Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-20 / 137. szám

RULETT MAGTAR ÚJSÁG A 1944. JUNIUS 20. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 28 irta: Nikolajew Péter * Magyarra fordította: Gaal Ó ja Ebben a percben karon ragadta Nadja asszony és vonszolta be magával a nádasba, miközben hevesen korholta: — Megbolondultál öreg, mindannyiunkat tönkre akarsz tenni? Egyetlen élő embert sem szabad a szigeten találniok. És a felkelők szigetén valőban egyetlen élő embert sem találtak a vörösök. De mégis megállapították, hogy a szigeten élet folyt, mert a tábortűz parázslóit és a parazson egy lábacskát találtak, amelyben tej forrt, •— a vezér kisfia számára... A nagy rohanásban és ijedelemben erről teljesen megfeledkeztek a sziget lakói. A szigeten kiszállt tizennyolc vörös katona mindenütt körülnézett. A felkelők a nádas közül kilesve minden mozdulatukat, figye­lemmel kisérték őket. Látták, amint a kuny­hók felé nyomulnak, karabinerüket lövésre készen emelve. Hárman bementek a vezér kunyhójába, a többiek is elszéledtek a kunyhók felé és egyik elkiáltotta magát: — Körü'kerttettünk benneteket, adjátok meg magatokat! A nádasban megbújt felkelők hallották, hogy mennyire izgatott hangon kiabál a vörös. Amikor a kunyhóból semmi válasz sem érkezett, megrohamozták és behatoltak a szobákba. Néhány perc múlva kíszállingóztak, arcu­kon csalódás tüdrözött. Végigjárták az ösz- szes kunyhókat. A csekisták parancsnoka nagy hangon kiál­totta: % , T— Elvtársak! A szigetet kiürítették. Most teljesen át kell kutatnunk. Mindent vigyetek magatokkal, ami mozdítható! Az egyik csekista hirtelen közbekiáltott: — Elvtársak! Parancsnok elvtársi — Itt nemrég még tűz égett. Mindannyian a tábor­tűz felé rohantak. Egy bottal elkaparták a hamut. Alatta lzzott a parázs. , — Ez már változtat a helyzeten, — mondta a parancsnok. — Mindannyian gyer­tek Ide, tanácskozást tartunk. A nádasban megbújt emberek csak egy- egy hangosabban ejtett szót hallottak... Az embermagasságu nád mellett megbújt emberek vacogtag a hideg vízben. A legki- kisebb nesz sem hangzott körülöttük. Mert tudták, hogy egyetlen hangos szó mindany- nyiuk életébe kerülhet. Mozdulatlanul áll­tak. .. A szigeten pedig akkor döntöttek sorsuk felől a csekisták. A vörösök tovább folytatták kutatásukat. Hol közelebbről, hol távolabbról hallották hangjukat. — Még mindig nem találtatok senkit ? — kérdezték a víznél álló őrök. —• Nem, kiirtották vissza, — de a tűz még- parázslik! Nemrég mehettek el innen! — Úgy? Mondjátok meg a parancsnok elvtársnak, hogy kutassa végig az egész ná­dast. Talán ott bújtak meg ezek a kutyák! Nadja asszony gyermekével a karján hi­deg vízben állt. Arca halott halvány voR. Szemei valószinütlenül nagyok és távolba- nézők. Mellette az őr, az öreg hadirokkant és más négy szigeti lakos. Mindannyian úgy álltak, mintha sóbálvánnyá meredtek volna... — Elvtársak, csónakokba szállni és átku­tatni a nádast! — kiáltotta a cseka pa­rancsnok. Ekkor kezdődött az igazi kínszenvedés. A gyermek békésen pihent a pólyában, édes­anyja karján, mitsem sejtve a veszélyről. Már hallatszott az evezőlapátok csapko­dása. . . Egyre közelebbről hallattszoU. Még az egyen’etes ütemü lélegzését is hallották. Az idegek pattanásig feszültek... a gyer­mek megmozdult az anyja karján, öh, erre S senki sen gondolt! Kinyújtotta kicsi karját anyja, arca felé, majd hirtelen elgörbítette ajkát és felsírt. Az anya őrült félelemmé’ betömte a gyermek srrájét tenyerével, de e vékony hang Így Is klr'klott ujjal között. .. Az evezölapátok csattogása hirtelen elné­mult. .. A vörösök feszü ten figyeltek a ná­das felé, ahonnan a hang jött. — Nem hallottátok? — kérdezte az egyik.-— De igen, valamit hallottunk — vála szólták többen . Ismét csend, halálos csend. .. — Istenem, ha most a föld megnyílna, — sóhajtott fel magában Nadja asszony. Sírás fojtogatta a torkát, öt lépésnyi tá­volságra a halál leselkedik rájuk. Szörnyű erőfeszítésébe került, hogy elfojtsa feltörő zokogását. —* Édes uram, hol vagy most, miért nem Jössz segítségünkre? — fohászkodott magá­ban 1 A gyermek ismét megmozdult. — Istenem, adj erőt, —- könyörgött né­mán Nadja asszony. Â mellette állő őr látta a veszélyt, és rémülten kapott az asszony karjához. A gyermek nyugtalanul mozgoló- éjgtí ép kezecskéjével ide-oda kapkodott. Az anya kétségbeesetten szorította, magához. A csónakok még mindig nem mozdul­tak. .. A vörösök feszülten figyeltek.. — De hiszen világosan hallottuk i han­got! — mondta, ismét az egyik... Várunk még egy darabig! — rendelkezett a parancs­nok, azután hirtelen ötlettel felkapta a fegyverét s vaktában többször egymásután a hang irányába lőtt. A fegyver dörejével egybeolvadt a vezér feleségének halk. elfojtott sikoltása, aztán az asszony eszméletét vesztve a vízbe ro- ' gyott. A mellette álló öreg felkelő rémülten ka­pott utána s ahogy óvatosan magához emel­te, megdöbbenve látta, hogy az ájult asz- szony már csak csecsemőjének halott, vérző testecskéjét szorítja görcsösen karjában. Az egyik golyó épp ártatlan angya'-arcocskájá­nak közepén fúródott át, véres cafatokra roncsolva a gyönge htist. Most már nem fehyegette többé a nádas­ban lapuló felkelők életét a gyermekslrás... — Nem, — hallatszott egy Idő muiva a csónakok felöl a parancsnak hangja — Itt nincsen senki, biztosan tévedtetek, Ycgy va­lami vizímadár hangját hallottátok. Tovább evezni! Ismét felhangzott az evező'apátok csat­togása. A csonaxok tovasiklottak. Amikor a vörösök elhagyták a szigetet, Nadja asszony összegörnyedve, réveteg te­kintettel botorkált kunyhója felé. Karján a pólya, amelyben halott fiacskája nyugo­dott. .. Szomorú hangulat ülte meg a sziget éle­tét. Nadja asszony három napig bezárkózva élt kunyhójában. .. halott gyermekével. Rotor»vár, junius 19. A kolozsvári refor­mátus egyházközség presbitériuma kedden tartja Bodor Bertalan fő gond nők elnökiésé- vel negyedévi ülését az egyházközség Far­kas-utcai tanácstermében. Az ülés tárgyso­rozatának kiemelkedő er .menye Deák Fe­renc lelkész-elnök jelen ése lesz, amelyben átfogó képet ad a ko! izsvári református egyházközség multévi lelki é'etéröl és is­merteti az egyházközség gazdasági helyze­tét és a különböző egyházi egyesületek munkásságát. A jelentés bevezetőjében örvendetes tény­ként szögezi le, hogy az egyházközség lé- lekszáma az elmúlt évben jelentősen gyara­podott. Az egyházközségnek jelenleg 42.000 tagja van. Ez a szám az egyes gyülekeze­tek között a következőképpen oszlik meg: belvárosi gyülekezet 7315, Magyar-utcai gyülekezet 5234, hidelvei gyülekezet 5000, monostori gyülekezet 6900, Téglás-uti gyü­lekezet 4271, Hadak-uti gyülekezet 2013, Pata-utcai gyülekezet 4200. Kajántó-uti gyülekezet 3500, Kardoafa'vi gyülekezet 3000 lélekszámmal. Az egyházközr'g ezen­kívül a Házíongárd-tető1, a kölesföldi. a 82énafüi, a Donáth-utl, saoporl és borháncsi szórványokban összesen 1065 lelket _ tart nyilván. A belvárosi, hidelvei, Magyar-utcai és n»o- lostorí gyülekezetben m ndennap tartanak stentlszttiletet, rendszeres bibHaórákat és állásos össaejövete'fket tartanak. Ezekben a gyülekezetekben meglátszik, hogy van elklpásztor, lelkészt hivatal és minden olyan 'altétellel rendekéinek, amely a gyülekezeti élethez szükségesek. Az újonnan alakult gyülkezetekben, ahol nincs külön lelkipász­tor, csak vasárnap vau közös istentisztelet 5 a gyülekezeti munka csak most van kiala­kulóban. Az uj gyülekezetekben az érdeke't egyhézrész le'kinásztorínak megbízása alapján a legtöbb helyen hitoktató lelkészek át iák el a szclgá'atot és igyekeznek össze­tartani á gyülekezetét. A le',k* élet megerő­sítése és továbbfejlesztése, érőnkében szük­séges, hogy az újonnan létesített gyülekeze­tek külön 'e'kioé sztárt karrte ^'k. A fennálló nehéz-ég-1- ellenére a lelkiélet erőteljes me<’T"i1eikczáea meg Vasárnaponként átlag 3101 lélek látogatja ez lstentis-feleteket, míg nagy ünnepeken átlag 7159 hivő járul az Urasztala elé. A ko’ozsvári református templomok befogadó- képesség« olyan kiesi, hogy a hívőket nagy ünnepeken már nem la tudták mind befő Aztán a negyedik nap eljött és se játke­zűleg faragta ki a fakaresztet gyermeke sírjára, ft­A felkelők lovaglása hosszú és fáradtsá­gos volt a szteppén keresztül és nagyon hosszú volt az ut a kaukázusi hegyekig, ahol a hegyi törzsekből alakult osztagokkal kellett találkoznlok. Valami nagyobb dolgot tervezett a vezér. A legénység még nem tudta biztosan, hogy mi készül, hogy a vezér miben töri a fejét. — Ne erőltessétek meg magatokat na­gyon fiuk, — figyelmeztette őket — mert még kemény munka vár reátok! De a nagy tétet meg kell nyernünk! Beszéde egyelőre rejtvény maradt szá­munkra. Végre elkövetkezett a nap, amikor elértük a hegyláncot. Néhány felke'ö jól ismerte ezt az utat és átvette a vezetést. Libasorban vonultunk át a keskeny szo­roson. * , Balról hatalmas sziklafalak zárták el a kilátást, jobbról mély szakadék tátongott. A lovak óvatosan lépkedtek. A felkelők kimerültén ültek a nyeregben. Körü­löttük mély csend, csak lent a szakadékban csörgedezett egyhangúan a kis patak. Ke­leten mér pirkadt az ég, amikor a sziklás hegyoldalban sötéten ásító, hatalmas bar­lang bejáratához értünk. Megálltunk s a vezér hozzánk fordult: — Itt hosszabb píhénőt tartunk, mert ezen a helyen beszéltük meg a talá’kozást. Le- szállunk tehát! Gondoskodjatok ennivalóról meg a lovakról! A barlang belsejét fáklyákkal átkutat­tuk. A barlang ürege olyan óriási volt, hogy mindannyian kényelmesen elfértünk benne. Gyorsan hozzáláttunk az ennivaló elkészíté­séhez és egy óra múlva már mindannyian al ásra készülődtünk. — A fáradt test megkívánja a maga pi­henését, — mondta vezérünk — Aludjatok fiuk, hogy friss erőben éb­gadni. Ezért az összes templomokban va­sárnaponként az eddigi szokásoktól elté­rően, két istentiszteletet tartanak. A perselypénz emelkedés^ is arányoan áll az istentiszteletek látogatásának emelke­désével. A múlt évben az összis templomok­ban 14.554.94 pengő gyűlt össze a perselyek­ből. A hívők áldozatkészségének bizonysága, hogy még jelentős adományokkal is hozzá­járultak az egyházközség kiadásaihoz. A mult évben 30.487 pengő adomány folyt be az egyházközségi irodába. Ebből az összeg-, bői 14.721 pengőt segélyezésre, 1354.57 pen­gőt az árvaház költségeire, 888.65 pengőt s diakonisszák érzőre fordítottak. A legtöbb adomány azonban a napközt otthonok és aggmenházak fenntartására folyt be. A jelentés a továbbiakban beszámol a rze- retetintézmények munkájáról. A kolozsvári egyházközség hat napközi otthont, három aggmenházat, egy tanoneotthont tart fenn s szó van leánytaooneotthon létesítéséről is. A nőszövetség a mult évben Is, miként fennállása óta, igen buzgó és eredményes szociális munkát végzett. A nőszövetseg i tagjainak száma 800, akik valamennyien sziwel-iélekkel állnak a nemes ügy szolgá­latában. Férő Bornemisza Elemámé elnök- lésével a nőszövetsé.g tíz alosztályban végzi áldásos munkáját, ome’yr.ek egy'k beszédes bizonyítéka, hogy 1943-ban 31.000 pengó’t fordított segélyezésre, 3000 nengó't pedig js- kolá »gyermekek jutalmazó a és támoga­tására. Igén szép tevékenységet fejt ki a férfiszö­vetség Is. A belvárosban Nagy Jenő tanár, a Hldelvén Téglás Jenő vezetésével folyik a férfi§zövetség munkája. A leányszövetség éltben a műit évben nem volt emlité'rc- méltó esemény. Jeler'eg négy leányszöVer- ség működik Kolozsváron, de össze jöveté'ci népte'enek. Ennek elsősorban az á magya­rázata, hogy a 1 eáevszövefségelmek nincs megfelelő otthona. Hasonlóképpen nem .ala­kulhat ki az Ifjúsági Keresztény Egyjesü’et műnk« 1a sen; tűvan mértékben, mint ahogy sz szük'ér lenne — otthon hiánva nitett. Az IKE csoportjain a k összesén 150 tagla volt, akik különböző elkötelezettségek miatt nem tudnak válamennvien belekapcsolódni az egyesület munkájába. / A kolozsvári református népiskolák és óvódák létszáma egyre emelkedik. Az a kö­rülmény, hogy Kolozsvárt mind a népisko­lai, mind a középfokú oktatáshoz feltűnően kevés az iskola, az ^syfcázközsésxe is kihat. redjetek, mert nem tudni mi áll még előt­tünk. .. *­A kimerült felkelők az egész napot és éj­szakát. étaludták. Senki sem zavarta meg a nyugalmukat. Vezérünk, aki ez őrszolgá­latot két napra előre, beosztottá, csak egy­szer kelt fel, hogy megnézze nincs-e valami baj és ismét folytatta mély alvását. Másnap reggel, amikor az őrség leváltotta egymást, két lövés dördült el. A hegyek sok­szoros erővel visszhangzották a dörrenést. Pülanat alatt felélénkült a barlang. Min­denki feszülten dtigyelte a barlang bejáratát. Vezérünk ott állt az őr mellett. — Ml történt? — Lovasok tűntek fel a völgyben. Önnön hangzottak a lövések. A vezér elégedetten bólintott. Távcsövével átkutatta a vidéket. Most már szabadszem­mel is jól láttuk, hogy lovas-csoport köze­ledik. — ök azokl — mondta örömmel a vezér, majd kirántotta övéből a pisztolyát és két lövést adott le. A völgyben me állt » lovas-menet. Mind­annyian felnézte!, a barlangunk felé. Fehér kendőt lobogtattak Egy óra telt még el, aztán egyszerre egé­szen közelről hallottuk a ícvak patkójának csattogását. Ruházatuk után Ítélve, két kabardinal és egy orosz vágtattak a csoport élén. A két vezér egye1 őre bizalmatlanul né­zett egymásra és pisztolyukat lövésre ké­szen tartották a kezükben. — Éljen Oroszország! — kiáltotta vezé­rünk. — Mindenkor és mindörökké! — vála­szolta az érkező lovescsoport vezére, majd kezetszoritottak egymással. Kiderült, Ijogy a lovasok kaukázusi vad hegyi törzsek fiai. Ezeknek a hegyi törzsek­nek meghódításáért hatvan esztendeig küz­dött a cári uralom és mégsem tudott „békés polgárokat** faragni belőlük. A bolsevisták is hiába kísérleteznek megnyerésükkel. A következő napokon • egyre érkeztek az újabb kis lovas-csoportok. (Folytatjuk.) A tantermek zsúfoltak, annyira, hogy sok helyen a komoly nevelői munka rovására megy. Az e’.mult évben súlyos nehézséget' okozott az, hogy a háborús körülmények miatt az 1942—43. iskolai évet nyolc hónapi tanítással, az 1943—44. iskolai évet pedig csak öt hónapig tartó tanítással lehetett megtartani. Ilyen körülmények között a tanítók csak megfeszített munkával érhet­tek cl eredményt. Az egyházközség hét elemi Iskolájában' az elmúlt évbén 1500 nö- endék tanult. A tanerők számát a nehézségek el­lenére is szaporítani kellett. A múlt évben nyílt meg az egyházközség első polgári iskolája, amelynek már az első évében 28Ó növendéke volt, de Igen sok je­lentkezőt el kellett utasítani, mert az lnté zetnek egyelőre nincs elegendő tanterme. A jelentés végül az egyházközség népmoz­galmi adatairól számol be. A mult évben 1031 gyermeket kereszteltek meg az egy­házközségben,! 126-al kevesebbet, mint * múlt évben. Egyházi áldásban 400 pár ré­szesült, 42 párral több, mint az előző évben. A házasságkötések közül 216 volt egyező református vallásu. Eltemettek a mult év­ii > 805 hívőt, 118-mal kevesebbet, mint 1° ?-ben. A múlt évben 127 lélek tért át Kolozsvár ron a református vallásra. A római katoli­kus hitről 48, a görög katolikus vallásról 30, a görögkelétiröl 26, az unitáriusoktól 3, az izraelita vallásról 7, egyéb vallásról 13 tért át. Kitért, azaz a református hitet el­hagyta 85 egyháztag. A kitérések és az át­térések mérlege tehát aktív. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ HETI MŰSORA: Junius 20. Kedd é kor: Tannl auser. Laczó István a M. K't. Operaház tagjának ven- dégfel'épésével. Napi bérlet B. 32. sz. és Opera bérlet 20. sz. Mérsékelten emelt helyárak. Június 21. Szerda 5-kor: Az L'rhatnám pol­gár. Bírletszünet. Rendes helyárak. Jun; is 22. Csütörtök 5-kor: Tosca. Megyést ' Pál vendég-fellépésével. Bérletszünet. Opera helyárak. Junius 23. Péntek 5-kor: I. Parasztbecsület. Kecskés Keller Stefánia és Megyést Pál vendégfellépésével. II. Fából faragott királyai. Harangozó Gyula a M. Kir. Operaház balettmesterének vendégfel­lépésével. Bérletszünet. Opera helyárak. Junius 24. Szombat 5-kor: Egy n*ţ> a világ. Páger Antal vendégfeüépésével. Bérlet­szünet Mérsékelten emelt helyárak. Junius 25. Vasárnap d. u. fél 3 órakor: Egy nap a világ. Páger Antal vendégfellépé- sével. Mérsékelten emelt helyárak. Junius 25. Vasárnap 6-kor: Egy nap a világ. Páger Antal vendégfellépésével. Bérlet­szünet. Mérsékelten emelt helyárak. Ma tartja negyedévi ülését a kolozsvári református egyházközség presbitériumé A háború Stodík évében is fejlődésről számol be az egyházközség jelentése

Next

/
Thumbnails
Contents