Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-27 / 143. szám

4 KELETI MAGYAR ÚJSÁG 1944. JTVITS *T Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 34 Irta: Nikoiajew Péter + Magyarra lonfflettt: 6aal Olga Vezérünk, — hogy az uj felkelő csoport bizalmat lanságát végképp eloszlassa, vezéri- tanáeaot alakított, melyben részünkről Mark és én, az uj felkelő-csapat részéről pedig a parancsnok és egy másik Idősebb felkelő vett részt. A döntés és a vezéri hatalom továbbra is a „Róka" vezérünk kezében maradt. Az élelmiszert adagoltuk, a megmaiádt alkohol készletet pedig a vezéri tanács dön­tésére, megsemmisítettük. Olyan volt az életünk mint régen. Mintha sohasem vertek volna le bennün­ket a bolsevisták, mintha nem szenvedtünk volna heteken át tartó tétlenségben a he­gyek között A vezér tele volt uj eszmékkel es minden nap elpusztítottunk egy adu0ot a vörös bordából, hogy — amint a „Róka“ mondta — jói tudjunk aludni! Sikerei « vénért csaknem ettrizakodottá tették Helységről-helységre, faluról-faluru vándo­roltunk to .ább. mindenünnen kiűztük a kom­munistákat és a parasztokat visszahelyeztük birtokukba Többoaáz negyaetkllometeres térségben folyt a zendülés Ha a kommunisták nem tartották volna Egyik nap a bolsevisták által fenyegetett vidéken lovagoltunk keresztül, amikor futár érkezett vezérünkhöz és kérte, hogy siessünk segítségére egy bajbajutott felkelő-csapat­nak Abban a körzetben, amelyet előző nap hagytunk et a GPU-csapata bekerítette & felke'öket, s már nem tudják sokáig tartani magukat a túlerővel szemben A vezér fürkészve nézte a segélytkérő futárt, aki olyan kitünően játszotta az a’á- aotas. tisztességes muzsikot, hogy hitelt ad­tunk szavának — Indulunk! — parancsolta a vezér. — Vágtassunk ahogy csak tudunk! Utunk egy kis falun vezetett keresztül, amelyet fnár jól Ismertünk. Legutóbb még béke és csend honolt ebben a falucskában, amikor erre jártunk, semmiféle készülődést nem vettünk éeare De most hirtele® feltűnt, hogy a falu tér­ségét valósággal elbaríkátíozták a szekerek. Megálltunk, s érdeklődtünk, hogy mi tör­tént’ A hirhozo futár közben nyomtalanul el­tűnt. Márk éppen közölni akarta vezérünk­kel ezt az észrevételét, amikor valahonnan megszólalt egy géppuska. Rémülten ugrottunk szét. de akkor már feitartózha tat tanul suduit reánk a géppus­kák tüze a szekerekről, templomtoronyból. Az egyik kocsiban felfedeztem a hírvivő futárunkat? aki tőrbe csalt bennünket, — Te kutya, — ordította el magát a ve­zért- és pisztolyához kapott. De a templom­toronyban felállított két géppuska felénk ontotta a tüzet. Vezérünk szivéhez kapott, feje mellére hanyatlott és lecsúszó t lováról... Mark támogatni akarta, de keze hirtelen lehullott, lovára eseti és ő Is lecsúszott a nyeregből ök, ketten haltak meg először. Kétségbeesve láttam, hogy embereink percnyi gyorsasággal hullanak el. Mi. akik legközelebb álltunk a falu kijá­ratához. megfordítottuk lovainkat és örült iramban vágtattunk el. * Mindössze huszonöt-harminc emberünk menekült meg a könnyű sebesültekkel együtt. Egész csapatunk ott maradt a falu utcáin. Árulás áldozatai leitünk. A bolsevisták által rettegett felkelő ve­zér, & hires „Róka“ nem él többé. Lehunyta szemét és nem tudott többé bosszút állni népéért __ * Három hónap telt el vezérünk halála óta. Sok víz lefolyt ez alatt a Volgán, a Donon és a Tereken. Még mindig nem dőlt el s kérdés, hogy az orosz nép hóhérainak sike­rült-e az újra és újra fellángoló ellenállást végképp megtörni, avagy sem. A lázadó vidékek falvaiban, városaiban ugyan már ismét a vörös lobogó lengett, de az ellenállás erőit mégsem tudták legyőzni a vörösök. A kézigránátok, ágyuk és repülő­gépről dobott bombák megtették ugyan a hatást egy időre, de azokon a vidékeken, ahol három hónap alatt megfordultam, a bol­sevisták mindenütt erősítő csapatokat kér­tek a lázadó muzsikok ellen. A "kollektivizálás is teljes erővel folyt és a parasztok tömegével álltak be a kolho- szokba. De mielőtt felvétették magukat, le­ölték jószágaikat, mindenüket pénzzé tet­ték és tehetetlen haragjukban néha még legszükségesebb háztartási eszközöket is szétromboltak. — Azért leszünk kollektív parasztok, — mondták — hogy az állam eltartson bennün­ket és mindenről gondoskodjék, amire csak szükségünk van! De még mindig akadtak olya® vidékek, különösen délkeleten, ahol a bolsevistáknak egyre nagyobb GPU-csapatot kellett össze­vonni, mert minden percben a lázadás kitö­résétől tartottak. A vörösök a legkülönbö­zőbb ellenrendszabályokat alkalmazták. Bor­zasztó sors várt ezekre a falvakra. Egyik napról a másikra hamuvá és pernyévé pusz­tították és égették. Más falvakból kitelepí­tették a lakosságot. Asszonyt, gye rmokét és néhány háztartást eszközt felraktak egy szekérre és ismeret­len helyre vitték őket. Ezeknek a rendsza­bályoknak következtében a düh és elkesere­dés még jobban fokozódott a vidék lakos­ság körében. (Folytatjuk.) kezükben az egész országot, hanem csak eat részt, akkor csapataikat már régen a más­világra küldtük volna. Ezen a téiségen mái Csak néhány város­ban tartották magukat, ahol a reguláris csa­patok támogatták őket. De ezek a vörös csapatok sem mertek ki­mozdulni hogy a zendülés lázában égő vi­dékekre menjenek, mert akkor az általuk őrzött városokban Is kihúzták volna a ta­lajt a lábuk alól. Ilyen volt a helyzet 1930 nyarán a Kau­kázus északi részén és fel. egészen a Fekete tengeri pusztáig. A Volgánál és Nyugatszi- bériában Ahol a kommunistákat még nem űzték et végleg, ott is forrt és erjedt már a felkelés a munkásság között és ha ezeket a tömegeket kemény éa rátermett kéz fogta volna össze, akkor ki tudja, talán döntő si­kereket értünk volna el. De Moszkvában jó* 1 tudták, hogy mindig csak szétszóródott csa­patok ée egye« vezéreik azok akik sikereket érnek el — és a moszkvai hatalmasoknak más gondjak volt. Bármilyen különösen hangzik, de tény az hogy Mo&zkva nem volt biztos a vörös had­seregben! Mert az a hadsereg, amely tul- ayoraftrészt paraszt fiukból állt, vonakodott | a felkelő muzsikok eben harcotok A lázongó vidékeken meglepő hírek ke­ringtek. amelyek szerint a vörös hadsereg vezetőt a Kremi-ben tiltakozást nyújtottak be a kormány paraszt-politikája ellen. AlBtóieg ..eilenrendszabályokkal" is fe­nyegetőztek Előfordult az 1% hogy a vörös csapatok, akiket a felkelők által megszállott vidékekre küldtek ki fellázadtak. Amikor aztán eze­ket a regulán.» csapotokat a felkelők legyőz­ték és nagyrészt megsemmisítették, a moszk­vai vezetőség között nagy összecsapásra ke­rült sor. amely több vezetőnek csaknem az életébe került Ezután a hírhedt, vérszomjas Cseka utó­dának. a GPU-nak csapatait vetették be nagy eréllyel a harcokba. A aendülő vidéke­ket bekerítették és a gyűrűt egyre szoro­sabbra vonták. A vörös reoülók is minde­nütt megjelentek a lázadó vidékek fölött és a lakosságnak röpcédulákon adták tudtul, hogy ha őszintén megbánják bűneiket, ke­gyelemben lészesiHoek. azok. akiket az ..el­lensége* agitáció megtévesztett“! Egyidejűleg anionban a GPU helyi vezetői mindenütt utasítást kaptak, hogy a felkelők 3 vezetőit mindenütt irgalmatlanul végezzek p ki és mindazokat tegyék ártalír atlanná, akik ]Ş nem tudják igazolni kommunista magatar- ‘ tásukat! Vezérünk, ez az acélketnény ember, nem * egyszer könnyes szemmel kérte a muzsiko­kat, hogy ne higyjenek a bolsevisták hazug Ígéreteinek. így ment ez heteken keresztül. * Aztán ismét gyászos Idők kö; itkez»ek felkelőkre. Vezérünk homlokán sötét gond- feötök tornyosultak. Az embe •ek is levert er- néztek az elkerülhetetlen sois elé. Vezérünk szótlanul lovagolt és már csak Markhoz volt nehány bizalmas szava: — Ha nem térnék vissza többé a nada tetteti szigetünkre, — mondta csendesen — add át üdvözletem Nadjának. Arra kérem hogy a fiamat kommunistagyülőlönek ne­velje! Szegény vezérünk mit sem sejtett gyer­meke tragikus sorsáról, de saját végzetét érette már­« » A VILÁG TÜKRE 1. 1 ondon alibi* keresi 2. Helsinki és Washington i. A Legutóbbi tokiói sajtóértekezlet kö­zéppontjában Oliver Lyttelton angol ter­melésügyi miniszter nyilatkozata állott. A japán szóvivő kijelentette, hogy Lyt­telton nyilatkozata a háború legérzéke­nyebb pontját érintette és a felelősség kérdését vetette fel. Az amerikaiak kü­lönösen neheztelnek most Litteltonra, aki a háború megindulásának féltve őr­zött kulisszatitkait is érintette, Roose- veltnek bizonyára nem volt kellemes ez a felfedés épp a választások előtt. Szá­munkra hangsúlyozta a japán szóvi­vő. — Lyttelton megállapítása nem je­lent semmi újat, olyan igazságokat mon­dott. amelyeket a világ minden népe tud. egyedül az amerikaiak nem. Mit mondott Lyttelton. Az angol ter­melésügyi miniszter az egyik amerikai kereskedelmi kamara által rendezett ban­ketten beszédet mondott és abban kije­lentette, hogy Amerika politikája kény­szer it ette Japánt a Pearl Harbour-i tá­madás megindítására és ezzel a háború megkezdésére. Amerika úgyszólván rá- kényszeritette Japánra a háborút. Lyt­telton kijelentése hatalmas feltűnést keltett mind Amerikában, mind Angliá­ba®. Washington ..diffamálva.“ érezte magát. A kongresszus több tagja na­gyon kény snek és t.ámadóélüneh jelle­mezte a kijelentést, amely a szövetséges Anglia egyik miniszterének szájából hangzott el. Az egész amerikai sajtó til­takozott Lyttelton kijelentései ellen és szankciókat követelt. Sokan Lyttelton eltávolítását követelték az angol kor­mányból. így többek között ? demokrata Scott W. ljuekas szenátor kijelentette, hogy ilyen megjegyzéseket az ellenség­től lehet várni, semmiképpen sem angol áUamférfiutó1 Lyttelton nyilatkozata az angol-amerikai egységet támadja meg alapjaiban, a legképtelenebb és legmeré­szebb állítással, amit valaha is angol ál­lamférfi az amerikaiakról mondott. Burton K. Wheeler szenátor így nyi­latkozott: Ha egy amerikai mondta vol­na el ezt, bizonyába a washingtoni tör- 'ényszék élé állított áh volna. Sohasem olvastam ilyen S1“* bíráló nyilátkozottat Roosevelt, ellen. Lyttelton amikor beszédének követ­kezményeit látta, az alsóházban kisérel- e meg elsimítani a nézeteltéréseket és kijelentette, hogy Anglia ezután is váll- etve harcol Japán ellen. Anglia kötelezte magát arra. hogy teljes mértékben áll Amerika oldalán a Japán elleni háború- ián, de ennek feltétele, hogy előbb feje- ődiék be az európai háború. Ang’ a kész beváltani vállalt kötelezettségeit, de nem udja elhallgatni azt, hogy ezen a téren ''izonyos neh ‘zségek mutatkoznak. Első­sorban a távolság túl nagy és a mai ?sendesóceáni támaszpontok nem elegen­dők. Lyttelton kifejtette, hogy tanulmá­nyozni fogja azokat a lehetőségeket, hogy Anglia a nagy távolság ellenére is tovább támogathassa Amerikát a Japán ellen ví­vott háborúban. Bár német hivatalos álláspont Lyttel­ton nyilatkozatával kapcsolatban még nem jelent meg, német lapok máris kije­lentik, hogy Anglia minden valószínűség szerint hatalmas veszteségei miatt távol akar maradni a csendesóceáni háborútól. Lyttelton kijelentése hivatalos angol ál­lásfoglalás, az angolok alibit keresnek a távolkeieti háborúból való kiválásra. Az amerikai kongresszusban éles vi­ták fejlődtek ki a finn diplomaták kiuta­sítása miatt. Kmitson képviselő nyilat­kozatában kiemelte, hogy „az Egyesült- Államok szabadkezet adott a Szovjetnek, hogy betörjön Finnországba megsemmi­sítő hadjáratával, amely rettenetes és könyörtelen". Knutson élesen fordult szembe Roosevelttel, hogy kiutasította a finn diplomatákat. — Nem is olyan régen még, — mon­dotta, — Washington a becsületesség, a tisztesség és hősiesség példaképéül áCli- lotta be a finneket. Az amerikai közvé­lemény egy része ma is rokc tiszenvvel gondol erre a kisszámú, de hősi népre és igazságtalannak tartja azt, hogy Amerika megtagadta tőlük támogatását. Bármennyire is jellemző ez a megnyi­latkozás az amerikai közvéleményre, ez az egyedüli hang, amely védelmébe vette Finnországot. A lapok nagyrésze a finn diplomaták „bűnösségével" foglalkozik és kifejtik, hogy a finnek éket akartak Washington' és Moszkva közé szorítani. Német politikai körök megjegyzése sze­rint Amerika és a Szovjet szövetsége bi­zonyára gyenge lábon állhat, ha azt né­hány finn diplomata is veszélyeztetheti. A valóságban Amerika lépését az ideghá- boru egyik meqnyilvánulásándk kell mi­nősíteni, amelyet Finnországgal szemben azért alkalmazott, hogy feltétel nélkül adja meg magát és fogadja el a bolsevis­ták feltételeit. A New York World Te­legram igy ír: Nem felejtettük el a fin­nek harcát, amely 1939-ben az egész vi­lág csodálkozását vivta ki. A finn nép azóta sem változott meg, de hogy meg­szerezhesse ismét szabadságát és függet­lenségét, szakítania kell Németországgal. Azért kell Finnországnak uj kormányt alakítania, hogy uj emberek tárgyalhas­sák le a finn-orosz béke feltételeit. Finnország azonban a jelek szerint ez- uttal sem ül fel az amerikai részről jövő ígérgetéseknek. Tudja, hogy csak egy le­hetősége van: a könyörtelen harc az európai szövetséges nemzetek oldalán. A fegyverletétel egyenlő a bőlsevizcdás- sál, a bolsevizmus egyenlő a halállal. Honvédelmi munkára kell ’elen'hezniök ' \ a 17. életévüket betüWtt összes középiskolai tanulóknak A honvédelmi miniszter jiinius 13-án kelt 184.251. ein. 41—1944. számú rendeleté alap­ján a 17. életévüket betöltött összes közép­iskolai tanulókat (zsidók kivételével) taná­rok parancsnokságával a nyári szünidő tar­tamára honvédelmi munkára Igénybe ve­szik. Ide számítanak azok a tanulók is. akik a folyó évben érettségiztek, de a diákok nyilvántartó«; bavé’-k kor még középiskolai tanulók voltak. Az igénybe vétőire tekintetbe jóvö Közép­iskolai tanulók a lakóhelyük szerint illeté­kes népmozgalmi nyilvántartó hivatalnál a honvédelmi munl.njegy átvétele, a honvédel­mi mimkaeskn ltíéícle. valamint rendelt"tési helyükre való utbaiudttásuk végett azonnal, de legkésőbb j-.n.us 27-én 12 órá g kötele­sek jelentkezni. Az igényhevetfeknek két-hárcrn napi élel­met keli magukkal vinni. Ezenkívül pedig az alábbi felszerelések 51 gondoskodjanak: Erős ruha. cipő (lehetőleg bakancs), kö­peny vagy felső kabát, két pokróc hátizsák, vagy kenyérzsákok evőcsésze, ev**» szkjzók kulacs, két-há.rom állás fehérnemű, no»,ló , és tisztító eszközök, varrós/.erszAmnk, stb, j A fenti cikkek használatáért a honvéd kincstár ruhakoaíatási díj elmén két pengőt térít meg az i„enybevetteknefe. Az Igénybevett középiskolai hallgatok na- : ponta hat pengőt kapnak, amelyből azonban meg kell tériteniök a felmerült étkezési költ­ségeket. A* igénybevételi feUrfváaoak mindenkinek annál is inkább eleget kell tennie, mert ac igénybevétel iránt tanúsított; engedetlenség az 1939. évi II. te. §-nak 3. bekezdése sze­rint vétsége* képez és egyévig terjedhető fogházzal büntethető, tekintet nélkül a vét­sége* elkövető életkorára. Az igénybevétel alól azok a középiskolái tanulók mentesítettek, akik a) honvédelmi munkára már ez év juntas 1. el5tt már más helyen igénybevételiek; b) akik ez év kiutas 1. előtt a hadiipar­ban alkalmazást vállaltak és ezt » badittoe- mi szer.iélyzeti parancsnok által kiáüitofct igazolvánnyal Igazolják­c) akik hiteltérdeinlöen igazolják (várme­gyei, járási, gazdasági felügyelői), hogy a szünidő tartamára a mezőgazdaságban ál­landó jellegű munkát vállallak és végeznek. 4z ilyen menleutésre tekintetbe jövő diá­kok tehet a jogcímüket igazoló bizonyítványt vigyék magukkal, gyülekezé­si helyükön mentesítésüket a bemutatott bizonyítványok alapján bizottság fogja elbí­rálni. Az igénybe . " diákot & népin"zgaeni nyilvántartó hivatal által kiállított igénybe­vételi lapon feltűntetett rendeltetési helyü­kön a gyülekezési hely hollétéről a honvéd állomásparancsnokságnál, vagy- a vasúti ál­lomáson miik M >i bontód pályiindvarp -. rancsnokSágnál, végül, ahol Ilyen nincs, ott a vasúti állomásfőnökségen, illetve a MÁV tudakozó irodái,in érdeklőd jene«*»

Next

/
Thumbnails
Contents