Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-24 / 141. szám

1944. JUNTO'S 24. mien _ MAGYAJIUJSßCG 5 A honvédvezérkar főnöke megszemlélte egy harctérre Indalé zésrlra1! harci gyakorlatait «A magyar vér drága, takarékoskodni kell vele!“ Budapest, junius 23. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Vitéz Vörös János vezérezredes, a honvéd vezérkar főnöke meglátogatott egy harctér­re induló zászlóaljat. Elbúcsúzott a kato­náktól. A zászlóalj a harctérre való kime­netele előtt éles harcászati gyakorlaton vett részt Nyugat-Magyarország hegyei között. A zászlóalj már idehaza próbát rendezett az elkövetkezendő harctéri eseményekből. A harcászati gyakorlatot olyan körülmények között hajtotta végre, amilyenben ezentúl nap-nap után lesz része a szovjet elleni há­borúban. Vitéz Vörös János vezérkari főnök azért jelent meg a gyakorlaton, mert személyesen akart meggyőződni a csapatok felszerelésé­ről, kiképzéséről és ütőerejéről. A gyakor­lat kiserődöknek rohammal való elfoglalása volt. A zászlóalj úgy oldotta meg a felada­tot, mintha gránát és golyózáporban kel ett. volna előrenyomulnia. A vezérezredes útköz­ben több szakasz és századparancsnokot megszólított, érdeklődött a végrehajtás móa- ja iránt, közben értékes megjegyzésekkel és utasításokkal látta el a parancsnokokat. — A magyar vér drága, — mondotta többször is — takarékoskodni kell vela. Az a jó vezetés, amely a feladatot kevés áldo­zattal oldja meg. A parancsnokok jól meg­fontolt intézkedései és a harcos helyes ma­gatartása együttesen hozza meg a sikert. Megnézte a honvédek felszerelését, szóba állt velük. Ez a beszélgetés lelkileg nagyobb kapcsolatot létesített a harcos és a vezető között minden hivatalos helyről elhangzó szónál. A katonazubbonyoik alatt az embert kereste, a legdrágább anyagát a hazának. Egy század parancsnoka a jobbszárnyon előrenyomulásra adott ki parancsot. A ve­zérkar főnöke figyelmesen hallgatta, tekin­tetével követte az intézkedés irányát, majd megjegyezte: — A békebeli kiképzés nehéz és fáradsá­gos munka, amely a harctéren busásan ka­matozik. Már itt a gyakorlótéren is mindent úgy kell végrehajtani, mint a valóságban, amikor az ellenség lő. Szavai jóleső érzést váltottak ki. A ve­zérezredes nemcsak kiváló katona, hanem kitűnő lélekbúvár is. Láthatóan arra törek­szik, hogy a lelki-kapcsolatot a honvédség­ben minél jobban elmélyítse. A katonák és ‘észtek egymást ne csak mint alá- és fölé­rendelteket ismerjék, hanem segítő, megértő bajtársak is legyenek. Robbannak a gránátok, a lángszórók rést ütnek az erődök oldalán. A zászlóalj tudja, hogy ami most a domboldalon folyik, csak gyakorlat, nem vizsga a vezérkar főnöke előtt, hanem főpróbája az ezentúl naponta ismétlődő harctéri eseményeknek. Úgy is viselkednek, mint akik szuronyuk hegyével önmagukat és a szurony erejével hazájukat védik. A vezérkari főnök ezután kíséretéhez fordult és a hangja figyelmeztetően csen­gett: — A harctér nem büntető terület, hanem a becsület mezeje. Ezt minden egyes katona leikébe bele kell oltani, meg kell értetni velük és az itthonmaradottakkal. Ekkor hirtelen szirénák szólaltak meg messziről a mélyben lévő városból, de a gya­korlat tovább folyt az angolszász légitáma­dás alatt is. A vezérkar főnöke a légibom­bázás ideje alatt kíséretével állandóan a csapatok között tartózkodott. Azután kürt­jei verte fel az erdő csöndjét. Vége volt a gyakorlatnak. Felsorakozott Ismét a zászló­alj. A vezérkar főnöke ekkor Így búcsúzott el a honvédektől: — Honvédek, Bajtársak! Eljöttünk közé­tek, hogy lássunk benneteket, mielőtt útra kelnétek a haza védelmére, a magyar em­ber legszentebb feladatának megoldására. Sokan vannak közietek olyanok, akik már hosszú időt töltöttek a harctéren. Most is­mét felhangzott a Kormányzó Ur, Hadúrunk parancsa, hogy a legkegyetlenebb ellenséget űzzük vissza a határról. Olyan em)berekre van szükségünk, akik életük árán is meg­védik az országot és megalapozzák a követ­kező ezer esztendő békéjét és nyugalmát. Boldog megelégedéssel tölt el, hogy vala­mennyien átérzitek a kötelesség hivó és pa­rancsoló szavát és megadjátok a legnagyobb áldozatot is, ha az Isten úgy akarja. Isme­rem parancsnokaitokat. Bízzatok bennük; ők is azon vannak, hogy megfontolt veze­téssel, minél kevesebb áldozattál vigyenek benneteket győzelemre a haza jobb jövője érdekében. A haza sorsa tőletek függ, ami mindennél előbbre való. Ennek megvédése az ország, az Isten és legfőbb Hadurunk parancsa. Isten áldása kísérjen utatokon. A Mindenható áldja meg fegyvereiteket és tér­jetek vissza győztesen. A zászlóalj ezután dlszmenetben vonult el a vezérezredes előtt. SxemÁciő a S*éd»e«f Hép©n: Fiatal Mötópaszuh/, ujburqonya, majorság Hatósági áron éroltálc az «ibarqonT^f Kolozsvár, junius 23. Pénteken szokat­lanul élénk forgalmú volt a kolozsvári piac. A kora reggel érkező teherautókat valósággal megrohanták a nagy és kis­kereskedők. Alig kerültek le a gyümöl­csösládák a járda szélére, máris megin­dult az alku. A verseny még nagyobb lett, kibontották a ládákat, mert megér­kezett a szezon legszebb gyümölcse, a ropogós nagyszemü cseresznye. Percek alatt kis kézzel tolható szekerekre, tali­gákra rakták az árut, aztán gyönyörű piros szint öltött a piac naponta változó képe. — Kóstolja meg nagyságos asszony! — kiabált az egyik elárusító. — Olyan ez, mint a harmat, csak 3.60 pengő ki­lója. Az eper friss szine mintha bágyadt lett volna, nem igen vette senki, hiába is kínálták. Egy kövér asszonyság, aki bizonyára azzal a céllal jött a piacra, hogy epret vegyen, megnézegette, még az orrát is fintorította a megjegyzésé­hez, hogy ravaszul mérik, a zacskó áljá­ra szotyósat csempésznek és mégis 3 pengő 50 fillérbe kerül. Az eladó mérge­sen morgott utána: — Sajnálja a pénzt, tán ingyen ad­jam? A szállítók nemcsak szép cseresznyét, hanem nagyobb mennyiségű fiatal zöld- paszülyt is hozták. A paszulynak azon­ban nem akadt sok vevője, mert még aránylag drága: 3.50 pengő. Kellemes meglepetés érte a háziasszo­nyokat az ujkrumplivál, elég sok volt belőle és kilónként 1.17 fillérért lehetett kapni. Amint illetékes helyen mondják, ez lesz ezentúl a hivatalos ára, addig mig olcsóbb nem lesz. Most van a spárga szezonja is. Pénteken keveset hoztak be­lőle, de amit láttunk, az finom gyenge volt. Igaz, hogy nem éppen olcsó, kilón­ként lf pengőt is elkérnek érte, de alkud­ni is lehet! A karfiol nagyobbacska fejeit 1 pen­gőért is adták, nem volt belőle sok és és nem volt szép. Befőzésre alkalmas aprószemü átlát­szó, üveges egrest árultak a hóstátiak és a viszonteladók is, kilónként 1.50 és 2 pengőért. Szemesborsót literenkint 2 pengőért lehetett kapni. A murok apró csomója ott húzódik a zöldségek között, 20 fillérért adják, de még nem levesnek való. Általában minden zöldségből bőven volt és a forgalom is nagy volt. Reggel 8 óra felé majorságot hoztak a piac felső részébe. Feltűnő volt, hogy nem rohanták meg azonnal a szekeret, mint ezelőtt jónéhány héttel, hanem lassacskán szivárogtak oda a vevők. Közben az eladónak volt ideje kipakkol- ni libákat és kacsákat. Szép közepesen kövér állatok voltak, párjával árulta őket. Két-három vevő állt ott egyszerre, több nem, felemelték a majorságokat és megkérdezték az árát. — Melyik milyen, —- mondta a keres­kedő, — lf5, 50, 55 pengő párjával. Fog­ja meg kérem ezt a rucát, több a zsirja, mint a husa. Az asszonyság tapogatja, nyomkodja, aztán kosarába nyomja az ijedt jószágo­kat s a következő vásárlásnál rájuk töl­ti a kétkiló egrest is. — bi — — Chile elismerte Bolivia kormányát. Stockholmból jelentik: Az angol híriroda Santiago de Chile-i jelentése szerint hivata­losan közölték, hogy a chilei kormány pénte­ken elismerte Bolivia kormányát. (MTI) Folyovich János tb. polgárm@sterheiyettes Kolozsvár, junius 23. Folyovich János vá­rosi főjegyző betöltve a törvényben előirt korhatárt, kérte nyugdíjaztatását, amit il­letéknek tudomásul vettek. Ugyanekkor dr Vargha Lajos, Kolozsvár főispánja az 1929. évi t. c. 65. §-ában gyökerező jogánál fog­va Kolozsvár thj. sz. kir. város törvénybe- tcságáhez tiszteletbei* polgármeU’erhelyet­tesé kinevezte. VáivtteJyi László dr., a vá­ros polgármestere felkérte Folyovich János tiszteletbeli polgármesterhelyettest arra, hogy a rendkívüli időkre való tekintettel, tiirvényezerü nyugdljarlatá.sa ellenére is maradjon meg állásában, miután szaktudá­sára, városismeretére, különösen most nagy szükség -ans azt a váresi közigazgaAs ne­hezen vdná pótolni. A nyugállományba he­lyezett lőjegyző ennek a kívánságnak kész­séggel tett eleget ás n int nyugdíj* > áll to­vábbra Is annak * viur.snak a szó gálatába, amelyet több mint 40 éven keresztit hűség­gel és szeretettel szolgált. Ezzel a nyugdíj ‘■s Folyovich Já­nos kitüntetésével kapcsolatban, ha röviden is, meg kell emlékeznünk egy dolgozó, a köznek mindig hasznothajtó ember munká­járól. Foiyovich János egész fiatalon kenuit a városhoz s az első világháború e'ött Ssfra- csina Géza polgármestersége alatt polgár­mesteri titkár volt. A régi kolozsváriak visszaemlékeznek arra, hogy a városházán ügyes-bajos dolgaikban megforduló embe­reknek mindig rendelkezésére állt. Akinek igazságos ügye volt, azon segített s igy a város közönsége körében népszerűségre tett szert. Mikor az impériumváltozás bekövet­kezett, Folyovich János szintén megtagadta a románoknak az eskü letételét — s igy nyugdijától megfosztva, kenyér nélkül ma­radt. Soktizezer magyar köztisztviselővel rászakadt a megpróbáltatás és nélkülözés. Vállalkozásokba fogott bele, amelyek azon­ban nem jártak valami nagy anyagi ered­ménnyel. Hite és reménye azonban tovább is megmaradt s amikor a feltámadás, Kolozs­vár visszatérése bekövetkezett, Folyovich János teljes energiával és munkabírással ál­lott ismét a köz szolgálatába. Rendkívül fontos szolgálatot tett a városnak már a katonai közigazgatás Idején, majd később, a polgári közigazgatás bevezetésekor. Nem­csak a város ügyeit ismerte, hanem ugy- szó’ván a város minden lakóját. Az uj hely­zet folytán munkaköre kibővült, de ő min­dent válla’t s munkáját mindenkor a leglel­kiismeretesebben ’átta el. Fontos, udvarias hivatalnok volt, nem gyártott aktákat, ha­nem amit lehetett, a mai viszonyok között, maradéktalanul és azonnal elintézte. Nyug­díjazása a korhatár folytán természetszerű­leg következett be, mert ezt törvényes ren­delkezések Írják elő, viszont nyereség a va­ros közigazgatására, hogy mint nyugdíjas, továbbra is a helyén marad s továbbra is teljesíti kötelességét. Megérdemelten kapta Kolozsvár főispánjának elismerését. Az a aazda jár 16?, aki terményeit az előirt módon beszolgáltatja — mondotta az OMGE tanácsának ülésén Jurcsek Béla földmivelésügyi miniszter Budapest, junius 23. A Magyar Országos tudósító jelenti: Az Országos Magyar Gazdasági Egyesü­let tanácsának legutóbbi ülésén megjelent Jurcsek Béla földmű ve'ésügyi miniszter, aki az egyesületi tanács tagjainak felszólalására válaszolva a mezőgazdaság időszerű kérdé­seiről nyilatkozott. Utalt arra, hogy egyre Jobban belekerülünk a világégésbe. Bátran szembe kell néznünk a következményekkel. — A magyar gazdatársada'om már eddig is mindent megtett az ország közellátásának biztosítására, mert a száz holdon felüli blr- tokcsoportba tartozó gazdák kötelezettségü­kön felül tettek eleget a beszolgáltatásnak s a kisebbek teljesítménye Is felülmúlta a várakozást. A gazdasági év végén az elszá­moláskor derül ki, hogy azok a gazdák jár­tak jól, akik minden terményüket az előirt módon beszogáltattá.k, mert nem csak juta­lomban részesülnek, hanem a szükséglet! cikkek juttatásakor Is kedvezőbb helyzetben lesznek, mint azok, akik zugpiacon kísérel­ték meg az értékesítést. A mezőgazdaság iparcikkekkel való ellá­tásának kérdésével foglalkozott ezután a mi­niszter. Biztosította a gazdákat arról, hogy a termelő gazda és a mezőgazdasági mun­kás teljesítménye arányában kap majd ilyen közszükségleti tárgyat. A helyes munkaerő- gazdálkodásra hívta fel ezután a figyelmet. Vizsgálatok ugyanis bebizonyították, hogy a munkaerő megfelelő felhasználásával már tartalékok is állhatnak rendelkezésre. Az árkérdésnél azt mondotta, hogy a* ár- kiigazításnak járható útja az árkiegészítés rendszerének kldoinborltása, amely a terme­lés jutalmával együtt hivatott fedezni azt a ráfizetést, amely a gazdát egyes nemjöve­delmező termelő árak fenntartásában érinti. A zsirbeszolgáltatással összefüggésben fel­hívta a figyelmet arra, hogy az olajosmag­vak termelésével lehet a legtöbb zsirpontot termelni. Az állatigénybevételt szükséges rossznak kell tekinteni, de joggal reméli, hogy a helyzet javul. Minden értékét enopták eoy kolozsvári bombakórosuUn^k Kolozsvár, junius 23. Lénárd Imre kolozs­vári lakos a bombatámadáskor súlyosan megsérült, lakása pedig majdnem teljesen eltűnt a föld színéről. Egyik szoba azonban valamennyire épen maradt s ismerősei ide raktározták el azokat a holmikat, amelye­ket a bombatámadás után a romok alól ki tudtak szedni. Lénárd Imrét sérüléseivel csütörtökön délutánig a klinikán ápolták s amikor felgyógyult, első útja természete^ sen megmentett ingóságai számbavételére vezetett. A megmentett ingóságokról egyéb­ként leltárt készítettek annakidején s azt átadták a súlyosan megsérült Lénárdnak. Amikor azonban Lénárd számbavette a lel­tárban felsorolt ingóságokat, megdöbbenés­sel tapasztalta, hogy ismeretlen tettes, amig ő betegen feküdt, ellopta 4 lámpás „Orion“ gyártmányú rádióját, aranyóráját, egy má­sik zsebóráját, többezer pengő értókü fény­képezőgépét, fehérneműit és az összes evő­eszközeit s apróbb használati tárgyait. Lé­nárd kára meghaladja az 5000 pengőt. A rendőrség az esetről jegyzőkönyvet vett fel s megindította az erélyes nyomozást a lel­kiismeretlen tettes kézrekeritésére. Lopás büntette miatt tett feljelenést is- mere’en tettes ellen Hatházi Samu Cukor- gyár-uca 33. szám alatti lakos is. Betörtek lakásába, felfeszitették az egyik szekrény fiókját s elloptak onnan 1400 pengő kész­pénzt és bárom darab aranygyűrűt. Az ed­digi njemozás szerint csak a hellyel és kö- rü’ményekkel tisztában levő követhette el a betörést. Bonyodalmak egy nyílttéri közlemény körül Kolozsvár, junius 23. Két kolozsvári napi­lapban hónapokkal ezelőtt nyílttéri közle­mény jelent meg. A közleményben Székely György bor- és gyümölcsszeszkereskedő azt közölte a nyilvánossággal, hogy üzlettársa, Kallós György nem jogosult pénzfelvételre a cég nevében. A közleményekre Kallós György hitel­rontás! bünpert indított Székely György ellen. A perben a kolozsvári törvényszék Szabó András elnöklésével ülésező büntető hár­mastanácsa ítélkezett. Székely György ki­hallgatásakor azzal védekezett, hogy Kallós György, aki részesedésre jogosító 1000 pen­gőt fizetett be az alaptőkébe, tulajdonkép­pen csak a könyvelést látta el a társaság­ban. Ennek ellenére cégük nevében egyes üzletfeleiktől különböző összegeket vett fel saját céljaira. Emiatt ismételten figyelmezr tette Kallóst, aki ugyan igyekezett kiegyen­líteni a felvett összegeket, de újabb köl­csönügyleteket is kötött a cégre való hivat­kozással. Ez késztette a nyílttéri közlemé­nyek közzétételére. A tanúként kihallgatott Havricsek Rezső csendestárs és a cégben szintén tökeérde- keltséggel rendelkező Andrei Zakariás egy­aránt megerősítették a vádlott vallomását. A perbeszédek elhangzása után a bíróság Székely Györgyöt felmentette. Az Ítélet nem jogerős. J<TÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents