Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-14 / 109. szám

KUETIÜJSXG 1944. MAJCS 14 « A VILÁG TÜKRE 1. Szpaljakovics — Churchillrői 2. Moszkvai vélemények a légi terrorról 3. A lengyel hadsereg diaszpórában í. Sxpaiajkovics, Szerbia egykori cári nagy­követe, aki 1937-ig Jugoszlávia Franciaor­szági nagykövete volt, Jugoszlávia egykori miniszterelnöke, néhány nappal ezelőtt rá­diószózatot mondott. A külföldnek szánt rádióbeszédből az alábbi részleteket ragad­juk ki: — Ha valaki a londoni rádió adásait hallgatja, azt hihetné, hogy ott ’a szerb nép egyik illetékes képviselője beszél. A szerb nép londoni tolmácsa kommunista beállí­tottságú szólamokkal teszi próbára a szerb nép türelmét, Titot az egykori betörőt elra­gadtatással emlegeti és olyan hírveréssel akarja mozgalmát népszerűsíteni, hogy ez már a nevetségesség határát súrolja: Az angolok nem tudják mit cselekszenek. A külföldiek nincsenek tisztában a szerb nép szenvedéseivel. A szerb nép olyan megpró­báltatásokon ment át a háború kezdete óta az angol és amerikai politika miatt, hogy ennek alig van párja a történelemben. A külföld nincsen tisztában ezzel. Az angol­szász közvélemény nem tudja azt. hogy az a Tito „marsall “, akit az angol sajtó és rá­dió bíztatásokkal emleget s akiről Moszkva is csak jót mond, akit a Kreml és London egyaránt minden rendelkezésre álló eszköz­zel támogat, csak szenvedést és halált ho­zott Bonniéban, Hercegovinában és Monte­negróban a szerb nép számára Bizonyosak vagyunk abban, hogy ennek a bolsevista népségnek viselt dolgairól egyes angol po­litikai körök is tudomással bírnak és • Tito nevét náluk is csak undorral említik. En nek ellenére az angol kabinet tovább halad mostani elhibázott útján és a szerb nép számára újabb szenvedéseket hoz intézke­déseivel. — Vájjon nem éppen a Reuter híriroda jelentette-e Londonból csak néhány hónap­pal ezelőtt, hogy Eden külügyminiszter kö­zölte az alsóházban: az angol kormány ba­rátsági szerződést kötött Tito bandavezér­rel? Akadtak azortban józanabb angol poli­tikusok, bár csekély számban, akik tilta­koztak a balkáni gyilkosokkal való szövet­kezés ellen és kijelentették, hogy az ilyen eljárás Anglia tekintélyét ássa alá az egész világ közvéleménye előtt. Mégis éppen Eden volt az, aki a parlamentet megnyugtatni igyekezett azzal, hogy Anglia már régóta állandó összeköttetésben állott Titoval. hogy Tito minden lépése Anglia jóváhagyását is élvezi, hogy Tito minden intézkedése hasz­nos és szűkséaes a közös hadviselés érde­kében. Szükséges, az bizonyos, de a Szovjet számára és ez a szükségesség eddig egy­millió szerb hazafi életébe került. Szpálajkovics ezután az angol királyhoz intézte szavait. — Sire, az ön miniszterelnöke Öreg, ki­öregedett, de nem rendelkezik az öregek bölcsességével. Vájjon nem a legnagyobb balgaságot követi-e el az angol történetben, amikor a kisállamokat ki akarja szolgál­tatni a bolsevizmusnak. Az egész világnak tudnia kell, hogy a szerbek nem akarnak bolsevisták lenni. A bolsevizmus a legbru- tálisabb tagadása mindannak, ami az em­beri életet széppé és nemessé teszi. A leg­borzalmasabb rendszer, amely az emberi lényt állati színvonalra süllyeszti. Az utolsó 25 esztendőben a bolsevizmusnak a rombo­lás felé hajló irányvonala egyre csak erősb- bódött. Terrorizmusa egyre durvább és va­dabb lesz. A keleti barbarizmusról ki nyi­latkozott volna elítélőbben valamikor, mint éppen Felséged miniszterelnöke: Churchill űr? Churchill bolsevistaellenes magatartá­sa, amely a szovjet embertelenséget számos alkalommal elítélte, az egész világon álta­lánosan ismert. Ennek ellenére ma minden erejével azon van, hogy mi. Kelet- és Dél- keleturópa .kisállamai barátkozzunk meg azzal a gondolattal, hogy Sztálin érdekterü­letébe tartozunk. Churchill úr, az emberi lelkiismeret legnagyobb szégyenére még a fiatal Péter királyra is hatással akar lenni, arra akarja őt rábírni, hogy az egykori be­törővel, Titoval egyezzék meg. Churchill meg sem gondolja, hogy mit tesz. Vájjon az-e a célja, hogy a szovjet bolsevizmust Angliába is beengedje? Ugylátszik abban telne kedve, hogy Tito „mai sall“-t az an­gol felsőház tagjaként üdvözölje. A bolsevizmus nem áll meg, ha erőre ka­pott, egyetlen állam határánál sem. Tovább halad saját törvényei szerint. Nem lehet akkor már megállítani és ki akarja rob­bantani a világforradalmat. Az összeomlás a Szovjet győzelme esetén nem kímélne meg egyetlen államot sem. Az összeomlást egyedül Németország és az európai szövet­ség képes fegyvereinek erejével elhárítani Európa ma nemcsak saját világát, hanem Angliát és a többi kontinenseket is meg­védi a bolsevizmus fekélyétől. Anglia azonban ne higyje, hogy a boise- vizmus győzelme eseten megmenekül, e- fe­jezte be rádiószózatát Szpálajkovios volt szerb miniszterelnök./ 2. A „Háború és a munkásosztály" című moszkvai külpolitikai kérdésekkel foglal­kozó folyóirat, Jouravlev szovj ít tábornok tollából katonai vonatkozású cikket közöl. Jouravlev megállapítja, hogy az Európa el­len intézett angolszász légiterrorral semmi szín alatt sem lehet a győzelmet elérni. Sőt, még elő sem lehet készíteni a győzel­met. Németországot egyedül szárazföld- haderők bevetésével lehetne térdrekénysze- ríteni a vörös tábornok nézete szerint. Ilyen véleményeket a légiháború mostani fejlődése folyamán többször hallottunk már. Jellemző azonban, hogy most az a folyóirat, amely különösen külpolitikai sí­kon állítja be az összefüggéseket Sztálin elképzelései szerint, éppen a mostani idő­pontban szögezi le a Kreml álláspontját. Röviddel ezelőtt történt, hogy Eakerhat amerikai tábornok kijelentette, hogy a légi- háború nem az invázió bevezetője, hanem, már maga az invázió. Roosevelt és Chur- chill többször is alkalmat kerestek arra, hogy kiemeljék, milyen nagy fontosságot tulajdonítanak a polgári lakosság ellen in­tézett terrortámadásoknak. Azt hangoztat­ták, hogy Anglia és Amerika kizárólag Né­metország hadifontosságú termelőképessé­get kívánja megbénítani abból a célból, hogy Európa minél kevesebb hadianyaggal rendelkezzék a bolsevizmus elleni küzdel­mében. Roosevelt és Churchill kijelentései szerint ez lenne az adott pillanatban Anglia és az Egyesült Államok legnagyobb szolgá­lata, amit bolsevista szövetségese érdeké­ben tehet. Jouravlev szovjet tábornok az angol es amerikai állásponttal ellentétben kiemeli, hogy Németország ipari központjait légitá­madásokkal nem sikerült megbénítani, mert a hadifontosságú üzemek a legrövidebb időn belül ismét talpraállottak és ma is ■üzem­képesek. Az amerikai „Time" című folyóirat rö­viddel ezelőtt a légiháború helyzetével fog­lalkozva szintén kiemelte, hogy már egyes londoni körök is tisztában vannak azzal, hogy a légiterror nem hozta meg a várt eredményeket. Bizonyára a Szovjet megfigyelőket sem kerülte el az amerikai folyóiratnak ez a be­állítása. Szovjet álláspont szerint minden angol-amerikai repülőgép, amelyet városok és lakónegyedek elpusztítására használnak fel, tulajdonképpen a légierőnek katonai vonatkozásban nem teljes érvényű kihasz­nálása. Anglia és Amerika ismételten azt igyekszik elhitetni, hogy a légiterror az in­vázió bevezetője. A Szovjetunió azonban pillanatig sem érzi, hogy a rászakadó erő­teljes nyomás enyhült volna ai angolszász légibombázások miatt. Néhány nappal ezelőtt Viktorov, a moszk­vai rádió katonai hírmagyarázója is ki­emelte, hogy a háború mai állapota szerint a kivezető útat még nem lehet látni és a katonai kifejlődéseket még nem is lehet sejteni. Viktorov azt mondotta, hogy az in­váziót semmiképpen sem lehet mérsékelt katonai lépésekkel megvalósítani és a Szov­jetunió álláspontja szerint még a cassinoi hadműveletek sem jelentenek inváziót te­vékenységet. A Szovjetunió ilyen csekély erőkkel meg Az „Uj Világ'“ c. közgazdasági hetilap jelenti: Ankarai jelentés közli, hogy a török kor­mány elutasította amerikai olajtársaságoknak azt a kérését, hogy török területen kőolaj után kutassanak és 99 évre bérbe vegyék az olajfonások kihasználási jogát. Az ame­rikai ajánlat elutasítása annál nagyobb fel­tűnést keltett, mert Washington minden dip­lomáciai eszközt igénybe vett, hogy a törö­kök számára gazdaságilag is előnyösnek fel­tüntetett aján’atát elfogadtassa. Törökor­szág több vidékén, elsősorban Délanatőliá- ban, Thráciában és Adanában akart nagy­szabású fúrásokat végeztetni, olajvezeték kiépítését, tervezte a Földközi-tenger egyik török kikötőjéig és az olajtársaságok még azt a kötelezettséget is vállalták volna, hogy a termelt olaj felét mindenkor átenge­dik a török államkincstárnak. Az amerikai olaj-diplomáciának nem ez volt az első érdeklődése a törökországi olaj kísérelt támadásoktól nem is várhat mély­reható sikert. Viktorov rádiómagyarázatáx a Reuter hírügynökség is jelentette, csak éppen minden megjegyzés nélkül hozta nyilvánosságra. Lengyel katonák lizezrei ismét, mint annyiszor a történelem/ folyamán idegen zászlók alatt küzdenek. Szovjetoroszország- ban jelen pillanatban három lengyel had­osztály harcol, amelynek tagjai részbén ál­lítólag önként, de minden bizonnyal az erő­szakos toborzásnak engedve állottak be a bolsevisták táborába. 3. Röviddel ezelőtt Délolaszországban is fel­használtak lengyel kötelékeket és tűzbe dobták őket. Kz ott harcoló lengyelek az úgynevezett második lengyel hadtesthez tartoznak Anders tábornok parancsnoksága alatt. A lengyelek ott indiaiakkal és űjzé- landiakkal együtt harcolnak az angolszász imperializmus érdekében ... A történelem folyamán lengyel katonák számos alkalommal harcoltak idegen zász­lók alatt sokszor tragikus körülmények kS • zött. Az 1794-i lengyel szabadságharc után Dombrowszky lengyel tábornok számára az egyedüli mentségnek Napoleon győzelme látszott, aki megígérte, hogy újra vissza­állítja Lengyelország függetlenségét és sza­badságát. Napoleon 1797-ben megengedte, hogy lengyel hadsereget állítsanak fel és azt a francia haderő szolgálatába állította, ötezer légionárius gyűlt össze, Dombrowsz ky parancsnoksága alatt harcoltak Napo­leon seregében a campoforniói békéig. Ak­kor Napoleon elfelejtette őket. Napóleonnak később ismételten szüksége lett volna len gye' ágyútölteiékekre, ezért két új lengyel légiót állíttatott fel. Hétezer lengyel katona került francia parancsnokság alá. Hősiesen küzdöttek, amíg Szuvorov orosz tábornok szétszórta őket. Néhányszáz ember maradt meg belőlÜK. 1799-ben Napoleon újra lengyel légiót szervezett. A lunevillei béke után Napoleon keveset törődött a lengyel üggyel, sőt en­nél tovább ment, az oroszoknak azt Is meg­ígérte, hogy semmiképpen sem fogja támo­gatni a lengyeleket szabadságmozgalmuk­ban, a lengyel légiót feloszlatta, illetve a francia haderőbe sorozta be. Napoleon ek­kor már meg akart volna szabadulni len­gyeléitől. A megmaradt ötezer lengyel ka­tonát amerikai francia gyarmatokba vezé­nyelte, hogy Haiti szigetén a bennszülöttek lázadását velük verje le. Francia parancsnokság alatt a leghiányo­sabb felszereléssel, élelmiszerek nélkül küldte őket Napoleon az Óceánon át. Pa­rancsnokuk Jablonovszky tábornok volt, aki azonban csakhamar elveszítette átte­kintését a kétezerötszáz ember fölött. Az egyik hajó elsüllyedt. San Bomingóba csu­pán 1802 ember érkezett meg. Amikor harc­ra került volna a sor a lázadó négerekkel, a lengyelek már a végsőkig kimerültek. Sárgaláz pusztította őket. A lengyel zászló­aljakat a franciák a legveszélyesebb he­lyekre vezényelték. Jablonovszky tábornak maga is meghalt. Az expedícióból összesen harminc tiszt és háromszáz katona került vissza Európába. A lengyel nép a második világháborúnak legtragikusabb áldozatai közé tartozik. Ma a Szovjetért és az angolszász imperializ­musért lengyelek is harcolnak. Idegen érde­kekért halnak és pusztulnak a lengyelek. Lehet, hogy sokan közülük hadifogságba kerülnek és még visszatérhetnek hazájuk­ba. Abba a hazába, amelyet eladtak és el­árultak az angolok 1939-ben, amikor Len­gyelország idegen érdekekért kalandos há­borúba bocsátkozott azoknak a bíztatására, akiket Lengyelország sorsa és jövője édes­keveset érdekel. iránt. Az ankarai kormány mintegy tiz év­vel ezelőtt talajkutató intézetet létesített, melynek vezetése alatt az ország különböző vidékein próbakutatások indultak meg olaj után. A kutatások kedvező eredménnyel jár­tak és megállapítást nyert, hogy Anatólia és Thrácia egyes területei bőséges olajelöfordu- lásokat rejtegetnek. Az a feltevés, hogy az orosz, román és iraki olajforrások hálózata török földre átnyúlik, igazolódni látszott. Különösen az anatóliai Besireh vidékén vég­zett fúrások jártak kedvező eredménnyel, míg a trácial és adanai kutatások feltártak ugyan oiajelöfordulásokat, de olyan mélysé­gekben, hogy azok kitermelése aligha lehet gazdaságos. Az anató*iai próbafúrások eredményessé­gének hírére azok az amerikai olajtársasá­gok, amelyek részben már az első világhá­ború előtt, részben pedig a huszas években tárgyalásokat folytattak a török kormány- nyal ée bbwnyos előzetes engedélyeket kap­Az amerikai oiajdiplomácia kudarca Törökországban \ németek sikeres petróleumé utalásai Albániában tak, formális szerződési ajánlatot tettek An­karában. A török kormány nem zárkózott el a tár gyalások elől és hajlandó lett volna Dél- anatólia egyes vidékeinek kihasználására koncessziót adni az amerikai csoportnak. A tárgyalások azonban meghiúsultak azon, hogy az amerikai csoport kizárólagossági jo­got igényelt egész DéJanatóliára és azon fe­lül opciót is követelt Thrácia ama vidékeire, ahol a török kormány által eszközölt pró- bakatatások eredménnyel kecsegtetnek. Kü­lönösen gondolkodóba ejtette a török kor­mányt az amerikaiaknak az az egyre vilá­gosabban látható törekvése, hogy a Közel- Keleten alójmonopóli irmot Szerezzenek és messze kiterjedő csőhálózatot építsenek lú a Fekete-tengeri kikötőkig. Jogos Volt az az aggodalom, hogy Amerika, ezeket az olajtá­maszpontokat később majd tengerészeti tá­maszpontokká építené ki és megvetné a lá­bát Törökország stratégiailag fontos part­vidékein. Az amerikai társaságok törökországi ku­darcával kapcsolatban a német szaksajtó rá­mutat arra is, hogy amerikai érdekelt­ségek hasonló kísérletet tettek régebben Albániában is, ahol azonban most német szakemberek vezetése alatt nagyszabású ku­tató fúrások indultak meg. Még Zogu király- uralkodása idején tör­tént, hogy egy német geológus vezetésével Oevolli vidékén próbafúrások indultak meg, amelyek kedvező eredményt Ígértek. Egy amerikai csoport akkor engedélyt is kapott az albán kormánytól, de ezt az engedélyt gyakorlatilag nem tudta kihasználni. Később német érdekeltségek' felszólítására német szakemberek rendszeres kutató munkát kezdtek Délalbánlában. Munkájukat kiter­jesztették nem csak az olajelőfordulások megállapítására, hanem Albánia egész geo­lógiai szerkezetére. Elkészítették az ország első pontos geológiai térképét és megállapí­tották. hogy ez a kis ország olyan vizierők- kel rendelkezik, melyeknek kihasználása az ottani bányászatot és mezőgazdaságot rend­kívüli mértékben felvirágoztatná. A Tiranából vezetett munkálatok máris kétségtelenné teszik, hogy a Devolli környé­kén levő olajforrások aránylag nem nagy befektetéssel kitcrmellietök és alapjai lesz­nek Albánia gazdasági fellendülésének. Roosevelt ajkéi „szabadságra“ asegy Stockholm, május 13. (MTI). Mint a brit hírszolgálat jelenti, a londoni „Daily Express“ newyórki levelezője szerin* Roosevelt néhány hetes pihenőt tart. Háziorvosa úgy találta, hogy legutóbbi négyhetes betegszabadsága nem. volt elegendő tökéletes felgyógyulásához. Elfogták Torícelli püspök gyilkosát Paris, május 13. (MTI). A Német Távira® Iroda jelenti: Torieelli olasz püspököt, a Lot et Garonne megyebeli olaszok vezetőjét, négy hónappal ezelőtt agyonlőnék. A tettest azonban nem tudták elfogni. Röviddel ezelőtt egy toulousi filmszínház ellen merényletet köveitek el ét a tetteseket elfogták, akiktől a rendőrség ér­tékes felvilágosítási szerzett a püspök gyil­kosairól. Ezen az alapon. letartóztattak egy embert, aki a püspök ellen elkövette a halálos merényielet. Nem tudják, kogy miért 14 délkaliforniai Los 'Angeles egyetem államtudományi szemináriumának 23i hallgatóját kérdezte meg nemrégiben a közvéleménykutatásairól olyan nagyon hires amerikai Gallup-intézet az Álla­mok háborús céljai felöl. 95 diák egy­általán nem tudta, miért is lépett had­ba az USA. „Valószínűleg" azért, hogy „éretté tegye a világot a demokráciá­ra“. 129 diák véleménye szerint hazájuk háborús céljai gazdasági természetűek és az ország gazdasági világuralmát cé­lozzák. Ebből a 129 diákból kilencvenen az Atlantic Charters létezéséről is tud­tak valamit. / T T

Next

/
Thumbnails
Contents