Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-06 / 126. szám
Kedd 1944ö j u niti s Ára m miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓBA 4M, NEGYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HTJSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 126. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNY TARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KLADÖHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIŰK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA HITLER VEZER PARANCSÁRA A NEMET CSAPATOK KIÜRÍTETTEK RÓHAT Áz általános hadihelyzet megengedte a Rómáról való lemondást — állapítják meg német katonai körökben % \ v ■■ . « Utcai harcok az Örök Városban Mussolini kiálfványf intézett az olasz néphez Sztálin újból megsürgette az elözönlést Jasinál újabb teret nyert a német támadás AZ ÖRÖK VAROS a hadi események középpontjába került. A német védero- föparancsnokság a maga részéről minden lehetőt megtett arra, hogy Rómát megkímélje a háború pusztításától. Kesseriing vezértábornagy, az olaszországi német csapatok főparancsnoka, amikor az olasz fővárostól délre folyó harcok már valószínűvé tették, hogy az a re vonalat hadászati szempontokból tovább észak felé'fogják; eltolni, junius 8-án éjjel IX órakor a vatikáni német nagykövet utján az angol-amerikai csapatok főparancsnokságához való továbbításul parancsokat adott át. Javasolta, hogy a hadviselő hatalmak tekintsék Rómát nyílt városnak. Pontosan megjelölte, hogy melyik területet értenék ebben a vonatkozásban Róma alatt s a német főparancsnokság részéről kötelezte volna magát — a javaslat elfogadása esetén —, hogy a nyilt városban ezután sem tartanai: semmi katonai berendezést és csapatokat, kivéve a rendfenntartó szerveket. Az ellátást szolgáló készletek csak a polgári lakosság érdekeit szolgálják s a városnak villamosárammal és vizzel való ellátásáról, amint módjában van, a német véderő gondoskodnék. Végül felvetette azt a gondolatot, hogy a Vatikánt kérjék fel a megállapodás ellenőrzésére. A javaslatra az angolszászok nem válaszoltak. Ehelyett az angolszász föparancs- nakság kiáltványt intézett Róma polgárságához és felszólította, hogy fegyveresen álljon ellen a német csapatoknak. A „Times" Cimü angol lap hétfő reggeli számában sejttette, hogy a szövetségesek egyáltalában nem hajlandók Rómát nyílt városnak tekinteni, sót azt állapította meg, hogy fel fogják használni mint fontos katonai közlekedési központot. A németek, Írja a „Times“, most nyilván csak arra törekszenek, hogy határt szabjanak a város katonai felhasználásának. Alexander tábornok csapatai azonban kétségtelenül ki fogják használni gyó'zelmüket. Annak látható jeléül, hogy az angolszászok egyáltalálran nem hajlandók Rómát megkímélni a vasárnapi harcokban, amint a német véderöföparancsnokság hétfői jelentése közli, az. angol-amerikai páncélosok az örök Város belsejéig törtek előre, hogy birtokukba vegyék a Tibcris hídjait. Elkeseredett páncélos harcok alakultak ki és ezek még az esti órái: ban 1» tartottak. A háború tehát a német hadvezetöség szándékai ellenére Is elérte Rómát. Már a Hétfő reggeli hivatalos jelentés is hangoztatta, hogy a német hadvezetőség a harcokat a hadviselés szempontjából elkerülhetetlen mértékre kívánja csökkenteni s azóta« a vezéri főhadiszálláson közölték a Német Távirati Irodával, hogy Hitler vezér elrendelte a német csapatoknak Rómától északnyugatra való visszavonását. Hangsúlyozza a közlés, hogy az olaszországi harcot a német haderő továbbra is megrendít- hete tier akarattál folytatja a győzelem kivívásáig. A római helyzettel kapcsolatban egyébként megállapítható, hogy a római Caro- pagna kiürítése nem jelenti, hogy az ellenség repülőtámaszpontjainak helyzete lényegesen megjavult, mert az ellenséges • légierőnek a foggiai síkságon lévő repülőterek ugyanolyan magasságban fekszik, mint Róma, sőt Foggia távolsága Dél-Német- országtól a Balkán térségétől még rövidebb, mint Róma távolsága ezektől a helyektől. Vitathatatlan tény az. hogy Róma vedel r a német hadvezetöség szempontjából, ha csupán a katonai szempontokat vették volna figyelembe, könnyen megvalósítható feladat lett volna. Elég ezzel kapcsolatban csak Cassino példájára utalni. A német birodalom vezére azonban már nagyon sok esetben bizonyította be, hogy az egész háború vezetésében a legmagasabb szempontok vezetik s csapatainak az örök Város környékéből való visszavonásával, ennek egy olyan újabb jelét adta, amelynek igazi nagyságát igazán csak majd az események fölé emelkedő történelem fogja megfelelően méltányolni s ugyanakkor el fogják Ítélni az angolszász hadvezetést, amelyet — amint semmi más nem Irányit, mint az európai kultúra elleni féktelen düh, a mindenáron és mindent elpusztítás szelleme. Róma elfoglalása nem haditény és nem győzelem az ellenség részére. Már hónapokkal ezelőtt hirdették, hogy be fognak vonulni az örök Városba, EisenJioower karácsonyi bevonulást tervezett s az annakidején elhangzott nagyhangú bejelentésekkel szemben Róma feladása csak most következett be és most sem az ellenség elsöprő ereje miatt, hanem az emberiség évezredes munkájának megmentése érdekében. A további eseményekért a felelősséget már csakis az ellenséges oldal viselheti a történelem Ítélőszéke előtt. Róma kiüritése alkalmából Mussolini kiáltványt intézett az olaszokhoz — alábbi szószerinti szövegben. — Hangoztatja, hogy az olasz nép, a fasiszta olasz köztársasági kormány irányítása alatt a néniet„hadsereg oldalán teljes kitartásban folytatja a har- cot a győzelemig. Fegyverre hívja Olaszország egész lakosságát. A Németországban kiképzés alatt álló olasz hadosztályok parancsnokai válaszul üzenetet intéztek a Dúcéhoz. Mi a holnap történelme — mondja az üzenet — és az előkészületben lévő felszabadulás harcosai vagyunk. Minél nehezebb a mult, az árulás tragikus következményei, amelyből ki kell emelkednünk, annál nyugodtabb és elszán- tabb az akaratunk. Erős és szorgalmas őrködésünk minden pillanattal közelebb hoz bennünket a megtorláshoz és a gyözekntihez. Romának és a Dúcénak visszaadjuk a fegyverek dicsőségét Olaszországban, az olasz népnek pedig jövője biztonságát. A római harcokról a Nemzetközi Tájékoztató Iroda azt jelentette, hogy a szövetsége- ’ sek főparancsnoksága vasárnap, a kora reggeli órákban adott parancsot az albanoi hegyekben és a lenini magaslatokon előnyo- - múló gépesített alakulatoknak a német re- I teszállások minden fegyverrel való megtámadására. Túlsúlyúk ellenére sem sikerűit az északamerikai támadó kötelékeknek ez előirt rövid idő alatt a német vonalakat elözönleniök. Csak a délután folyamán kezdődött meg közvetlen harci tevékeny ség Róma keleti kerületeiben. A német csoportok halogató harcvezetéssel vonultak vissza a Tibeiis-át- járóig. A parancshoz alkalmazkodva, részükről kerülték a történelmi épületek és kulturális értékek pusztítását. A római csata egyébként roppant véráldozatába kerül a szövetségeseknek. Az angolszász katonai szakírók Is a világtörténelem legszörnyübb harcának nevezik azokat a küzdelmeket, amelyeket Rómától délre kellett megvivniok. Ilyen összeszükitett területen még soha sem kaptak össze ekkora szárazföldi és légierők. Az angolszász részről elpusztított páncélosok száma több, mint 100«. A köztársasági Olaszországban, amint az olasz miniszterelnökség közli, ünnepélyes komolysággal, feltétlen nyugalommal a nagy napokhoz illő elhatározottsággal szemlélik az eseményeket. Hétfőtől kezdve három napig a köztársaság valamennyi városában bezárták az összes nyilvános szórakozó helyeket, elmaradnak az összes sportesemények. ,,A sziveknek és fegyvereknek a felszabadításra kell megacélosodniok“ — mondja az olasz miniszterelnökség közleménye. A KELETI HARCTÉREN a német és román csapatok Jasitól északnyugatra megindított kezdeményezése újabb eredményeket ért el. A bolsevisták kénytelenek voltak minden elkeseredett ellenállási kísérletük mellett is újabb területeket feladni. AZ INVÁZIÓRA VALÓ VÁRAKOZÁS már annyira megrontotta az amerikai idegeket, hogy — mivel maga az esemény még nem következett be — az Óceánon tuli hírügynökségek egy merész elhatározással mégis bejelentették, hogy a szövetségesek partraszállottak volna Franciaországban. Szombaton este az összes amerikai rádióállomások megszakították a műsort és közvetítették a hirt, mint Eisenhower tábornok állítólagos hivatalos jelentését. A nagy lelkesedés azonban csak néhány percig tartott, mert az amerikai hírszolgálat rövid idő múlva mint tévedésen alapulót, visszavonta a londoni eredetű közleményt. Előbb utóbb mégis kénytelenek lesznek beleharapni a keserű almába, Sztálin állandóan sürgeti a nyugati arcvonalat. Legutóbb is kijelentette, hogy a keleti hadműveletek egyre nehezebbek lesznek s azokat az angolszászoknak mugat felöl haiadéktalamsl támogatniok kell. Ezek a kijelentések, állapítja meg az egyik török lap, egyáltalán nem erősitik meg a Németország gyengeségéről terjesztett angol állításokat. A Szovjet türelmetlensége kifejezésre jutott azokban a pénteki moszkvai tüntetésekben is, amelyeket Johnaoimak, az amerikai kereskedelmi kamara elnökének Moszkvába érkezésekor rendeztek: Johnson arról akar tárgyalni Moszkvában, hogyan tudná a Szovjet a bábom után áruszállításokkal kiegyenlíteni a fegyverszállítások formájában felvett hiteleket. Többszáz tüntető munkás azt kiáltotta Johnson felé, hogy kezdjék meg az angolszászok az inváziót, vagy szállítsanak több hadianyagot a kölcsön és bérleti törvény keretében. Tekintettel arra, hogy ilyen moszkvai tüntetések csakis a szovjet kormány akaratából és kezdeményezése alapján lehetségesek, a moszkvai munkásságnak ez a „megmozdulása“ a hivatalos szovjet véleményt fejezi ki, A A SZOVJET TÜRELMETLEN, hogy nem tudja Európára vonatkozó szándékait elég gyorsan megvalósítani. Már pedig Európa jövendő sorsát Németország legyőzése esetén a bolsevisták határozzák meg — írja a „Catholic Herald“ cimü angol folyóirat. A szovjet sohasem ismerteti előre szándékait. Az a terv, amelyet most végre akar hajtani, a következő: A szovjet a nyugati határait olyan messzire akarja kitolni, amennyire csak lehetséges és amit nem kebelezne be az idegen államok területéből, azt saját döntő befolyásának veti alá. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ezeket a határos államokat elvágják a külvilágtól és bolsevizálják. Ez lenne Törökország, Bulgária, Magyarország, a volt Jugoszlávia, Románia, a volt Csehszlovákia, Lengyelország s Finnország sorsa. Hogy Sztálinnak ezt a szándékát megérthessük, tudnunk kell, hogy Sztálin éppen úgy semmibe veszi az angolszász liberalizmust és a nyugati szövetségesek ujjárendezési terveit, akárcsak a kereszténységet és annak eszményeit. A HÁBORÚS HELYZETET ÉS A VÁRHATÓ TOVÁBBI ALAKULÁST török, de általános szempontból is érdekesen világítja meg a „Vakít“ cimü török lap. .Aliért nem lépett be Törökország a háborúba?“ című cikke. A cikk megállapítja, hogy a törökök a hadbalépéshez szükséges hadianyagot még mindig nem kapták meg Angliától. Úgy látszik, Angliának a szállításhoz nem áll rendelkezésére elegendő hajótér. A szövetségi szerződés megállapítja, hogy abban az esetben, ha Törökország, mint Anglia szövetségese belép a háborúba, közös angol— török haditervet, dolgoznak tei. Az angolaié
