Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-18 / 136. szám

m flSRVrni CÉRMI 4 1944. JUNTOS 18. Normandia, az almafavirág földje Be fagyjuk magáink mögött a tender­re tekintő partvidéket s hajózzunk kép­zeletben befelé a normann föld belseje felé, teszem föl a szeszélyesen kanyaro­dó Orne folyócska mentén. A „normann Svájc" tündéri szépségű vidéke tárni . szemeink elé. Mindenütt égnek meredő sziklafalak, suhogó vízesések, ligetes er­dők. Az erdők tisztásain régi várkasté­lyok repkónnyel futtatott falai bújnak meg. A nép azonban szalmatetős kis házi­kókban lakik s éppen emiatt tréfásan „szalma alatt élőknek“ csúfolják őket Pedig ezek a „szalma alatt élők“ egye­nes leszármazottai azoknak a normann vitézeknek, akik .Szicíliáig is elkalan­doztak hajóikon, rabolva, sarcolva min­denütt, mígnem keresztvíz alá hajtva fejüket, itt telepedtek le. Kezük munká­ja nyomán élet sarjadt a földből: óriási almafaligeíek, melyek tavasz felé éde­sen kábító illatot öntenek a völgyekbe. Igaza van a régi francia népdalnak amikor így énekel: ,.Almafaviráqzás idején Normandiába váqyom én.. .** Almából készül a híres normandiai cidre is, a kissé csípős almabor, amer lyet annak idején Villon is iszogatott Páris csapsz k űbén. Normnndiát járt ismerősöm mesélte, hogy ezeken a vidé­keken az iskolába igyekvő elemisták palatábláján ott fittyeg a tirttatartó mellett a kétdecis kis flaska is tele almaborral. A normandiai parasztember csavaros észjárású. Kérdésre kérdéssel felel, akár a székely. Közülük kerülnek ki Francia- ország legjobb ügyvédei. — Milyen lesz az idei almatermés — kérd zi az idegen a kertjében matató atyafit.? — Hát — felel az, lassan húzva a sza­vakat — egy jó évhez képest nem is olyan jó, egy rossz termésnél azonban sokkal jobb. Nyelvükben még ma is közel 5000 olyan szó van, melyek idegenül hang­zanak Franciaország más tájain. Dieppe neve például az ősi „deep“, azaz mélység szóból származik. A gyakori Harfleur és Barfleur helységnevek pedig a kes­keny folyócskát-patakot jelentő norvég „fliot“ szóból. Viseletűk festői. Különösen jellemző a férfiak ősi normann sapkája, yagy a nők .vállra boruló főkötője. Normandia éghajlata gabona, vagy tengeri termesztésére nem alkalmas, annál inkább a legeltetésre. A sma­ragdzöld pázsiton eztevel legelnek a legjobban tejelő tehénfajták s a híres normandiai lovak messze az óceánon túl is nagy keresletnek örvendenek. Paris és London feneketlen gyomrát Normandia látta el tej jel-vajjal, külö­nösen pedig sajttal. Camambert, Neuf- chátel, Pont l’Éveque nevei minden Ínyenc előtt ismeretesek. Normandia azonban nemcsak a jelen­ben él, hanem nagymértékben a múlt­ban is. Hódító Vilmos tette igazán naggyá ezt a földet, aráikor hajóhadá­val ezekről a partokról indult útnak Anglia felé, hogy magát a Westminster apátságban angol királlyá Koronáztas­sa. Az ő városa volt Caen is, amelynek két páratlanul szép apátságát is ő épít­tette mintegy engesztelésül a pápa szá­mára, akinek akarata ellenére vette nőül egyik közeli rokonát:- Matild her­cegnőt. Ennek a házasságnak is érde­kes története van. Több mint hét esz­tendőn keresztül ostromolta kitartóan Vilmos „a Hódító“, a szép hölgy szívét — hasztalanul. Ekkbr aztán betelt a mérték s a hajdani normannok utóda erélyesebben intézte el a leánykérést. Hölgye bosszú fekete haját karjaira csavarta s addig hurcolta őt teremről- teremre, amíg az el nem rebegte a bol­dogító igent. A ma oly sokat emlegetett Bayeux is az ő emlékét őrzi. Miasszonyunkról el­nevezett katedrái isa egész Francia- ország korai román stílusú bazilikája. A gótika királynője Rouen a normann hercegek székhelye volt, Tündéri szép­ségű, csipkefinomságú kátédrálisát szét­bombázta az esztelen angolszász rombo­lás őrülete. Le Havre és Cherbourg már nem tük­rözi annyira a föld jellegzetességeit. Nemzetközi mivoltukat az ide özönlő idegen elemeknek köszönhetik, mégis ők jelentik Normandia gazdasági életének középpontjait. _ Ma vér áztatja az almafavirág föld­jét s tűnt évszázadok kincseit tapossa szét a háború. Templomok és apátságok romjain, Lisieux bombázása után, re­megve kérdi egész Franciaország: vi- rágzaoak-e majd ismét Normandia ál­ra áfái? Ifi. XÁNTUS JANOS dr. KERESZTMETSZET KókűMob jártat közülünk: Normandia* &an~ legalábbis fizikai értelemben ke­vesen, de akik Miilett parasstjait, ol­vasták Corneille rímeit, Malherbe so­rait, Flaubert vagy Maupassant immá­ron klasszikussá vált regény kolosszu­sait, a normann föld szülöttein át meg­értik ezt a ma véráztatta földet. Az ő nevükben, ecsetjükben, soraik­ban benne van a ködös, kissé párás nor­mán táj. Normandia tavasszal a leg­szebb, amikor a virágzó almafaerdp£ fölött sós szél kóricál az óceán felöl, példázva a föld remek kettősségét, az ősi rögbe gyökerező életet s a „messzi roppant tengerekre“ csábító végtelent. Ma vér öntözi Európa legnyugatibb partjait s mintha Hornén piacán ismét máglya lángolna a Szűz alatt, kit Jo­hannának nevez jó néhány évszázada Gallia. Ismét megelevenedik előttünk a kor, amidőn az ország délkeleti részé­ben VII. Karoly uralkodott. Délkeleten — minthogy. Páris árkádjai alatt ango­loknak hódolt a nemesség, a papság, sőt a párisi egyetem is. Az a-1 goi gyarma­tosító törekvések ellen a szegény pász* torleány vont kardot s a tikkelt ország­otokon -Villon, a csavargó költő irt bal­ladát a szegény Lovisről. Itt élt a borvirágtól rezes orrú mol­nár: Olivier Basselin úr is,' akiiek csí­pősen gúnyos dalait felkapta a hír. száj- rúl-szájra terjesztette n Vaux de Vire-i malomtól a legdélibb Province-ig, az új műfajnak a vaudeville nevet adva, A föld, mely ma iszonytató vérözön- ben párálik, Franciaországnak egyik keleti tájegysége, mely Bretagno.-nyal a „halottak földjével“ együtt mintegy pontot tesfc nemcsak a gall föld, hanem egész Európa Ultima Thuléjára. Fland­ria és Bretagne között a messzire előre- ugró Cotentin-félszigot néz az óceánba őrködő szigetek: Jersey ás Guer"e-'ey felé, almi s>áz és egynéhány éve Victor Hugo írta keserű szatUáit a szátnnze- téshől s ahol a költőóriás keze alatt a „századok legendái“ születtek. Normandia nevét azokról a normann hajósokról kapta, akiket a természet mostobaságn s az egyre fogyó kenyér űzött karcsú hajóikon a Skandináv par­tokról verő fényesebb haza felé. A két­arcú Franciaországnak atlanti tájegysé­gét alkotja Normandia, csakúgy mint például Provence a másik: a földközi- tengeri arcnak egyik gyöngy3«emét Normandia azonban nem tartózik szo­rosan Franciaországhoz. A párisi me­dence északnyugatnak nyitott. Szélesen tárul ikertestvére, a londoni medence felé, valósággal önmagától kínálva a „kis Anglia“ nevet. Hogy egy ellentét erejével világítsuk meg Normandia helyzetét, azt mond­hatjuk, hogj’- amíg például Magyaror­szág mindig a mélyebben fekvő centrá­lis helyzetű Alföld felé ford'd s mint­egy önmagából merít, addig Normandia Kifele néz az óceánra s lelkiségében igen sok a nemzetközi, mondhatni talán vüágpeigári jellemvonás. / Az, hogy a történelem folyamán némi először látjuk ennek a földrajzi helyzet­nek következményeit az Angliával való .viszonnyal kapcsolatban, esnoán meg­erősítheti bennünk a történelemnek szo­ros kapcsolatát a fizikai földrajzi táj alkattal. Normandia tehát még . nem az igazi Franciaország, hanem inkább esek »telő­szobája“ annak. Ezt az előszobát azon­ban nem nagyon könnyű megközelíteni kívülről, az óceán felől. Meredek, sok­szor 50—80 méter magas krétasziklák al­kotják itt a partot A tenger időtlen malma őrölte, koptatta hullámainak »áasáa pörölyével az aránylag lágy kő­zetei s az ma meredek falakat, ú. n. f»- laiseket alkotva néz az ócpánra. Az el­aprózott anyagból széles, homokos strandot terített a partfalak alá. Ezeken a sekélyvizű parti előtereneken bárhol könnyen kiköthetnek a kis merülésű partraszálló báfbák, de csakis ezek, mert a mélyebb járatú h"j ík itt meg- fenaklenénelc A kontinens bel sej "bői az óceánba siető folyók. m:nt pdd'u' a Szatjna, vary a sokat em’e"etett Orne folyócska, széles tölcsértorkolat1 el, szak­kifejezéssel élve esztuárinmm‘'l ömlő­nek a tengerbe. Ezeket a batal-"a« töl­csértorkolatokat, az árapály tóz-tettta, véste ki, rendkívül alkalmas kikötőket teremtve a normann narteko" R' uen és. Le Havre ilyen .tölesértörknlatban épült kikötővárosok. A magas partfalak rendkívül kedveznek a védelemnek, hi­szen róluk jó, kilövés nyílik a védők tüzérségié sBámára. Az ellenség pestig, amint ért a most dúló csaták in mutat- jáfc kénytelen roppant emberál doza to­kát hozni az esrtuárimnnk kikötőhelyei­re **rt**áéri Anglia, és Amerika nem tamilt az elmúlt I évtizedek eseményeiből, ezt tapasztalnunk kellett nem egy esetben az uj világháború folyamán. Meet, lingy az uj washingtoni békeszervezet elgondolását látjuk, azt kell bfcioörtk: még egyenenai visszafelé akarnak haladni az Idők sodrában. Történelmi nagy események logikájának megértése helyett szavakkal, kifieQfeZésekkel, elnevezésekkel játszanak, aaokrnk fedezete atett olyan dik­tatúrát akarnak meglwwrttwHL, aganty meg­bántja a v&ág egységet, b^e­üötörtk a Képek öDtodatába, a nenteetek legszentebb érzésedbe és éietérdekeibe egy­aránt, — ugyanúgy, mint 1918-ban. Ez at tenwzgetft» természetesen csak egy­szerű játéK, vágy pvapagaadafogáa. A világ­háború utáni rendjét nem washingtoni dofgoaßsBdbSKban fogják meghvtározai, ha­nem a csatatereken. A megtámadott Európa hősiesen és eredményesen védekezik nyugati partvidékein az invázióé hadseregek ellen. Folyik a nagy harc, amelyben a nagyobb teUderő, a magasabb rendű katonai erények mellett a történelmi szituáció helyesebb és tisztább megértése is döntő szerepet fog játszani. Ez a harc a megtámadottnak, az életéért folyó Európának fogja meghozni a Végső győzelmet és meg fogja kímélni a világot azoknak a politikai kísértéseknek megismétlésétől amelyek egyszjr már nyo­morba, széttagolt Ságba,- válságba döntötték! (Eső Újság) * Kissé lomha az Aladárok felfogása, úgy látszik, túlságosan hosszú Időbe kerül, nagy szellemi megerőltetésbe számukra: tudomá­sul venni bizonyos Jelenségekét, s a látot­takból, tapasztaltakból megszülni egy gon­dolatot. Másképp majdnem elképzelhetetlen volna, hogy ne jutna eszükbe szép csendesen eltávozni azokból a pozíciókból, ahová a hazai zsidóság vagyonmentő bizalma, hata­lomőrző törekvései ültette őket. Az Aladá­rok elhelyezkedtek az elnöki, vezérigazgatói székekben, megféezkeltók magukat, s mikor nem keltett éppen kijárni, a befolyást, összeköttetést cauládi nevet, elmert, atyail­ságot kawiaixxstatni, vagy felvenni az éppen eaadékes tiszteietdijat, akkor szép csendesen szcmyókékteh. Átaludtak mindent, ami tör­téit, vagy nem jutottak még Idáig, hogy találkozzanak az uj világgal, sőt nem vet­ték észre azt se: kenyéradó gazdáik régen nincsenek már körülöttük, elfujta őket a történelmi orkán. Aladárék ülnek tovább a helyükön, felveszik a fizetést, s talán még önérzet Is duzzad mellükben, talán egy hal­vány sejtés motoz bennük, hogy ök alap­jában véve ennek a nacionalista, antiszemita Magyarországnak vcltak az első pionírjai... Lehetséges. A nemzet azonban egészen más véleményen van tevékenységükről, egészen másként Ítéli »eg nagy vállalkozásu­kat, vakmerő expedíciójukat a gazdasági étet sziklás tájaira. A nemzetnek az a ha­tározott nézete, hogy p bányán varrnak, vala­mennyien a zsidóság házőrző ebeinek szere­pére vállalkoztak, s nincsen többé semmi keresnivalójuk a vállalatok, gyárak, kere- kedőházak élén. Tessék csak szépen levonni a konzekvenciákat, zsebretenni a töltőtol­lat, mellyel néha nevüket aláírták és viasza - sompolyogni oda, ahonnan előkerültek. Higy- jék el: nagyon jóindulatú ez a figyelmezte­tés .. . Kár meg-vámiok, amíg tiszteletlen kezek ragadják meg őket, s lódítják ki az elnöki és vezérigazgatói szobákból. (Uj Magyarság)-* Régi szép magyar közmondás: aki nem dolgozik, az ne is egyék. Ebben a mondás­ban kifejezésre jut a magyar nép komoly felfogása a munka szent kötelességéről, amely egyedül ad jogot arra, hogy valaki a nemzet hasznos tagjának tekinthesse ma­gát1 és az ország rendelkezésére álló élelmi­szerekből és egyéb használati javakból Is klvehesse részét. De a magyar ember igaz­ságos gondolkodása azt is megköveteli, hogy aki munkáját becsülettel elvégzi, annak jus­son Is a nemzet vagyonából annyi, ameny- nyire neki és családjának szüksége van. Az uj termelési és beszolgáltatás! rend­szer talán éppen azért vfflt be annyira az elmúlt évben, mert a magyar embernek ehhez a gondo’kcdásmódjához alkalmazko­dott ée annak mindenben megfelel. A beszol- gáltatási kötelesség hivatalos megállapítása és a gazdakönyvek kiosztása biztosította art, hogy minden gazdálkodó ismerje a nem­zeti termelés munkájából reá eső részt és azt becsülettel teljesíthesse, de a hatóságok is tudják, hogy melyik gazdálkodó mennyi­vel köteles az ország termeléséhez hozzájá­rulni s lássák, hogy ezt a munkát tényleg elvégezte-e. Ez a rendszer alkalmas alapot ad arra is, hogy az igazság a közellátásban Is érvénye­süljön. A hatóságok tudják, hogy melyik gazdálkodó teljesítette beszolgáltatás! köte­lességét, ki végezte el az ország termelésé­ből reá eső részt és ezáltal hogyan szerezte meg az igazságos jogot arra, hogy becsü­letes munkája fejében viszont az állam Is biztosítsa számára azokat a használati cik­keket, amelyekre neki és családjának szük­sége van. (Közellátási Értesítő) * Churchill nem merte De Gaullet az USA- val szemben támogatni, türelmet és elnézést kért tehát, amiért Anglia még most sem ismerte el az Algíri Bizottságot, amelyet eddig csak Moszkva tekint törvényes kor­mánynak. Churchill vonakodó magatartását az ma­gyarázza, hogy Angliának a szovjet földközi­tengeri politikájával szemben szüksége van Amerika támogatására. Ez azt jelenti, hogy Nagy Britannia egyedül már képtelen érdekei megvédésére ás Churchill már saját közvé­leményével sem törődve csak Washingtonhoz fellebbez. De Gaulle belelátva a brit kormányzat beleibe, máris veszedelmes sakkhuzásra szánta el magát és a londoni emigráns kor­mányokhoz fordul támogatásért, ahol ezt nyilván készségesen meg is kapta. Churchill határozatlansága miatt elkeseredett emi­gránsok természetesen megadták az algíri bizottságnak azt, amit Anglia Washington nyomására eddig megtagadott tőle. Ez a palotaforradalom igen nagy port kavart fel, mert az angol közvélemény egyik része most már szintén szembehelyezkedett Churchillel és követeli, hogy az angol—francia barátság szellemének megfelelően De Gaullet elis­merje. De Churchill, ha a moszkvai Impe­rialista törekvésekkel szeVnben Amerikától kér oltalmat, nem helyezkodhetik szembe az USA-val, amely még ma is vörös posztónak tekinti De Gaulle tábornokot és nem felejti el a Darlan—Glraud időkben tanúsított ma­gatartását. A francia nemzet sértődötten és hidegen néz farkasszemet a partraszállókkal. Sem az angolszászokban, sem De Gaulleben nem Ismeri fel a „felszabadítókat". Ezért Írja ke­serűen egy angolszász újságíró, hogy a megszállt partsáv lakossága sem virággal, sem mosolygással nem fogadta az angol—■ amerikai katonákat, hanem tüntetőleg hátat- forditott nekik, vagy úgy viselkedett, „mint­ha fából faragott szobrok lettek volna. (összetartás) Gyógynövény be váltói és termesztől tanfolyam Kolozsváron Kolozsvár, junius 17. A földmivelésügyí minisztérium erdélyi kirendeltségének meg­bízásából a kolozsvári m. kir. Gyógynövény- kísérleti Intézet, tekintettel a gyógynövény- termesztés és gyűjtés nagy nemzetgazdasági jelentőségére, elhatározta, hogy kellő számú jelentkező esetén Kolozsváron 1944 ‘ jniius 3—8. között 0 napos gyógynövénybevffltói és termesztől tanfolyamat rendez. A tanfolyamra junius 25-ig lehet jelent­kezni a m. klr. Gyógynövénykisérleti Inté­zetnél (Kolozsvár, Monostori-ut 3). A tan­folyam teljesen díjmentes, azonban lakásról, ellátásról és az utazási költségekről a tan­folyam résztvevői maguk kötelesek gondos­kodni. A tanfolyam megtartásáról az Inté­zet a jelentkezőket idejében értesíteni fogja. A jelentkezők közöljék nevüket, pontos el­müket, polgári foglalkozásukat és keresztény származásukat az Intézet vezetőségével. A tanfolyam résztvevői a gyógynövénygyüjtés, termesztés és beváltás ismereteiről kapnak gyakorlati irányú és bemutatásokkal kap­csolatos szakszerű oktatást és a sikeres záróvizsga letétele után gyógynövénybeváltói engedélyt kaphatnak. — Súlyos baleset egy utcai gázcső ja­vítása közben. Szelezsán Pál 21 éves, Domb-utca 9. szám és Enyedi János 20 éves, Bezerédy-utca 11. szám alatt lakó szerelősegédek a gázcső kijavításán fog­lalatoskodtak. Munka közben benzinlám­pájuk felrobbant. Mindketten első és másodfokú rendkívül súlyos égési sebe­ket szenvedtek. A mentők a klinikára szállították a szerencsétlenül járt szere­lőket. A baleset ügyében megindult a hi­vatalos vizsgálat.

Next

/
Thumbnails
Contents