Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-14 / 109. szám
KUETIÜJSXG 1944. MAJCS 14 « A VILÁG TÜKRE 1. Szpaljakovics — Churchillrői 2. Moszkvai vélemények a légi terrorról 3. A lengyel hadsereg diaszpórában í. Sxpaiajkovics, Szerbia egykori cári nagykövete, aki 1937-ig Jugoszlávia Franciaországi nagykövete volt, Jugoszlávia egykori miniszterelnöke, néhány nappal ezelőtt rádiószózatot mondott. A külföldnek szánt rádióbeszédből az alábbi részleteket ragadjuk ki: — Ha valaki a londoni rádió adásait hallgatja, azt hihetné, hogy ott ’a szerb nép egyik illetékes képviselője beszél. A szerb nép londoni tolmácsa kommunista beállítottságú szólamokkal teszi próbára a szerb nép türelmét, Titot az egykori betörőt elragadtatással emlegeti és olyan hírveréssel akarja mozgalmát népszerűsíteni, hogy ez már a nevetségesség határát súrolja: Az angolok nem tudják mit cselekszenek. A külföldiek nincsenek tisztában a szerb nép szenvedéseivel. A szerb nép olyan megpróbáltatásokon ment át a háború kezdete óta az angol és amerikai politika miatt, hogy ennek alig van párja a történelemben. A külföld nincsen tisztában ezzel. Az angolszász közvélemény nem tudja azt. hogy az a Tito „marsall “, akit az angol sajtó és rádió bíztatásokkal emleget s akiről Moszkva is csak jót mond, akit a Kreml és London egyaránt minden rendelkezésre álló eszközzel támogat, csak szenvedést és halált hozott Bonniéban, Hercegovinában és Montenegróban a szerb nép számára Bizonyosak vagyunk abban, hogy ennek a bolsevista népségnek viselt dolgairól egyes angol politikai körök is tudomással bírnak és • Tito nevét náluk is csak undorral említik. En nek ellenére az angol kabinet tovább halad mostani elhibázott útján és a szerb nép számára újabb szenvedéseket hoz intézkedéseivel. — Vájjon nem éppen a Reuter híriroda jelentette-e Londonból csak néhány hónappal ezelőtt, hogy Eden külügyminiszter közölte az alsóházban: az angol kormány barátsági szerződést kötött Tito bandavezérrel? Akadtak azortban józanabb angol politikusok, bár csekély számban, akik tiltakoztak a balkáni gyilkosokkal való szövetkezés ellen és kijelentették, hogy az ilyen eljárás Anglia tekintélyét ássa alá az egész világ közvéleménye előtt. Mégis éppen Eden volt az, aki a parlamentet megnyugtatni igyekezett azzal, hogy Anglia már régóta állandó összeköttetésben állott Titoval. hogy Tito minden lépése Anglia jóváhagyását is élvezi, hogy Tito minden intézkedése hasznos és szűkséaes a közös hadviselés érdekében. Szükséges, az bizonyos, de a Szovjet számára és ez a szükségesség eddig egymillió szerb hazafi életébe került. Szpálajkovics ezután az angol királyhoz intézte szavait. — Sire, az ön miniszterelnöke Öreg, kiöregedett, de nem rendelkezik az öregek bölcsességével. Vájjon nem a legnagyobb balgaságot követi-e el az angol történetben, amikor a kisállamokat ki akarja szolgáltatni a bolsevizmusnak. Az egész világnak tudnia kell, hogy a szerbek nem akarnak bolsevisták lenni. A bolsevizmus a legbru- tálisabb tagadása mindannak, ami az emberi életet széppé és nemessé teszi. A legborzalmasabb rendszer, amely az emberi lényt állati színvonalra süllyeszti. Az utolsó 25 esztendőben a bolsevizmusnak a rombolás felé hajló irányvonala egyre csak erősb- bódött. Terrorizmusa egyre durvább és vadabb lesz. A keleti barbarizmusról ki nyilatkozott volna elítélőbben valamikor, mint éppen Felséged miniszterelnöke: Churchill űr? Churchill bolsevistaellenes magatartása, amely a szovjet embertelenséget számos alkalommal elítélte, az egész világon általánosan ismert. Ennek ellenére ma minden erejével azon van, hogy mi. Kelet- és Dél- keleturópa .kisállamai barátkozzunk meg azzal a gondolattal, hogy Sztálin érdekterületébe tartozunk. Churchill úr, az emberi lelkiismeret legnagyobb szégyenére még a fiatal Péter királyra is hatással akar lenni, arra akarja őt rábírni, hogy az egykori betörővel, Titoval egyezzék meg. Churchill meg sem gondolja, hogy mit tesz. Vájjon az-e a célja, hogy a szovjet bolsevizmust Angliába is beengedje? Ugylátszik abban telne kedve, hogy Tito „mai sall“-t az angol felsőház tagjaként üdvözölje. A bolsevizmus nem áll meg, ha erőre kapott, egyetlen állam határánál sem. Tovább halad saját törvényei szerint. Nem lehet akkor már megállítani és ki akarja robbantani a világforradalmat. Az összeomlás a Szovjet győzelme esetén nem kímélne meg egyetlen államot sem. Az összeomlást egyedül Németország és az európai szövetség képes fegyvereinek erejével elhárítani Európa ma nemcsak saját világát, hanem Angliát és a többi kontinenseket is megvédi a bolsevizmus fekélyétől. Anglia azonban ne higyje, hogy a boise- vizmus győzelme eseten megmenekül, e- fejezte be rádiószózatát Szpálajkovios volt szerb miniszterelnök./ 2. A „Háború és a munkásosztály" című moszkvai külpolitikai kérdésekkel foglalkozó folyóirat, Jouravlev szovj ít tábornok tollából katonai vonatkozású cikket közöl. Jouravlev megállapítja, hogy az Európa ellen intézett angolszász légiterrorral semmi szín alatt sem lehet a győzelmet elérni. Sőt, még elő sem lehet készíteni a győzelmet. Németországot egyedül szárazföld- haderők bevetésével lehetne térdrekénysze- ríteni a vörös tábornok nézete szerint. Ilyen véleményeket a légiháború mostani fejlődése folyamán többször hallottunk már. Jellemző azonban, hogy most az a folyóirat, amely különösen külpolitikai síkon állítja be az összefüggéseket Sztálin elképzelései szerint, éppen a mostani időpontban szögezi le a Kreml álláspontját. Röviddel ezelőtt történt, hogy Eakerhat amerikai tábornok kijelentette, hogy a légi- háború nem az invázió bevezetője, hanem, már maga az invázió. Roosevelt és Chur- chill többször is alkalmat kerestek arra, hogy kiemeljék, milyen nagy fontosságot tulajdonítanak a polgári lakosság ellen intézett terrortámadásoknak. Azt hangoztatták, hogy Anglia és Amerika kizárólag Németország hadifontosságú termelőképességet kívánja megbénítani abból a célból, hogy Európa minél kevesebb hadianyaggal rendelkezzék a bolsevizmus elleni küzdelmében. Roosevelt és Churchill kijelentései szerint ez lenne az adott pillanatban Anglia és az Egyesült Államok legnagyobb szolgálata, amit bolsevista szövetségese érdekében tehet. Jouravlev szovjet tábornok az angol es amerikai állásponttal ellentétben kiemeli, hogy Németország ipari központjait légitámadásokkal nem sikerült megbénítani, mert a hadifontosságú üzemek a legrövidebb időn belül ismét talpraállottak és ma is ■üzemképesek. Az amerikai „Time" című folyóirat röviddel ezelőtt a légiháború helyzetével foglalkozva szintén kiemelte, hogy már egyes londoni körök is tisztában vannak azzal, hogy a légiterror nem hozta meg a várt eredményeket. Bizonyára a Szovjet megfigyelőket sem kerülte el az amerikai folyóiratnak ez a beállítása. Szovjet álláspont szerint minden angol-amerikai repülőgép, amelyet városok és lakónegyedek elpusztítására használnak fel, tulajdonképpen a légierőnek katonai vonatkozásban nem teljes érvényű kihasználása. Anglia és Amerika ismételten azt igyekszik elhitetni, hogy a légiterror az invázió bevezetője. A Szovjetunió azonban pillanatig sem érzi, hogy a rászakadó erőteljes nyomás enyhült volna ai angolszász légibombázások miatt. Néhány nappal ezelőtt Viktorov, a moszkvai rádió katonai hírmagyarázója is kiemelte, hogy a háború mai állapota szerint a kivezető útat még nem lehet látni és a katonai kifejlődéseket még nem is lehet sejteni. Viktorov azt mondotta, hogy az inváziót semmiképpen sem lehet mérsékelt katonai lépésekkel megvalósítani és a Szovjetunió álláspontja szerint még a cassinoi hadműveletek sem jelentenek inváziót tevékenységet. A Szovjetunió ilyen csekély erőkkel meg Az „Uj Világ'“ c. közgazdasági hetilap jelenti: Ankarai jelentés közli, hogy a török kormány elutasította amerikai olajtársaságoknak azt a kérését, hogy török területen kőolaj után kutassanak és 99 évre bérbe vegyék az olajfonások kihasználási jogát. Az amerikai ajánlat elutasítása annál nagyobb feltűnést keltett, mert Washington minden diplomáciai eszközt igénybe vett, hogy a törökök számára gazdaságilag is előnyösnek feltüntetett aján’atát elfogadtassa. Törökország több vidékén, elsősorban Délanatőliá- ban, Thráciában és Adanában akart nagyszabású fúrásokat végeztetni, olajvezeték kiépítését, tervezte a Földközi-tenger egyik török kikötőjéig és az olajtársaságok még azt a kötelezettséget is vállalták volna, hogy a termelt olaj felét mindenkor átengedik a török államkincstárnak. Az amerikai olaj-diplomáciának nem ez volt az első érdeklődése a törökországi olaj kísérelt támadásoktól nem is várhat mélyreható sikert. Viktorov rádiómagyarázatáx a Reuter hírügynökség is jelentette, csak éppen minden megjegyzés nélkül hozta nyilvánosságra. Lengyel katonák lizezrei ismét, mint annyiszor a történelem/ folyamán idegen zászlók alatt küzdenek. Szovjetoroszország- ban jelen pillanatban három lengyel hadosztály harcol, amelynek tagjai részbén állítólag önként, de minden bizonnyal az erőszakos toborzásnak engedve állottak be a bolsevisták táborába. 3. Röviddel ezelőtt Délolaszországban is felhasználtak lengyel kötelékeket és tűzbe dobták őket. Kz ott harcoló lengyelek az úgynevezett második lengyel hadtesthez tartoznak Anders tábornok parancsnoksága alatt. A lengyelek ott indiaiakkal és űjzé- landiakkal együtt harcolnak az angolszász imperializmus érdekében ... A történelem folyamán lengyel katonák számos alkalommal harcoltak idegen zászlók alatt sokszor tragikus körülmények kS • zött. Az 1794-i lengyel szabadságharc után Dombrowszky lengyel tábornok számára az egyedüli mentségnek Napoleon győzelme látszott, aki megígérte, hogy újra visszaállítja Lengyelország függetlenségét és szabadságát. Napoleon 1797-ben megengedte, hogy lengyel hadsereget állítsanak fel és azt a francia haderő szolgálatába állította, ötezer légionárius gyűlt össze, Dombrowsz ky parancsnoksága alatt harcoltak Napoleon seregében a campoforniói békéig. Akkor Napoleon elfelejtette őket. Napóleonnak később ismételten szüksége lett volna len gye' ágyútölteiékekre, ezért két új lengyel légiót állíttatott fel. Hétezer lengyel katona került francia parancsnokság alá. Hősiesen küzdöttek, amíg Szuvorov orosz tábornok szétszórta őket. Néhányszáz ember maradt meg belőlÜK. 1799-ben Napoleon újra lengyel légiót szervezett. A lunevillei béke után Napoleon keveset törődött a lengyel üggyel, sőt ennél tovább ment, az oroszoknak azt Is megígérte, hogy semmiképpen sem fogja támogatni a lengyeleket szabadságmozgalmukban, a lengyel légiót feloszlatta, illetve a francia haderőbe sorozta be. Napoleon ekkor már meg akart volna szabadulni lengyeléitől. A megmaradt ötezer lengyel katonát amerikai francia gyarmatokba vezényelte, hogy Haiti szigetén a bennszülöttek lázadását velük verje le. Francia parancsnokság alatt a leghiányosabb felszereléssel, élelmiszerek nélkül küldte őket Napoleon az Óceánon át. Parancsnokuk Jablonovszky tábornok volt, aki azonban csakhamar elveszítette áttekintését a kétezerötszáz ember fölött. Az egyik hajó elsüllyedt. San Bomingóba csupán 1802 ember érkezett meg. Amikor harcra került volna a sor a lázadó négerekkel, a lengyelek már a végsőkig kimerültek. Sárgaláz pusztította őket. A lengyel zászlóaljakat a franciák a legveszélyesebb helyekre vezényelték. Jablonovszky tábornak maga is meghalt. Az expedícióból összesen harminc tiszt és háromszáz katona került vissza Európába. A lengyel nép a második világháborúnak legtragikusabb áldozatai közé tartozik. Ma a Szovjetért és az angolszász imperializmusért lengyelek is harcolnak. Idegen érdekekért halnak és pusztulnak a lengyelek. Lehet, hogy sokan közülük hadifogságba kerülnek és még visszatérhetnek hazájukba. Abba a hazába, amelyet eladtak és elárultak az angolok 1939-ben, amikor Lengyelország idegen érdekekért kalandos háborúba bocsátkozott azoknak a bíztatására, akiket Lengyelország sorsa és jövője édeskeveset érdekel. iránt. Az ankarai kormány mintegy tiz évvel ezelőtt talajkutató intézetet létesített, melynek vezetése alatt az ország különböző vidékein próbakutatások indultak meg olaj után. A kutatások kedvező eredménnyel jártak és megállapítást nyert, hogy Anatólia és Thrácia egyes területei bőséges olajelöfordu- lásokat rejtegetnek. Az a feltevés, hogy az orosz, román és iraki olajforrások hálózata török földre átnyúlik, igazolódni látszott. Különösen az anatóliai Besireh vidékén végzett fúrások jártak kedvező eredménnyel, míg a trácial és adanai kutatások feltártak ugyan oiajelöfordulásokat, de olyan mélységekben, hogy azok kitermelése aligha lehet gazdaságos. Az anató*iai próbafúrások eredményességének hírére azok az amerikai olajtársaságok, amelyek részben már az első világháború előtt, részben pedig a huszas években tárgyalásokat folytattak a török kormány- nyal ée bbwnyos előzetes engedélyeket kapAz amerikai oiajdiplomácia kudarca Törökországban \ németek sikeres petróleumé utalásai Albániában tak, formális szerződési ajánlatot tettek Ankarában. A török kormány nem zárkózott el a tár gyalások elől és hajlandó lett volna Dél- anatólia egyes vidékeinek kihasználására koncessziót adni az amerikai csoportnak. A tárgyalások azonban meghiúsultak azon, hogy az amerikai csoport kizárólagossági jogot igényelt egész DéJanatóliára és azon felül opciót is követelt Thrácia ama vidékeire, ahol a török kormány által eszközölt pró- bakatatások eredménnyel kecsegtetnek. Különösen gondolkodóba ejtette a török kormányt az amerikaiaknak az az egyre világosabban látható törekvése, hogy a Közel- Keleten alójmonopóli irmot Szerezzenek és messze kiterjedő csőhálózatot építsenek lú a Fekete-tengeri kikötőkig. Jogos Volt az az aggodalom, hogy Amerika, ezeket az olajtámaszpontokat később majd tengerészeti támaszpontokká építené ki és megvetné a lábát Törökország stratégiailag fontos partvidékein. Az amerikai társaságok törökországi kudarcával kapcsolatban a német szaksajtó rámutat arra is, hogy amerikai érdekeltségek hasonló kísérletet tettek régebben Albániában is, ahol azonban most német szakemberek vezetése alatt nagyszabású kutató fúrások indultak meg. Még Zogu király- uralkodása idején történt, hogy egy német geológus vezetésével Oevolli vidékén próbafúrások indultak meg, amelyek kedvező eredményt Ígértek. Egy amerikai csoport akkor engedélyt is kapott az albán kormánytól, de ezt az engedélyt gyakorlatilag nem tudta kihasználni. Később német érdekeltségek' felszólítására német szakemberek rendszeres kutató munkát kezdtek Délalbánlában. Munkájukat kiterjesztették nem csak az olajelőfordulások megállapítására, hanem Albánia egész geológiai szerkezetére. Elkészítették az ország első pontos geológiai térképét és megállapították. hogy ez a kis ország olyan vizierők- kel rendelkezik, melyeknek kihasználása az ottani bányászatot és mezőgazdaságot rendkívüli mértékben felvirágoztatná. A Tiranából vezetett munkálatok máris kétségtelenné teszik, hogy a Devolli környékén levő olajforrások aránylag nem nagy befektetéssel kitcrmellietök és alapjai lesznek Albánia gazdasági fellendülésének. Roosevelt ajkéi „szabadságra“ asegy Stockholm, május 13. (MTI). Mint a brit hírszolgálat jelenti, a londoni „Daily Express“ newyórki levelezője szerin* Roosevelt néhány hetes pihenőt tart. Háziorvosa úgy találta, hogy legutóbbi négyhetes betegszabadsága nem. volt elegendő tökéletes felgyógyulásához. Elfogták Torícelli püspök gyilkosát Paris, május 13. (MTI). A Német Távira® Iroda jelenti: Torieelli olasz püspököt, a Lot et Garonne megyebeli olaszok vezetőjét, négy hónappal ezelőtt agyonlőnék. A tettest azonban nem tudták elfogni. Röviddel ezelőtt egy toulousi filmszínház ellen merényletet köveitek el ét a tetteseket elfogták, akiktől a rendőrség értékes felvilágosítási szerzett a püspök gyilkosairól. Ezen az alapon. letartóztattak egy embert, aki a püspök ellen elkövette a halálos merényielet. Nem tudják, kogy miért 14 délkaliforniai Los 'Angeles egyetem államtudományi szemináriumának 23i hallgatóját kérdezte meg nemrégiben a közvéleménykutatásairól olyan nagyon hires amerikai Gallup-intézet az Államok háborús céljai felöl. 95 diák egyáltalán nem tudta, miért is lépett hadba az USA. „Valószínűleg" azért, hogy „éretté tegye a világot a demokráciára“. 129 diák véleménye szerint hazájuk háborús céljai gazdasági természetűek és az ország gazdasági világuralmát célozzák. Ebből a 129 diákból kilencvenen az Atlantic Charters létezéséről is tudtak valamit. / T T
