Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-13 / 131. szám

4 1944. JUNIUS IS. Parasztok ' a sarló és kalapács árnyékában 22 Irta: Rikel#|ew Péter * Magyarra Mitstta: Gaal Olga Grisa mereven nézett fe megjelölt Irányba, majd hirtelen felemelkedett és dühösen el­kiáltotta magát: — Hé, te gylk, vigyázz, mert most meg­kapod & jutalmadat! fta már lőtt is. Felemelkedve, minden fe­dezék nélkül figyelte a lövés hatásét. A kú­szó alak pillanat alatt feltérdelt és Qrisa felé célzott. — Vérzel. Grisa — kiáltottam rémülten. >— Csakugyan? — mormogta kedvetlenül — semmit sem érzek. Ez az átkozott, nyo­morult kutya. Most már aztán igazán nem mozdulok Innen, amíg nem végzek vele. Add csak Ide a Browningomat! Egyik kezében pisztolyát, másikban a Browningot tartotta. Ismét egészen fel­egyenesedett. Szivem a torkomban vert. — Vigyázz Grlsa. — szóltam aggódva. Mtndkét revolverével gyors tüzet adott le. Legalább tizennégy lövés dördült el. — Na. ha még mindig él ez a kutya, — mondta Grisa dühösen, miközben arcáról öt­hat patakocskában szétágazva fdlyik a vér be az Inggalérjába. — Maradj itt és töltsd meg újra a pisz­tolyomat — rendelkezett. En a túlsó oldal­ról orte csúszom a fűbe, hogy megnézzem él-e még. Jó idő eltelt. . most már Grisa is eltűnt... Szörnyű idegölő volt a várakozás. Egyszerre gyanús neszt- hallottam a közvetlen közel­ben. Idegesen néztem körű). Mozgás támadt a magas fűben és a következő pillanatban Grisa álit előttem. —- Na most már te is megnéeheted, ~ mondta. *— Legalább négy golyó fúródott bele. t Most már én is előbujtam a fedezékemből. Végre elmondhattuk, hogy egész munkát vé­geztünk. — Gratulálok Petja, — szorította meg a kezem Grisa. —* Igazat mondtál az előbb, hogy nagy szerencsénk volt. Ha ezek az idióták nem olyan könnyelműek, akkor ne­héz helyzetbe kerülünk. Na de gyere, néz­zük meg, mit- csinál a sebesült. ' Óvatosan lopakodtunk előre, töltött pisz­tolyunkat lövésre készen emelve. Az elhullott lovak költi 1 néma csend. — Talárt már meg is halt ? ' — súgtam Oda Grlsának­Végre felfedeztük. Mozdulatlanul feküdt, lábai a ló súlyos teste alatt prése'ödtek. Ez a szerencsétlen nincs eszméletén, vagy talán már meg is halt. Lehajoltam hozzá és megpróbáltam felemelni a fejét. —> Még él, — szóltam oda Grisának —. csak elvesztette az eszméletét. Grisa haragos arccal nézett le rá. — Mit csináljunk vele? — kérdeztem. ~ Hagyjuk elvérezni? Grisa elgondolkozva, nézett reám és úgy Válaszolt: ' — Petja, te adod le neki a kegyelem-lö­vést .—- mondta Grisa mintegy paranesolő- lag. — Igen, most be kell bizonyítanod, hogy felkelő vagy! Visszahóköltem. Egy halálosan sebesült embert megölni? Még akkor is, ha bolse­vista és ellenségünk?-— Na., mondta Grisa — úgy látom megint a gátlásaiddal küzködsz ?! — Nem, már leküzdöttem! Ebben a pillanatban megmozdult a sebe­sült vörös. — Vizet! — könyörgfllt halkan. Grisa mozdulatlanul állt, mintha meg sem hallotta volna. A hideg végig futott a háta­mon. —: Vizet, --r susogta újra. Grisára néztem. Arca hideg volt és viarza- Wtasitó. Hirtelen bennem is felgyűlt a harag. Meggyilkolták bátyádat, hxtieg cinizmus­sal lőtték keresztül. Es Tanja... meg a két ártatlan gyermek! E« a többi szerencsétlen áldozat Kotoivkiban! Es az egész nagy Oroszországban. . . Hiszen ezek nem emberek, hanem vadál­latok! Mit érzékenykedsz? Ez itt, ez a tehetetlen nyomorult, ez is kö- Eülök való. Szemrebbenés nélkül végezne veled is, Gri- sával ts, ha tehetné... 1 Mit is mondott Krasznov atyus: ,,öljed,® ahol ■ csak' lé tód!" Grisa még mindég mereven nézett rám. U Előrehoztam a pisztolyomat, kezem re- a megett egy kicsit, de félrpéter távolságból 9 beletettem á halántékába. A lövés dörejét elnyelte a szteppe. .. Grisa báránybőr kucsmáját még jobban Jj behúzta a homlokába, amikor feltűnt etet-M tünk a tó. A vörösöktől^ zsákmányolt két lo- S vat magunkkal, vittük, karabinerekkel,. pisz- 9 tolyokkai. tőrökkel és egy tömeg lőszerre'* megrakva. A kaivm keserveseit íéjt. Erőtlenül hullott alá. A bolsevista kardja valószínűleg átvágta egy inamat is, vagy talán a csontot is megsértette. A sok vér- veszteségtől meglehetősen elgyengiiltem. Inogni kezdtem a nyeregben. — Grisa, töltsünk még egy éjszakát itt a szteppén! — könyörögtem. — Vágd össze a fogad, — vá leszólta rö­viden — nem vérezhetaz el olyan gyorsan. Azután mintha megbánta volna nyerses­ségét közvetlen közelembe lovagolt és sze­líd hangon mondta.: s— Nézd Petjám, egy óra múlva a szige­ten vagyunk. A felkelők valószínűleg már most figyelnek bennünket. Nem. szabad gyengéknek mutatkoznunk. Talán mindjárt felbukkannak előttünk! gyermekek álmosak az egész napi hancúro­zástól. Odahaza lefekszenek a szénába, az­tán a Mici csécsi kifuvarozza őket az erdő- szélre. Alszanak is reggelig, mint a tej. Néha csak akkor ébrednek fel, amikor már haza Is fuvaroztam őket. Miéi nagyokat bólogatva helyesel.- Beljebb az erdőben itt is, ott is gályák­ból remekelt, szénából ác olt sátrak atett kihombázottak húzódnak meg éjjelente. La­kása mindeniknek van. Régi otthonukat junlus 2-án döntötték romba az angolszász terrorrepülők bombái. S bár a hatóságok mindenkinek adtak már üj otthont, az első éjszakákra ide, az erdőbe költöztek ki. A nomádélet azonban gyorsan szivükhöz nőtt s most már sokan úgy határoztak, hogy amíg véglegesen berendezkednek as uj ott­honban, künn maradnak a szép nyári éj­szakákra a szabadban Elkeseredésnek. lehangoltsagnak nyoma sincs.-- A. a fő, hogy élünk! — mondják az önkén!/'“ nomádok. Már az idősebbek. Az Ifjabb és legifjabb nemzedék nemcsak megbecsüli az életet, hamm páratlan élménynek fogja fel a no­mádsorsot. Itt van például Pét.», az ötesztendős pi­rospozsgás kis lurkó- Hosszas faggatásom­ra elárulta, hogy nem legjobban a kakukk tetszik. Ha tője függene, időkig itt tábo- ozna az erdőben. Bátydkája. a .kilencéves Péter, mái- ko­nc Ív kiscserkész. Az ő bizalmát már nem lehet cukorral, vagy szavakkal megnyerni. Csupán akkor hajlandó nyilatkozni, amikor elárultam neki az ,firosite.lt szorító nyol­cas« cserkészcEomójánr.k nagy titkait s kiderült, hogy ö is „Fecske Övé“-ben van, akárcsak jómagam egy tucatnyi évvel ez­előtt. Lassan esteledik « az árokparté!;;;* .ki­gyulladnak az esti mécsvirág fehér szintül A kunyhók alól remek vacsoraXUatoí, terel­*— Egy óra múlva’ -r- kérdeztem boldo­gan és pokoli fájdalmaim ellenére Is nevet­tem, amikor Grisa dagadt arcába és va’.ó- szinütlenül nagyra duzzadt orrára néztem. Mindketten végén voltunk az erőnknek, amikor megérkeztünk a felkelőkhöz. Amikor Grtea a világitó pisztolyt a meg­beszélés szerint háromszor egymás után el­sütötte, a parti bokrokban zörgést hallot­tunk. Három ember közeledett felénk kara­binerekkel. — Na ml gyönyörű csapdába kerti künk, meneküljünk! — súgtam Grisának. — Grisa határozatlanul nézett a hálom emberre, majd a folyó Irányába kutatott szemével Kik vagytok ée hova igyekeztek*? —> kérdezte az egyik ember. övemhez csúsztattam a kezem, hogy elő­húzzam a pisztolyomat. — Hagyjad, testvér — szólt rám a vezető. ... ma már eleget használtad. Most már nincs rá szükséged! Amulva néztem rá: — Honnan tudod te azt, — kérdeztem — és kik vagytok, hogy testvérnek nevezel ? — Hogy kik vagyunk, azt majd megtud dód odaát! — KezévU a tó felé mutatott, ahol a nád­dal benőtt sziget sötét körvonalai látszot­tak. De mi már tudjuk, hogy ti kik vagytok, mert láttuk,, amint a dtmák mögött elsán- colva ketten öt ellen harcoltatok. Ahogyan és akik ellen harcoltatok, az feljogosít min­ket arra. hogy testvérnek nevezzünk benne­teket! Leszálltunk a lóról és kezet szorítottunk a három emberrel. — Nem is lehetett volna jobban és elő­nyösebben bemutatkoznotok a felkelők előtt, — mondta újra a vezető. A harc és a zsák­mány! Mindkettőre nagy szükségünk van. Ilyen harcosok és ilyen, fegyverek kellenek nekünk! Miközben a sziget felé közeledtünk a fel­kelők beszéltek : — Még mielőtt a vörösökkel találkoztatok volna, már akkor figyeltek benneteket em­hölgy. A legidősebb ~ aki nyilván a pa­rancsnok szerepét viszi — sem lehet több harmincöt évesnél. Készségesen bemutatják a „vászon vil­lát", ahol azonnal feltűnik a nagy rend és tisztaság. A földön vastagon térit ve zizegő r szalma. Rajta pokrócok, párnák. Sőt, hogy,* a kényelem ae hiányozzék: degeszre tömött dunnák fehérlenek. — Huszonnyolcán lakunk itt. Úgy, ahogy lehet, összebújunk, ha fázunk. Nappal pe­dig, aki nincs munkában, kifekszik az ál­dott meleg napra s pótolja az éjszakai nyu­godalom esetelgee hiányosságait. Egyetlen „férfi" segítségünk van csak: Péter. A kisfiú — szakszerű tanácsok for­májában minden cserkéssstuöományát latba vetette, hogy a hölgyek sátora szabályos és Igazi ..erdőlakó“ sátor legyen. / — Nem is ázott a sátrunk, — jegyzik meg. — Pedig Űrnap éjjelén kemény vihart álltunk ki. A2 elismerés Péternek is szól. aki ké­nyelmetlenül feszeng a szambedicsérésre. Keménykötésü, pirosarcu rendőr sétál vé­gig az ösvényen, őrzi, vigyázza az erdő- lakók álmát. Szeretik is mindenütt s ha lekerül derekáról a szolgálati öv, szives szóval invitálják egy kis kóstolóra, krum- püpaprikásra, sült szalonnára. SZALMA VILLA ES A P.EZI A humor sem hiányzik a fák alatt. Az egyik tisztáson álló szalmakazalon a követ­kező felirás díszeleg: „Szalma villa *. Alatta pedig az ékes rigmus: Kiutazott feleségem Szalma lettem. .. Lakás kellett, S jobb híjjában Ezt n szalma villát vettem.. ~A' tagadhatatlanul jó szolgálatot tett J m «lac Lapokban a se alma villa,, amint Kolozsvári erdőlakók között Egy este a kolozsvári bomba károsultak között, akik szabadban töltik az éjszakát Valahol Kolozsváron, június 12. Színhely: egy városvégi erdötrtás, ahol zsályák és kakukkfüvek között lusta kígyóként kanya­rog az ösvé Aoróoska szamárét tltéren fél szénaboglya illatozik s a hoaezufülö „vontató" békésen cammog át a fák kö-\ zött. Idősebb mosolygós szemű munkás­ember veaetí ,,ö csacsi só gát" kötőtökén. A szénából itt is, ott Is előbukkan egy-egy szőke, vagy barna gyermekfejecske, t&rka párnára hajtva. Ajkukon az álom édes méze. — Klbombázottak vagyunk, kérem. Aztán éjjelente Itt alszunk a tisztás szélén — mondja a férfi. Lakásunk van ugyan szép és rendes. Kérés nélkül azonnal megkap­tuk. Csakhogy, milyen az ember, jobban szereti Itt a szabad ég alatt addig is, amig az anyjuk elrendez odabenn mindent, A get a szél. Itt-ott nótaszó is csendül, eleinte félve, bátortalanul, aztán egymás szájáról veszik át a dallamot s halkan dudol az erdő. HUSZONNYOLC HÖLGY EGY ^ SÁTORBAN. ,, — Hát a hölgyek sátrát tetszett-e látni? — szegezi nekem valaki a kérdést? Aztán csodálkozó arcomat látva, Péter cserkésztestvér már hozzám is szegődik s egy vízmosásos ösvényen át csakhamar el­jutunk az erdei tábor szenzációjához: a höl­gyek sátorához. Jókora, szinte hatalmasnak mondható „összkomfortos-' sátor ez. Szabályosan le- cövekelve. körülárkolva. Huszonnyolcán laknak benne. Csupa vállalkozó szellemű béreink. Csodálkozni fogtok talán, hogy nem siettünk segitségtekre, de láttuk, hogy a vörösök milyen gyáván viselkednek és hogy ti milyen nagy lélekjelenléttel és ügyesen működtök. Remekül megálltatok, a helyeteket. Veze- rü:.k már vár benneteket a szigeten, Mark értesítette jöveteletekről. Amikor a csónakot a parthoz taszították, három ember szállt ki belőle, mi pedig uj ismerőseinkkel beszálltunk, hogy a sziget felé induljunk. Ahitatos hangulat töltötte el telkemet. Sebesült karom még mindig na­gyon fájj. De most hogy annyira közel vol­tunk a célhoz, ügyet sem vetettem rá, Testvérek, — szólalt meg újra a vezető — most uj élet kezdődik a számotokra... Hallottam, hogy a vezető tovább beszél, de már nem bírtam figyelemmel kisémi és felfogni szavainak értelmét. — Uj élet! A vezető még egyre beszélt és Gnsa rö­vid kérdéseket vetett közbe. A karom egy­ezerre olyan nehéz lett, mint egy mázsás kő. Ea a fejemben valami különös lökést érez­tem. Mi is volt az utolsó gondolatom. Már nem tudok visszaemlékezni.., Es most mi ez itt lőttem, ez a kép? Egy hatalmas tér­ségen bltőfákat látok a háttérben. Rengetek ember térdel köröskörül és imádkoznak. De itt elől ez az ember, csupasz felsőtesttel, fe­hér hajjal... Hisz ez az én édesapám. És mellette áll a eseka-ember, akinek ma a kegyelem lökést adtam. Hatalmas tőrével szijjat akar hasítani apám bőréből. Már csak a ceeka parancsnok vezérszavára vár... fis ott jön Misa, a halott bátyám. Komoly arc­cal hajol le hozzám és figyelmeztet: —- Petja, ez a cseklsta agyonkínozza az édesapánkat, engem is szíven lőtt, Tanját és a két kicsit is elpusztította, de ezért ne állj bosszút rajta. Mert hiszen ő is csak ember. Felorditottam és lecsúsztam a csónak ülé­séről. Fejemet az egyik partizán ölébe ej­tettem. (Folytatjuk! mondják. Tulajdonosa azonban már felcse­rélte szellös lakhelyét az égjük villanegyed kétszoba-konyhás lakásával. Azóta talán már nem is szalma... Odébb „néhány házzal" — helyesebben „szénakazallal“ — az erdőlakók kedvence, Rézl a „csodatehén" szálazza a füvet. Két okból is csoda a Rézi. Az egyik ok: mene­külésének körülménye. Az izzé-porrá zúzó­dott Istálló alól épségben került elő. A má­sik ok abban rejlik, hogy a légitámadás óta kétszer- annyi tejet ad, mint azelőtt. Hiába, Rézi tudja ml a kötelesség. Nagy is a népszerűsége „erdőszerte". Lassacskán teljesen besötétedik s oda­fenn a fák ágai között kiakasztgatták már a mennyei mécseseket. Az erdő csendesen lélegzik.,. Vele együtt szenderül álomba a különös sátortábor minden lakója, hogy másnap friss erővel, megújult hittel ébredjenek... Ifj. XÂNTUS JANOS dr. TávsNevő zsidó egyének igatianainak kezelése Felhívom mindazokat, akik zsidó ingat­lant megbízás alapján kezelnek, hogy meg­bízásaikat (meghatalmazásaikat) a Város­háza 3S. számú szobájában folyó hó 12-én és 13-án mutassák be. Ellenkező esetben a vá­rosi árvaszék fog az ingatlanok kezeléséra a 231.000—1941. B. M. számú rendelet alap­ján gondnokot kirendelni. Kolozsvár. 1944. junius 10. Dr..Sepesváry s. k. tanácsnok. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ HETI MŰSORA: Junius 13. Kedd 5 órakor. Cannon. Laczó Tstván, M. Kir. Operaház tagjának ven- dégfellépésével. Bérletszünet. Mérsékel­ten emelt helyárak. Junius 14. Szerda 5 órakor: Úrhatnám pol­gár. Bemutató bérlet 31. sz. Bemutató helyárak. Junius 15. Csütörtök 5 órakor: Úrhatnám polgár. Napi bérlet B. 31. szám. Rendes helyárak. Junius 18. Péntek 5 órakor; Lakmé. Bérlet­szünet. Operahelyárak. Junius 17. Szombat 5 órakor: Úrhatnám polgár. Napi bérlet A. 32- szám. Rendes helyárak. Junius 18. Vasárnap d. u. fél 3 órakor: Tosca. Megyesi Pál vendégfellépésével. Opera helyárak. Junius 18. Vasárnap 6 órakor: Úrhatnám polgár. Bérletszünet. Rendes helyárak. Junius 19. Hétfő 5 órakor. Az ördög nem alszik. A Tizes Szervezet előadása. Je­gyeket a pénztár nem árusít

Next

/
Thumbnails
Contents