Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-01 / 122. szám

U fCriETllF'WÍG 1944. JUNIUS 1. , Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 13 Irta: Nikolajew Péter * Magyarra fordította: Gaal Olga Öh, ezt sohasem tudom megbocsátani a bolsevizmusnak! Apámat és bátyámat szám­űzték, engem elbocsátottak munkahelyem­ről és jogtalanná alacsonyitottak, anyám beteggé tették. Mindezekért számolnom kell velük! Egy erőteljes lökés — és a ló megállt. Felriadtam gondolataimból. Finom, vékony őszi eső szűrődött a felhőkből. Az erdő mé- labus volt és hallgatag. Még egy félóra, s aztán elhagytuk- az erdőt és ■ magunk előtt láttuk újra szülőfalunkat. Anyámat figyeltem. Hallgatagon ült a sze­kéren. Szorosabbra kötöttem hátán a nagy gyapjukendöt és megkérdeztem, hogy nem ázott-e át. Az utolsó tisztogatás, amelynek apám és bátyám is áldozatul esett, nagy űrt hagyott a falu életében. Alig volt olyan ház, amelyben ne gyászol­tak volna valakit. Nálunk is nagyon kihalt a lakás. Anyám elvégezte csendesen a kis háztar­tási munkát, de a lelke távol járt. Sok apró dolognál észrevettem ezt. Kmmplihámozás, sepregetés, vagy állatetetés közben hirtelen megállt, maga elé meredt és sóhajtott. Arca egyre kisebb és ráncosabb leţt, alakja mind­inkább meggömyedt. Haja hófehérré vált. Ha észrevette, hogy aggodalmasan figyelem, olyan arcot csinált, mint akit- kellemetlenül érint, hogy törődnek vele. Beszéd közben soha nem említette apát, vagy Misát és fekvőhelyüket minden este olyan gondosan elkészítette, mintha hazatérnének aludni..-. Szomszédunk esténként átnézett hozzánk és érdekes történeteket mesélt a régi idők­ből. Ha egyedül voltam, könyveimbe mélyed- tem. Gyakran véglgbarangoltam az erdőt és életünk, jövőnk felett töprengtem. Számüzöttekről eddig vajmi keveset hal­lottunk. A bolsevisták gondoskodtak arról, hogy a fogolytáborokból semmiféle hír ki ne szivárghasson. A foglyok csak bizonyos idő­közönként Írhattak egy-egy lapot és ritkán kaphattak hazai hirt. Ezeket a rövidke lapo­kat is oly szigorúan cenzúrázták, hogy több­nyire nem is került sor a kézbesítésükre. Egyes fogolytáborok parancsnoksága olyan kényuralmat fejtett ki, hogy olykor- teljesen eltiltotta a levelezést ÓBB Annyit sikerült megtudnom, hogy apá­mat északon erdei munkára fogták be, inig bátyám feleségével és két gyermekével a Volgamenti vasútépítéshez került. Innen va­lószínűleg Szibériába küldik. Bármennyire is szerettem volna segíteni rajtuk, tudtam, hogy az lehetetlen. Csak megnehezítettem volna a sorsukat, ha hazulról próbálkoztam volna tenni értük valamit. Ezzel a hatalommal szemben teljesen véd­telen az ember... se szava, se értéke... * A paiasztbirtokok kollektlziválása tovább folyt. Ennek első tünete az volt, hogy á gazdától elvették a jószágokat. A „kolhosz“-ban, — magyarázták nekik — senkinek sem lehet saját tulajdona. A jels2ő; minden minedkié! (Folytatjuk.) ES Idegen, csodálkozó tekintettel nézett rám Aztán hirtelen mély sóhaj tört fel belől és ismét közömbösen nézett maga elé. — Légy mindig anyánk mellett! — fi­gyelmeztetett Manja, amikor a városból ha­zafelé indultunk. — Foglalkoztasd, adj nek mindig valami könnyű munkát! Mc-rt r megszokott környezet és az a tudat, hogy a gazdaságot tovább kell vezetni, lassan el tereli majd figyelmét a nagy fájdalomról. Manja búcsúzóul elárulta anyánknak, hogy már négy hónapja áldott állapotban van Férje, Molodja, nágyon örült a gyermeknek. .Azt hitte, hogy egy kicsit megvigasztalja anyánkat ezzel az örömhírrel. De öröm he­lyett idegen tekintettel nézett Manjára hang nélkül kereszttel jelölte meg és sógo romnak némán megszorította a kezét. Az- IfSTet maga elé meredt.. .-* Az életünk ment tovább. Egyik nap Misa bátyám apósa, Krasznow gazda jött hoz­zánk, akinek tanácsára — Misa intése sze­rint mindig hallgatnom kellett, -üdvözölte anyámat, majd hosszasan elnézte és a fejét csóválta. — össze kell szedned magad gazdáné lel­kem! — mondotta gyöngéden. — Hazajön még a te urad! Äs vele együtt Misa, Tanja meg a két kis unoka is! Leült és megitta a csésze teát,' amit anyáim eléje tett. Amikor aztán magunkra maradtunk, ki­tört belőle is a panasz: — Nemsokára megszűnik itt minden élet. A gazdákat pusztulásra Ítélték. Kinek ad már a munka örömet? Ez már nem az Igazi munka. Az ember csak igyekszik valami el­foglaltságot keresni, hogy ne kelljen á hol­napra gondolnia. Az ember egy csomó ha­szontalan és felesleges mozdulatot tesz és váirja az elkerülhetetlen sorsot. Axi emberek lelkére lidércnyomásként ne­hezedett a terror és a jövö miatti félelem. Minden belső élet megsemmisült. Az embe­rek zárkózottak, bizalmatlanok lettek egy­mással szemben. Amiben régen- egyek vol­tak, ami közös érdeket jelentett, az testvér­harccá, gyűlöletté és Irigységgé változott. Kotowkiban már olyan emberek is voltak akik titokban a népbiztoshoz futottak, hogy a másikat feljelentsék. Úgy tűnt, mintha hirtelen felszabadultak volna az emberekben a rossz és alsóbbrendű ösztönök. A falu piacterén nagy plakátokat ragasz­tottak ki. Rikító szinü képekben mutatták be rajtuk a jövőt. Traktorok zugnak végig a földeken, a ga­bonát már ott a helyszínen csépelik ki kor­szerű gépekkel. A háttérbefc nagy gyárépü­letek emelkednek, óriási gépek, mellettük a szovjet-munkások és fölöttük az alábbi szavak olvashatók : ■ — Nem csak utói kell érnünk Európát és Amerikát, hanem túl Is kell szárnyalnunk! — Na, — mondta az egyik gazda, aki a plakátot vlzsgálgatta, — most már csak vi­lágos, hogy miért vették el a tehenemet és miért kell beállanunk a kolhoszba. Táplál­nunk kell a várost és meg kell fizetnünk a~ iparosodást. Körülnézett, hogy kik hallották szavait A plakát előtt összeverődött falusiak közü már csak egynek volt börcslzmája. De s; is félretaposott és szakadozott. A többinél: hánc3-bocskora volt. A parasztok szegénységének ez a legbiz­tosabb ismertetöjele. Ruhájuk ' is keshedt, rongyos. . A faluban hosszú éveken át tartó szüne­telés után ismét megnyílt az iskola. A kom­munista tanító a pedagógiai technikum utolsóéves hallgatója. Ránkköszöntött a technika korszaka. A tanítóképző is techni­kai főiskolává változott. A tanító, mint az istentelenek egyesületé­nek tagja megrendezte a faluban az első vallásgyalázó körmenetet. A szentképeket végighurcolták a faluban, beledobták a sárba és rátapostak. Kotowki népe elborzadva nézte a műve­letet. * KERESZTMETSZET A haza Igazi fogalmáról mondott klasszi­kusan igaz szavakat a hősök zalaegerszegi emlékünnepén vitéz Imrédy Béla, mikór állapította: olyanná kell formálnunk az or­szág életét, hogy ne csak azok vallják és érezzék magukének a hazát, akiit fent van­nak, akik a hatalom birtosokai, s az élet napos oldalán járnak, hanem a kicsinyek is, a szegények is. Valóban, a haza nem ehet mostoha. Egyetlen fiával szemben se tanúsíthat nagyobb gyöngédséget, több fi­gyelmet, mint ahogy az anya se tesz kü- 'önbséget gyermekei között. Nem okvetle­nül arra kell gondolni, hogy az anyagi világ Örömeiből szigorúan kiszabott, egyforma rész jusson valamennyiünknek, hogy ugyanaz az érvényesülés álljon nyitva mind­nyájunk előtt, mert hiszen -ez még egy “csa­ládban se történik meg. Vannak, akiket a karrier legmagasabb csúcsaira repít fel az élet ugyanakkor, amikor testvéreik az egy­szerű munkássors szürkébb és nehezebb részét kapják, de az anyai szív számára nincs különbség köztük. Nos, igy kell len­nünk a hazával is. Nem dédelgethet a haza se jobban valakit azért, mert tehetsége, sze­rencséje dekórumokkal halmozta el, s nem taszíthat ki a részvétlenségbe másokat azért, mert kemény munkával, a névtelen milliók közt keresik kenyerüket. Nem egy­szerű a feladat: olyan országot teremteni, amelyben testvéri egység uralkodik, ahol ember és ember között nincsen más különb­ség, csak az, amit az egyéni munkájával, jellemével és tehetségével kiküzdött, de éppen a' vállalkozás nagysága, szépsége kell, hogy sarkaljon bennünket megvalósí­tására. Nem kell mást tenni, mint néme­lyeknek lemondani olyan előnyökről, melye­ket eddig élveztek, — különös érdemek nélkül, mint embert látni mindenkiben, ugyanazokkal a természetes jogokkal, s mindjárt könnyebben megy majd az osztály- talan magyar társadalom kialakítása. Mert értől van szó. Az ányagi boldogulásért, • egyenlő feltételekkel mindenki szívesen küzd. s akkor azt a hazát, amely megadja neki az érvényesülés szabadságát, mindenki egyfor­mán szeretni fogja. (Uj Magyarság) * Az állam sok újítást hozott a menhelyi gyermekek nevelése érdekében, újabban különféle nevélöintézményeket Is létesített. Mindez azonban csak enyhitl a főbajt: a menhelyre adott törvényes és törvénytelen gyermekek egy része a nevelőszülőknél olyan bánásmódban részesül, hogy többnyire társadalomellenes indulatokkal szivében ser­dül fel. Minden magyar életre és lélekre szükségünk van, tehát nem hagyhatjuk ezt a kérdést nyugodni. A menhelybe került törvényes és törvénytelen gyermekeket nem szabad a társadalom terhének tekinteni, hanem Intézetek sorát kell a’apitanunk s j értékes polgárokká kell nevelnünk őket. A | menhelyi gyermek az államé, az áramnak tehát módjában van bizonyos embertömeget fontos közérdekű feladatokra nevelni. így neg kellene valósítani vitéz Bodor Aladár ■’mert ötletét, hogy Erdélyben havasi életre neveljük ezeket a gyermekeket. Alapítsanak majd velük falvakat magasrendü havasi kultúrával, állattenyésztéssel, iparral. Svájc­ban a havasok között is virágzik az élet, ná-unk Erdélyben a magyarság csak bizo­nyos magasságig merészkedett. Meg kel! hódítanunk a magasságot is s azután edzet­ten és acélosan be kell töltenünk a mély­séget. Teljes mértékben élnünk kell ezzel a lehetőséggé. így parancsolják nemcsak a lehetőséggel. így parancsolják nemcsak 'szociálpolitikai, hanem nemzetpolitikai ér­dekeiek is. (Magyarország) * Uj barbárság zudult a fehér fajta kultú­rájának szülőföldjére és fellegvárába, a ci­nizmusnak, a kegyetlenségnek olyan meg­nyilvánulása, amely még ebben a legna­gyobb, legvéresebb, legpusztítóbb háború­ban is érthetetlen és idegtépőén szörnyű. Az angol-amerikai repülök, akik a felhők közül alacsonyra leereszkedve, géppuskatüz alá vesznek riadtan menekülő asszonyokat és gyermekeket: nemcsak a je enben mér­gezik meg a végsőkig a háború légkörét, nemcsak e pillanatban ártanak és rombol­nak, hanem sötét árnyakat borítanak az egész emberiség jövőjére is. Az a gyűlölet, az izzó harag, a felháborodás, amelyet most kiváltanak, soha ki nem huny többé a ma élő generáció léikében, az mindig szembe fogja állítani Európa népeit azokkal, akik békés otthonaira reátörtek. Németország egész hadseregeket kénytelen már mozgó­sítani, hogy *4 lakosság felháborodását any- nyira, amennyire lehet, mérsékelje, az Indu­lat legpusztítóbb, leglángolóbb kitöréseit el­fojtsa. Látjuk, érezzük, hogy a közeljövő­ben Európaszerte hasonló intézkedésre lesz szükség, de talán már azok sem lesz­nek eredményesek. A legszentebb érzései­ben megbántott, a jövőbe vetett reményei­ben is megingatott európai emberiség meg­torlásért kiált, mert a szörnyű bűnök vég­telen tömege most már meghalad minden emberi erővel elviselhető mértéket! (Esti Újság) * mondják, hogy sehol a világon nem olyan szép a pünkösd, mint Rómában. Nem­csak a város, a természet teszi Ilyenné, de az a légkör, amelyet árasztanak a többezer­éves emlékművek, az örökkévaló művészek és apostolok szelleme. Rómában mindaz együtt van, amit az európai ember eleddig Hivatkozással a „Keleti Újság“ 1944 má­jus 28-án megjelent. „Az Erdélyi Párt fegyelmi bizottsága Weuczel Antal ország­gyűlési képviselőt kizárta a párt köteléké­ből“ cimü cikknek az 1914. évi sajtótör­vényre vonatkozó rendelkezés értelmében kérem szíveskedjék az alábbi helyreigazí­tott nyilatkozatomnak helyet adni:-. 1. Valótlan az az állitás, hogy én az Atilla-kötőüzemben társasviszonyban let­tem volna. 2. Valótlan az, hogy a munkanélküliek ré­szére vásárolt gépeket nem adtuk volna át. Igazság az egy munkanélküli volt és az a kötődében foglalkoztatva volt. A gépek nagy része karban téve egész 1943 júniusáig üzemen kívül álltak s azokat bárki át­vehette. . 3. Valótlan az az állitás, hogy az Atilla- kötődé a Vakok Intézetétől vásárolt gépek­ből létesült volna. Igazság az, hogy egy kolozsvári kötődéből vásárolt 12.000 P-böl létesült az Atilla-kötöde, 4. Valótlan az, hogy az Atilla-üzemben dolgozó nőt éhbérért dolgoztatták. Igazság az, hogy 1912-ben a nevezett nőnek 70 pengő heti fiksze volt, majd később 86 pengő heti fiksze volt és külön minden ün­nep előtt dupla fizetést kapott. 5 Valótlan az az állitás. hogy az Atilla- kötöde az én összeköttetésemen keresztül különösebb vagy előnyösebb kiutaláshoz ju­tott. Igazság az, amit a kiutalásokkal iga­zolni fognak. 6. Valótlan az, hogy a szövetkezetét ne­kem kellett volna összehozni. Igazság az, hogy a szövetkezet összehozására a női cso­port volt megbízva és több esetben össze­hívta, de a munkások kijelentették, hogy a kevés keresetükből részvényeket Írni nem tudnak. 7. Valótlan az az állítás, hogy csak ké­sőbb derült ki, hogy a kapott lisztet én át­adtam volna Béni Gábornak. Igazság az, hogy a lisztet Béni Gábor iparigazolványos kapta azzal a kötelezettséggel, hogy a mun­kanélkülieknek és a hadirokkantakat fog­lalkoztassa. Ennek eleget is tett. 8. Valótlan az az állítás, hogy a péküzemi tehetségben, szépségben, nagyságban al­kotni tudott. Ä» úgy hirlik, hogy az idén különösen pompázóak voltak a római par­kok, illatban és fényben úszott az örök­város. Äs ebben a földiek fölött való ragyo­gásban dörögtek az ágyuk és hullottak a bombák. Amikor Róma többszáz templomá­ban a virággal díszített oltárok előtt éppen miséztek a papok, ezer és ezer ágyú dÖr- gött bele távolból a misébe, zsolozsmába. Pünkösd hétfőjén pedig a harangok zúgását elfojtotta a bombavető repülőgépek vijjo­gása, majd hullott a tűz, a vész, házakra és templomokra, falak omlottak és szét­tépett emberek vére folyt. Az oltárokon ki­aludtak a gyertyák, megremegett a szent­ségtartó, elpattant a kehely, a szentlélek fé­nyével viaskodásra kelt a sátán pusztításá­nak kénköves pokollángja. így ünnepelt most pünkösdöt Róma, miközben sütött a nap és virágok illata áradt. Bizonnyal ez volt az örök város legtragikusabb pünkösdje s az ember szorongó szívvel gondol arra a nagyszabású drámára, ami ott lezajlott. A régi pünkösdök fénye és nyugalma révül fel a múltból, mikor is volt az? — talán igaz sem volt. Akkor a római utcákon hul­lámzó tömeg az Idegenek, akik erre az ün­nepre utaztak oda messzi tájakról, egy boldog és kiegyensúlyozott világ csalóka képét mutatták. De a jólét és pompázás mögött ott terpeszkedett a boldogtalanok életsorsának nehéz árnyéka. Csak egy ki­csiny kiválasztott rétegnek adatott meg a szépség, Jólét, ezek hitették el homlokukon a gög és vagyon fölényével, hogy minden rendben van. Hogy mennyire nem volt rend­ben, ezt mutatja Róma mostani pünkösd­jének szivetszoritó gigászi drámája. (Függetlenség) érdekeltségekről a munkásság csak később szerzett tudomást. Az igazság az, hogy 1942 januárjában vetődött fel a gondolat a pék­üzem létesítésére és áttöl az Időtől kezdve többen csoportosan sürgették nálam az ál­talam finanszírozott péküzém felállítását, hogy ezáltal munkához juthassanak. 9. Az Erdélyi Párt kizárási határozatát személyem elleni politikai és személyi haj­szának tudom be s a szóban forgó cikk al­kalmas arra, hogy a közvéleményt meg­tévessze. A kizárási határozatban foglalta­kért a fegyelmi bizottság mentelmi jogának felfüggesztését kérem és a szükséges bűn­vádi eljárást folyamatba teszem. Kolozsvár, 1944 május 30. Wenczel Antal országgyűlési képviselő. Okiraihamisitást követett el elhunyt édesanyja utolsó kívánságának teljesítésével Kolozsvár, május 31. özvegy Máthé Bé- láné Blaga Steckel Ida kolozsvári özvegy­asszony 1941. február 19-én elhalálozott. Fia, a Pacsirta-utca 32. szám alatt lakó Blaga Dezső szövögyári tanonc másnap az anyakönyvi hivatalnál özvegy Bölönyi Fál- né Steckel Ida névre állíttatta ki a halotti anyakönyvi kivonatot. Bölönyi Pál első férje volt Blaga Steckel Idának, aki még 1922-ben elvált tőle, majd évek múltán, 1929-ben férjhez ment Máthé Bélához. Az elhunyt személyi jogviszonyainak lényegére vonatkozólag történt valótlan adatok bedik- tálása miatt később közoklrathamisitás vét­sége cirhén eljárás Indult Blaga Dezső ellen. A jelenleg katonai szolgálatot teljesítő Blaga Dezsőt a kolozsvári törvényszék büntető hármastanácsa vonta felelősségre. A vádlott azzal védekezett, hogy édesanyja utolsó kívánságának értelmében anyaköny- veltette el az elhunytat első férje nevén. A biróság — tekintettel az enyhítő körül­ményekre — egyhavi fogházbüntetést sza­bott ki Blaga Dezsőre, de büntetése végre­hajtását felfüggesztette. Helyreigazítás \

Next

/
Thumbnails
Contents