Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-12 / 107. szám

ttmTittjsxG 4 1944. MÁJUS ÎÎ. • • A VILÁG TÜKRE 1. Gandhi szabadonbocsátása után 2» Amerika éllé számú gondja: mikor kezdődik az invázió! 3. Baltáisiasság — odaát Amint már jelentettük, az angol ha­tóságok Gandhit 22 havi fogság után most szabadlábra helyezték. A 74 éves Mahatma szabadonbocsátása most, An­glia kritikus óráiban azt jelenti: hogy az angolok attól tartottak, az öreg nép­vezér meghal a fogságban és halála az egész indiai közvéleményt megbolygatná és angolellenes lázadásra adna okot. Egy stoekkholmi lap londoni tudósitója szerint Amery, India meghatalmazott minisztere nem hajlandó Gandhi szaba- donboosátásáról nyilatkozni. Svéd lapok is kiemelik, hogy az angol hatóságok eddig minden részvét nélkül vették tu­domásul a Mahatma egészségének rosz- sKabbodásáról szóló híreket. Az utóbbi időben Gandhi orvosai erős vérnyomást állapítottak meg rajta, veséi is rosszul működtek és gyakran esett ájulásba. Az angolok talán az utolsó órában határoz­ták el szabadonbocsátását. El akarta k kerülni azt, hogy a Mahatma a fegyház- ban haljon meg. Az utóbb időben az angol * sajtó is többször foglalkozott Gandhi egészségi állapotának rosszabbodásával és számos újság az esetleges politikai következmé­nyek elkerülése miatt ajánlotta szaba- donbocsátását. A „Daily Express“ ki­emelte, hogy ha Gandhi olyan beieg már, hogy el sem tudná hagyni a fog­ságot, akkor legalább jelképesen kellene fogvatartását megszüntetni és az őrsé­get el kellene vezényelni. Ilyen hangok nyilvánosságra kerülése után is az an­gol hatóságok csupán most, huszonkét havi őrizetbevétel után boesájtották sza­badon a Mahatmát, amikor egészégi ál­lapota annyira rosszabbodott, hogy a legrosszabbra is el lehet készülni. Gandhi Í9Í2 augusztusától volt angol fogságban. Azelőtt már hat esetben ve­tették börtönbe az angolok. A hetven éves Mahatmát 1942-ben azért tartóztat­ták le, mert annakidején az indiai kon­gresszus bizottsága előtt azt követelte, hogy az angolok azonnal hagyják el In­diát és ezt az úgynevezett polgári ellen­állás megszervezésével akarta elérni. Egy Washingtonból származó Reuter- jelentés szerint az amerikai „Indiai Li­ga“ elnöke: Sirdarij Singh legutóbb éles támadásban fakadt ki az angol kormány ellen és az egyik legmegalázóbb sérelem­nek jelentette ki azt, hogy az angolok csak olyan id&pontban bocsátották sza­badon az öreg népvezért, amikor egész­ségi állapota már aggodalomra adhat okot. Hogy az angolok jelen pillanatban csupán „jelképesen“ vagy pedig valójá­ban is szabadon bocsátották a Mahat­mát, ma még nem lehet megállapítani. India szabadságharca megindult. Az in­diai függetlenségi küzdelem, amelynek érdekében Gandhi a polgári engedetlen­ség megszervezésével dolgozott egész élete folyamán, most Bőse zászlói alatt, szélesebb területeket magában foglalva a japán szövetséges segítségével erős és — Bármilyenek is legyenek a körül­mények, több százezer halott vesztesé­günk mindenképen lesz és erre el kell készülnünk. Byrnes, a hadigazdálkodási iroda fő­nöke, akiről Roosevelt azt mondta, hogy legfontosabb tagja a washingtoni kor­mánynak, mondotta: — Invázió esetén az amerikai haderő­nek legkevesebb 500 ezer ember veszte­sége lesz. Az Angliában székelő amerikai kato­nai parancsnokok természetesen az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat nem hozzák katonáik előtt nyilvánosságra. Bradley tábornok, az amerikai száraz­földi erők egyik Angliában székelő pa­rancsnoka egyenesen azt jelentette ki. hogy a jövőben óvatosan kell bánni 1 eszteségekröl szóló kijelentésekkel, mert azok a csapatok harci kedvét aláássák, Amerikában a háborús veszteségekről szóló hírek mindenképen arra vezettek, hogy a lakosság és a közvélemény egyre inkább azt kérdezi, hogy mi értelme is volt tulajdonképen annak, hogy Ame­rika, a világ egyik laggazdagabb orszá­ga, a szegény Európa ellen fegyvert fogjon? A londoni „Daily Express" ame­rikai levelezője azt jelenti, hogy Wa­shingtonban már eddig is olyan számok keringenek az Egye.,711 Államok hadere- jenek veszteségeiről, melyek eddig is túllépik a határt. Amerikában újabban divatos lett az invázió napját találgatni. Természetes, hogy pontos dátumot senki sem tudhat, sőt azt sem. tudja senki, hogy lesz-e egy­általában invázió vagy sem. A Fehér Ház sajtóklubjában újabban fogadáso­kat kötnek az invázió megindulásának napjával kapcsolatban. Minden fogadó néhány száz dollárt tett be a „bankba“ s annak egész összegét az kapja meg, aki a helyes napot jelölte meg. A mosz­kvai Tass híriroda az április elsejei ter­minust jelölte meg az invázió megkez­dése napjának. Legóvatosabb ebben a kérdésben a Reuter-iroda. A Reuter szeptember elsejéről beszél. Természetes, hogy Amerikában számos tréfa is kering az invázióval kapcsolat­ban. Az egyik: Churchillt reggel négy órakor telefon­csengés kelti fel. Dühösen nyúl a kagyló után és szeretett barátjának, Sztálinnak hangját hallja: — Kedves Churchill barátom, Colám­ból beszélek. Minden rendben van. Egész nyugodtan jöhetsz: az angol csapatok is biztonságban lesznek. Thomson, a „Daily Express“ amerikai levelezője leirja az amerikai közvéle­mény hangulatát az invázióval kapcso­latban. Az amerikaiak egymástól kér­dezgetik: ,JVo, mit gondol az invázióról, mikor kezdődik?" Az angol újságírót naponta számosán hivják fel telefonon azzal a kérdéssel, hogy mondaná már meg: mikor kezdő­dik az invázió, hiszen ezt az időpontot egy angol újságírónak tudnia kell. Min­den nyilvános helyen az invázióról be­szélnek. A déli órákban a böe-ze a leg­vadabb inváziós hirek központja. A nagy amerikai laook szerkesztőségeit percen­ként csengetik fel azzal a kérdéssel, nem tudnak-e újabb híreket arról, mikor kez­dődik az invázió. Newyorkban hivatalosan jelentették, hogy az invázió megkezdésének pillana­tában at összes harangokat megszólal­tatják. Ugyanekkor a birt, — jelenti szintén Thomson — az összes amerikai rádióleadó állomásokon fogják kisugá­rozni. Minden adóállomás megszakítja műsorát ekkor és részletesen bemondja az invázió megkezdéséről szóló tudósítá­sokat. Thomson igy végzi a „Daily Ex­press“ -nek irótt cikkét: — Az amerikaiak nyugtalanok és ide­gesek. Mindnyájan jól tudják, hogy a háborús áldozatok Amerika számára csak az invázióval kezdődnek meg való­jában. 3. A „Daily Herald“ ir ja: Ha a jövőben brit tábornok amerikai hadnaggyal ta­lálkozik az utcán, előre kell köszönnie neki. A hadügyminisztérium, hogy fo­kozza a szövetkezett haderők közötti köl­csönös tiszteletet és bajtársiasság szelle­mét, úgy intézkedett, hogy ezentúl a rangban magasabban álló tiszt köszön­jön előre. A fiatal tisztek eddig nem voltak biztosak abban, hogy köszöntésü­ket viszonozzák. A hadügyminisztérium azt is elrendelte, hogy a jövőben a brit véderő tagjainak feltétlenül köszönteniök kell az amerikai tábornokok jelzését vi­selő katoúai gépkocsikat. Ezekkel az uj rendelkezésekkel a had­ügyminisztérium elsősorban a köszöntés terén egyre inkább elharapózó fegyel- metlenkedéseknek akarja elejét venni. Kolozsvár felkészült a hunker-életre Kolozsvár, május 11. Á háború ötödik évében vagyunk. A totális küzdelem torná­dója nemcsak megérintett, hanem ái&r kemény Ízelítőt is adott Budapest és «né­hány vidéki város bombázásával. Minél közelebb kerül hozzánk a háború fergetege, annál gyorsabb iramban folyik az élet minden vonalán az átállítás, a felkészülés munkája, hogy erős szív éá lélek fogadja a ránk kényszeritett megpróbáltatásokat. Inkább veszni hagyják az előleget is, csak­hogy ne legyen terhűkre a bútor. . Az üveg- és porcellánkereskedő üzleté­nek kirakatai tele van fmomkiviteüi por« cellánokkal, nippekkel, vázákkal, remek* mlvü óiomkristályokkaL — A kutyának se keli: — mondja a ke­reskedő. — Pedig máskor az ilyen szép dolgokra hamar akadt vevő. Dehát meg le­het érteni az embereket. Félnek az esetle­ges bombatámadástól s nyilvánvaló, hogy azért törékeny dolgokat legbevésbbé vásá­rolnak. Bóröndösök előnyben! A kereskedők között Kolozsváron csak a bórbndöa lehet elégedett. Talán sohasem nyilvánult meg olyan érdeklődés az utaző- böröndök iránt, mint az elmúlt hetekben. A lakosság igyekszik legszükségesebb hol­mijait bőröndökbe helyezni, hogy az eset­leg bekövetkező légitámadás esetén mentse, ami menthető. A börőhdösöknél oloeő uta­zótáskát már alig lehet kapni, mind szét­hordták. Csak ä drága s nehéz disznóbőr- bőröndök vannak raktáron. De az élelmlszerkereskedök sem panasz­kodhatnak. Amióta ellenséges bombázók „tisztelik1* meg látogatásukkal az orszá­got, a közönség előszeretettel vásárol feon- zervet, kekszet és egyéb hasonló cikkeket, dínelyelcnek megrontásával nem kell szá­molni. A bunkerben jő szolgálatot tesz a konzerv és a keksz . . . Lékások a pincében... De nemcsak a kereskedelemben, hanem az élet minden vonalán erőt vett a hábo­rús láz Kolozsváron. Sók család leköitözött. a pincébe, hogy biztonságban legyen —• amennyiben biztonságot nyújt a pince — aE esetleges pusztítások ellen. A városban számos óvóhely létesült, de ezek mellett csaknem Wiinden házban „szalonképes1* külsőt kapott a pinee Is, hogy védelmet nyújtson a lakóknak. A pin­cék faláról lekerültek a sokszor évszáza­dos pókhálók, penészvirágok, amelyek, ha közbe nem jön a háború, háborítatlanul diszlekedhettek volna a pince sötétjében... Bevezették a villanyt, a faiak aj kifestet­ték, egynémely helyen padok, heverők ke­rülték oda, sőt rádiót is szereitek, hogy el­viselhetőbb legyen az esetleges riadó alatt a kényszerű ottlét. Vannak helyek, ahol a lakók teljesen le­költöztek a pincébe. A Magyar-utcában egy előkelő család négyszobás lakását úgyszól­ván teljesen kiürítette. Még a képek » lekerültek a falakról s minden levándorolt a pincébe. A család a legutolsó napokban éjszakára is a pincébe vonul, úgyhogy az esetleges riadó már biztonságban találja őket .,. Házassági láz Kolozsváron... A háborús láz — házassági iftzt vará­zsolt Kolozsvárra. Az anyakönyvi hivatal kimutatása szerint például az elmúlt há­rom hét alatt közel ötven pár kötött há­zasságot .,. Nem bizonyos, hogy ez az utóbbi jelen­ség a háború számlájára Írható, mert akár­mennyire is dúl a háború; tankok és ágyuk dübörgése közben arat a halál, azért mégis csak május — tavasz van ­.<>• JU) Kik kap *zolgálath hatnak alasztást ! I honvédelmi miniszter újra szabályozta a szolgálathalasztás rendiét talán sorsdöntő állomáshoz jutott. 2. Az angolszász szövetségeseknek — mint egy Lisszabonon át érkezett ame­rikai jelentés közli — a háború nem ke­vesebb, mint napi 410 millió dollárba ke­rül. Annak ellenére, hogy jelen pillanat­ban viszonylagos csend állapítható meg a délolaszországi harctereken, egyedül a» északamerikai Egyesült Államok had­ereje, amint a ,,Newyork Times jelenti, naponként 15 ezer katonát vészit. Ugyan­csak a „Times“ Írja, hogy ez a szám tulajdonképen csekély, de. rohamosan emelkedik, amint megindul az Európa elleni támadás. Az újság több angolszász politikust és magasrangn katonát szó­laltat meg, akii; nyilatkozataikban az amerikai közvéleményt előkészíteni J igyekeznek o további hatalmas ember- veszteségek elviselésére. Marshall vezér­kari főnök az egyik rádió,szózatában igy nyilatkozott: — Úgy gondolom, mi itthoniak talán még mindig nem alkatunk magunknak a háborúról eléggé reális képet« de meg kell szoknunk a háború vad valóságait. Az előbbi világháborúból ismert Ri- ckenbacker repülő, Stímson hadügymi­niszter meghitt barátja igy nyilatkozott: •— Az Egyesült Államokban több mint egymillió család fog gyászolni a háború végén. Az amerikai vezérkar több tagja egy washingtoni aKjcuiiw-kfcnliien igy uyi- íatkoaefat; A háború hatása az üzleti életben ... Kolozsvár még nem érezte közvetlenül a háború tornádóját, de a lakosság már ké­szülődik az esetleges „bunkeV1‘-é!etre. En­nek az átváltozásnak első kihatásait a ke­reskedelem bizonyos ágazatai érzik meg leginkább, amit bizonyít az a megállapítás, hogy hetek óta bizonyosfoku üzlcttelenség mutatkozik a kolozsvári piacon. A háború okozta kihatásokról beszél­tünk az egyik főtéri dlvatárukereskeaövel, aki a következőkben tárta fel a kereskede­lem helyzetét: — A háború legérzékenyebben a keres- kede'met érinti. Tessék odanézni — mutat az árupolcok felé, — a viszonyokhoz mér­ten volna elég árum, de néni vásárol aeniu. I'yenkor, más években „szezonunk11 van. A hölgyek tavaszi anyagokat vásárolnak. Ma egy méter anyagot sem adtam el, pedig a hét második felében a forgalom rend­szerint megé énkül. Senki se vásárol bútort és poreellánt... Megkérdeztük a bútorkereskedőt is, mit jelent számára a léglterror? — Tessék nézni -r- mondja lehangolva — itt van a hatalmas raktáram, tömve búto­rokkal, de nincs vevő rá. KI vesz ma bú­tort? Mindenki arra törekszik, hogy leg­alább a meglévőt megmentse az esetleges bombatámadástól, nemhogy még újat ve­gyen. Hogy mennyire komoly a helyzet, bizonyítja az a körülmény is, hogy még a leeifftegerett bútort se veszik át a vevők, Budapest, május 11. (MTI) A honvédelmi miniszter a hadviselés különös fontosságú érdekeire való tekintettel a szolgálathalasz­tás engedélyezéséről szóló mult évi rendele­tét hatályon kívül helyezte és a kővetkező­ket rendelte el: Az 1944. évi általános bevonulásra és az azután következő időre szolgálat elhalasz­tása általában nem engedélyezhető. A ren­delet alól kivételképpen szolgálathalasztást a külön részletesen megjelölt feltételek mel­lett csak a következő célból adható: 1. Orvosi, állatorvosi, gyógyszerészi, mér­nöki, vagy bölcsésiieti karon vegyészeti ta­nulmányok folytatásának, illetve befejezé­sének; 2. Középiskolái tanulmányok befejezésé­nek lehetővé tétele végett. Kisegítő szolgálatra kötelezettek, tehát a zsidónak minősülő szolgálatkötelesek. Mivel kai'paszomáin osok nem lehetnek, szolgálat elhalasztást nem kaphatnak. 'Az első pontban említett címen azoknak adható szolgálathalasztás, akik főiskolai oklevéllel még nem rendelkeznek, a karpa- szomány vise ésére jogosultak és az egyete­men a tanulmányi rend értelmében az lp43 —44. tanév végéig nem volt módjukban meg­szerezni az oklevelet, amit azonban az 1944—45. tanév végéig, illetve amennyiben még a tanulmányi félévek után gyakorlati időt is kell tölteniök, vagy vizsgázniok, ok­levelüket legkésőbb az 1945—46. tanév vé­géig megszerezhetik:. Még Ilyen feltételekkel sem részesíthetők halasztástam acok m orvos- ás mémőkhall gatók, akik 23. életévük betöltése évének október 1-ig, továbbá a többi felsorolt sza­kon tanuló azok az ifjak, akik 26. életévük betöltése évének október 1-ig nem tudják megszerezni oklevelüket. Középiskolások ré­szére engedélyezhető szolgálat eihalasztáa csak akkor lehetséges, ha 1944-ben még nem töltötték be 24. életévüket. Az egyetemi tanulmányok alapján ha­lasztást kérőknek csatolniuk kell az egye­lem igazolványát, amely tanulmányaik min­den mozzanatát feltünteti. Középiskolai ta­nulónak az iskolaigazgatótól kell igazol­ványt szerezni, amely megfelel a kivánal­maknak. A szolgálathalasztásra vonatkozó kérelmeket a sorozás helye szerint illetékes honvédkiegéazitö parancsnokságon kell leg­később junius 15-ig beadni. A rendelet arról is intézkedik, hogy ások á karpaszományosok, akik tartalékos hon­védorvosi, állatorvosi, gyógyszerész, vagy mérnöki kiképzésre vehetők figyelembe, de most e rendelet nyomán szolgálathalasztás­ban nem részesülhetnek, nem az említett különleges (honvédorvosi, stb.) kiképzés­ben, hanem rendes karpaszóményos szolgá­latra vonuljanak be. A rendelet alapjáu engedélyezhető szolga­lat elhalasztásnak bármily okból való vis­szavonását a miniszter saját hatáskörében elvégezheti. Megvonja a halasztást a tanul­mányait eihanyagolóktól is. Ez a rendelet nem érinti a családfenntartói kedvezmény feltételeinek fennállása esetén adható szol­gálathalasztást. / t

Next

/
Thumbnails
Contents