Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-28 / 144. szám

Szerda 1944. f * 8 M KELETI Ara ie miér MAGYAR U1SAC, ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYEDÉVRE 13.40, FEE EVRE 24.80, EGÉSZ I ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 144. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAITOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Ötvennégy angolszász gépet lőtt le a magyar és német vadászvédelem Cherbourg kikötői ütegei még mindig ontják a tüzet London egy hete csak romokat takarít Hagy német elhárító sikerek az otasz arcvonalon Keleten tombol m nagy elhárító küzdelem Á költő varázsvesszeje Aj6 ANGOL PROPAGANDA a német megtorlófegyver csapásairól kiadott jelen­tésekben igyekezett fölényes hangot hasz­nálni és látszólag csak félvállról vetţe azo­kat a pusztításokat, amelyeket az elsőszá­mú német megtorlófegyver Anglia földjén okozott. A most érkezett lisszaboni jelentésekből azonban megállapítható, hogy a keddi angol lapok már egészen más hangnemben Írnak a London ellen bevetett német zavaró tűz hatásáról. A legtöbb nagy angol lap már célzásokat tesz, hogy a zavaró tűz által okozott károk sokkai nagyobbak, mint kez­detben beismerték. A Daily Herald Így ír; j>A károkról szóló jelentésekben bcom'oít ót szétzuzódott épülettömbökről (xf kimerült embercsoportokról olvashatnak. A fé.-fiak és nőit pihenés nélkül több mint egy hétig dolgoztak.“ A Daily Express szerint rend­kívül nehéz megtalálni a német fegyver ki­lövésének helyét. ,,Senki sem olyan ostoba, Írja a Daily Skate h — hogy teljesen jelen­téktelennek tartsa az I. számú német meg- torlóíegyvert. Az okozott kárt nem szabad félvállról venni, különösen nem a belügymi­niszter figyelmeztetése óta, aki azt mondot­ta» hogy a németek valószínűleg tökéletesi- tik fegyverüket és még sok meglepetést tar­togathatnak az angoloknak. Lisszaboni körökben megállapítják, hogy az angol lapokra vonatkozó cenzurarendel- kezéseket az utóbbi időben úgy látszik, né­mileg enyhítették. Azt hiszik, ennek az az oka, hogy a londoni lakosság Teáin __i az eddig követett módszer miatt, amely le­kicsinyelte, vagy éppenséggel semmibe vet­te a német lövedékektől származó károkat. Angliából visszatért és Lisszabonon át utazó semleges utasok e beszéióse Tzi.iat London és több uélangliai terü'et lakossága körében az aj német fagy vérrel -intézett ál­landó támadások. megdöbbenést keltettek. Az uj fegyver hatása a polgári lakosságra olyan nagy , hogy háttérbe szorult az invázió és a normandiai harcok kérdése, amelytől kezdetben olyan sokat rímeitek. Az első órákban az uj veszélyt még nem ismerték fel teljes mértékben és a auosság azt hitte, hogy a londoni parkokban elegendő védel­met találhat. A nagyobb parkokban a fűben hanyatfeküdve kíváncsian lesték a „meteo­rok" érkezését. Amikír azonban rájöttek arra, hegy ennek az aj legyxei lobbanó ha­tása és a keletkező tiizekke! járó hőség elől alig van menekvés, tömegesen menekültek n szomszédos grófságokba. Megbízható szemtanuk szerint a dfeiang- liai kikötővárosokban a helyzet lényegesen rosszabb. E területeken, amelyek valósággal túlzsúfolt arzenálhoz hasonlítanak és az inváziós afcvonal ellátására szükséges min­denfajta hadieszköz megtalálható bennük, a iégibombák borzalmas hatású robbanáso­kat okoztak. Naponta robbantak fel ' nagykiterjedésü lőszerraktárak, úgyhogy a] Franciaország felé irányuló szállításokban, jelentős' csökke­nés állt be, ha egyálta'án e! nem maradtak a szállítások. P'ymoúthban; a nagy hadiki- kötoben az inváziós arc vonal részére . felál­lított nagy üzemanyagraktárak sorra' fel­robbantak és kiégtek. Pánikról a szó ' igazi értelmében ugyan nem lehet beszélni, de a lakosságon mély' levertség vett erőt. AZ INVÁZIÓS ARCVONALNAK szemmelláthatóan két súlypontja alakul1 ki. Az egyik Cherbourg körül, a másik TiTlynél. Cherbourgnál változatlan hevességgé' folytatódott az elkeseredett elhárító harc, amelyért a német ellenállási fész­kek immár két napja- vívnak az újra meg újra támadó amerikai túlerővel. Az amerikaiak eddig Cherbourg város terü­letén csupán a valamennyi berendezésé­vel együtt teljesen szétrombolt tengeri kikötői pályaudvar közelébe tudtak el­jutni a tengerpartig.-. Ebiből azonban sera-l mi hasznuk sincs őz invázió szempo-ntjó­ból már csak azért sem, mert a német nehéz parti ütegek továbbra is tartják magukat és a kikötőhöz vezető utat ál­landóan tűzzel borítják el. Ezek az üte­gek megakadályozzák, hogy az ellenség a tenger felől benyomuljon a teljesen szétrombolt kikötőbe. Kétségtelen, hogy ismét további súlyos véres veszteségébe kerülhet az ellenségnek, ha ezeket az ütegeket el akarja hallgattatni. Csak ez után kerülhet sor. arra, hogy az aknazá- rakat megsemmisítsék és megpróbálkoz­zanak a teljesen szétrombolt kikötő hely­reállításával, ami nyilvánvalóan rendkí­vüli nehézségekbe ütközik majd. Az inváziós csata másik súlypontja Tillynél van, ahol a britek a város mind két oldalán páncélosok bevetésével és a legerősebb tüzérség és csatarepüiők tá­mogatásával rohanták meg a német vo­nalakat és elértek egy körülbelül három kilométer mélységű és öt kilométer szé­les betörést. A brit hadvezet 6 ség nők ál­lásai eddigi kiszélesítéséért rendkívül magas árat lcellett fizetnie. Itt egyetlen német páncélos elhárító kötelék 59 pán­célos megsemmisítését jelenti. Az ango­lok emberben is szokatlanul súlyos vesz­teségeket szenvedtek. Ennek az az oka, hogy a terep kedvező lehetőséget nyújt a német ellenállási fészkeknek. A német géppuskák legénysége ügye­sen álcázott állásokban foglal helyet. Többször engedte, hogy a brit páncélosok első hulláma át gördülőn felette, majd a páncélosokat követő gyalogsági alakula­tokat a legrövidebb távolságból megsem­misítő tűz alá ..vet te. Ily módon több he­lyen sikerült áz ellenséges páncélosokat elválasztani a kisérő gyalogságtól. A pán­célos elhárítok és a páncélos vadászok ezután oldalról vagy hátulról lőtték szét az ellenséges páncélos kocsikat. A Daily Mail a Tilty melletti küzdelem­ről azt Írja, hogy a németek ezen a sza­kaszon minden kis faluból és tanyái)' erődítményt építettek. Az erődöket oly ügyesen építették ki, hogy minden irány­ban tudnak támadni és védekezni. Emiatt Montgomery csapatai nem tudnak előre­nyomulni, haanem kénytelenek kisebb és rendkívül heves harcokban elpazarolni erejüket. Ez a "magyarázata annak, hogy csak olyan Csekély területi nyereséget mutathatnak fel. A KELETI ARCVON . L/ZL , ÉT továbbra is a középső sz^k^zon megindí­tott nagy bolsevista támadás jellemzi. A szovjet hadműveletek súlypontja Bobrulszk A költő felette áll időnek, kornak, ese­mények áradásának. A költő Isten küldötte e világon, akinek az a 'missziója, hogy az élet igazságát, az élet szépségét, a lét de­rűjét minden nehézségek közepette is hir- . desse. Mert adhat-e nagyobb erőt a gondok tengerében örök Idők óta fuldokló ember­nek, egyesnek és mindenkinek, az egész em­beriségnek, mint az élet igazságának, szép- , ségének és derűjének nagy Ígérete ? Ma is felette áll a költő mindennek. Idő­nek, kornak, eseményeknek. Felette áll az ötéves háború minden megpróbáltatásának, embermiil’ók kiontott vérének, a Mars harc­kocsijaitól legázolt falvaknak, a iégiháboru- han földig rombolt városoknak. Igen, a köl­tő, talán illenék igy irmmk: a Költő, ma talán az egyetlen archimédeszi pontja a szellemi világbirodalmának, aki barátnak, ellenségnek egyaránt a létfölötti igazság, a 'étet elviselhetővé aranyozó derű és a hitet napról-napra megtartó derű apostolaként mindig, következetesen egyet mond: ember [ vagy, légy tehát méltó emberségedhez és légy mtnd'g méltó arra, hogy Isten alkotó keze az Ur arcához hasonlóvá mintázta a te orcádat. > Szent László király népünnepén, a hősnek . napján fordulunk a költő felé, aki Albion | ködös ege alatt született. William Shakes- ’ 'ţfesfte vált a- neve, dé ma" sokan’ gyöngédéin | csak igy említik: az avoni hattyú. Nem kell bemutatnunk. Albion ködös ege alatt szüle­tett s ma az egész emberiségé. Nagy va­rázsló volt. Népét, korát s népének jelle­mét, korának szellemét nála senki jobban, hivebben nem tolmácsolta kortársnak, utó­kornak. S mi most a költőt idézzük, abból az alkalomból, hogy a kolozsvári Nemzeti Szinház ma este újra előadja Shakespeare „Makrancos hölgy“ c. vigjátékát. A költőt idézzük, a nagy varázslót és idézzük épp azon a napon, amelyen kötelességünk emlé­keznünk szent, uagy királyunkra, a kereszt és a kard hősére. Egymás mellé kerültek ketten az események sodrában s tűnődünk: vájjon melyiknek hódoljunk ? A magyar hősnek, aki csak a miénk volt, aki csak érettünk volt, aki csak érettünk imádkozott, harcolt és tett csodákat? Vagy az avoni hattyúnak, akit költészetének csudálatos mágiája mindenütt polgárrá avatott, ahol a szellem fénye világit? A szent király emléke megrázó, leiket felkavaró erővel kapcsolódik a magyar sors mai sorsdöntő eseményeihez. Szorongattatva élünk s nincs, akiért Isten csodát teremtsen és áthághatatlan szakadékot teremtsen az üldözött nemzet és üldözői közé. Lelkűnk­nek egyedüli fegyvere a hit és a nyugalom. Annak reménye, hogy hősi helytállásunk gondviselésszerü jutalmaként a szebb jövö csodája minden bizonyossággal kivirágzik nehéz és sötét napjaink boldog virradása után. Fegyverünk az is, hogy bízunk, kitar­tunk és helytállunk s a szellem forrásaiból üditjük lelkünket. Tegnap a szent király hősi szellemének, hivatástudatának örökségéből kaptunk min­den magyarnak szóló szeietetvendégséget s ma, az avoni hattyú vendégei vagyunk, mint tanuk arra, hogy Petrucchio hogyan szelí­díti meg makrancos Katáját. Nagy és örök emberi komédiához hivatunk kacagni és okulni. Ott leszünk természetesen, hiszen az avoni hattyú ma minden emberé, aki "élésként tiszteli és őrzi a szellem jogát. I területén Mogilevtöl keletre a Kzmölenszk— orsai útvonalon és Vitebszknél van. Ezen az igen nagy kiterjedésű területen a német, csapatok elkeseredett harcban állanak az erős tömegeket harcbavető egyre támadó szovjet kötelékekkel. A bolsevistáknak — mint az Interinf jelenti — rendkívül nagy veszteségei voltak és ezért állandóan uj erőket kell harcbavétniök, hogy szétvert alakulataikat leváltsák. Területi nyereségük azonban az állandóan, tartó tömegrohamok ellenére is igen csekély. Shakespeare ezért a miénk is. Nem csak nagyságának minden rög és bozót fölé emel­kedő vitathatatlan varázserejéért, hanem azért is, mert magáink is tiszteljük és ér­tékeljük a szellemóriást, akit idestova fél évezred sem tudott halálra csak örök ujjá- szülésre ítélni. Ott született Albion ködös ege alatt — fények, világitó üstökösnek. Jussunk van fényéhez és világosságéhoz, még szorongat- tatásunkban, üldöztetésünkben és szjikölkö- désünkben is. S éppen az a körülmény, hogy Avon, ahol a szellemnek ez a csodálatos hattyúja született, idézi tudatunkba nap­jaink ama csodálatos madarait, amelyek ott Avon körül, valahol Albionban szállnak fel és szállanak fölénk. Fény jelzi látogatásu­kat: a szent király földjén épült magyar városok üszkeinek tüze. S ha Avon varázs­lója költészetének mágiájával gyönyörköd­tetett, megrázott, felemelt és az ember örök gyengéire és örök értékeire figyelmez­tetve tanított, s talán jobbá és nemesebbé tett minket, „szegény keleti barbárokat“ — az Abion ködös ege alól felszálló és iderán- duló acélmadarak a vas és a tűz apokalip­tikus esőjében adják tudtunkra, hogy milyen szép, milyen egyetlen, milyen tragikusan gyönyörű az az élet, amely ma veszélyoen van csak azért, pipit ragaszkodik, köröm fdsaKécéft&'g” ragaszkodik; 1 élete árán is a maga létének törvényeihez, hagyományai­hoz és erkölcseihez. Milyen drámai, milyen tragikus ez a pár­huzam! Mi itt hódolunk a legangolabb angol, egy nagy költő szelleme előtt és kicsinysé­günkben is vagyunk olyan nagyok, hogy ki­áll junk azzal a szerfölött mulatságos ko­médiával, hogy Petrueclúo miként szelídíti meg az ő makrancos hölgyét. Aki nem tudná, az tudja meg: ez Európa! fis ez az Euiópa akkor is Európa marad* ha Churchill és Roosevelt Petrucchiói a ha­lál szörnyű acélmadaiain is zuduinak ránk, hogy tűzzel és vassal szelídítsék alázatossá a ma makrancos hölgyeit: Európa s abban a szent király országának városait. Igen: ez Európa, amelyhez magunk is tartozunk. De a földjét, népét védő, azokért csodá­kat tevő nagy király napján mégis el kell gondolkoznunk a párhuzam sötét tragikus- ságán. Shakespeare nagy varázsló volt, sok könnyet^ sok mosolyt csalt már költészete mágiájával Európa arcára. Volt-e és van-e olyan nagy mágus, van-e varázsvesszejének olyan ereje, hogy elfeled­tesse a hattyútól messze külörfbözö acélma­darak vijjogását, hogy ismét otthonná te­gye pozdorjává zúzott hajlékainkat és hogy élövé tegye újra széttépett, agyonnyomott magyar testvéreinket? S van-e az avoni va­rázslónak olyan szent hatalma, hogy a to­vábbi megpróbáltatásaink szörnyűségét cso­datevő szentként elháríthassa és enyhítse a honfitársai miatt kihullott vérünk és kóny- .nyünk maró, sós izét? A függöny — felgördül. . A szellem éteri birodalmának színpadán kezdődik és a háború valóságának külön színpadán folyik a nagy előadás. A szerzők ott születtek Albion . ködös ege -áüatt. g a nagy nézőtér, Európa lángokban. Mi a kötelességünk: tapsolni, vagy iszo­nyodni?... ' Európa vagyunk. Tapsolunk az avoni va- rászlónak és iszonyodunk a* ma Petrucchiói- tól... —/*_ AZ OLASZ ARCV'ÖNÁLON is igen ki meîjy haic dúl. A német csapatok a Tra simeni-tóig terjedő szakaszon jelentekenj elhárító sikereket értek el. Az angolszáss»] viszont a hyugati szárnyon, Roccatrada é Arcidosso vidékén^ valamint a tulajdonkép peni partszegélyen a németeket arcvonalul hátrábbhelvezésére tudták kényszeríteni. Al t.alában megállapítható, hogy a szövetsége sek Olaszországban egyetlen alkalom-ma sem tudnak olyan döntő jelentőségű sikere két elérni, amelyeket jelentékeny túlerejét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents