Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-21 / 138. szám

1944. JUNIUS 21. 3 KELETI MAGTAB ÜJSAG Vitéz Jaross Andor belügyminiszter megtekintette Kolozsvár bombasujtotta városrészeit Még mindig sok félszivii, félhitii és félkarú magyar cselleng a közéletben“ flbruübányai János dr.: Kolozsvár, június 20. Vitéz Jaross Andor belügyminiszter és felesége, valamint Ri- csóy-Uhlarik Béla, a Tiszán inneni terüle­tek hadműveleti kormánybiztosa, Somssich Béla miniszteri titkár, a belügyminiszter személyi titkára, Botár István országgyű­lési képviselő, valamint Remetei Filep Imre, a Magyar Megújulás Pártja ideológiai veze­tőjének társaságában kedden reggel 9 óra­kor érkezett meg a Lél motorossal Kolozs­várra. A pályaudvaron Inczédy-Joksman Ödön vármegyei főispán, Vary ha Lajos vá­rosi főispán és felesége, valamint V’dse>áe- lyi László dr. polgármester fogadták és üdvözölték a minisztert és kíséretét. A miniszter az állomásról a vármegye- házára h oktatott, ahol lnczé<ly-Jotcsman Ödön dr. főispán bemutatta a miniszternek a vármegye tisztviselői karát és a várme­gyei törvényhatósági bizottságot. A főispán röviden tájékoztatta Kolozs-vármegye hely­zetéről, amit a belügyminiszter nagy figye­lemmel hallgatott végig és az elmondottak után megelégedését fejezte ki a vármegye Ab* tsdbányai János dr.s — Kolozsvár város közönsége nevében — mondotta Abrudbányai János dr. — öszints szívvel és bajtársi hűséggel köszöntőm vi­téz Jaross Andor belügyminiszter urat. Jól esik minden kolozsvári magyarnak, hogy országjárása rendjén az egyes székely vá­rosokban tett villámlátogatásai után hoz­zánk is betért s velünk is eltölt néhány órát. Érezzük .tudjuk, hogy ez az ut a katona* szellem felelősségében fogant tájékozódó szemleut. Olyan ez, mint amikor a parancs­nokló tábornok más és más harciazakaszon, de ugyanazon eszmékért küzdő katonáit, bajtársait meglátogatja, megszemléli. Külö­nösen olyankor szökött ez történni, amikor hadseregrészek bevetésre kerülnek, komoly és nagy percek idején. A magyar belső arc­vonalnak a belügyminiszter a vezérkari fő­nöke s igy természetesnek, helyesnek, indo­koltnak és szükségesnek Ítéljük, ha nemzeti harcunk mostani napjaiban a belső arcvonai katonáinak sorfala előtt a fegyelem, az erő, a cselekvő akarat és számonkérés be­csületes tekintetével elvonul vitéz Jaross Andor. — E találkozás egyszerű, tiszta hangu­latában világos körvonalakban jelenik meg előttünk az a három évtized, mely 1914- től napjainkig a magyar nemzet történelmé­ben a „kemény idők“ szakaszát jelenti s mely idő Allamférfluvá izmositotta azt az embert, kinek érkezését olyan szívesen vár­tuk. Jaross Andor miniszter ur ennek a harminc esztendőnek az elején fegyverrel a vállán a nemzeti becsületért harcolni indult, hogy hősi magatartás után, a vas, a tűz ős vér vonaláról a legdicsőbb vitézi jelvénye­ket hozza magával. Azután a magyar meg­maradásért Indult küzdelembe, hogy Po­zsony, Kassa, Értiekujvár bujdosó magyar­jainak legyen apostola, vezére. Húsz évig birta ezt a harcot s amikor a komáromi hi- don szabadu'ásra vezette a milliós sereget, az egész közösségben töretlen volt az erő, emelkedett a hit és lángoló a honszerelem. Átjött a Dunán s vele együtt átömlött a fel­vidéki magyarság mélyebb, melegebb, együttérzőbb, fenköltebb szelleme, hogy tisztitó és frissítő szellőként bejárja az er- nyedő magyar tájakat. Nemsokára aztán újra azok közé áHt, kik az egykedvű politi­kai játékok helyett egy sztl’ető uj világ kü­szöbén a megsejtett magyar hajnal nyomá­ban nemzetépitésbe kezdett. Az ellenzéki élet seáraz kenyerén azokkal Indult el, kik vitéz Imsédy Béla határozott utjain a nem­zeti felelősség politikai eszközeivel ősi föl­dön uj magyar életet akartak. f — Ez alatt a harminc év alatt a magyar nemzeti sors iskolájában három nehéz osz­tályból tett sikerrel vizsgát Jaross Andor s amikor az elmúlt márciusban a nemzett akarat parancsa a magyar élet belső meg­szervezésének áldozatos feladatát bízta reá, úgy éreztük, h ay ez a nagy és súlyos probléma gazdára talált, de éreztük azt is, hogy a lelkek szerte a hazában megnyugod­va vették a változást. — Azóta három hónap alatt megtanultuk, hogy nincs győzelem a külső avcvonalon addig, núg Idebent döntő jellecü intézkedé­sek nem teremtik meg a lehetős ágét a belső győzelemhez. Megtanultuk és kezd már vé­rünkké válni, hogy egyirányú front mögött egyirányú világnézet jegyében megnyilatko­zó, félre nem érthető, világos nemzetpcliti- kára vah szükség ahhoz, hogy népünk ezer­vezetőségének. A vármegyeházáról a város­házára ment át. Itt Vargha Lajos dr. vá­rosi főslpán és Vásárhelyi László dr. pol­gármester fogadta a magas vendéget, majd bemutatták a város tisztviselői karát és a városi törvényhatósági bizottságot. Ponto­san 10 órakor a Mátyás király Diákházba hajtatott vitéz Jaross Andor belügyminisz­ter. A Mátyás király Diákház nagytermét zsúfolásig megtöltötték a megjelent előkelő­ségek, a különböző egyházak, intézmények és testületek kiküldöttei, valamint az ösz- szegyülekezett városi polgárság. A terembe lépő beliigy- ;s-tert o közönség nagy lel­kesedéssel és éljenzéssel fogadta, amit a belügyminiszter felemelt karral mosolyogva viszonaott. Miután helyét elfoglalta a szónoki emel­vényen. a tömegből kilépett dr. Abrudbá­nyai János unitárius teológiai dékán, a Magyar Megújulás Pártjának kolozsvári párt vezető helyettese és köszöntötte vitéz Jaross belügyminisztert: éves álmait méltányolja a létéért és műve­lődésének értékeiért küzdő Európa. — Ezen a belső arcvonalon őszinte és ha­tározott törekvéseket láttunk a kormány­zat részéről s nem hallgathatjuk el, hogy rövid három hónap alatt majdnem véglege­sen és talán örökre megoldottak egy olyan százados problémát, mely megoldatlanságá­ban sírjává lehetett volna a magyarságnak. Sok minden friss és uj intézkedés történt; felfedezzük ezekben a terv és programsze- rüséget s mégis őszinte nyíltsággal meg keil említsük, hogy vannak kérdések, melyek sür­gető erővel megoldásra várnak. A nemzeti közösség teljesítőképességének fokozása ér­dekében — megítélésünk szerint — nem le­het már hetekig sem odázni a» egyéni és családi megélhetés súlyos gondjainak rende­zését és általában meg kell történnie min­dennek, amit szociális és néjÁ síkon ma­gyarságunk megerősítésére és felemelésére az idők követeinek. — JÓI tudom, hogy a miniszter urnái nyi­tott kapukat döngetünk, de nem értjük azt, hogy a nemzeti felemelkedésnek, az egyet­len helyes útnak és nemzetpolitfkának mi­ért nem teremtődhetik meg feltétele az egy­séges magyar nemzetszervezetben ? Nem értjük, hogy miért vannak s ha vannak, miért lehetnek még fennt és lent olyanok, kik sem politikai, sem közigazgatási, sem pedig gazdasági vonalon nem hajlandók le­vonni a szükséges következtetéseket? Fél szívvel teljes, lendületet, fél hittel egész el­határozást, fél karral egész munkát végez­ni nem lehet. És mégis ilyen félszivti, feun- tü és félkarú magyarok még mindig sokan csellengnek a közélet berkeiben,,. Megfi­gyeltük és sokszor észrevettük az intézke­désekben és rendelkezésekben, hogy a „kéz az Ézsuáé, de a hang a Jákobé“. — Bízunk azonban abban, hogy jószán- dléku, áldozatos szellemű, cselekvőképes ál­lamférfiak és az egészségesedő -magyar köz- szellem le fog győzni minden akadályt 8 az élet megújul szerte e liazéban. — A reggeli órákban miniszter ur elpusz­tult utcákat, lerombolt családi házakat te­kintett meg drága városunkban. Ezek alól a romok alól két héttel eze’ött százakat temettünk ©1. A gyalázatos harc áldozatait keresztény lelkünk őszinte kegyelettel gyá­szolja, de — és ezt büszkén és emelt főve! mondjuk .— ebben a városban senki sem sir és senki sem jajveszékei, még azok sem. akik igazán sokat vesztettek. Mindenki tud­ja ugyanis ej>ben a városban, hogy az el­lenség a harci berepülésének értékét uem aszerint méri, hogy hány koporsót kell fa­ragni a támadás után, hanem kaján szemek­kel azt fürkészi, hogy az életbenamradottak közül hány embernek rendült meg a hite, hánynak tört meg az ereje és hányban her­vadtak el a remények. Mi, akik életben ma­radtunk, ezt jó1 tudjuk és ezért vigyázunk egymásra, fogjuk egymás kezét, közeledünk egymé«hoz s fáid"Imák, között Is remény­kedünk, a csáposok alatt is egyenesedünk és keruényediink. — Ennek á bízó, áldozatot văiialni tudó. dolgozni szerető kolozsvári magyar közön­ségnek, »okezernyi bajtánsnak mé’tóziassék elfogadni köszöntését és elvinni azt jó mun­katársainak is s azokon keresztül édes ha­zánk minden fiának.-Jobb jövőt!!! Abrudbányai János dr. nagy tetszéssel fo­gadott üdvözlöbeszéde után vitéz Jaross An­dor belügyminiszter mondotta, el nagy be­szédét. A belügyminiszter beszédét sokszor sza­kította meg lelkes helyeslés és tapsvihar. Beszéde befejezése után hallgatói lelkes ün­neplésben részesítették. Ezután a belügyminiszter kíséretével lá­togatást tett nemes dá’noki Veress Lajos altábomagynál, majd 12 órakor megláto­gatta a Magyar Megújulás Pártja kolozs­vári tagozatát, ahol küldöttségeket fogadott és szívélyesen elbeszélgetett a nagy szám­mal összegyűlt párttagokkal. Innen Vargha Lajos dr. főispán és Vásárhelyi László pol­gármester kíséretében Kolozsvár bombasuj­totta városrészeit tekintette meg. Mély megdöbbenéssel látta az angolszász terror­bombázóknak a város munkás- és lakóne­gyedeiben végzett pusztításait. Közben meg­látogatta a kibombázottak egyik étkezőjét is. Elismerését fejezte ki a város vezetősé­gének a támadás utáni mentési munkálatok­ért és a kibombázottak megsegítéséért. Egy órakor a Központi szálló éttermé­ben szükebbkörü egytá lételes közebéden vett részt. A miniszter látogatásai közben felesége az időközben Kolozsvárra érkezett vitéz Ricsóy-Ublarik Béláné dr., Vargha Lajos főispán és dr. Vásárhelyi László polgármes­ter feleségének, valamint Illyés Károly dr., főispán! titkár, az erdélyi hadműveleti terü­letek kormánybiztosa összekötőjének kisé­Demény Márton heute* és mészáros üzletemet áthelyeztem Horthy-át 32. ssám alá. Kérem vevőim szíves párt­fogását továbbra is. rétében megtekintette a város nevezetessé­geit és műemlékeit. A nagyasszonyok ezután nemes dalnoki Veress Lajos altábornagy ne­jének vendégei voltak ebédre. A közebéd után vitéz Jaross Andor bel­ügyminiszter és kísérete erdő yi kőrútjának végeztével a Lél motorossal visszautazott Budapestre. Látogatás a rendőrkapitányságon Vitéz Jaross Andor belügyminiszter né­hány órai kolozsvári tartózkodása során lá­togatást tett a rendőrkapitányságon is. Vásárhelyi László dr. polgármester és KS1- ley János dr. polgármestérhelvettes kíséretéi ben érkezett a rendőrkapitányságra, ahoj bemutattatta magának a rendőr tisztikart, behatóan érdeklődött munkájuk iránt, majd rövid, beszédet intézett a rendövtisztikarhoz. Vitéz Jaross Andor belügyminiszter láto­gatása a rendőrkapitányságon mély hatást keltett a rendőrség tisztikarában és legény­ségében.* Ez az első eset ugyanis, amikor belügyminiszter látogatta meg a kolozsvári rendó'rkapitányságot. Amint a legidősebb rendőrtisztek mondják, ritka eset volt eddig még az is, amikor a vidéki főkapitány meg­látogatta valame'yik vidéki város rendőrka­pitányságát. .. Az uj belügyminiszternek a rendőrségen tett látogatásában a rendőrka­pitányság tisztikara és legénysége a munká­jának kellő helyen való értékelését és elis­merését látja jólesően I «zékelység a magyar megújhodás gondolatának igazi zászlóvivője — hangoztatta vitéz Járass Ittdor székelyföldi látogatása során Székelyudvarhely, június 20. Vitéz Jaross Andor belügyminiszter felesége iársaságá- Dan és munkatársai kíséretében hétfőn Ud­varhely-vármegyébe látogatott el. Udvar-. hely-vármegye határában Gálffi Dezső dr. főispán üdvözölte a minisztert. A belügymi­niszter elsőnek Szentegyháza&falu községet látogatta meg. A község ünnepi díszben fogadta a Székelyföldön elsőizben megjele­nő belügyminisztert. A vármegye törvény- hatósága nevében Banda István dr. főjegy­ző üdvözölte vitéz Jaross Andort, aki a köszöntésre közvetlen, bajtársias hangon válaszolt. Hangoztatta, hogy a keletről fe­nyegető veszedelemmel szemben a székely- ség hűségesen áll a vártán. A belügyminiat tér útja a fellobogózott székely falvakon vezetett át; a székelység áz útvonalra tó­dulva, mindenütt szeretettel és őszinte örömmel köszöntötte vitéz Jarosi Andort. Minden községben, ahol látogatása során áthaladt, harisnyás székelyek, nép vise etoe öltözött lányok és asszonyok sorakoztak fel Fontos tudnivi'ék a cipőigénylőknek Kolozsvár, junius 20. A város polgár- mesteri hivatala közli: A Közellátási Hivatal cipőosztálya ez­úton közli az érdekeltekkel, hogy a ,ál- palás és készcivö kiutalás ezideig nem érkezett meg. Erre való tekintettel mind­azok, akik a talpalás, illetőleg kész cipő kiutalására levelezőlapot kaptak és mír jelentkeztek a cipőhivatrlnál lebélyeg­zés végett, várjanak türelemmel mind­addig, amíg a cipőosztályhoz a megfele­lő készlet kiutalása megtörténik. A ki­utalások érvényben maradnak, felesle­ges tehát a hivatalt felkeresni és a ki­utalást sürgetni, mert annak időpontjá­ról a cipőhivatal a hírlapok utján érte­síti a közönséget. Egyébként a kerületi irodákban to­vábbi intézkedésig mindenféle eip&igény- lés elfogadása szünetel. Aki régebben adta be igénylését, (március, április, má­jus hónapokban) és arra választ; nem kapott, annak igénylését kizárólag anyag hiány nvott nem hagyhatta jóvá a bizott­ság s ugyancsak a sajtó utján közli a hi­vatal as újabb igénylések beadásának időpontját. Fejelésre és mértékes lábbe­lire szóló utalványok kiadása a mai na­pon megkezdődött. Akinek ilyen levelező­lapja .van, jelentkezzék vásárlási köny­vével és személy® ionossá gi igazolványá­val a cipőhivatal Szentlélek-utca 1. szám alatti helyiségében. Elsősorban a bomba- károsultak részesülnek kiutalásban, de a hivatal felhívja a bombakárosultak fi­gyelmét arra, hogy ingyen cipőt senki- mk sem áU módjában kiutálni s ilyen végeláthatatlan sorokban. Vitéz Jaross Andor belügyminiszter - Szé­kelyudvarhelyen a vármegyeház erkélyéről rövid beszédet intézett az egybegyült tö­meghez és néhány kereset en szóval a sze­retetnek azt a nagy m eyr.yilvánulását szönte meg, amiben egész Bzékclytöídön része volt. A miniszter a föispáni hivatal helyiségeiben az egyházak és a hatóságok küldöttségeit fogadta. Melegen érdeklődött a kisemberek gondjairól, sorsukról és azo­kat a lehetőségeket kutatta, amelyek révén a székelység széles réprétegemek féletszin, vonalát emelni lehetne. Hétfőn délután to­vább folytatta útját Udvarhely-vármegye fellobogózott községein át. A községek la­kossága a porták elé kiállva, kalaplengetve ujjongó éljenzéssel üdvözölte vitéz Jaross Andort. Székelykereszturon Kósa Béla dr. föszolgabiró üdvözölte á belügyminisztert, aki válaszában azt hangoztatta, hogy a magyar megújhodás gondolatának igám zászlóvivője a székelység. irányú kérésekkel a város népjóléti osz­tályához (Farkas-u. 4.) forduljanak. A májusi igénylőlapokra vonatkozólag köz­li a hivatal, hogy a bombakárosultak és mindazok, akik lakást változtattak, igényléseiket újból adják be. miután a posta a régi címekre nem tudja kézbesí­teni a hivatal közlését.'; ■ A bőranyag gazdálkodás korín ánybia- tosa úgy rendelkezett, hogv kisfizetésű hivatalnokok mütalpu lábbelihez jussa­nak s ennek kiutalása rshér színű utal­vánnyal történik. A ’os, a pénzügy- igazgatóság, tanfeiugyelőség, vármegye, iparíelügyelőség stb. kis fizetésű tisztvi­selői részesülnek e kiutalásban, de a megfelelő mennyiségű mütalpu lábbeli még nem érkezett meg a kolozsvári cipő- kereskedők részére s igy a jegyek kiadá­sa még függőbe marad. A szétosztás azonban rövidesen megtörténik, mihelyt a kiutalást a gyáraktól a kereskedők megkapják. Erre vonatkozólag az igény­lőknek bővebb felvilágosítást ad a város cipőosztálya. A kormánybiztos 3010/1944. számú rendeletével intézkedett a lejárt, de be nem váltott lábbeli utalványok érvényes­ségének meghossrpbhitására vonatkozó­lag is. .4 knr*"ánybiztos rendelete értel­mében, amennyiben a kérés indokolt, a lejárt utalvány 30 napig meghosszabbí­tandó. Ez esetben a* eljárás az, hogy a lejárt utalvány hátlapját a közellátási hivatal cipőosztáíya pecséttel látja el s az igy lepecsételt igazolványt a kereske­dő köteles elfogadni. He’éhig sem lehel elodázni a megélhetés súlyos gondjainak rendezését

Next

/
Thumbnails
Contents