Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-18 / 136. szám
BÉLETÍ IVÍAGYAR ÜJS'áCi Parasztok a sarló és kalapács árnyékában Irta : Btkolajew Péter + Magyarra fordítana: Gaaí 0Iga 27 Gondtalanul és nyugodt biztonság-érzettel lovagoltunk most végig ‘a szteppén,'aaran az utón, amelyet néhány héttel ezelőtt Grtsával tettünk meg. Amftaw a dünák mellett elhaladunk, ahol a cseka-katonákkal megvlv- tunk, Grisa hozzám ugratott a lovával és azt mondta : __ Ugye milyen rég volt Petja,- amikor erre jártunk?'! Most már nem vagyunk egyedül, a saját erőnkre utalva, hanem egy olyan hatalomnak vagyunk a részesei, melytől a bolsevisták rettegnek! Bólintottam, aztán csendesen megjegyeztem : Rs Kotowki, Grisa! Milyen messze vagyunk a szülőfalumtól! Grisa elhallgatott. Elgondolkozva ügetett szteppe-íováni amelyet B. városban vettünk a vásáron, _i és ha én elkezdek gondolkozni a hátam mögött lévő élményekről, Petja? Elfogatá- somról, Szibériáról, Misa bátyádról és családjáról, a tragikus halálesetekről és menekülésemről!?. .. De hagyjuk most ezeket a dolgokat, Petja! Felkelők vagyunk! Ugyanúgy megkínozzuk a -bolsevistákat, ha kezünkbe kerülnek, ugyanúgy" lelöjjük és felakasztjuk őket, ahogy vélünk tették. . Újra Kotowki volt az eszemben. De ml is köt még engem ehhez a faluhoz? Az emlékeken kívül semmi többé. De ez az «miék a legszentebb marad számomra az életben. A szülői házban végigélt, tiszta örömökkel teli gyermekkorom, után, amikor mái gondolkozni és eszmélni kezdtem, ránk- szakadt a pokól. Feldúlt és bizalmatlansággal mérgezett volt már akkor az életünk. Elfelejtettük lassan a nevetést és egyik ember félt a másiktól, — patakokban folyt a könny és vér... És ma ? Mit várhatok én még az élettől? Kalandor módjára barangolom be az országot, hogy ellenségemet és népem ellenségét pusztítsam. Nem maradt más hátra. De kétségbeesnem nem szabad! Házamban nincs többé hely számomra és as. élethez már csak akkor lehet jogom, ha azt minden nap újra kiharcolom magamnak. Revolverrel a kezemben! Csak ez az egy léhetöség van. Nem vagyok többé honpolgár. .. felkelő vagyok! Lovaglásunk negyedik, napján az előőrsök jelent ették a .vezérnek, hogy távcsövükkel' kalmük települést fedeztek fel. —r. Az jó,. bajtárs, — válaszolja a vezér. — Hiszen éppen ilyen tábort keresünk. Legalább felvilágosítanak bennünket némely fontos c&^ogról Csapatunk nagyobbik része parancsot kapott, hogy félnapig lovagoljon tovább a szteppén, ipajd pihenjen és' várja be, amíg a vezér tizenkét emberével utoléri őket. A tizenkét kiválasztott felkelő között voltunk mi is Grisával. Kár messziről láttuk, hogy a kalmükök táborában mozgás támadt. Emberek kaptak f& a szteppén legelő lovak hátára és felénk vágtattak. Az üdvözlés igen szívélyes volt. Nemsokára ffelfédoztiik köztük Manyin barátunkat is, aki jobb keAlt a szivéhez emeíte és széles arcán öröm fénylett. A ka&nfikcHc feje figyelmeztetett bennünket, hogy a közelben erős vörös osztag por- tjézlk. Sippen tárátok lesnék, — mondta — mert tmljŞk, hogy a ti embereitek lőtték agyon az şgyik cseka-osztag parancsnokát és 8t emberét, azonkívül a sziget fölött lelőttétek egy repülőgépjüket. Vezérünk lekicsinylőiig nevetve válaszoltr ^— Voltunk mi már nagyobb veszélybén Is és mégis megusztuk! A kalmükök sátrában ismét nagy szívélyességgel fogadtak bennünket. Egy-egy csésze, kalmük-teát szolgáltak fél számunkra! Nagy élvezettel ittuk ezt á hires és ritkaságszámba menő italt, áréeWhez csak oft, a nomád kalmüköknél lehet hozzájutni; -A legkülönbözőbb növényekből állítják össze. A csak a kalmükök által ismert aromás szárított füvekből főzött teát tejjel keverik össze és pompás tejszínhabot tesróek a tetejére. Ez a kalmükök híres, nemzeti itala. Még hosszasan elüldögéltünk a kalmükök sátrában ás' elkészítettük másnapi háditer- vünkét, ha a vörösökkel szembetalálkozunk. ... fis a vörösök valóban megérkeztek. Mi, tizenkét felkelő az egyik fé reesö szekér-sátorban bojtunk meg. A szekérnek előzőleg kivettük egyik kerekét és mindenféle limlomot dobáltunk köréje, hogy a vörösök né Is gyanítsanak semmit, A kalmükök nagy barátsággal fogadták a vörösöket és vezé- rfhíjfr. fekö hamis felvilágosításokat adtak. A uözösök mit sem sejtenek* és ajteljes biztonság .érzetében ringatják magukat. K$ "másSt -szekér-sátorban kényelembe iáágiikat. Tizenöten voltak a csekisták. Mivel a kaiműkök, — vezérünk tanácsára _ az alkohollal sem takarékoskodtak, az egész vörös osztag lerészegedett, ° Amint a nagyhangú közös , elhatározásukból megtudtuk, először kJ akarták aludni a^ alkohol-mámort, hogy másnap friss erőt^ lephessenek meg bennünket. De vezérünk nem várta be a másna , nyomban átkaroltuk a két szekér-sátra ^ vöröseket olyan váratlanul érte a támaJág hogy a fegyverük; otón sem kaphattak. Mindenestől' fogságunkba kerültek. Kitnö fegyvereiket és lovaikat is zsákmányul t, tettük. ‘ Ezután következett az Ítélkezés. • — Miért üldöztök minket? — lAriaTf, vezérünk. A foglyok sötéten hallgatta;? A foglyok határozatlapul nézteJt ^mÄs. ra, mert nem tudjg^ mit mondjanak. — Ha'"jiéTÍF4>eszéltek, — figyelmeztette őket a vezér — akkor vádat emelek ellenetek! Védekezzetek! Ti az orosz nép hóhérai vagytok és minden szenvedésükből nyomorukból magatoknak húztak hasznot. Lehúzzátok róluk az utolsó inget és miután teljesen kifosztottátok őket, még lerongyolódott testpket Is megkinozzátok! Megfosztottátok őket fegyvereiktől és most a fegyvertelen nép torkára teszitek késeteket. Mit akartok az orosz néptől?' Mi a szándékotok? Feleljetek! . Dermedt csend. . Vezérünk Ismét kérdezte őket; — Tudjátok, hogy ld vagyok én? eu vagyok a -vezér, a felkelők vezére, akit ti el akartatok fogni. És most én tartok Ítéletet felettetek! A megkötözött csekisták tovább hallgattak. Ekkor összeült az Ítélő törvényszék, amely négy felkelőből és négy kalmükből állt. — Már kalmük barátainkra való tekintette! sem hozhatunk más Ítéletet, mint kivégzést, — mondta a vezér. — Mert egyetlen kalmük sem maradna életben, ha a bolsevisták tudomást szereznének róla, hogy mi játszódott itt le. Van valakinek kifogása javaslatom ellen ? Mivel ellenvetés nem hangzott el, a halálos Ítéleteket véglegesnek tekintettük. Hamarosan végeztek a tizenöt csekistával. Az egész partizán-osztag felállt és a kalmükök is kezükbe ragadták a vörösektől zsákmányolt fegyveretet. A csekistákat a saját fegyvereikkel lőtték agyon. A szteppén közös sírhelyet ástak számukra. — Nektek pedig azt a tanácsot adom, — fordult aztán a kalmükök felé a vezér, — hogy azonnal kerekedj eţek fel és néhány napig utazzatok, anrig újra letelepedtek. Ha embereimmel ismét arra lovagolunk, remélem megint elfogyaszthatunk meghitt körötökben egy csésze teát?1 — Induljunk! — kiáltotta aztán felénk. Bajtársaink; várnak reánk! tanáé „ skoztak. Behúzódtam a bokorba és fi- szlee' m öl°et. As egyik vörös állandóan, a oíyaí-:re "intetett és kinyújtott kökével ■ í mozdulatokat tett, mint aki azt magys ma( rázza, hogy több oldalról kell megtá_ ini a szigetet. Tartsd meg as ftyen megfigyeléseket ne igádnak, — szólt rá Nadja asszony — és nyugtalanítsd fölöslegesen a sziget lant. Nemsokára egy másik feltelő áPt Nadja asszony elé: — Azt álmodtam, — mondta rémülten — hogy a vörösök a szigeten voltak. Mindannyiunkat összefogdostak és az akasztófa alá hurcoltak. Azután pedig.,. Nem, már nem emlékszem tisztán, hogy ml történt azután! — Ostoba fickó, — szidta Nádja és aar- konfordult. A felkelő álmának további része, •— amit nem mert Nadjának elmondani — az volt, hogy valami szerencsés véletlen folytan megmenekültek a bolsevisták karmaiból, csak az újszülött kisfiút akasztották fel... A repülőgépek még aznap este megjelentek a sziget fölött. Ezúttal nem éppen a sziget fölött köröztek, hanem inkább a környékén és sok gyujtóbombát dobtak le. A köröskörül égő nád füstfelhőbe borította a szigetet, úgyhogy alig tudtak lélegzetű az emberek. Helyzetűk, egyre bizonytalanabbá vált. — Ha ebben a sürü, áthatolhatatlan füstben leszállnak a vörösök, ndndannyiunkat elfoghatnak, — mondta Nadja asszony. Két nap telt el pattanásig feszülő idegizgalomban; Amikor a sziget őrsége észrevette a gépek közeledtét, azonnal kioltották a tüzeket. Mindannyian a nádasba menekültek, amint a motorzugást meghallották. — Csodálkoznám, ha nem vennék észre a kunyhókat, — mondta Nadja asszony gondterhelten. — Miért Is sietett úgy a vezér ezeknek a kunyhóknak felépítésével? A felkelő őr Igyekezett megnyugtatni az asszonyt, noha öt is rossz elöér-"rók kínozták. .. 1ML ítfSlÜS 13. A felkelő csapat elvonulása utáni negyedik nap a csekisták valóban ellátogattak a szigetre. A felkelő őrség egész, nap a repülőgépeket leste és a sziget lakói alig mértek mozogni, szinte csak lábujjhegyen jártak ide- oda. , , • De minden baj nélkül telt el a nap. Vacsora után, amikor a tüzek már hím- vadni kezdtek és mindannyian nyugovóra akartak térni, lélekszakadva rohant Nadja asszonyhoz az egyik felkelő fii-: .Tönneki Jönnöd — kioltotta rémülten. — Több csónakban közelednek a vörösök. .. Már a nádasban vannak! — Te esztelen, — kiáltott rá Nadja asz- szony. — Miért kell azért; igy begyulladni ? De közben ő maga is olyan fehér lett, mint a meszelt fal. — Mennyien jönnek?—kérdezte az őrtől. — Husz-huszonöt ember lehet. í. Nadja asszony * kétségbeesetten zokogott s mintha megdermedtek volna tagjai, nem mozdult a helyéből — Nadja asszony, — sürgette az őr — az Istenér, ne hagyja el magát, segítsen az öregeken és mentse a fiát! —- Jaj, a fiam! — eszmélt fel a zokogó asszony. — A fiam!... v Es már rohant is, mint egy üldözött vad, be a konyhába, feiragadta a békésen alvó vpólyás gyermeket és ismét rohant végig a szigeten, be a nádasba, a bozótok közé, miközben kiabált: — Be a nádasba, a bokrok közé! A szigeten kitört a pánik. Az emberek össze-vissza rohantak, kezükbe ragadták a legszükségesebb dolgokat és menekültek be a nádasba. Egy öreg rokkant felkelő megállt, mint a cövek. — Nem, — suttogta maga elé — hogy én megmentsem magam? Ml van az én életemen menteni való? Csak1 jöjjenek és hurcoljanak ,el. A golyó úgy is megváltás lesz számomra... Halácsv Dezsi: I világ magyarságáért Szegény vezérünk nem gondolta, hogy a tizenöt csellista kivégzése magbosazulása I volt annak, amit a vörösök távollétünk alatti a sziget lakói ellen elkövettek. Nem sejtette, — és nem is tudta meg élete végéig. » Miközben a vezér harci csapata keresztülvágtatott a szteppén, hogy a kaukázusi hegyek felé vegye útját, otthon, a szigeten tovább folyt az élet. Nadja asszony, akinek a vezér távolléte idejére átadta a sziget parancsnoki tisztét, minden igyekezetével azon volt, hogy amennyire a hátramaradt csekélyszámu katonaságból kitelik, jól körülzárja a szigetet védőrséggel, nehogy váratlan megrohaoás- : nak legyen kitéve. A hátramaradt féltucat hareképes férfi tizenkétórás napi szolgálatot tartott, a rokkantakat, gyermekeket is felfegyverezték és magú Nadja asszony i- örszolgáiatot teljesített. Nem volt ez az első eset, hogy Így magáram“ radt a szigeten. Mert ha a vezér hagy óbb harci - vállalkozást hajtott végre, akkor minden harcképes férfit magával kellett vinnie és a szigeten csak csekélyszámu őrség maradt vissza. De most nehezebb a helyzet, mert mindannyian a keresztelő éjszakának ro'-sz emlékeire gondoltak. Az ellenséges repülőgépekre, a gyujtóbombákra és a repülőgép lezuhanásé n. . A. második nap reggelén az egyik őr Nadja asszonyhoz sietett és aggódva mondta: — Ha ezt megussauk, akkor jó lesz: Tegnap lovasokat láttam a szteppén Tizenöt- húsz ember lehetett. Lótávolságnyira közelítették meg a ftilyót, majd megálltak és Amióta nyilvánvalók lettek a liberális korszak Magyarországának bűnei és beigazolódott, hogy- az akkori megoldatlan belső bajaink miatt több mint két millió magyar kényszerült elhagyni hazáját, a világban szétszórt magyarság kérdése állandóan foglalkoztatta a magyar jövendőért aggódók •leltet. Voltak, akik végzetes katasztrófának tartották azt, hogy tiz’és egynéhány millió magyarból több mint két millió szóródott szét a világ mindem tájára. „Pusztulunk, veszünk, mint pldott kéve széthull nemzetünk“ — irta a magyar sors látnoka. Megállapítása azóta szállóigévé lett a magyarság körében. Sokan és sokáig úgy látták, hogy nincsen kivezető ut a végső pusztulásból. Csak későre és igen kevesen jutottak el 'viáig, hogy a magyarság sorsán nem sir-' és keseregni teli, hárem tenni, cselekedni érdekében. De hogyan? — volt a kérdés. Hiszen belső bajainkat sem voltunk képesek megoldani, az itthoni magyarság számára sem tudtunk “emberséges sorsot és élet- lehetőséget biztosítani. A világháború után következett békekötések csak még inkább súlyosbították ezt a helyzetet. Az Itthon maradt magyarságot Is szétszaggatták, a meghagyott ország területén alig maradt 8 millió ember. Az utódállamokban élő magyarság -sorsáról még lehetett tudni, számon lehetett tartani őket. A világ különböző égtájaira szétszórt magyarság sorsáról azonban csak igen szórványosan és hiányosan tudtunk. Annál szomorúbb volt ez, mert ugyanakkor más nemzetek minden külföldre került tagjukról tudtak. Hatalmas nyilvántartó irodákat rendezték be s minden honfitársukról könnyen áttekinthető és pontos kartotékkal rende'keztek. Elegendő ebbő! a szempontból a német külföldkutató intézetre hivatkozni. A világon b'-hol élő .németről mindent tudnak, attól a poiana ttol kezdődően, hagy valamelyik ős ezelőtt talán néhány évszázaddal átlépte az ország határát gazdasági állapotáig. Ezeket tudva és látva alakult meg hosz- szas vajúdás után 1923-ban • a Magyarok Világszövetsége. A .szövetség • első világkongresszusa alkalmából intézte első megdöbbentően szép szózatát; a Kormányzó Ur a külföldi ro&gyerofebone . IA'.-O-v hogy ne tekintsék magukat a magyarság ezeréves fájától lehullott le veteknek — mondotta szózatában a Kormányzó tér —, hanem legyenek fajuknak csupán más talajba átültetett friss hajtásai“. . A Magyarok VUágs.-^-etségének megalakulása óta kétségtelenül sok mindent megtettek a külföldre szétszóródott magyarság egységbefogására és számbavételére. Sajnos azonban még ma sem értük el azt az eredményt, melyet például a német Birodalom eZe - a téren felmutathat. Ennek kétségkívül legfőbb oka az, hogy bár ina vaa a magyarság sorsával foglalkozó testület, de ez a testület még ma sem egyedül intézi és rendszerezi a külföldi magyarság sorsát. És emellett nincs a szövetségnek olyan jól felszerelt, minden eszközzel és anyagiakkal rendelkező otthona, mint a német kiilföid- kutató intézet. Ennek az intézetnek, létrehozásáért s általában a világban szétszóródott magyarság érdekeinek felkarolásáért Íródott HaJácsy Dezső hatalmas könyve. Ha’ácsy Dezső kétségtelenül egyike azoknak a magyaroknak, akik legmélyebben és legrészletesebben ismerik ma a külföldi magyarság sorsát. Régi és szakavatott munkása ennek a kérdésnek. Izzó magyar szeretettél és hangyaszorgalommal gyűjtötte össze évekig tartó munkával a külföldi magyarságra vonatkozó adatait. Ezt. irta meg több mint ötszáz oldalas, szép kiállítású könyvében. S megírta még pedig azért, hogy az itthoni magyar társadalomnak lelkiismeretét felrázza, figyelmét a külföldi magyarság prblémáira felhívja s a külföldi magyarokat meggyőzze arról, hogy, nem felejtkeztünk meg róluk. De még volt egy célja: felhívni a magyarságot a Külföldi Magyarok Házának a megépítésére, amit az író azonkívül, hogy nagy körültekintéssel, faradságot nem ismerve megírta ezt a valóban azé pen megírt és rendkívül izgalmas kóuyvet. azzal is szolgálni akar, hogy könyve «äs» kiadásának tiszta jövedelmét, mintegy ÍPjOOS pengőt ajánlott fel a Ház építésére. Azzal tehát, hogy ezt a sáép és rengeteg, ritkaságszárnharaienő adatokkal remctePKWző könyvet megvesszük és elolvassuk, a magyarság egyik legégetőbb problemájStsak megoldásához nyújtunk segítséget /»■ m*
