Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-30 / 171. szám
'KELETI MAGYAR ÚJSÁG 1944. JULIUS 39. / Kiosztották a kolozsvári Székely Társaság pályázatának J Hegyi esapalaínk„házilag“ készítik a gyalogsági ásót Kolozsvár, julius 29. A kolozsvári fez.iis.eiy Társaság, amely iuunaiiása óta olyan nagy szeretettel karolta let a Kolozsváron élő székelyek ügyét, az elmúlt oviién is igen érdekes pályázatot irt ki székely főiskolások számára. A pályázat célja az volt, hogy a sajátságos erdélyi kérdésekre ráirányítsa a főiskolás ifjúság figyelmét és egyben felkeltse azok iránt a hivatalos tényezők érdeklődését is. A három tételből álló pályázat felvetette az egyke, valamint az alkoholizmus és a népbetegségek kérdését A pályázóknak fel kellett tár- niok azokat az okokat, amelyek a gyer- mektelenségre vezettek, másrészről heiyi megfigyelések alapján kellett rá- világitantok: mi a magyarázata egyes községekben különösen lábrakapott alkoholizmusnak és a népbetegségek pusztításainak. A társaság pályatételül tűzte ki a különböző székely népszokások leírását is, hogy ezzel a hagyományok szeretekét erősítse a székely ifjúság lelkében. A pályázat iránt széleskörű érdeklődés nyilvánult meg. A főiskolások igen sokan érdeklődtek a társaság titkárságánál a pályázat irányelvei és módozatai felől és éppen a nagy érdeklődésire való tekintettel a pályázat batáridejét ismételten meg kellett hosszabbítani. A legutolsó határidő május 1-én járt le és eddig a katonai behívások és az egyetemi év korai befejezése miatt mindössze három pályaművet nyújtottak be a társasághoz. Két pályázó a legismertebb székely népszokásról, a kalákáról, egy pedig a vérbajról irt figyelemreméltó tanulmányt. A pályamunkákat a társaság szakvéleményezés végett bírálóbizottságnak adta ki, amely a kaláka-rendszerről Írott mindkét müvet tudományos szempontból is komoly értékűnek nyilvánította s véleményük alapján Deák Fe; renc, a társaság elnöke úgy döntött, hogy mivel a két dolgozat értéke más- más szempontból egymással körülbelül egyenlő, a pályadijat megosztotta, a „Kaláka“ jeligéjű pályamunkát 250. a „Non recuso laborem“ cimü munkát pedig 260 pengő díjjal jutalmazta. Az egészségügyi pályaművet a bírálóbizottság jutalomdijra ajánlotta. Ennek alapján a munkát 100 pengő jutalomban részesítette. Â jeligés levelek felbontása után ki- deri.lt, hogy a „Kaláka“ jeligéjű mü szerzője Erőss János rom. kát. hittudományi hallgató, a „Non recuso laboréin" jeligéjű munka szerzője Gazda Ferenc egyetemi hallgató, mig az egészségügyi pályamunka szerzője LK)mlírády Gyula orvostanhallgató, A társaságot sajnálattal töltötte el az a tény, hogy a székelység életére és jövőjére annyira alapvető, élet-halál kérdések, mint a népszaporulat kérdése és az élet biológiai gyökereit romboló alkoholizmus és népbetegségek még nem foglalták el a mai magyar főiskolások gondolkozásában az őket megillető központi helyet. Tudatában van a társaság mindazoknak a rendkívüli nehézségeknek, amelyeket a mai idők körülményei jelentenek a magyar főiskolásság számára, mégis éppen a kérdések szorongató sokaságában szükségesnek találja a válogatás munkáját megkönnyíteni a jövő nemzedéknek azáltal, hogy a legfontosabbakra újra ráirányítja a figyelmet. Ezért a társaság elnöksége a pályázat két tételét: 1. Az egyke és gyermektelenség a Székelyföldül!, 2. Az alkoholizmus és a népbetegségek (vér- baj, tuberkulózis, rák) a Székelyföldön, újra kiírja zárt pályázatként 1944 december 1-iki határidővel s mindkét pályázatra 250—250 pengő dijat és 100 pengő jutalomdijat tűzött ki. A pályamunkák közül az egyéni falukutatáson alapuló müvek előuyben részesülnek. A legfőbb bírálati szempont az anyag gondos összegyűjtése és lelki- ismeretes feldolgozása. Pályázatokat lehet beküldeni az egyes kérdéscsoport mai szakirodaimának feldolgozására voantkozólag is. Úgy ezeknél, mint a többi pályamüveknél a források megjelölése, a gyűjtött anyagot, vagy- leirt jelenség helyét és idejét pontosan meg kell jelölni. A társaság reméli, hogy a jövőjét formálni kívánó magyar főiskolásság a kérdések kellő jelentőségét felismeri s a rendkívüli körülmények akadályai között is megtalálja az alkalmat az alapvetq kérdésekkel való foglalkozásra. Egyben igen rmgy örömmel gondol a társaság a székely közösségi érzés egyik legjellegzetesebb népmegnyilatkozását jelentő kaláka-rendszer pályatétel sikerére s a maga részéről mindent elkövet, hogy ezeket a müveket a legszélesebb nyilvánossággal megismertesse. A hegyvidéki ember élete, harc a környezettél a létért, a mindenapi kenyérért. Napjai áz erdőkkel, hegyekkel való örökös küzdelemben telnek el. Csak a völgyek talpán fekvő tenyérnyi termőföldek nyújtanak aránylag könnyen elérhető, megszerezhető élelmet, de ezekből a szükreszabott földekből kell helyet szorítani a ruházatot biztosító kendernek és lennek is. A környezettel való örökös harc, a magára utaltság tette zárkózottá, de egyúttal „csavarteszüvé“ a magas hegyek lakóit, akik gyermekkoruk óta tapasztalják, hogy egy-egy jó ötlettel mennyi fáradtságtól kímélhetik meg magukat. A hegyvidéki ember tulajdonságait átvették hegyi csapataink is. Hegyi alakulataink életét is az ellenséggel és a környezettel, az elemekkel való örökös harc jellemzi. A Kárpátok elöreuyuló hatalmas bércein vivjált győzelmes harcaikat ezek a csapatok. Vé- rezve, verejtékezve jutnak át egyik hegyoromról a másikra. A harcos rész vérzik, az utánpótlás verejtékezik minden méterért, minden darab lőszerért és élelemért, amellyel előbbre jut. A KÖZÖS SORS, az egymásrautaltság, az egymáson való segiteniakarás nem enged pihenőt a harcokból kivont alakulatoknak sem. Kalapácsok, hidegvágók, lyukasztók ütemes koppanása veri fel a „pihenőrész“ táborhelyének csendjét. Napok óta tart már a lázas munka. Nem is csoda, ha igyekszik, sürög-forog mindenki, hiszen az eddigi hiábavaló furást-fara- gást hasznos munka váltotta fel. A parancsnokság elgondolása alapján alig pár nap alatt valóságos kis gyalogsági ásógyárát létesítettek itt a hegy lábánál. Gyalogsági ásókat készítenek egészen kifogástalan és a követelményeknek teljesen megfelelő minőségben. Kilőtt harckocsik, árokbafordult tartályok, szétbombázott páncélgépkocsik lemezei, a hulladékanyagok között található erőKmozavár, julius 29. A csekély számarányukkal szemben fokozott munkásságukkal kitűnő kolozsvári evangélikus nőszövetségek a szokáshoz híven ezicíén is felekezeti temsebb vas- és bádoglemezek kitűnő nyersanyagul szolgálnak, az elkészítéshez pedig megvan a szerszám, a tehetség és ami a legfontosabb, a jókedv és az akarat. A munka megindulása utáni ötödik napon már szinte futószalagszerűen készülnek a harc közben nélkülözhetetlen rövidnyelü ásóit, amelyek nélkül a hegyes, köves, sziklás terepen a harcoló honvéd nem tudja beásni magát. A MUNKA IGEN EGYSZERŰ, de azért szakértelmet, gyakorlatot kivan. Először az összehordott lemezeket egyengetik ki, azután a folyóból hozott piros kődarabbal rárajzolják a mintát. Gyors égj'« másutánban csap le a kalapács a kirajzolt mintán végigvonuló hidegvágóra s már reszelik Is le a kivágott ásó széleit. Lyukasztás és a hátsó támasztóvas felszegecseléss után beerösitik az előzőleg gőzben pácolt bukkfanyelet, ha szükséges, még néhány kalapácsütéssel kiigazítják az ásó hajlásszögét és már készen is van a nélkülözheted len védekező, de közelharcban támadásra is kitünően felhasználható fegyver. Jókedvvel, nótaszóval folyik . a munka reggeltől estig. Mikor a napi munka befejezése után végignéznek a fenyögallyakból készült műhely mellé lefektetett kész ásókon, a jól végzett munka büszke tudatával térnek nyugovóra. De a kezdeti sikereken felbuzdulva más, nagyobbszabásu elgondolásokon is törik fejüket a munkaszerető „hegyiek“. A sziklákat és hatalmas fenyörönköket görgető sebesfolyásu hegyi patak megfékezésére most készítik a terveket és ha a magyarok Istene is úgy akarja, mire beköszöntenek a hosszú őszi esték, a parancsnokságon már villanyvilágítás mellett rajzolják a térkép- vázlatokat és villannyal melegítik a rumos feketekávét. Kiss János hadnagy haditudósító. kék felruházására és tandíjtámogatására S árvaneveltetésre. Ezenkívül adományokkal vette ki részét a hadikórház.ik i el szó re léséből és lionvédeink saeretetcsomagokKal való Fokozott munkásságról számoltak be közgyűlésükön a kolozsvári és erdélyi evangélikus nőszövetségek Száz éve született Barabás Vince, a magyar botanika apostola Julius 29-én mult kereken száz esztendeje annak, hogy egy nogi’ádmegyei kis faluban, Ipolylitkén megszületett, felvillant egy magyar lángelme, akinek magasraivelő pályája éppen nálunk, Kolozsváron érte el csúcspontját, de egyben ellobbanását is, Rorbás Vincének, a nagy magyar botanikusnak százesztendős születését ünnepli ma a magyar természettudomány s ilyen évforduló alkalmával illő nehány percet szentelnünk emlékének. Boriul Vince születésével lezárult a magyar botanika hőskora az időszak, amely Ritáiból Pál nevéhez fűződik s amely a lázas gyűjtőmunka jegyében telt el. Borbás Vincének s rrgynevü kor-társának ■— egyben szenvedélyes riválisán? k — Si- monkai Lajosnak jutott az a feladat, hogy az adathalmazokat feldolgozza, a növénybiológia és növéüyföldrajz alapján elemez^. A fiatal Borbás Vince kérőn jutott ahhoz, hogy elméjét iskoL.padirun művelhesse. A nyomor és szegénység, életének két hűséges társa, csupán 15 esztendős korában engedte meg azt, hogy elemibe iratkezhason. Hu- I szonnégyéves volt. amikor egyetemi e két ült I s itt nyilatkozott meg elsőkben szellemének * sokoldalúsága, Vegeket, elbeszéléseket Irt s , széleskörű nyelvészeti ismeretekre tett szert. ( Gyermekkorában, különösen pedig az egri | érsekség kertészetében szerzett ismeretei azonban ellenállhatatlanul a „sciemtla ama- bilis“ a botanika felé terelték. Ejt nappallá téve tanult, búvárkodott s ha tavaikra fordult az Idő, gyüjtőtáskájával a hóna alatt barangolta be L Jélyt, a Tátrát, Nyugaíma- gyarországot, majd Tirolt, Isztriát, Krajnát és Dalmáciát. Nagyhírű professzora: Jurányi Lajos, tanársegédnek hívta meg, két éven it dolgozott mellette ernyedetlen szorgalommal. Később íöreáliskolai tanár lett s külföldi ösztöndíjjal látogatta meg Európa leghíresebb botanikusait. Hazatérve harminc eszteadda át tanította az ifjúságot s ontotta a népszerűsítő és szakcikkeket. A napilapok hasábjain s az Akadémiai közleményeken egyaránt ott látjuk nevét, olvashatjuk rendkívül vonzóan megírt értekezéseit. Generációkat nevelt a természet szerete- tére, a tudományos kutató munkára s rámutatva. a növényszociológia nagy kérdéseire, megalapozta a magyar növényföldrajzoL Emellett fáradhatatlanul gyűjtött, preparált és tanított. A megfeszített munkában nem csupán barátok, de legtöbbször még megértő támogatók nélkül állt. A tanügyi hatóságok sem figyeltek fel óriási munkásságára s csupán mint megrokkant, a társadalommal megha- sonlott aggastyán kapta meg 1902-ben a kolozsvári egyetem növényrendszertani tanszé- rkét. Itt érte öt a halál Is 1905-ben, örök veszteségére nem csupán a kolozsvári egyetemnek, de az egész magyar tudományosságnak is. Borbás Vince nagyszerű monográfiái a magyar föld rózsáiról, szederjeiről, juhar és tölgyfáiról Európaszerte ismertté tettek nevét. A Tátra flórájának és a Balaton növényzetének feldolgozását is neki köszönhetjük: Megírta Budapest, majd a magyar homokpuszták növényzetét, állandóan szem előtt tartva a biológiai és növényföldrajzi szempontokat. Számtalan uj növényfajt fedezett fel, hogy ezek közül csak kettőt említsünk: a Tulípa hungaricát a magyar tulipánt s a Viola da- cikát, a dák árvácskát. Élete munkásságát könyvtári írása s hatalmas gyűjteménye példázza. Születésének századik évfoiduiója alkalmából illő, hogy az a város, amelynek egyetemén tanított, hálás kegyelettel idézze nevét. IFJ. DE, XANTE'S JANOS piaiunkban tartották meg évi közgyűlésüket. A közgyűlést vitéz Molnár János helyettes lelkész bevezető imája után báró Manns- berg Margit nőszö'vetségi elnök nyitotta meg. Az einöknö elsősorban a koiozsv«*-* nőszövetséghez szólott. Utalt benne a Nő- I szövetség célkitűzéseire, feladataira és karitatív munkásságára. Kiemelte a hitélet mélyítése érdekében kifejtett tevélrcnyke- dést, mely a mai békétlen zűrzavaros világban is igyekszik megteremteni a hívek lelki békéjét. Ezt a munkát a csütörtök délutáni rendszeres bibUaórákon végzik. A Nöszövetség mult évi munkáját Járosi Andorné foglalta egybe. Ennek során megemlékezett a Magyar Bibliatársulat konferenciájáról, az Egyetemi Lutherszovetség evangelizációs és az Erdélyi Evangélikus Nőszövetség evangélikus napjairól. Felemlítette az egyház szórvány munkájának támogatását, a „konfirmáló gyermekek és nyári konferencián résztvevő diákok segélyezését s a sebesült katonák imakönywel való ellátását. Mióta a Magyar Norma Bizottság átvállalta a szegények segélyezését, e téren a Nöszövetség többékevésbbé mentesült eddigi feladatától. A háború felmerült szükségei azonban újabbakat róttak rá. Ezt lóképpen önkéntes honvédelmi szolgálat révén a Vöröskereszt és hadikórházak támogatásával s a sebesült honvédek gondjainak köny- nyitésével fejti ki. Ezután Mannsberg Margit bárónő az Erdélyi Evangélikus Nöszövetség elsőkben összeülő közgyűlését nyitotta meg. — A győzedelmes hit: a kereszt útját válasszuk, amely képessé tesz mlndeu sze- retetre, áldozatosságra és könyörüleí ességre ■— hangoztatta megnyitójában. Végül üdvözölte a testvérszövetségek megjelent kiküldötteit és a résztvevőket. A tavaly megalakult Erdélyi Evangélikus Ne szövetség első évi munkásságáról is Járási Andorné számolt be. A beszámoló Kolozsvár, Nagybánya, Sepsiszefttgyörgy, Székelyzsombor és Zselyk evangélikus rószövetségeinek munkásságát összesítette. Az erdélyi evangélikusság nőtagjnin„'.: t szövetsége, bár alig néhányszáz tagot számlál, mégis többezer pengőt fordított szegény- és betegsegély esésre, is3co!ásgyenss&ellátásából A Nöszövetségek összesen 13 vallásos és 2 kulturestet, továbbá 27 munkadélutánt s egyéb összejövetelt rendeztek. Csaknem kivétel nélkül van vasárnapi iskolájuk és bibliakörük. A hadiüzem! munkások gyermekeiről napközi otthonokban gondoskod- nakA magyar közügy szolgálatában az Erdélyi Evangélikus Nőszövetség együttműködik a többi erdélyi felekezet nőszövetsé- geinek vezetőségével. Velük együtt fogadta a szlovákiai Magyar Párt családvédelmi szakosztálya vezetőségének Pozsonyból Idelátogató tagjait, akik egyhetes erdélyi kőrútjuk alkalmával Kolozsvárt is felkeresték. Felekezeteink nöszövetségei beszámoltak előttük a 22 éves megszállás alatt kifejtett munkásságukról. Járosi Andorné jelentését a testvéri kapcsolatok mélyítésének hangsúlyozásával fejezte be. Az együtt ülésező két nöszövetség pénztári jelentéseit özv. Mina Jánosné és Pusz- tay Irén, a számvizsgáló bizottság jelentését pedig Rotharidesis Lucia terjesztették elő. A jelentések után a másirányu elfoglaltsága miatt visszavonult Stelzer Hilda tanítónő, eddigi titkár helyébe mindkét egyesület titkári teendőinek ellátására egyhangúlag a lelkes munkásságával kiváló Tóth Istvánnét választották meg. A közgyűléseket báró Mannsberg Margit elnöknő az együvétartozást, az arueiyi mivoltot s a testvérfelekezetek nőszövetségeivel való együttérzést hangoztató szavai zárták be. Befejezésül a magyar Himnuszt énekelték el, az egybegyűltek. Snţerikai négymntorosek bombafámadása Mandzsúriában Amszterdam, jullns 29. (MTI) A Német Távirati Iroda közli: A brit híriroda jelenti Washingtonból: Amerikai négymotoroe bombázók: támadást intéztek a, Mándzsusiájb&a lévő Mukden JÓ ABU SS JÓ RiKDETÉS ALAPJA A Só ÜMJEZMENEÍKSX
