Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-07 / 103. szám
HrmnlRwfG 1944. MÁJUS 7, Üzleti és politikai klikkek rabszolgája az angolszász sajtó Az angolszász propaganda egyik közkedvelt jelszava, amelyet minden lehetséges és tehetetlen alkalommal latba vetnek, a demokratikus „sajtószabadság“. Fennen hangoztatják, hogy az angliai és amerikai «ajtó szabadon nyilvánítja véleményét minden időszerű kérdésről, megmondja a „magáét“ még a kormánynak is, stb. stb. Ezzel szemben gúnyosan Írnak az európai „irányított sajtóról“, amely csak egyetlen véleményt hangoztathat, az államvezetés nézetét. Ezekkel a nagyhangú állításokkal kapcsolatban jó egyszer alaposan utánanézni, mit is jelent tulajdonképen a demokráciák „sajtószabadsága“. Elöljáróban is megállapíthatjuk, hogy ennek á „szabadságnak“ űrügye és jelszava alatt az angolszász újságíró jogosultnak érzi magát arra, hogy mentesüljön a népe és állama iránti kötelezettségek alól, sőt úgy véli, hogy munkaadói megbízásából joga van saját nemzetének érdekei elleni állásfoglalásra is. Jó példát szolgáltatnak erre az angol kommunista újságírók, akik Anglia bol- sevizálásünak szolgálatában állanak s a jelenlegi angol kormány kénytelen elnézni, sőt még támogatni is tevékenységüket. Az angolszász ujságiró jogot érez arra is, hogy országa közvéleményét megtévessze, becsapja, kalandokba sodorja a mögötte álló klikk akarata szerint. Habozás nélkül „szabad“ eladnia magát valamelyik pénzügyi vagy politikai hatalmi csoportnak. Az. hogy ez a szabadság a nemzeti élet legna- gyobbfoku veszélyeztetettségét, a gazdasági, politikai és társadalmi élet erkölcsi alapjainak teljes aláásásét jelenti, keveset nyom a latban egy olyan közszellem mellett, ahol ezek az erkölcsi eszmék csak üres jelszavak az egyetlen: az „üzleti érdek“ elleplezésére. Ezeknek a tételeknek igazolása egyáltalán nem nehéz. Bőséges lehetőséget adnak erre maguknak az angol és amerikai lapoknak, ujságíröszervezeteknek egymás elleni harcaik során tett leleplező kijelentései s a velük szemben tett állami intézkedések, amelyekből a Nemzeti Ujságirószövetség egyik utóbbi közleménye hozott tanulságos sorozatot. A „Weekly Review“ cimü angol hetilap például egy őszinte ségi rohamában így jellemzi az angliai sajtóállapotokat: „Az egész angol napisajtó üzlete a hazugságon alapszik. Maguk az ujságirók nem felelősek hivatásuk ilyen sajnála- j tös leromlásáért. Csak aközött választ- ® hatnak, hogy vagy éhenhalnak, vagy kiadóik akaratát követik, azt pedig nem a tisztesség, hanem az üzleti érdekek irányítják. A hirbörze — ami -csak udvarias kifejezés a hazugságok megjelölésére — nem uj találmány. Az első világháború alatt még megkísérelték a hírek valódiságának valamilyen ellenőrzését, ma azonban az egyetlen jelszó, hogy a hir szenzációs legyen s azt cinikus élvezettel tálalják fel a közvéleménynek.“ Az egész jellemzésben a legérdekesebb, hogy a „Weekly Review" cikkírójának sem jut eszébe az a lehetőség, hogy ilyen sajtóállapoiok mellett valakinek, aki a tollát nem akarja erkölcstelen áruba bocsátani, még nem kell éhenlml- nia, hanem utóvógre más foglalkozást is választhat. Angol felfogás szerint az ujságiró természetes velejárója a „minden hazugságra való készség“. Az „Advertising in War-Time“ cimü, ujságirók részére 1942 márciusában kiadott kis tanácsadó könyvecske igy elmélkedik: ' „A sajtó a kor many ellenőrzéstől vagy s politikai pártok titkos támogatásától való felszabadulását a kereskedelmi hir L etetéseknek köszönheti. Ezek látható for- | rásokból eredő bevételeket jelentenek s ezeknek ' a forrásoknak nem. kívánsága — de nincs is hatalmuk arra. — hogy a szerkesztőségeket befolyásolják.“ Ezek a szépen hangzó mondatok csak leplezik azt a tényt, hogy a: angolszász lapok csaknem kivétel nélkül — politikai kötöttségeiken túl — a nagy hirdető ţ ügynökségektől függenek. Azok pedig . ismét csak egyregy gazdasági monopo- ’ lisztikus csoport, vagy pedig politikai párt érdekeit szolgálják, de Semmi eset- . re sem a nemzet egészét. Jellemző erre és egyben az angliai * zsidóság befolyására is a - következő , eset: 1943 február 6-án a „Daily Dispatch“ egyik olvasója nyílt levelét közölte. Az illető szót emelt az angol sajtóban elburjánzott túlzott zsidóbarátság ellen. Két héttel később, a „Daily Dispatch“ s a vele egy kiadónál megjelenő „Evening Chronicle“ kénytelenek voltak közölni egy bizonyos Mr. Goldestone levelét, amit a Nortons Badio and,Electric, az egyik legnagyobb angol elektromos cég nevében intézett hozzájuk s amelyben bejelentette, hogy a zsidósággal szemben tanúsított ellenséges magatartásuk következtében megvonják az említett lapoktól hirdetéseiket s közölték a velük kapcsolatban álló hirdetési irodákkal rs, hogy amennyiben a két lappal üzleti összeköttetésben maradnak, ne számítsanak a cég megbízásaira. A hírszolgálati irodák legmagasabb helyről való kezelése ugyancsak hasonló eszközökkel történik. A „Chicago Tribune“ cimü amerikai lap az elszigetelő- dési politikát szolgálja s igy Roosevelt ellenfele. Az elnök erre egy régi zsidó barátját, a dúsgazdag Marschall Field-et megbízta egy uj lap alapításával, s csakhamar megjelent a „Chicago Sun". Az Associated Press, a legrégibb és legtekintélyesebb amerikai hírügynökség azonban kijelentette, hogy a Chicago Sunt nem láthatja el híranyaggal, mert alapszabályai értelmében minden városban csak egy reggeli és egy esti lappat állhat összeköttetésben s ezt a helyet szerződés szer üleg már a „Chicago Tribune“ foglalja el. A közlést követő nap Roosevelt utasítására házkutatást tartottak as Associated Pressnét t azután nap-nap után nem szűnt meg a zaklatás. Végül a hírügynökség megváltoztatta alapszabályait, de ezután sem volt hajlandó kiszolgálni a Chicago Sunt. Erre a szövetségi igazságügy-minisztériumot mozgatta meg Field ur s mivel á rendes bírósági eljárás tulhosszunak tűnt fel előtte, összeköttetései révén ad hoc különbiróságot szerveztetett s ezzel köteleztette az Associated Presst, hogy szamára híranyagot szolgáltasson. Külön fejezetet lehetne Írni az angolszász ujságirószervezetek harcáról. Ezek ugyancsak egyes üzleti, politikai érdek- csoportok szolgálatában dplgoznak s a harcokban mindig az igazi közérdek a vesztes. Végeredményben megállapítható tehát, hogy az angolszász sajtószabadság nem egyéb üres jelszónál. A szertetagolódott, a nyerészkedés jelszavával és Ígéret# alatt dolgozó társadalmi berendezkedj nem ismeri az igazi nemzeti szolgálatit s az ebből fakadó igazi szabadságot, aiiti a nemzet érdekeinek alárendeli magát, de ennek a magasabb törvényszerűségnek vezetése alatt mentes az apró egyéni és klikkérvényesülések ezer leigázó és bemocskoló, erkölcstelen kötelékei alól. 8' KERESZTMETSZET A legutóbbi hetekben Magyarországot ért angolszász bombatámadások folyamán olyan jelenségeknek is tanúi voltunk, amelyek különös és eddig előttünk ismeretlen színben tüntetik fel az angolszász légierők erkölcsi felfogását. Nem vagyunk szentimentálisak és nem várunk semmi jót az ellenséges oldalról. Tudjuk jól, hogy a katonának — akár barát, akár ellenség — teljesítenie kell a parancsot és a kötelességét. Az angolszászokról alkotott fogalmainknak azonban a lovagiasság még akkor is szoros tartozéka maradt, amikor őket ellenségként kellett tekintenünk. Különösen állt ez a repülőkre, akiket a hasonló sors s a végzet kíméletlen játékai az első világháborúban még akkor is bizonyos bajtársias- ságra hangoltak egymás iránt, amikor ellenségként vívták párbajáukat a felhők birodalmában'. Most azonban keserűen tapasztalhattuk ennek az ellenkezőjét. Nem akarjuk megismételni azokat a megrázó leírásokat, amelyek a napi sajtóban a munkásnegyedeket ért légitámadásokról megjelentek. Lehet, hogy erre parancsot kaptak, tehát az erkölcsi felelősség az államvezetőket terheli erte. Csupán árrá a minden bajtár siassá- got felrúgó jelenségre kívánunk rámutatni, amit nem lehet parancsszóra elkövetni, amikor a lelőtt repülőgép személyzetét még a földön is géppuskákkal szórják, amikor a romok alá temetett munkások segítségére siető munkás-bajtársakra alacsonyan szálló gépekről géppuskatüzet zúdítanak, amidőn robbanó anyaggal töltött játékbabákat dobálnak le a lakosság között, hogy ártatlan kisgyermekek kezét, lábát szétroncsoliák vele.., Ezekre a jelenségekre nem lehet ráfogni semmiféle magasabb, hadászati célt vagy szempontot. Ez egy szomorú, erkölcstelen aktus csupán, amely az angolszász lovagiasságról alkotott fogalmainkat beszeny- nyezi és a tévedések birodalmába utasítja. Kár, hogy egy illúzióval ismét szegényebbek lettünk (Magyar SzárnyaK) A kőrispataki' szövetkezett egyik tagja, ak'nek nemrég elhunyt egy 18 éves leánya, gyermeke emlékére ingyen odaajándékozta a szövetkezet közelében levő üres telkét a gyümölcstartosító üzem céljaira a szövetkezetnek. Szász Dé 'es és Szabó Juliánná az aján- dúk'zók, ak k községük anyagi jólétének fokoz; sása’ ajánlották fel a telket s így állítanak méltó emléket elhunyt leányuknak. É.demes elgondolkozni a példán és bevallón'. ő z'n'én: mennyi haszoníá'an oknél- kül költség, anyag és pocsékolás történik a ért, ho-y egy-egy kedves hálottunk emlékét úgy ahogy megörökítsük. És minden ilyen befekte és holt tőke marad, haszon- t lan é; bizony a mai borrbazáporos világban rrulanc’6 is. A közös célra való adományozás psd'g mennyire más, mennyi élet- k.dv és jö öbe vetett bizalom van abban a tényben, hogy közös tulajdonná válik a föld, hogy a falu szagényehb lakói kannak munkát a rajta létesülő üzemben s hogy az addig füveskertnek használt terület ez- ut n az egész falunak fog jövedelmet biztosítani! Szász Dénes és Szabó Juliánná azok közül való, akikben élő valósággá vált az igazi közösségi érzés« (Szövetkezés) A keresztény emberiségnek az a legnagyobb tragédiája, hogy szüntelenül olyanok csapnak fel a bolsevikiek patrónusaivá, akiket társadalmi elhelyezkedésük, hivatásuk paran- csolólag arra kényszerítenének, hogy a legélesebben szembeszálljanak a szovjet világrombolással. Míg Európa munkássága és úgynevezett proletáriátusa“ a legelszántab- ban harcol és dolgozik, fogy elkerülje azt a nyomorúságot, amit a bolsevizmus jelent, addig különféle előkelőségek, tábornagyok, miniszterelnökök és érsekek vállalkoznak arra, hogy útját egyengessék a szovjet barbarizmusnak. Badoglio marsall legutóbb arra vállalkozott, hogy a Szuezi-csatorna olasz kézben levő részvényeit eladta Sztalinéknak, aminek eredményeként a Földközi-tengerre benyomult a Szovjet. Ott vannak már az olasz flottából átádott szovjet hajók is és egy jelentés arról számol be, hogy Nápolyban már szovjet filmeket játszó mozit nyitottak meg. Amíg dél felől a szovjet szellem számára egy ilyen előkelő pionír építgeti az utat, addig nyugatról egyenesen egy egyházi férfiú, a sokat és kínosan szerepelt canterbury érsek végzi ugyanezt az érthetetlen munkát. A derék egyházi férfiú pénzadományokat gyűjtött a Szovjet számára és működésének eredményeként 110.000 fontos csekket 'nyújtott át Sztálin követének. Vájjon tudta-e szegény szerencsétlen, hogy a tekintélyes összeget ama uralom fejének adja, amely könyörtelenül irtott ki több mint 40.000 papot és záratott be. annál is több keresztény templomot. Miután tökéletesen nem lehet megérteni, hogy miért épp azok támogatják a Szovjetet, akiknek a legtöbb vesztenivalójuk van és miért épp azok szeretnék délről, nyugatról harapófogóba szorítani a keresztény Európát, akik ennek védelmére hivatásukból, elhelyezkedésükből kifolyólag kötelezve volnának, nem érdemes keresni és kutatni az inditóokokat. Elég megállapítani annyit, hogy velük szemben — legyenek bárkik — minden öntudatos európai népnek harcolni és védekezni kell, mert különben ezek az áltekintélyek fogják Európára rázudítani azt a szerencsétlenséget, amelyet Sztálin elvtárs sohasem tudna valóra váltani a maga erejéből. (Függetlenség) Tudjuk, hogy ebben a kérdésben Károlyi Mihályék megvetésében nincs különbség magyar ember és magyar ember között. Az őrülettel határos ezeknek a politikai gonosztevőknek az a nyilatkozata, amely- íyel érvénytelennek nyilvánították a trianoni szerződésnek az utóbbi évek folyamán bekövetkezett revízióját. Nemcsak a baráti natalmak. hanem az egész világ közvéleménye tisztában volt azzal, hogy Magyar- ország nem nyugodhatott be e pé’dátlan megcsonkításába, a magyarság száz és százezreinek elcsatolásába. Nem volt olyan tisztességes párt Magyarországon, amely ezt az émbertelén igazságta'anságot ne akarta volna megváltoztatni. Maga Károlyi Mihály sem merte vállalni annakidején a Vix-féle jegyzékben megjelölt demarká- cionális vonalat, mert tudta, hogy a nemzet ennek elfogadásába soha, de soha nem menet bele, mert érezte, hogy a nemzet haragja elsöpri helyéről egész őszirózsás forraoaimával és társaságával együtt. Annál rnegdöMsentatrh, hogy most nem sze//emüveejet Weber g>pfika-nái * 36-63. gyenli magát és képes egy ilyen nyilatkozat kiadására. Még a külfö'di közvélemény is megdöbbenéssel állapítja meg ezt a történelemi) cn példátlan esetet, hogy magukat egy nemzethez tartozóknak nevező emberek már. eleve lemondjanak ugyanannak a nemzetnek vérrel megszentelt földjéről s azt másoknak ajánlják fel a hatalmi vágy őrületében. Károlyi Mihályék magyarországi uralmuk biztosításának a kedvéért hajlandók lennének száz és százezer magyart ismét idegen uralom alá haj-' tani, hajlandók lennének magyar földet, hegyeket és folyókat áldozni, hogy nyakára ülhessenek az ország sokat szenvedett, sok megpróbáltatást átélt népének. Ehhez az aljas mesterkedéshez azonban katolikus magyar jellegű pártot éppúgy nem fognak találni, mint ahogy tisztességes magyar embert sem találhatnak, aki hajlandó lenne ehhez a becstelen hazaáruláshoz segédkezet nyújtani. Károlyiék pusztuljanak ott, ahol vannak, a magyarság hallani sem akar róluk és soha nem tűmé el, hogy ez a társaság még egyszer kisajátítsa magának Magyarországot. (Nemzeti Újság) * Minden angol-amerikai törekvés odairányult: megbontani az európai termelési harmóniát. Szétrombolni azt az egységet, amely már eddig is acélosan mutatta meg erejét. A cél egy volt: lecsökkenteni az európai munka és termelés produktivitását, s az európai eredményekkel gőgösen és fenhhéjázóan szembeállították azokat a munkateljesítményeket, amelyeket az angol es amerikai gyárak, hadiüzemek és általában az angolszász hadiipar ért el. Nos ezekre a törekvésekre a legmegfelelőbb választ a mind súlyosabbá váló sztrájkok adják meg. Egy legfrissebb Jelentés szerint Londonban statisztikai adatokat közöltek arról, hogy milyen káros hatásokat váltottak ki a sztrájkok az angol hadigazdálkodásban. A statisztika szerint ez év első negyedében 2,100.000 munkanap ment veszendőbe a sztrájkok következtében, amiből 1,604.000 munkanap a bányászatra esik. A múlt év első negyedében a hasonló okok miatt elvesztett munkanapok száma még csak 210.000 volt. Ott a propaganda győz, itt a valóság. S az európai termelésből egyetlen munkaóra és munkanáp sem esik ki, mert, itt Európában a háborút nem üzletnek tekintik az Élet-halál harcot vivő nemzetek és a harcot támogató munkásság, hanem igazságos lehetőségét annak, hogy megépüljön az az uj, erős szociális életrend, amely biztosítja az európai népek és a nemzeti kereteken belül élők kiegyensúlyozottabb, emberibb, fe’eme'őbb' életviszonyait. (Magyar Sző) A német repülőgépgyártás teljesítménye Berlin, május 6. Még soha sem volt oly hatalmas a német repülőgépgyártás teljesítménye, mint napjainkban. Ez a teljesítmény annál figyelemreméltóbb, ha tekintetbe vesszük, hogy a német repülőgép- gyártás öeszállománya, amellyel Németország a háborúba lépett, rövid néhány esztendő munkája nyomán létesült. Különleges, modem szerszámgépek létesítésével a munkatempó ezekben a gyárakban hatalmas mértékben emelkedett. Ezek az újszerű gépek nagyban hozzájárultak a szériagyártás megteremtéséhez. Ha tekintetbe vesszük továbbá azt a hatalmas teljesitményt, amit a német légUiaderö, úgy a hazai városok légi védelmében, mint a fronton kifejt, úgy könnyen képet alkothatunk arról a gigantikus munkateljesítményről, amit a német repülőgépgyártás kifejt. Ezt bizonyítják azok a hatalmas, eddig még nem alkalmazott repiilögéptartalékok, amelyek az európai partok védelmére és egy esetleges invázió letörésére 'szolgálnak. Az ellenségnek azon kísérleti', hogy légitámadások által e hatalmas alkotómunkát megzavarja, eddig még kudarcba fulladt, amit az egyre fejlődő és uj típusokat termelő német repülő- gépgyártás élénken bizonyít. míRT HIRDESSEN A KE LE TI ÚJSÁGBAN---------A ff 2 S v Mm est t lapot ORSZÁG EGÉSZ VEVŐKÉPES KO- ZÖNSÉGE ol
