Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-16 / 159. szám
KELETI MAGYAR WSAte Parasztok a sarló és kalapács árnyékában so Irta: Kikolafew Péter * Magyarra fordította: Gaal Olga Az uj parancsnok megérkezése után nemsokára kisebb fogolycsoportok érkeztek a szigetre különböző irányból. Ez a látvány egyáltalán nem keltett feltűnést, hiszen megszoktuk már, hogy a fogoly-csoportokat ide-oda terelik, mint a marhákat. Az egyik, mintegy negyven emberből álló csoportot Vaigacs szigetre küldték. Futótűzként terjedt el a hir a „halálszigetről“, ahogy Vai- gacsot nevezték a foglyok körében. A szigeten olyan körülmények között kellett dolgozni, hogy a legerősebb fizikumú férfi is csak öt-hat hónapig bírta ki. Ez a sziget már nagyon sok ezer fogolvnak lett a temetője. Az elszállítás rmján azonban valami váratlan esemény jött közbe. Az ui táborparancsnok letartóztatta í. halál szf petére induló fogolyé senort vezetőjét, mivel az „átlé' ' e a hatáskörét“..'. — Na, most agym’s vr’-'kit! — súgta sfe öreg fogoly, — aki j .'gabbrnl ismerte a z- 'dő táborparancsnokot és annak módszereit. És tényleg. ' Már ordított is a parancsnok, de nemcsak a csoportvezető ellen tombolt, hanem a negyven foglyot is lehordta. — Csupa antiszociál's elem, — kiáltotta feléjük. — Egytől-egyig ellensége a proletár államnak! Vigyázz! Minden második ember lépjen előre! Indulj! A tábortól balra lévő fa mellett megállították a busz embert. Az őrség szemközt sorakozott fel. A táborban egyre elviselhetetlenebbé vált a helyzet és egyre kényszerítőbb erővel tört fel belőlünk a szabadságvágy érzése. A legtöbb emberen teljes közömbösség, vagy tompa kétségbeesés vett erőt. Ketten-hár- man összeálltak és azon tanácskoztak, hogy milyen lehet az élet odakint, vájjon igazak-e a hírek, amelyek a nagy ukrajnai éhínségről szólnak és hogy milyen messze lehet a határ a táborhoz... A táborban nagyon sok fogolynak megfagyott a keze-lába. Egyetlen vigaszunk volt a hazai levelek olvasása. Egy-égy ilyen levelet minden éjszaka átolvastunk, úgyhogy legtöbb már rongyokba szakadt. Egyik nap hire futott a táborban, hogy a foglyok közül megszökött valaki. Erős osztag vette körül az erdőt és kopókkal keresték a szökevényt. Minket még a gondolata is megörvendeztetett annak, hogy a táborból el lehet szökni. Néhány nappal később a legnagyobb barakkén gyűjtöttek bennünket össze, ahol a központból kiküldött bolsevista agitátor előadást tartott számunkra. Előadás közben a GPU egyik kopó kutyája odarohant az előadói emelvényhez és vészesen vonyitva kaparni kezdte a deszkákat. Az emelvény alól szánalmas állapotban bukkant elő a szökött fogoly. — Ml az? Hűt te itt vagy? — kérdezte fenyegetően a parancsnok. — Meg akartam halni, — válaszolta a fé- llgmeddig éhenhalt fogoly. — Nincs már erőm a szenvedések elviseléséh“'7. — Szóval éhségsztrájk? — Nem, nem sztrájkolni akartam, — mentegetőzik a szerencsétlen — csak meg akartam halni... — Vájjon érdemes lenne-e megszökni ? — tettem fel magamnak a kérdést. — Van-e értelme annak, hogy mint a bolsevizmus rabszolgája, lassan elsorvadjon az ember a súlyos munkában ? Sokat töprengtem és gondolkodtam a dolgon... A táborpanancsnokság irodájába felszólítás érkezett, amelyben tudtul adták, hogy ötezer átutazó embernek ebédet kell készíteni a szigeten. Röviddel az ebédidő előtt megérkeztek a foglyok. Csupa megtört hajlott alak, komor, sötét ábrázat. Egy irtózatos fekete áradat özönlötte el a szigetünket. Kutyafuttában ettek, majd a jégén és havon keresztül ismét tovább utaztak a táborukba. — Miért engedelmeskedik olyan könnyen és vakon ez a hatalmai embertömeg? Mit tehetne a sziget őrsége, ha ezek az emberek mind fellázadnának? — gondoltam magamban. Hiszen az egész vasútvonalon végig, egészen Murmanszkig mindenütt ezek a rabszolgák sínylődnek. Nem csak a vasúti pályán dolgoznak, hanem a karéliai erdők mélyén, a hegyekben és a bányákban, mindenütt tízezrével görnyednek a bolsevizmus- nak ezek a fehér rabszolgái. Miért nem lázadnak fel mindannyian? Miközben gondolataimba így elmélyedtem, gyanús zajt hallottam a közelben. Megfordultam. Egyik fogolytársam közeledett, akivel már rég beszélni szerettem volna. Leültünk egy fatörzsre és megtömtük a pipánkat. — Igen, — kezdte el a beszélgetést — ha most meglóghatnánk a táborból! Elszántan válaszoltam: — De nem fegyver nélkül! — közben jól megnéztem oldalról. •— Igazad van! — válaszolta egyszerűen. Hosszasan ültünk még együtt és tanakodtunk. Minden apró részletét megtárgyaltuk a dolognak. Megígértük egymásnak, hogy társakat fogunk toborozni a szökéshez, de csak azok közül, akik maguk vetik fel előttünk a szökés gondolatát. A nagy újság mindannyiunkat felélénkített: táborparancsnokunkat áthelyezték. Az utódról egyik fogolytársunk, mint volt parancsnokáról azt állította, hogy irtózatosan kegyetlen szivü zsidó. Feszes sorokban vonultunk fel, amikor az uj parancsnok megérkezett. Úgy, harmincöt éves lehetett és arca csaknem kicsattant a jóléttől. Alkoholista hírében állt, aki berúgott állapotban sajátkezüleg lövi agyon a foglyokat. Az uj parancsnok éppen az evangélisták szektájához tartozó Czemencsukot szólított', meg, aki a sor elejéi, állt: Şjjj — Te, hiszen én ismerlek téged, még mindig nem lőttek agyon? — Parancsára nem! ■— válaszolta az evangélista. — Kár, nagy kár, — mormogta magában és sötét pillantással mérte végig a fog- Ivob el kellett olvasni. Ez a lap többek k, igy irt: ,,A Szovjetunió legnagyobb közmunkájáig a Fehér-tenger és Keleti-tenger csatornát- %, — Tüzelj!. — hangzott fel a zsidó parancsnok vezényszava A fák alatt vödröket ástak és belehányták az agyonlőtt foglyokat. A csoportvezető letartóztatása csak színjáték volt, hogy a foglyokat szökési kísérlettel vádolja meg, amel-et — állítólag — a csoportparancsnokkal összejátszva akartak elkövetni. A húsz ember agyontövetése után másnap már szabadonbocsátotta a csoportparancsnokot. ■Ţ* Táborunkban hivatalos lapot adtak ki, amelyet a szomszédos táirorok lakóinak is ján több, mint 300.000 fogoly dolgozik.“ An r gondoltam, hogy a fehér rabszol- gáknrk ez a serege micsoda hatalom lenne azokn k a kezében, akik a bolsevisták elleni gyűlöletet szítják és a népet felkelésre uszítják. A munkálatok egyre nehezebbé váltak és a foglyok részére fokozódó kint és szenvedést jelentettek. Már az i-odai munkásokat is kötelezték, hogy hetenként négy-öt napot a csatorna építésénél dolgozzanak. Mindig úgy igyekeztem, hogy barátom, Vanja mellé kerüljek, akivel munkaközben megtárgyaltuk a szökés részleteit. Munkahelyünkhöz egyre magasabbra emelkedett a'v'z és néha már a mellünkig ért. Ebben a nfiélv vízben kellett fűrészelni és folytonosén előrehaladni. Minden testrészünk recsagett-ropqgotr, az ijmai.nk megmerevedtek és felmondták a szolgálatot. Valóságos pokolban éltünk és a munkások rab szol gr'■’"da k’ értetdes volt. A feltüzött szuronnyal cirkáló őrök ’áncától körülvéve órákon és napokon, át álltunk a h’deg vízben. Mivel a ruháinkat nem akartuk átned- vesitenl és azok gátoltak is volna a mozgásban, teljesen meztelenre vetkőzve dolgoztunk, kékre-zöldre fagyva. Még a legkeményebb és legedzettebb férfiak is eszméletüket vesztették néha, vagy dührohamot kaptak. Többször előfordult, hogy kimásztak a vizből, szerszámaikat odadobták 'az őr lábaihoz és őrült rohanásba kezdtek az erdő felé, m’srnem golyótól találva elörebuktak. A szökés gondolata egyre mélyebbre fészkelte magát agyamban. Vanja már egy harmadik foglyot is megnyert a tervünknek. A1 jósának hivták az uj társat, aki igen jő hírben állt a tábor parancsnoksága előtt, öreá várt tehát a feladat, hogy a tábor felügyelőinek figyelmét elterelje rólunk. Mivel azonban néhányszor már bizalmas beszélgetésen értek bennünket, újabban megfigyelés alatt, tartottak. Ügyünk veszedelmessé kezdett válni. Vanja legutóbb.azt közölte velem, hogy harmadik társunk visszalépett, mert az a véleménye, hogy jelen körülmények közt végzetes lehet a kísérletünk. Van iával együtt mégegyszer megpróbáltuk ré> aszélni. Megbüntetik azokat, bar*bak«r©kat Kolozsvár, julius 15. A rendőrség kolozsvári kapitánysága, mint elsőfokú rendőri büntetőbiróság két kolozsvári lakost megbünteti azért, mert az ellenséges terrortámadás által keletkezett károkat engedély nélkül fényképezték. Ezért büntették meg 2 napi elzárásra vagy 20 pen .ő pénzbüntetésre Holley Bélát és Ferenczik Jánost 3 napi elzárásra átváltoztatható 15 pengő pénzbüntetésre. Stankovics Ferenc kolozsvári lakost azért büntette meg a rendőri büntetőbíróság 6 napi elzárásra átváltoztatható 60 pengő birságra, mert a légoltalmi segédrendőrt hivatalos eljárása során sértő kifejezésekkel illette. Ezzel kapcsolatosan filhi#juk a nagyközönség figyelmét arra, hogy a fennálló rendelkezések értelmében a lépoltalommal kapcsolatosan mepbizott, v py kijelölt személyek hivatalos eljárásuk során akik enaecH-y neiküí fényképeznek hatásául közepeknek tekintendők s mint ilyenek ugyanolyan büntetőjogi védelember részesülnek, mint ami a hatósági személyeket megilleti. Figyelmezteti az illetékes hatóság az érdekelteket, hogy a fenntebb felsorolt kihágások — az el nem sötétítéssel kapcsolatosak is — a vonatkozó rendeletek értelmében elzárás büntetéssel büntetendők. Visszaesés esetén, vagy súlyosabb esetben már elsőizben is, a jövőben, tekintettel a mindenki által tapasztalt súlyos és komoly helyzetre, amikoris terrortámadás bármikor várható, a törvény teljes szigor vei elzárás büntetéssel sújtanak le a -okra, akik a rendelkezéseket nem tartják be. A rendelkezések lelkiismeretes betartása ugyanis nemcsak egyéni, hanem közösségi érdek és igy azok betartását, végrehajtását az illetékes hatóságok minden körülmények között biztosítani fogják. Ót viíánbáiww és Itat várományos tett vitézi esküt Kolozsvárén Kolozsvár, julius 15. Pénteken délelőtt 10 órakor Kolozs vármegye és Kolozsvár thj. sz. kir. város Vitézi Széke öt régi világháborús vitézjelölttől és hat várományostól vette be az esküt. A Kereskedelmi és Iparkamara dísztermében a mai háborús idők komolyságának megfelelően egyszerű keretek között megtartott eskütételen a hozzátartozókon kivül sokan jelentek meg a jó barátok és érdeklődök is. A Hiszekegy elmondása után vitéz Vattay Ferenc ezredes, Vitézi Szó1 .kapitány üdvözölte az esküt tevőket Cs a megjelenteket, -majd ismertette a vitézi eskü szentségét, mely nem csak az Istennel, az emberekkel, hanem a hazával és az egész nemzettel szemben is kötelezi a vitézt. Kire.' ette beszédében, hogy a habe us viszonyok között letett eskü nem vitézzé avatás, mert vitézzé a háború ulán a För. ó'.':óságu Kormányzó Ur, a Vitéze’: Főkapitánya fogja avatni az esküt tetteket, de addig is teljes jogú vitézeknek ismertetnek el. Ismertette a vitézek jogait és kötelességeit, felhívta a figyelmüket a fiú utóddal nem rendelkező vitézeknek a fontos és nagyjelentőségű vitézi végrendelet eütészátésére. Beszéde befejeztével elrendelte az eskü letételét. Primőr lécfalvi Sípos Béla t. hadnagy vm. vitézi széktartó elöolvasta az eskü szövegét, melyet érces hangon, minden szavának jelentőségét átérezve mondtak utána a vitézek. Az eskü elhangzása után vitéz kibédi Varga Lajos egy. ny. r. tanár üdvözölte a Vitézi Rend tagjai nevében az uj rendtagokat. — Évszázadunk elején a legnagyszerűbb és csendesebb békében zsidó gyilkosnak fegyvere világégést robbantott ki, amelynek heroikus és győzelmes harcai után a sors szinte felszámolta nemzetünket — kezdte beszédét. -— Azóta egy negyed szájad telt el és marxista, liberális judaizmus a leg- szörnyübb és leggaládabb humanizmus és pacifizmus hirdetésével ernyesztették, puhították, degenerálták és mételyez.sk társadalmunkat s közben megakadályozták Irodalomban, művészetben, erkölcsben és lelkiekben az ujmagyarság jövőjére való felkészülésünket. Ez a Rend, amelynek tagjai lettetek a mai nap, volt a kevés fáklyák egyike, tiszta eszményekkel, ideálokkal, tervvel V, ** % & so/Vy%* * seni %, \ V tésed ide., egyszer a . szabadul on ^ "c i cO, — Ha ezeiŞ* •%l/r> szegény társad 5 tehetem, mert ó feleségemért és áldoznom magama^' Némán megszorít hagytam. Nem Ítélte, pett. Tudtam, hogy na De é" ? Nekem aztá, veszteni valóm. Sem apám testvérem, sem feleségem kém. .. Valóban, senki a kerek ég t És hirtelen a Nina arca jelei, tem. Már csak emlék a számodr. deztem magamtól. Nem a sorsot, valamikor összekötni az övével? És ne vele, ha megszöknék, vájjon nem-t nék neki bajt? Lelkiismeretesen vizsgáltam a kér, minden oldaláról megvilágítva. Az edd. tapasztalatok szerint csak házastársakat é vérrokonokat vontak felelősségre a szökött foglyokért. Nina azon a délutánon, amikor letartóztattak, kikapta kezemből revolveremet, eldugta és ezzel életemet mentette meg. Talán a maga számára akarta szegényke megmenteni nyomorúságos életemet, de ez nem sikerült neki. Mert az ő számára már kihúztak az élők listájáról. Illui'ókban ringattam magam. Tény az, hogy életemet egyesíteni akartam az övével. De nem ezt a keserves életemet! Akkor, amikor felejthetetlenül szép napokat töltöttünk együtt a városban, még szambád voltam és reményekkel eltelt.,. (Folytatjuk.) és törekvésekkel. Hóban, viharban, sárban, vérben és halálban éveken keresztül küzdő es egymást megértő harcosok összetartása, megszervezése, nemzetei öntudatának megerősítése, a nemzetvesztö törekvéseknek építendő gát, jellemezték e Rendet. Legyetek büszkék e vitézi címre, melyet magatok vagy apátok szerzett, mi is büszkék vagyunk rátok és büszkék akarunk maradni továbbra is. Csak egyre kérlek titeket. Legyetek áldozatosak, alázatosak, szenvedni akarók hazátokkal és fajtátokkal szemben. Japán lélekkel lezuhanni, torpedóba ülni, a célpontra repülőgéppel rávetődni és meghalni, ha kell! Áldozatos lélekkel szeretni, dolgozni, erősíteni mindent, ami magyar! A Vitézi Rend régi harcosainak szeretetével kérem Isten áldását reátok — fejezte be nagyhatású beszédét vitéz kibédi Varga Lajos egy. ny. r. tanár. Az üdvözlésre az uj vitézek nevében vitéz Csontos Elek t. százados mondott köszönetét és tett Ígéretet az eskün felüli köteles- ségteljésitésre. Vitéz Vattay ezredes, vm. Vitézi Székkapitány őszinte és meleg szeretettől áthatot szavakkal szintén üdvözölte az uj vitézeket, majd megemlékezett a harctéren elesett és küzdő bajtársakról, a terrorbombázások áldozatairól és hősi halottairól, kiknek megemlékezésére néma felállással adtak tiszteletet a jelenlevők. A lélekemelő eskütétel a Kormányzó Ur öfőméltősága éltetésével ért véget. Esküt tét ;ek: jogszerzett törzsvitézek Csontos Elek t. szds. Márton Mihály t. hdgy. aTvagfa'vi Géza t. törz^örm. Orosz János t. szkv. és Veress Antal t. törzsőrmester. Várományosok: Borcsiczki Béla, Ferenci István, dr. if j. Veres Ferenc, Állaga Ferenc, Dobos András és Bakk András. E három utolsó nem Kolozs vármegye területéről, más vármegyék Vitézi Széke állományából valók. Nyu?odian leli el a francia nemzeti ünnep Páris, julius 15. (MTI) A Német Távirati I .oda közli: Julius 14-én a franciák nemzeti ünnepén egész Franciaországban nyugalom volt. A „Petit Párisién“ megállapítja, hogy bár a zsidók, a londoni francia rádió, az algiri menekültek és a Moszkva zsoldjában állók általános sztrájkra, tömegtüntetésre és felvo- vanulásra uszítottak, mindebből semmi sem valósult meg. A rendőrségnek seho1* sem kellett beavatkoznia.
