fűződnék ahhoz a külföldnek, hogy M. városban fel- gyujtsa az olajraktárt?! Legutóbb a „kivá'asztott faj" nehány kép­viselője jelent meg nálunk. Nagygyűlést h’f'k egybe, amelyen meg­magyarázták a T' ’ át, hogy minden erejük­kel a felkelők ellen lm'! harcolnlok. Kértek, hogy jelentkizzonek minél töb­ben önkéntesnek a fe’kelők leverésére. Az fobíutesekhől ugvanolvan szabadcsa­patot akartak szervezni, mint a felkelők és hasonló módszerekkel a' artqk harco’ni. — Úgy hirlik, — mondotta a szónok le- ha'l'"cU hangon, — hogy a fe’kelők a Fe­kete-tengertől egészen a Kasnl-ten^erlg és onnan Dél-Ukrsjnáig, majd a Volgáig egyet­len hata'mas felkelő-frontot szerveztek. Es mir *t maguk a felkelők htreszteltvk és térj =-zt-ették. Néhány nap óta ismét a városban voltunk és lassan már hozzászoktunk uj környeze­tünkhöz. A bizonytalanság érzése, amely eleinte annyira klnzott, lassan teljesen el­múlt. Ebben a déli városban az idén nagy összevisszaság volt. A munkanélküliek me­nekültek. parasztok egész hada lépte el a várost, azonkívül rengeteg „sötét egziszten­cia" és egészen közönséges bűnözők, úgy hogy aránylag biztonságban érezhettük ma­gunkat. A GPU ugyan Időnként megkísérelte, hogy rendet teremtsen. De a "kiéheztetett vidéki lakosok olyan nagy tömegekben özönlöttek a városba, hogy lehetetlen volt őket feltartóztatni és mind ellenőrizni. A város lakossága igen tarka képet mutatott. A sötét elemek többnyire a kikötőben bo­nyolították le iizfelmeiket. A kicsalt és lopott pénzből, értéktárgyakból aztán nagy iváso- kat rendeztek a kikötő korcsmáiban. Külön­böző nemzetiségű matrózokkal jöttek össze As a verekedésre, gyilkolásra meglehetősen gyakran került sor. Ezek az idegen bűnözök mindenféle pecsé­tekkel és tintákkal ellátták magukat és kü­lön eszközük volt arra is, hogy az előállított hamis iratoknak „megviselt“ külsőt kölcsö­nözzenek. Rengeteg olyan munkanélküli volt a városban, akik reggeltől estig a munka­közvetítő hivatalban ültek. Már kora hajnal­ban magukhoz vették batyujukat, leülték a hivatal ajtajába és estig el sem mozdultak. Hogy közben miből éltek, az talány mar radt. Nváron mindig a parkokban, vagy a hidak alatt aludtak, esetleg a régi temető­ben. Ezeken a helyeken legtöbbször a csavargó gyermekekkel gyűlik meg bajuk, akik ma­guknak igyekeztek lefoglalni a szabad ég alatti szállásokat. Halálos ellenségként állt szemben eeym ássál ez a két tábor. Gyakran késhegyre rryntek és véres vere­kedések zajlottak le közöttük. (Folytatjuk.) *mp"w Egy hete, hogy utón voltunk. T,évköze­iéből cő’vnk már előttünk állt. Városokon és falvakön át haladtunk keresztül és min­denük szerencsével jártunk eddig, sehol sem tartóztattak fel bennünket. — Hozzá kell szoknunk a bizalmatlan te­kintetekhez, — mondta Grisa és a gyanúk­hoz, amit nekünk, mint felkelőknek mtnden emberrel szemben meg kell őriznünk, és arra Is el kell készülnünk, hogy minden perc­ben feltartóztathatnak és az Írásainkat kö­vetelhetik tölünk, majd megmotoznak ben­nünket. És akitor?! ... A revolverhasznála­tot jó lesz nem elfelejtenünk! Legfontosabb, hogy a hidegvérünket megőrizzük. Mindig arra gondoljunk: ugyan mi történhet? Leg­feljebb egy golyót Tör tének belénk. Na és ml az nekünk, túszén -számtalanszor voltunk már halálveszélyten. És végül úgyis csak az lehet a sorsunk! Régebben rn'ndig bizonyos meghatározott körzetben működtünk. De most már átléptük ennek a körzetnek a határát. Istmét kint va­gyunk a világion, az ék-tben, amelytől más­fél esztendeig távol éltünk. Úgy tűnt, mintha kirándulást csináltunk volna a bizonytalan­ságba. Sok uj dolog került szemünk elé. A szteppén és a hegyekben mind hasonló gon- dolkoz-'su emberekkel voltunk együtt. El voltunk zárva a világtól és nem tudtuk meg­ítélni, hogy a külvilágban milyen hatást váltanak ki harcaink. De itt nyomban tudo­mást szereztünk róla. Akárhol és bárkivel álltunk szóba, város­ban, faluban, vonaton, mindenütt a felkelők­ről beszéltek. Szájról-szájra jártak a felke­lők harcairól szóló hírek. — Ismét egymás után támadják meg a vonatokat, — meséltek egymásnak az embe­rek. Az élelmiszer szállítmányt elkobozzak a vörös őrséget agycn’övik, de az utazók" zönségnek semmi bántódása nem törtér’k. Egyik nap N. kikötővárosban a rakc ’ munkások között sztrájk tört k’. — Nem akarjuk, — mondották — he" ezt az eg’*z hajörakomány éleim1 czt! r külföldnek küldjék ki, amikor itthon cr- testvéreink éhezne!:! A pártból a legtehetségesebb agitátorok*' küldték ki, hegy a rakodó munkásokat meg­békítsék. De a mun' " ok hojthatat’rnok ve’ tak. Ekkor kivonni a GPU emb-rM <"■ karabine:ú.íkel kezdték meg a , rábeszél'- -1’ Valóságos vérfürdő keletkezett, mert a mun kások is védték magukat. — Mindez, — mer'''"• *•: emberek — O felkelő vezér müve. De hogy ki ez a titok­zatos O. felkelövezér, azt valójában sónk' sem tudta. Valósággal csodálatos híreket terjesztettek erről a titokzatos emberr*1. A nép .pedig hallotta és hitte, amit mondottak. A VÜLÁG TÜKRE 1, (Sos'onti 30 900 orosxt adott a GPU kaxére 2. Ami szakad Jupiternek... A Bonomi-kormány legutóbbi üléséh Togliatti, a délolaszországi kommunista- nárt főtitkára .jelentette a szovjetorosz kormány igényét az összes olasz terüle­ten lakó orosz emigránsokra. Moszkva az emigránsok kiadatását követelte. A Eonomi-kormány Mos~kva követelését el­fogadta és elhatározta, hogy kiszolgál­tatja azokat a volt orosz állámpölgáro- kai, akik 1920 óta olasz állampolgársá­got nyertek. A kommunista Avanti szerint ez a ren­delkezés egyedül Rómában 6000 oroszt érint, egész Délitáliában hozzávetőlege­sen 30.000 személyt. Az orosz emigrán­sok összegyűjtését nem az olasz hatósá­gok végzik, hanem „a római szovjetkö­vetséghez beosztott rendőrségi egyse­gek“, — ahogy virágnyelven a délolasz sajtó ir róluk, másszóval a GPU kezdte 'neg működését Rómában, az örök Vá­rosban. A GPU emberei az orosz emigránsok összegyűjtésére külön hatalmat és jog­kört kaptak, szó nélkül letartó-tatásokat foganatosíthatnak, kiterjesztenék fegy­verhasználati jogukat is. A 30.000 orosz a cári birodalom össze­omlása óta ols**-. földön él és olasz ál­lampolgárságot is szerzőit. A délolasz g kommunista sajtó szerint most őket „vi­selt dolgaik kivizsgálása miatt úgyszin­tén elitéltetésük miatt a legrövidebb időn belül a Szovjetunióba szállítják“. Orosz emigránsok alatt nemcsak azokat kell ér­teni, akik annak idején üldöztetésük miatt a bolsevisták elől menekültek el Oroszországból, hanem azok ivadékait is. Egy velencei jelentés ezzel kapcsolat­ban több délolasz lap cikkére hivatkozik, amelyek szerint a Szentszék is áUástfog- lalt ebben a kérdésben. Mg ni ioné kardi­nális-államtitkár éles jegyzékben fordult az angol és az ame-ikai kormányhoz és ’•''fejtette, hogy a Vatikán szerint ilyen ' tézkeűés nem más, mint ,.hallatlan jor- ' râs". Maglione jegy-ékér-' Anglia cs ímerika elutasítóan válaszolt. Mindkét ormány válaszban azt jelentette ki, ' -~v nem áll módjában hatály tál anitani '■■an ,n'’-kedést. amelyet az „olasz kor- ■ ’dy“ hozott és amely a szövetséges cvjstmiét érinti Anglia és Amerika am illeték'**?1! ezt és ehhez hasonló ‘"téskedésekot ys emhoríerség és méltá- ',ase,á*r“ szer* vontjai s-ornnt vizsgálat . mává tenni. A la"i rádió szerint a feloszlatott fa- ‘ párt "' "ban letartóztatott tag- 'rt és ve~itö személfjisi"C;t rövidesen : - ni város tárgyalásokon vonjak felelős- cégre. A tárgyalásokat szabad ég alatt tartják meg szovjet szokás szerint ma­gánemberek is, bárki előléphet a tömeg soraiból és vádbeszédet mondhat a vád­lottak ellen. Az ,„itéletet“ szintén nem a bírák hozzák majd, har- véleménye“,.. 2. .■cldó A jeruzsálemi „Karen Kejeir ingatlanforgelmi Iroda Amerikából 750 emr dollár támogatást kapott abból a cé'bó.l, hogy araboktól földvásárlásokat es-kö-öljön. A zsidó ingatlanforgalmi már eddig is nagy mértékben vásárolt fö’dhjrtokokat araboktól, most ezt a munkásságát kettőzött erővel kívánja folytatni. Egy ankarai jelentés részletben tár­gyalja az egész kérdést és megemlíti töb­bek között, hogy az arab sajtó vélemé­nye szerint 750 ezer dollár a legnagyobb ez eddigi külföldi támogatások közül, amit palesztinai zsidók abból a célból kaptok, hogy szegény és megszorult ara­boktól vásárolják meg a földet. A „Karen Kejcmeth“ (zsidó nemzeti pénztár) ingatlanforgalmi iroda a cio­nistáknak egyik leghatékonyabban dol­gozó eszköze. Célja, hogy rendszeresen vásároljon arab földtulajdonokat, hogy igy a zsidó igények minden kétséget ki- záróak legyenek. Az arabok a maguk részéről számos alkalommal tiltakoztak az intézet működése ellen. A zsidók ál­lásfoglalása szerint a „Karen Kejemeth“ működése nemzeti szempontból a legne­mesebb, az intézet által vásárolt föld- tulajdonosok ugyanis nem mennek át magántulajdonba, hanem a „zsidó nép kollektivitásának“ tulajdonjogába men­nek át. Az egyszer már megszerzett föl­det tilos zsidó kézből kiadni, tilos nem- zs’dónak átengedni, még akkor is, ha az „üzleten“ „nagy haszon“ mutat1' mék. Arab részről az utóbbi időbér, erőtel­jes ellenlépéseket tettek az Amc-* kából támogatott zsidó ingatlanforgalmi iro­da üzelmeí ellen. Az arab államok né­hány erőteljes bankvállalkozást hoztak létre abból a cetből, hogy hossm-lejáratú kölcsönökkel tárn i a ássák azokat az arab kisembereket, r~ ; súlyos anyagi hely­zetbe kerültek és arra gondolnának, hogy elidegenitsék földjüket. Az arab bankok, — ha már semmi seni segít, — maguk veszik meg eladósodott fajtestvéreik földiét és igy legalább azt érik el, hogy a fed arab tulajdonban w.arad. Paleszti­nai arab u’Ságok szerint, —- mondja az ankarai jelentés, — újabban ismét több arab népbankot'.éóXlitottak fel 1:'mondot­tam azzal a céllal, hogy meg lehessen akadályozni arab ingatlantulajdonnak zsidó kézbe való átvándorlásit. Ezeket a népbankokat szükség szerint nagy tő­kékkel támogatják s támogatásukra, kész az egész arab közvélemény. Az összes arab államokból számosán részvényeket jegyeztek a népbankok tőkével való ellá­tására és fejlesztésére. Az egész közel- keleti arab sajté nagy propagandát indí­tott az arab népbankok felkarolása és támogatása érdekében, Iránból, Irakból, Szaud-Arábiából éppen úgy, mint Egyip­tomból nagy összegek érkeztek az ameri­kai zsidópénz ellensúlyozására. A palesztinai zsidó sajtó állandóan na­pirenden tartja az arab népbankok ala-. p'tósának ügyét és azt „törvénybe ütkö­zőnek■“ mondja. Tanfolyamon vettek részt a Székelyföld népművelői Kolozsvár, Julius 3. Kolozs-vármegye-Nép­művelési Bizottsága a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter megbízásából junlus 25-töl ju’ius 1-ig bezárólag Kolozssósfürdön az er­délyi székely vármegyék: Csik, Háromszék, Udvarhely, Marostorda vármegyék, vala­mint Kolozsvár és Marosvásárhely városok népművelői (tanítók és papok) récére ma- gasszlnvons’u, értékes előadóképző tanfo­lyamot rendezett. A tanfolyamon 120 hallgató és 32 előadó vett részt. Az előadók között igen kiváló személyek szerepeltek: Dr. Illés Gyula tan­kerületi főigazgató, László Dezső esperes, dr. Szathmáry Lajos, az EMKE alelnöke, Dávid László róm. kát. teológiai tanár, dr. Bolyom Sándor várm. tisztifőorvos, dr. Csiz­madia Andor, városi tanácsnok, Kelemen Lajos főigazgató, a nagyhirü tudós, dr. Solty Ernő min. osztálytanácsos, Horváth Dénes, az Erdélyi Hangya cégjegyzöje, dr. Forgács József várm. főjegyző, Kányádi Béla tan­ügyi előadó, dr. Kelemen Béla tanár, tan- (laryi előadó, dr. Mindszenti Béla min. osz­tálytanácsos, Han- E’3k ezredes, vitéz Bor- csiczky Imre őmagv, Rutay Tstván házi­ipari felügyelő, dr. Incze Andor egyetemi tanársegéd, Tóth Cr'K'r, Simon Jáno3, Ki­rály István, Csömör Dénes népművelési tit­károk. A tanfolyamét meglátogatta dr. Vargha Lajos, Kolozsvár város főispánja is, aki magasszárnyalásu beszédében a népműve­lés időszerű fontosságát és a nemzeti önbi­zalom fejlesztését hangoztatta. A népművelési előadóképző színvonalát nagyban emelte az EMKE közreműködése. Kétlzben is megjelent a szerelvényével s a hallgatóknak filmbemutatót tartott. A tanfolyam szr. vezését és vezetését Kiss Károly tanügyi fötancsos, kir. tanfelügylő és Koimcsy Pál népművelési titkár végezte. Kiss Károly főtanácsos szakszerű előadásai­ban a hallgatók értékes utravalókat nyer­tek. Kclczs község vendégszerető és minden­ben támogatást nyújtó magatartásáért Györf iy István főjegyzőt a legnagyobb hála és elismerés illeti. J«!entkfzmök kell a re mán állampolgároknak Budapest, július 3. (MTI.) Mindazok a román állampolgárságú tanulók, akik jelenleg Magyarországon tartózkodnak és jelentkezniük kell az illetékes román hadkiegészítő parancsnokságoknál, köte­lesek saját érdekükben előzőleg a buda­pesti román kir. követség attasé irodájá­ban jelentkezni, ahol további felvilágosí­tást kapnak. A vidéken tartózkodó sze­mélyek jelentkezhetnek a nagyváradi, il­letve a kolozsvári román konzulátuson«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents