Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-06 / 102. szám

o mhat i944% m á } u s S» ! Ára 16 fillér ELö FIZETÉSI ARAK: 1 HÖR A 4.30, NE­GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. ÜUSZOfíHETETIlK KVF0 1.YAM 102. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ U6SZVÉNYTARSASAG SZERKESZTŐSÉG. KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Erős ellenséges harccsoportokat ——a« ii inMmwMmi—mumii 1» ii semmisítettek meg a Kólóméinál küzdő honvédcsapatok ■jl UHUIMJiliW 1 iJíHJIIJlJUiWMflMülIiEI ff MIHIlMgPIWIIIiPI—UWW 'iPilWIWIMPfl^iiPWIllífTl'inBTlTiTTini Több szovjet óriás harckocsit semmisített meg két hajdúsági' hős Zíemény harcol bao visszaverték a Szereiknél süril hullámc iban támadó bolsevistákat Amerika finnországi ügyvivője Helsinkiből Stockholmba utazott Megsemmisítő hatásúak az uj német páncéltörő fegyverek Harminc vagon papír Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály, a sajtó­ügyek kormánybiztosa történelmi fontosságú rendeletével indexre helyezte egész sereg zsidó iró nevét és minden alkotását. Ezzel a rendelettel megkezdődött a magyar szelle­mi élet egyik legfontosabb fejezete: az a kor, amelyben a zsidó szellemiség minden (átitató jelének távoznia kell a magyar fó­rumról. Maga a rendelet, amely ezt az uj korszakot elindítja, egymagában véve is ha­tározott és elszánt tett s minden jel arra matat, hogy a sajtóügyek kormánybiztosá­nak rendeleté csak nyitánya és elindítója egy nagy, következetes és megalkuvást nem ismerő folyamatnak. A rendeletet szervesen kiegészítő névsor magánál a rendelkező résznél is nagyobb meglepetés a magyar olvasóközönség legszélesebb rétegeinek szem­pontjából. Az természetes volt, hogy ebben a névsorban sok olyan nevet találtunk, ame­lyet a közönség széles rétegei is zsidóként ismertek és tartottak számon. De még több olyan néven akadt meg a szemünk, amely­nek viselőjéről csak az irodalmi élet kulisz- szái között igen jól tájékozottak ismertek és könyveltek el az őket megillető helyen, mig a nagyközönség legszélesebb rétegei mindig tözsgyökeres magyar Írókként vet­tek tudomásul. Ez a névsor árulta csak el az avatatlanok előtt először, hogy egy-egy kedvenc Írója is abba a közösségbe tarto­zik, amely a magyar élettérben, a magyar­ság hátrányára csak a maga egyéni érvé- 2 nyesülését, a minden poklokon át való ér-H véuyesülést, a dicsőséget és a babér mellé 9 kijáró üzleti hasznot verekedte ki a magyar- y ság népi karakterétől idegen faji adottság és szolidaritás titkos fegyvereinek teljes bevetésével. Ez a névsor figyelmeztette elő­ször a legnagyobb magyar nyilvánosságot, hogy a magyar betű tisztes köpenyében igen gyakran mégsem magyar szellem lo- pózott be könyvespolcára s kapott helyet nem csak a többi • könyvek között, hanem szivében, lelkében, egész életérzésében is. A névsor nem teljes, de mint kemény és határozott cselekvés kezdete, már elárulja, bogy az indexre tett Írók szelleme rövide­sen távozik a magyar szellemi élet fórumá­ról s azt a helyet, amit eddig az idegen szellemnek ezek a képviselői elfoglaltak, most végre teljes joggal foglalhatják el a kedvükért mellőzött magyar Írók. A sajtóügyek kormánybiztosának rende­leté intézkedett arról is, hogy az indexre tett írók raktáron levő müveit összegyüjt- sék és a papirmahnokban újra papirrá dol­gozzák fel. S az intézkedésnek ez a pontja világítja meg Igen éles fénnyel a magyarországi könyvkiadásban érdekelt vállalatok tekinté­lyes részének le nem tagadható bűnét: azt az üzletpolitikát, amely még a legutolsó időkben is valósággal fekete listán tartott nyilván s ridegen mellőzött egész sereg ér­demes magyar Írót s ugyanakkor nyíltan és szemérmetlenül ajnározta régi kipróbált házi zsidóit. Ideirhatnók az egyik fővárosi iiagy könyvkiadó vállalat elmét és részlete­sen Ismertethetnek például mult őszi pro­gramját. Csupa külföldi iró müve fordítás­ban. ami még nem volna baj, ha a „külföld“ fogalmát nem az angol és amerikai szerzők számára sajátították volna ki s ezek után szép csendesen, szerényen, de mégis leta- gadha lattanul zsidó írók már megjelent könyvei uj kiadásban s az egész szellemi ide­genlégió élén bestsellerekként a szabadkő­művességgel szoros kapcsolatokat tartó írók, mint zászlók, akiknek soraira kinyilatkoz­tatásként áhítozik az igére kiéhezett olva­sók lelke. Magyar — néhány, alibinek. . . Minden figyelmeztetés, kipellengérezés faira- hányt borsóként pattogott vissza a buda­pesti könyvkiadás hatalmasságainak üzleti politikájának jól vértezett céltudatosságá­ról. És most, mint a derült égből lecsapó mennykő, elkövetkezett a pesti könyvkiadás fekete napja, amelyen többé már nem lehet letagadni, milyen bűnös, ostoba és rossz üz­leti politikát követtek még a legutolsó he­tekben is a magyar szellem jogán idegen szellemmel kufárkodó pesti betücézárok. Egyelőre harminc • roskadásig megrakott vasúti kocsira mg a nemes liberalizmus és A MAGYAR. CSAPATOK ARC VONAL A előtt a bolsevisták a legutóbbi harcokban elszenvedett nagy veszteségeik után csak helyenként intéztek erősebb támadásikat, ezek azonban már legnagyobb cfe/is* nagyszerű magyar tüzérség zárótüzében ösz- szeomlottak. A támadások célja felderítés, vagy pecüg az arcvonal kiigazítása volt. A magyar vállalkozások Kolomeátói délre és északra sikerrel jártak. Illetékes magyar katonai helyen a legna­gyobb dicsérettel emlékeznek meg a honvé­deknek a szovjet páncélosokkal vivott eredményes, a legnagyobb egyéni bátorsá­got követelő közelharcról. Névszerint is megemlítik Varga József és Tömöri Imre hajduezredbeli örvezetöket, akik egy T. 34- es nehéz szovjetpáncélost semmisítettek meg. Megemlékezik a hivatalos jelentés az el­múlt éjjel Budapest ellen intézett megfé em­lítő támadásról is. * A SZEKETH KÖZÉPSŐ FOLYÁSÁNÁL indított bolsevista támadás csütörtökön, a hadművelet harmadik napján uj szakaszába lépett s a bolsevisták az első két nap szen­vedett rendkívüli veszteségeik következtében csökkentették az arcvonal szélességét, je­lenti az Interinf Távirati Iroda. A harctér keleti és nyugati szakaszán csak lekötő lát­szattámadásokra szorítkoztak, a folyótól ke­letre eső súlyponton viszont csapataikat egymást sűrűn követő hullámokban vetet­ték harcba összpontosított tüzérségi előké­szítés és nagyszámú csatarepülőgép támo­gatásával. A harc a bolsevistáknak ismét 26 harckocsijukba került, eredményt azonban nem tudtak elérni s a német csapatok kiin­dulási állásaikon túl verték őket vissza. W német légierő a földi csapatok támoga­tására szüntelenül bombázta az utánpótlási vonalakat. A szovjet további terveire nézve német katonai helyen úgy nyilatkoztak —- jelenti Berljnböl a „Pester Lloyd“, — hogy a szov­jet további erőfeszítései előreláthatólag to­vábbra is Kovel és a Fekete-tenger között, valamint a vitebszki térségben fognak ki­bontakozni. Számolnak azzal, hogy a bolse­visták a Dnyeszter alsó folyásánál Gaiac a dédelgetett humánum politikájának gyü­mölcsként most a magyar szellem világá­ból kiebrudalt müvek mennyisége. Egy ha­talmas tehervonatnyi rákomén- könyv indul rövidesen a papirnialmokba, hogy az idegen szellemet türelmesen eltűrő papír ismét szüztiszta, fehér papír legyen s átesve a }>ur gat óriumo n újjászületett tormájában, most már csak egy módon töltse be a papír örök eredeti misszióját a magyar szellem, csak a magyar szellem szolgálatában. Ez a harminc vagon könyv felbecsülhetet­len anyagi értéket jelent, pedig nyilvánvaló, hogy ez a vonatrakomány még csak a kez­det kezdete. További névsorok várliatók s felé, Jasinál ugyanezzel a céllal, Csemovic- nál a kárpáti szorosok irányában, Tamopol- nál és Köveinél Lemberg és Bresztlitovszk felé mutatóan s végül VitebszknéL fognak támadásokat megkísérelni. Nyilvánvaló, hogy a német, magyar és román hadvezetö- ség a legnagyobbarányu védelmi előkészü­leteket tett a bolsevista tervek meghiúsítá­sára. A legutóbbi hetek harcaiban a szö­vetséges csapatoknak alkalmuk volt állá­saik lényeges megjavítására. * AZ, OROSZ HADERŐ VALÓSZÍNŰ LÉT­SZÁMÁVAL foglalkozik egyik utóbbi cik­kében Titamura, a j,Yomiuri Shimbun“ c. japán lap munkatársa. Értesülései szerinte a legjobb forrásból származnak — jelenti a Nemzetközi Tájékoztató Iroda. Eszerint a Szovjet embertartaléka már 19 nyarán meglehetősen válságos helyzetben volt. Ak­kor az 1942-es évfolyamot 800.0000 katoná­val és 300.000 ipari munkással utolsó tar­talékként vonták be. A Szovjet egész ka­tonai erejét 12 millió emberre becsüli, ebbe azonban beleszámítja a kommunista bizton­sági szolgálatot és a vasúti személyzetet is. Mintegy 6 millió állana szemben a németek­kel. Egy millió szolgál a légi fegyvernem­nél, 500.000 a tengerészeinél és 800.000 a távoli keleti hadseregben. Ebből a 8 mil­lió emberből azonban csak 3 milliónak van valódi háborús tapasztalata és teljes felsze­relése. Ez a felszerelés ma jobb ugyan, mint a háború kezdetekor, de soha sem érte cl a német csapatoliét. A japán tudósitó végül a haditermeléssel foglalkozik és megálla­pítja, noha a Szovjet lélektani téren a nyu­gatorosz talajkincsek visszaszerzésével bizo­nyos előnyöket kapott, 191flf-ben mégis a háború előtti haditermelésnek legfeljebb csak IfO százalékát ludia előállítani. * UJ NÉMET FEGYVEREKRŐL ir a Nemzetközi Sajtótudósritó. Ezek az aj fegy­verek az ellenséges páncélosok leküzdésére szolgálnak, azt a német katonák páncélos ökölnek és páncélrémületnek nevezik.- A páncélos ököl elnevezésű fegyvert rö­vid távolságra használják, a fedezékből, fő­ként .olyan páncélosok e"er> nmei vek vala­azok alapján újabb és újabb vagontételek­ben indulnak a nem magyar szellemet hir­dető müvek a szellemi megsemmisülésen át az anyag uj feltámadása és uj hivatásbe­töltése felé. Egyelőre csak ennyit állapítsunk meg: háromszázezer kg. szellemi áru értékét kell túlságosan politikus, túlságosan egyoldalúan isditikus kiadóin főkönyveiben üzleti vesz­teségként leirniok. Hatalmas ez a kár, csak pénzértékét il­letőleg is. De mekkora az a kár, amely a magyar, az igazán magyar szellemi életet azzal érte, hogy ugyanolyan mennyiségű jó magyar milyen körülmény folytán lassabban halad­nak. A páncélos ököl lövedéke lapos pályán repül célja félé. Találatkor . ma vas, .hőfok meUett roppant energia szabadul fel cs a. legerősebb páncélt is átüti. A robbanásnak pusztító hatása van a páncél belsejében és bizonyos, hogy egy ember sem szabadul meg ebből az izzó pokolból. Hasonló a páncélrémület nemi fegyver működése is. Kevéssel ezután, hogy a lö­vedék az acélfalat átfúrta, az egész páncé­los már csak egy füstölgő romhalmaz. Az uj fegyverekről szóló ' német tudósítások megjegyzik, hogy mindkét fegyver nagyon könnyen kezelhető és azokkal egyre több német gránátost szerelnek fel. * A SEMLEGESEKRE GYAKOROLT AN­GOL NYOMÁSRÓL nyüatkozott a német külügyminisztérium szószólója, Smith dr. Az angolok — mondotta — most mindent, mindent feltesznek az invázióra. Ezért gyakorolnak nyomást a semlegesekre s a. kivitelt tilalmakkal meg szeretnék bénítani a német katonai erőfeszítéseket. Az egész ügy, mint szappanbuborék fog szétfoszlani, mihelyst az invázió meghiúsult s akkor egészen uj helyzet áll elő. Ezért nem is izgatjuk fel magunkat, mert tudjuk, hogy az angolok és amerikaiak számára invá- ziós kísérletüknél megsemmisítő katonai vereséget készítettünk elő. A továbbiakban hangoztatta, hogy né­met részről már várták ezeket az esemé­nyeket és ezért kellő időben gondoskodtak arról, hogy a szállítások megszűnése ne le­gyen káros hatással Németország katonai és háborús gazdálkodási helyzetére. A „Voz“ cimü portugál lap azzal az an­golszász megszorító intézkedéssel foglal­kozik, amellyel megtiltották a semleges ir hajóknak a lisszaboni kikötő' érintését. Ez az intézkedés nagy kárára van az ir la­kosságnak. Angliának nincs Joga ahhoz, állapítja meg a lap, högy egy szabad ál­lam szabad népét ilyen veszteségnek te­gye ki. A portugál magatartás kérdésében egyébként — ismeretes, hogy Portugália visszautasította az angolszász követelése­köűyv s bennük a jó magyar szelle­miség kimaradt a magyar élet hatóténye­zőinek sorából ? A kérdésre ma még nem lehet választ adni adatok hiányában. De már most fel lehet és fel is kell vetni a lé­nyeghez tartozó kérdést: Tartozik-e valaki felelősséggel azért, hogy a nem magyar szellemiséget egyes rideg üzleti alapokra helyezkedő könyvkiadók még í> legutóbbi időkben Is oly nyíltan sza­badították iá a betűre, Igére éhes magyar lelkekre? S ha ez a felelősség megállapít­ható, megmaradhatnak-e régi helyükön a magyar szellem templomát kútárukként megszállva tartó betücézárok ? fz —,

Next

/
Thumbnails
Contents