Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-26 / 167. szám

KELETI MAGIAK tífSAtt 1944. JULIUS 26. A Elütni!... Ki tud ró/a?... A kutyámról akarok valamit imi. Az Olvasó ne uiuozz<.ti meg azon, hogy most, amikor sorúinkból naponta szazak, tar ián ezren veszíthetik el az életüket, en kutyáról beszelek. A magyar ember ősei­től örökölt természetéhez tartozik, hogy az állal jatt szereli, nekem, sajnos, nincs lovam, ökröm, tehenem, ae vannak ku­tyáim. Mi otthon mint mindenki, megérez- tük a háborús gazdálkodás érthető meg­szorításait, de a kutyáim nem. Hogy igy mondjam, a főid alól is előkeritet- tem számukra az ételt és minden délben aktatáskában vittem haza. A kutyák már ismerték a tömött aktatáskát s ha nagy ritkán előfordult, hogy üres volt, valósággal szemrehányóan kullogtak el mellettem. A június nuísodiki bombázáskor a ku­tyáim a fürdőkád alatt kerestek mene­dékei. Ezt onnan tudom, hogy hosszas hivásaimra a fürdőkád alól bújlak elő. Ételt, italt adtam nekik és a kutyák va­lahogy megnyugodtak. A különálló kis villából ki kellett költöznünk s addig, amíg uj lakást kaptunk, mindennap le­mentem, hogy ételt és friss vizet adjak hűséges állataimnak. Harmadnap meg­lepetés ért. Gyönyörű fajtiszta francia buli kutyám — megszökött. „Önálló ak­cióra" határozhatta el magát, mert ott­hagyta az egész — kulyatársaságot... Mint nagy állatbarát, meglehetősen ismerem, különösen a kutyák tulajdon­ságait, de ez a „szökős" mégis megle­petést jeienreir. Lz a Kutya öteves es mi­után Külön leinen laKiarn, az ulcün so- Ha sem voit. leeítieies von, umiKor egy aKcaiúskuUan Kocsival hoziuii hozzám:. Úgy nevéuuK, mint egy gyermekei: a tejei cuelioai Kap,a. szaunával oeteit Kunul „Haza" von a mosoKonynáOan s ha suiou u nap, Ki/enuat napozni az ud­vari a. üokszoi , ina,or elmernem reggel az ouhoiiomuoi, szeme trigynedve gon- aottain a lányon)a, antK jiaszanuK, sut- KérezneK uz uavaron es nincs goiul juh az éleimezesre... ... És mégis megszökött. A szintén ki- bornuazou szomszéd Kerítése mait Kiás­ta a földet es Kirúgta a Keriiesi. Ezen Kérésziül — Kisétan. Talán Kimenekült, kinősz in üteg már nem volt oízalma a házhoz, melyet lakóra naponta csuk tiz percre látogatott meg. Az is lehet, hogy nagyobb szabadságra vágyott. Biztosan e.i sem köszönt egy barátságos ugatás­sal kutyatársaiiói, akikkel pedig testvé­riesen eit. íme a személyleirása: Olyan mint egy gavallér, aki bálba készül: ruhája fekete, akár egy frakk s fehér a mellénye. A modora is Kitűnő: keveset beszél, itieive ugat. Állíthatom, hogy jobb modora van a kibombázott kutyának, mint sok ki nem bombázott embernek... TÓTH SÁNDOR lioSgálaios gyógyszertárak Fortuna gyógyszertár, Mátyás király-tér 3S. sz. Telefon: 21-52. — Hygea gyógy szer­tár, Széchenyi-tér 32. sz. Telefon: 24-54. — Victoria gyógyszertár, líorthy-ut 47. sz. Te­lefon: 15-63. — Opera gyógyszertár, Hu­nyadi-tér 1. sz. Telefon: 11-56. Sz elssíálStés időpontja A honvédelmi miniszter rendelete értelmé­ben a lakóházak eisötétitése este 9 óra 45 perckor kezuödm es tart Hajnali 4 óra 45 percig. \ ---- "«Mi •— Kinevezés. A m. kir. belügyauái-áter dr. Duska Emii ügyvéd, Újpesti, .akoot Ko­lozsvár szabad kua.yi vaiosnoz atügyéaszé kinevezte. — Harminc nappal nngii ossza (gátolták a Júliusi vásjegyek *...»—J v,L, Az ipari Anyag­hivatal leiratot UjLábZciti, il AkOiOL»..vetii Kfciko* 1 kedelmi és IpäA kiUiiüi üiioz, Gâiioiyociii kozol- te, hogy az 1544. évi jUi.asi ciimetü vasje­gyek érvényét hamum nappal niegaosszao- bitotta. A jegyek ennek iiuóió»eióe'a augusz­tus 31-ig ei vényének. Azon túl a vasnagy- kereskedök a juriusi jegyeket nem vághat­ják bt. * Az „Állami Gépjárómüvezetőképző Tan­folyam“ folyó hó 2-x.éu este kezdetet vette. \ Je.éntkezni lehet még folyó hó 27-ig a í „Szász ,söföriskolá"-ban, d. e. 8—13 és d. u. ' 13—16 órák között, Kolozsvár, Áipád-ut 20. Teiel’on 28-46. — Alexandriában lázadás miatt ismét ha­lálra Ítéltek két gmúg tengerészt. A Né­met Távirati Iroda jeienti Amszterdamból hogy az alexandriai tengerészeti rendkívüli hadbíróság — az angol hírszolgálat szerint — az Iphesztosz nevű görög hajó fedélzetén támadt lázadásban való részvétéi miatt is­mét halálra Ítélt két görög tengerészt. Az élelmiszerrel megrakott hajó, amely egy hajókaravánban haladt, a lázadás követ­keztében elpusztult. fi város átvette a zsitSékérh«k épületét bözkéritáz céljaira l’j QUhs®ha költözőn a járváttykőrház Kolozsvár, jul. 25. Annák Idején hosszas beszámolóban ismertettük a városi hatósá­goknak azt az intézkedését, mellyel Vásár­helyi László dr. polgármester határozott kí­vánságára a volt zsidó kórházat városi köz­kórház céljaira igénybevették. Három ok is szükségessé tette ennek a lépésnek megté­telét. Elsősorban az, hogy a kolozsvári kór­házak nem tudták befogadni a megnagyob­bodott város bit egeit, annál kevósbbé tudtak minden esetben rendelkezésére állni a vidék­ről ide irányított betegeknek. Éppen ezért a városnak régi terve volt a városi kózlcór- ház felállítása, de azt egyelőre a háborús nehézségekre való tekintettel nem lehetett megvalósítani. Közben junius másodikén suiyos bombatáma lás érte Kolozsvárt. Csak akkor derült ki igazán, hogy Kolozsvár kór­házai nem kielégítők. Az időközben kény­szerlakhelyre szállított zsidóknak ellenben itt maradt a Nagyszamos-utcában néhány évvel ezelőtt épített kórháza. Az alkalom cs a szükségszerűség egyaránt szükségessé tettek teliát, hogy a városi hatóságok azon­nal intézkedjenek. Ennek lett aztán ered­ménye az, hogy a város igénybevette a zsidó kórházat a felállítandó közkórház céljára s menten intézkedtek arról Is, hogy a kórhá­zat berendezzék és a betegek befogadására alkalmassá tegyék. Ez mégis történt s tegnap délelőtt a vá­ros át is vette az uj közkórházat. Ezzel csaknem egyídöben Intézkedni kel­lett arról is, hogy a junius 2. bombatáma­dás alkalmával megsérült járványkórházat is megfelelő helyre áttelepítsék. Hosszas tárgyalások után a tegnap délelőtt erről is intézkedett Vásárhelyi László dr. polgár- mester, a járványkórház céljaira igénybe- vette a Hadak-utján levő Szeretet Otthont. Ezzel a kórház megfelelő épülethez jutott. A Szeretet Otthon öreg lakóit pedig áttele­pítették a Malom-utca 16. sz. alatti volt zsidó aggmenházba. ÚTKÖZBEN Volt nekünk a konyhánkban egy nagy tölgyfa szekrényünk, amelyben különböző apróságokat és használaton kívüli dolgokat tartottunk. — Le kellene vinni a pincébe ezt a szek­rényt — jutott eszébe feleségemnek —- mert itt semmi hasznát nem vesszük. De ha levinnök a pincébe s lehordanank beié a ruháinkat is, már mindjárt volna valami hasznunk belőle. Biztonságban volnának a ruháink, hiszen a pince amolyan óvóhely féle is. Az ötlet nekem is tetszett, csak éppen azt nem tudtam, kivel vihetnem le a szek­rényt a pincévé. Mert en e^y.tc veget még meg tua,am volna fogiá, amint néztem s el w tártam volna, ae ni fogna meg a má­sik végét f —-* a ázzunk egy embert a Széchenyirtér­ről. \an ott eleg lógó ember — mondta a feleségem. — Megyeit én s Hozok. Nemsokára vissza is jött net emberrel. Két Olyan szőrinélc jóié emberrel, hogy az ember, ha éjjel találkozna velük magáno­sán, bizony mar messziről kikerülné okét---­— Lsek csak k&tte&oen járnák — vilá­gosított fel a feleségem. — Egyik a mási­kától el nem maraa, azért kertelt einoznom mind a kettőt. De legalább nem cipeli maga a szekrényt. —— £m nem bánom — mondom —— vigyék le ők. Annyi idő alatt, mint amennyi alatt ed­dig elmeséltem a dolgot, már le is vittek a szekrényt a pincébe. Feleségein előbb adott nekik két pohár seUvóriumot, egy darab szalonnát s kenye­ret, aztán megkérdezte: — Mennyivel tartozunk? — Agy húszassal — mondta az egyik. — Agy húszassal, csak egy húszassal — vágta ra a másik. — Milyen húszassal? — kérdezte csodál­kozva a feleségem. — Milyennel? Hát müyen'nel egyébbel, mint egy húsz pengőssel? 'regnap egy zon­gorát a második emeletről két százasért vittünk le. Nem igaz, sógor? — kérdezte a fiatalabbik az öregebbtől. — Vagy igen, — mondta a másik. — Két százasért. A szekrény is megért egy húszast. Emelet ez is, ha egy emelet is a pincéig. Kiegyeztünk tizenkét pengőben. Aztán utána bosszankodtunk egy ideig, hogy ilyen meg olyan nyuzók ezek az emberek, de a végén mégis megnyugodtunk. — Legalább lent van a szekrény a pin­cében s lehordhatjuk a ruhákat is — mond­ta a feleségem. — De vájjon hol van a porolófa?... Eddig a szekrényben volt, vájjon most hol lehet? Hát a konyhamérleg hol van, mert egy kis befőttet szeretnék eltenni s méricskélni kellene a gyümölcsöt hozzá. Eddig az is a szekrényben állott. Persze, szekrényestől együtt a pincében van. Most ha szükségem lesz valamire, hát min­den pillanatban futhatok a pincébe. Én nem viszem le a ruhákat se. Még penész­szagot kapjanak? Es most ott van a szek­rényben a vasaló deszka is. Hozza fel ne­kem, mert én annyit jártam ma, hogy elég volna egész napra. Felhozom a vasalódeszltái s akkor azt mondja a feleségem: — Látja milyen maga? Az előbb szó volt a porolófáról, meg a konyha-mérlegről, hogy azokra is szükségem volna ma, de egyiket se hozta fel. Egyúttal felhozhatta volna azokat is. Felhoztam tehát azokat is. De egy óra múlva egyébre volt szüksége feleségemnek s ezek az „egyebek“ mind abban a szek­rényben voltak elhelyezve, amelyet aznap reggel a pincébe szállíttattunk. — Tudja mit, hozassuk vissza a szek­rényt — mondom feleségemnek. — Csak­ugyan nem mehetünk le naponta annyiszor a pincébe. ■— Hozassuk — mondta a feleségem — csak hol találjuk meg azokat az embereket? — Biztosan isznak valamelyik korcsmá­ban a Szécli&nyi-téren — mondom a fele­ségemnek. — Elmegyek s megkeresem őket. Csakugyan ittak. Alighogy belépek a korcsmába, a fiatalabb azt mondja: — Avas volt a szalonna, muszáj volt inni rá. Azért iszunk. Mi baj volna1 — A szekrényt kellene visszavinni a pin­céből a konyhába — mondom neki. Deinem egy újabb ,Jiuszasért“ ám — teszem hozzá még ezt is. — Alkudjunk meg. — Kérünk még egy-egy pohár seprőt — szól oda emberem a korcs-marosnak. Aztán megyünk. Tehát alkudjunk meg. Mennyi a számla? — szól most már a korcsmáros- hoz. A korcsmáros számol, számol s azt mondja a végén: — 1 i*w.,.„#yyjiven. Ennyit {izeinek. — akkor it*,e,tneyyotveitcri vusszavtsszüK a szekrény t — mohájuk egyszei re, ue aiaou egy f uter. el se. Eyyeókeia se enyea ki ou­ti, g a korcsmáros, amíg ki nem ,jvait“ va­laki minket, unnék ez a remije. így egyez­tünk meg véle... a touuit mar azt hiszem sejlik. „Kivál­tottam“ azt a kel pszegu/ty emoeri“ s visszaültettem velük a pmceupl a konyhába a szekrényt. Mind a kettőt kiváltottam, mert egyik el nem maradt volna a másiktól egy világért sem. Dehát ilyen ma a szegény emoer oicte.., Bitló JANÜís Rendes bíróság elé utalták lám koriéi fcs> lar&ai bgjet Budapest, julius 25. A budapesti büntető- törvényszék rógcömteiö bírósága ma dei- e.öct Uit össze, nogy felelősségre vonja Lung Kornél áliásnélküii magántisztviselőt, Kozsa Ferenc gépkocsivezetőt és Gremen József szállodai portást, kik ellen a királyi ügyész­ség gyi.kosság. tettének elkövetésére irá­nyuló szövetség büntette miatt emelt vádat. A vád eiötetjesztese után a biróság meg­hallgatta a törvényszéki orvosszakértoc, utána az ügyész szólalt fel. A biróság el­nöke rövid tanácskozás után kihirdette, hogy az orvosszakértő véleményére való te­kintettel a törvényszék az ügyet rendes bi­róság elé utasítja. fi világ legérzékenyebb mérlege a napfény „súlyát“ is megméri BERLIN, julius a. Németországban nem­rég olyan érzékeny mérleget szerkesztettek, amellyel alig észrevehető csekélységeket milliomodgramnyi súlyokat is le * lehel mérni. A feltalálót az a feladat vezette a találmányához, hogy a villanylámpók izzó­szálaira szükséges rendkívül csekély meny- nyiségü foszfort kellett a lehető legnagyobb pontossággal megmérnie. Az első e célra készített mérleggel kikerült már egymilli > - modgrammos súlyt mérnie. A fáradhatatlan további kisérletezés eredményeképpen ez az alsó határ 0.0005 gm.-ra szállott le, ami azt jelenti, hogy a mérleg egy milHógramm ezredrészének a felét, illetőleg egy gram milliomodrészénck a felét képes mérni. Er­ről a inennyiséyröl úgy alkothatunk némi fogalmat, ha tekintetbe vesszük, hogy egy centiméternyi hosszúságú gyapjuszál n.O'JO.j mg.-ot nyomj tehát 4 milliomodgramol. Ez­zel szemben egy szúnyog szárnya irár 0.01 mg.-nyi „súlyt“ képvisel, ami viszont még mindig azt jelenti, hogy 33.000 szúnyog- szárnyat kell egymásra tenni, hogy egy gramnyira lenyomja a serpenyőt. .4 nap­fénynek egy. négyzetcentimétemyi felületre gyakorolt nyomását, amely egy milligram tieedrészét teszi ki, tehát tizmilliomod gro­mot szintén lehet mérni ezzel a mérleggel. Természetesen ilyesféle dolgok mérésére ritkán kerül sor, de pl. az orvostudomány­ban a vérviszonyok vizsgálatánál szükség t-an ilyen pontosságfa. Sőt a technikai ter- rnelésbey, is előfordulnak olyan sulyok, amelyek mm szárnyalják túl a szúnyog- szárnyakat. Msüincsemagek nem adhatók fel tábori postai címekre BUDAPEST, julius 25. (MTI.) A honvéd- vezérkar főnökének rendelkezésére a postai hivatalok tábori postai címre szóló magán- csomagot további intézkedésig nem vesznek fel. igénybeveszik a meáronyáh épületek anyagát Budapest, julius 25. (101.) A hivatalos lap keddi száma közli a minisztérium ren­deletét a légitámadások következtében meg­rongált épületekből származó építési anya­gok igénybevétele tárgyában. — Massigli Edéiméi tárgyalt. A brit hír­szolgálat jelenti Londonból, hogy Massigli, a francia nemzeti fe’szabadító bizottság kül­ügyi biztosa hétfőn a brit külügyminiszté­riumban megbeszélést folytatott Eden kül­ügyminiszterrel. — KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Ez­úton mondok hálás köszönetét mind­azoknak, akik szeretett fiam temetésén a mély fájdalmamban őszinte együttér­zéssel vettek részt. Külön köszönetét mondok Halász Lajosnak és zenekará­nak. Özv. Wiedemann Sándor né. — Spanyolország megünnepelte a polgár- háború hőseinek és áldozatainak emlékét. Madridból jelenti a Német Távirati Iroda: Spanyolországban ünnepségeket rendeztek azoknak emlékére, akik a nemzeti felemel­kedés kezdetén vezető szerepet játszottak és akiket a bolsevisták meggyilkoltak. Barceló- nában gyászmisét mutattak be Moscardo tábornok, Alcazar védője két fiának emlé­kére, akiket nyolc évvel ezelőtt lőttek agyon a bolsevisták, mert apjuk minden fenyege­tése- ellenére sem acna fel Aicazárt. A gyászünnepségen Moscardo tábornok is részt vett, aki ina Catalonia katonai főparancs­noka. (MTI) * Tiy. sz. kir. város polgú.meft­tere. Szám: 2áuoz—jlü44. kj.. i—ij uszoiaa enuiá&a . nyiiv i>s árverésen. Kolozsvár tiij. sz. kir. voíOS lorvenynatósagi auatcenyéaz- tesi aiapja xoiyo évi i-usas^vus no /--un u. e. a uraaor nynvanos arveaesen eiauja az alap Zisoidos nevű 15/2 liü. 243 jelzésű net es tei- eves magyar piros tarka tenyészbikáját. A kiállítási ar 4400 pengő. Az aliat súlya kb. 600 kg. Az árveres mnye; Kolozsvárt, Ma­gyar-utca 48. szám alatt, a városmajorban. Kolozsvár, 1544 jtaius 22. Kuliey sk. polgár- mester. « Hirdetmény. A Minerva Irodalmi és Nyomdai Muimezet Rt. Kolozsvár, Brassai- utca 7. 1944 julius 23-án tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy alaptőkéjét 450.000 pengőről 660.000, azaz: hatszázezer pengőre emeli fel, 3.750 darab 40 pengő n. e. részvény kibocsátásával s az újonnan ki­bocsátandó részvényeket a régi részvénye­seknek ajánija fel. Minden 3 (három) darab régi részvény alapján 1 (egy) darab uj rész­vény jegyezhető 40, azaz negyven pengő ki­bocsátási árfolyamon f. hó 24-étől Bezárólag í. évi augusztus 5-éig. A részvényjegyzés alkalmával a jegyzett részvények teljes ára egy összegben készpénzben fizetendő a Ko­lozsvári Takarékpénztár és Hitelbank Rt.- nál nyitott „Minerva alaptőke-emelési rész­vénybefizetési számlára“. Az Igazgatóság. Kötelező a tarlószántás Kolozsvár, julius 25. Külley dr. pol- gúrmcsterhelyettes, az alábbi rendeletet adta ki: A mezőgazdasági termények tüztől való megóvása érdekében a belügymi­niszter ur a 100.000/1944. B. M. számú rendelet 1. paraf.-ralusznak 20. bekezdé­sében köteiezőleg előírja a tarlószántás elvégzését. Felhívom ennélfogva a gazdákat, hogy a tarlószántást lelkiismeretesen vé­gezzék el és pedig ne csak a termények tüztől való megóvásának határáig, ha­nem azon túlmenően is, minél nagyobb mértékben. A szántást hengerezéssel kell kiegészíteni. Nagybányán Iártják a hurutul szövetkezetek évi közgyűlését A Saptamana“ c. hetilap legutóbbi száma hirt ad arról, hogy a Plugarul szövetkezeti központ vezetősége elhatá­rozta, hogy a szövetkezeti szabályzatnak megfelelően, az 1948-ra szóló zárszáma­dás bemutatása céljából közgyűlést hiv össze. A közgyűlést folyó év julius hó 27-én tartják meg Nagybányán a görög katolikus püspökség dísztermiben. Meg­jelenik a közgyűlésen Hatieganu Emil dr. a Plugarul elnöke, Itusau Sándor püspök, valamint az északerdelyi román szellemi élet több vezető tagja. Teljes számban vesznek részt a közgyűlésen a Plugarul szövetkezeti központ köteléké­be tartozó mintegy 250 szövetkezetnek a kiküldöttei.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents