Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-28 / 120. szám

fCElETilIJSXG H 1944. MÁJUS 28. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában ii Irta: Nlkolajew Péter * Magyarra fordította: Gaa! Olga ti A kerületi városban, ahol az ítéletet kihir­dették, anyummal és két húgommal, végig­néztük az elítéltek elszállítását. Ott voltak a mieink is, Misa és a kis családja. Százával tolongtak a hozzátartozók. Az asszonyok, gyermekek sírtak, jajveszíkeltek, a férfiak, összeszoritott fogakkal hallgattak. — Mit használ mindez? Teljesen céltalan. Sokkal többet ér, ha az ember egy jókora kenyeret és mellédugva egy darab aranyat csomagol be hozzátartozójának! — Ezekkel a szavakkal csatlakozott hozzám Hymenko Nikolaj falunkbeli gazda, akit gyermekko­rom óta ismertem. — Azt hallottam, ■— folytatta suttogó hangon — hogy a pincében még egy tömeg elitéit van, akiket Szintén elszállítanak majd. Dóni és tabáni kozákok, kaukázusi hegyi lakók, ukránok, németek és mit tudom én még mi mindenfélék... Először ezeket vi­szik el a Volga meílé, a vasúti munkálatok­hoz. Bátyád is köztük van. Jól nézd meg fiam, mert ki tudja talán utoljára látod?! Ma egy kecske is többet jelent, mint az em­berélet. Az. antikrisztus jár köztünk! Ne fe­lejtsd, amit mondtam • az antikrisztus járja be most Oroszországot. A sátán. Mert ilyent csak az művelhet. Tudod, mit csi­náltak szegény apámmal is? Amikor a te­henünket el akarták vinni az istállóból, sze­gény öreg a lábaik elé vetette \ magát és térdenáUva könyörgött, hogy hagyják meg egyetlen jószáginkat. A vörösgárdista mégis kivezette a tehenet. Erre apám felugrott, r nekiesett és összemarta a képét. A vörös beledöfte szuronyát és otthagyta a porban. Miközben Rymenkó gazda szavain gondol­koztam, — amiket az antikdsztusról mon­dott — eszembe jutottak Silkó kije’entései, amelyeket annakidején, amikor Kosztjával a gesztenyefa mellett megbújva hallgattuk, —- a templom előtt ácsorgó embernek mon­dott: — Először a polgári szeméttől kell meg­tisztítanunk az országot, csak azután való­síthatjuk meg eszméinket! Ha ezeket kiir­tottuk, akkor a többi már rettegni fog tő­lünk! Igen,— gondoltam — Si'kónak igaza volt. Ma mindenki retteg a bolsevistáktól, aki csak a nagy orosz birodalomban él. De a félelmen kívül még másvalami is él az em­berek lelkében: a gyűlölet! Nem volt olyan idegen uralom Oroszországban, amit jobban gyűlöltek volna, mint á bolsevizmus. Az em­berek milliói eltompultak. Minden kint ké­szek elszenvedni, szerényen megbújnak és hallgatnak... Silkó szavai valóra váltak, mert ma már nincs polgári elem egész Oroszországban. Alaposan kiseperték őket. Meggyilkolták, száműzték, bebörtönözték. Es már a parasztokra, a falusi földműve­lőkre is sor került, a szegény, küzdelmes életű orosz muzsikra! Az öreg megkinzott idegekkel, éhségtől kimerültén már semmire sem képesek. De mi, fiatalok! Nincsen-e nekünk haza­szeretettől forró orosz szivünk es vaske­mény öklünk ? Nem tudnánk mi valahogy összeverődni és fellázadni az idegen gyilko­sok ellen ???... Hirtelen felriadtam és szétnéztem. .. Gon­dolataim annyira hatalmukba kerítettek, hogy te'jesen elfeledkeztem a környezetem­ről, ahol vagyok. Egyre nagyobb néptömeg sereglett össze, hogy a számüzöttek indulá­sánál jelen legyen. Kotowkiból és a környék­beli falvakból sok ismerős arcot láttam, de a városi lakosok is tömegével jöttek. Egyszerre csak egy szegény, rongyos fa­lusi ember rohant felénk. Foszlott gúnyáját spárgá tartotta össze, piszkos szürke nadrágjának fe’e leszakadt, cipője cafatokban lógott le a lábáról. Gon­dozatlan szakálla ősz szálakkal volt tele, fején áUzzadt. zsíros kucsma. Szörnyű büszt terjesztett maga körül. Égő tekintet­tel vizsgálta az. embereket, majd igy szólt: — Halljátok emberek, mit á modtam az éjjel! Az égi magasságból leszállóit Szén' György tüzet okádó paripáján. .. ' Néhány suhanc hangos röhögésbe tört ki — Vigyázz öreg, — kötődtek ve'e - hogy fel ne faljon Szent György paripája! — Disznó köfykök! Nem féltek az isten töl? —- sivalkodott rájuk két vénasszony. A suhahcok megszeppenve hallgattak el, amikor csupa méltatlankodó arcot láttál maguk körül. — Mondd csak atyuska tovább! — biz­tatta az öreg koldust valaki. Hallgatunk. Az öreg gyűlölettől szikrázó szemekke’ nézett a röhögő inasgyerekekre, s aztán elfordult és folytatta: — Földünk, a mi orosz földünk homályba merült. En a föld fe'ett lebegtem és ször­nyen féltem, amikor hirtelen nagy fényes­ség' jglent meg az égen. A fiatal György tüzes kardjával lovagolt alá a földre. A va­kító fény elől eltakartam szememet és resz­kettem félelmemben. Amikor a szent fény a földre ért, láttam, hogy ott lent valami fé­lelmetesen nagy alak mozgott, amely falu­kat, városokat, mezőket és földeket beta­kart. Ez volt az a hatalmas szürke állat, amely harcba szállt a földreszállott szenttel. A hallgatókon hideg borzongás futott vé­gig. Mindannyian Fedjára figyeltek é$ min­denről rnegfeledkeztek, ami körülöttük tör­tént. — Amikor a szent ifjú fényes alakja le­szállt a hatalmas szürke állatra, ez felágas­kodott és olyan szörnyű ordítás tört fel a torkából, hogy megremegtette a levegőt... Halálos csend volt a tömegben. Az embe­rek mozdulatlanul figyelték az öreg koldus elbeszélését. Sokan levették kalapjukat. Fedja tovább mesélt: — Ahol a szent ifjú kardja eltalálta a hatalmas szörnyeteget, ott hirtelen Ismét egy csomó kar nőtt ki, amellyel az orosz földet újra átkarolta, A lángok, amelyek a szent ifjú lovának orrlyukából előtörtek, úgy végigperzselték a szürke szörnyeteg hátát, hogy az keservesen felorditott fájdalmában. A szent Ifjú újra és újra beleszurta kardját az állatba, amelyből büzlő fekete folyadék ömlött. A harc órákig tartott. De a szörnye­tegnek újra és újra kinőttek a karjai. Szent Györgynek lassan elfogyott az ereje. Egy­szerre csak szörnyű mennydörgés hangzott fel és egy hang szólott: — Tarts ki szent ifjú és mentsd meg az országot! Szent György mégegyszer összeszedte minden erejét, hogy étszurja a szörnyeteg szivét. De a büzlő fekete vértől eldugult a ló orra és tüzlángok már nem tudtak olyan jól feltörni belőle. A szürke szörnyeteg most megkísérelte, hogy a ló lábát elkapja, A szent ifjú arca halotthalvány volt és lélek- zete veszedelmesen nehezedett. Hirtelen megbotlott a ló... Az ifjú alig tudott ki­menekülni a szörnyeteg karjai közül, ame­lyek már-már körülölelték. Lassan elszakadt a lovával a szörnyeteg hátáról és minden oldalról kinyújtott szoritókarjai ellen kard- cjapásokkal védekezve lassan felemelkedett és eltűnt a fellegek közt... Az összesereglett embertömegre úgy ha­tott ez az elbeszélés, mint valami kinyilat­koztatás. Sokan térdreborultak. A muzsikok összekulcsolt kezekkel álltak, az asszonyok sírtak és jajgattak. Anyám ráncos arcán is végigfolytak a könnyek, de én sem tudtam magamat ki­vonni az elbeszéltek hatása alól. Ismerem az ősi orosz legendát a szürke szörnyetegről, amelynek uralma rászakadt Oroszországra és tudom, hogy a nép tudja, hogy a szürke szörnyetegnek uralma a bolsevizmussal azo­nos. Mély vallásossága és misztikus titkok­kal telített lelkivilága ebben az uralomban az Isten kezét látja, aki próbára akarja tenni az orosz népet. A tömeg megmozdulása és hangos gorom­báskodások ébresztettek fel mély elgondolá­somból. Rettenetes nehéz volt a szivem attól a gondolattól, hogy bátyámat, feleségét és két Ids gyermekét száműzetésbe küldik és hogy anyám is kénytelen végigszenvedni ezt a borzalmat. Figyeltem szegény anyám arcát. Megfeszített figyelemmel nézte a fogház aj­taját, hogy mikor jönnek ki rajta hozzá tar­fi legközelebbi mtfrfirszenmek kell jelenteni illetéktelen egyének ingó vagy ingatlan igénybevételi szándékait Budapest, május 27. Illetékes hely közli a Magyar Távirati Iroda utján: Az utóbbi időben többször előfordult, hogy illetéktelen egyének sokszor külföldi egyen­ruhával visszaélve s felsőbb parancsra hi­vatkozva jogosulatlanul ingatlan, vagy ingó foglalásokat eszközöltek, sőt magyar ható­ságok által már záx alá vett ingatlanokat, vagy ingóságokat önkényesen Igénybevettek. Mivel Magyarországon bárminemű ingatlan, vagy ingó lefoglalása, záralávételő, vagy Igénybevétele csak a magyar katonai, vagy polgári hatóságok, illetőleg azok közegei ál­tal, vagy közreműködésével eszközölhető, esetleges visszaélések és szabálytalanságok megakadályozása céljából bárki, akivel szem­ben Ilyen önkényes lefoglalást, záralávételt, vagy egyéb igénybevételt szándékozik valaki eszközölni, vagy aki Ilyen önkényes lefogla­lást, vagy igénybevételt észlel, azt azonnal jelentse á legközelebbi rendőr-őrszemnek, vagy rendőrőrszobának, aki, illetőleg amely a szükséges további lépéseket haladéktala­nul megteszi, úgy hogy a szabálytalanság elkövetése lehetőleg már a helyszínen meg­akadályoz tassék. fjj német találmányok Saffkonzerválás altravlola sugarakkal és a szénkouzerv A német Tejgazdasági Szakközlöny érde­kes cikket közöl, amelyben újfajta sajtkon- zerválási módszerről számol be. Leirja, hogy a sajtot újabban Hltraviola sugarakkal védik meg a penészedéstől. A penészgo-mba- kulturákon végzett kísérletek szerint az ultraviola sugarak a teljesen kifejlett pe­nészt mát nem semmisitik meg, de a fej­lődés kezdetén levő kultúrák növekedése a sugárzás hatására legtöbb gombafajtánál megakad. Hasonló eredménnyel jártak a ku­tatások a nem egészén négyhetes teljes és félzsirtartalmu sajtoknál. A sugárzás meg­indítása előtt közvetlenül paraffinnal vonták be a sajtokat, a forgatás naponként történt. Négy hét múlva minden ultraviolasugaras érlelökamrában gyakorlatilag penésztelenek voltak a sajtok. A sugármentes ellenőrző- kamrában a Sajtok kétharmad része megpe- nészedétt. öt hét múlva a kísérleti kamrá­ban még mindig 93 százalék volt a penész­félén sajt, míg az ellenőrző-kamrában a saj­tok 90 százalékát támadta meg a penész. Hat hét múlva á sugárral kezelt sajtok két­harmada még semmiféle penészedést nem mutatott, mig az ellenőrző-kamrában min­den sajt megpenészedett. Az últraviola su­garakkal konzervált sajtok nagyobb részét a hetedik hét végén újonnan be lehetett vonni parafihnai, anélkül, hogy le kellett volna kefélni, vagy kaparni a sajtokat. A sugárral nem kezeit sajtokat természetesen a penész eltávolítása nélkül nem lehetett újonnan bevonni. A szén kifejtésekor nagyobb darabok mellett széntörmelék is termelődik. A kő- szénport öntözéssel vagy anélkül (pl. ce­mentgyártáshoz) mint értékes fűtő, illetve brikettanyagot közvetlenül felhasználják; a szudéta-vidéki barnaszén törmeléke azonban más eljárást igényel. Ennek a szénnek a törmelékét ugyanis nem lehet hosszabb idő­re elraktározni, mert laza szerkezete foly­tán nagy helyet igényel, könnyen porlad s a levegő akadálytalan közlekedése folytán könnyen oxidálódik és gyullad. Á Szudéta- vidéki Szénszindikátus ezt a hátrányt egy­szerű konzerváló eljárással küszöbölte ki. AZ iszapoló eljárással tulajdonképpen szén- konzervet állítanak elő, amely több évig raktározható. Pontos mérések bizonyítják, hogy az ilyen széntörmelék két év alatt sem vészit semmit fütőértékéből és egyéb tulajdonságaiból. Miután áz eljáráshoz ke­vés munkaerő szükséges, az a leggazdasá­gosabb módszer, amellyel a barnaszén-tör­meléket raktározhatóvá lehet tenni. A szu- détavidékí „konzervált" szenet elsősorban ipari célokra használják. Brikettet csak bizonyos anyagok (pl. kátrány) hozzáadását lehet készíteni belőle. A középnémetországf bamaszéntörmelékböl viszont minden hozzá­adás nélkül (pusztán préseléssel és melegí­téssel) állítható elő brikett. A ruhrvidéki széntörmelékekböl viszont részint koxot, ré­szint köszénbrikettet készítenek tózőink. Arca viaszszinü volt és beesett alakja összezsugorodott. Jobbról Manja nő­vérem, balról én támogattam. Közben érez­tem, hogy egész testében reszket... A súlyos «vasajtó végre felnyílt. A foglyok sürü sorokban lépkedtek kifelé és szemük­kel hozzátartozóik után kutattak. Anyám hirtelen megingott. — Misa! •— kiáltott. A második sorból fáradtan intett felénk bátyám. Á vörösgárdisták mindenütt utat törtek a foglyok előtt, miközben irgalmatlanul félre­lökték a gyermekeket és asszonyokat. Nagy tolongás keletkezett. Az emberek ijedten hátrálták, hogy elke­rüljék a vörösek durva lökdösését. Azok pe­dig, akik hátul álltak, előre igyekeztek, hogy mégegyszer és utoljára megláthassák apjukat, testvérüket, rokonukat. Anyámat és nővéremet alig tudtam meg­védeni a buzogányütésektől. Nagy erőfeszí­téssel sikerült végre feljutnunk az aszfaltra és a feldúlt tömeg előttünk sodródott tovább, ómig a vörösök kettős láncá között a fog­lyok elvonultak. Négyes sorokban mentek a szerencsétlen, megkinzott emberik. Szerencsénk volt, mert Misa, karján két­éves fiacskájával és sógornőm, Tanja a fél­éves leánykával éppen mellettünk halad­tak éL Különös kegy képpen megengedték, hogy a menet három percés pihenőt tartson. De az élen vezető vörösgárdista mindjárt meg is fenyegette őket, hogy aki kilép a sorból, azt szökési kísérletnek tekintik és az illetőt figyelmeztetés nélkül lelövik. — Misa, Tanja! — kiáltott anyám és hoz­zájuk akart rohanni. A vörös katonai durván lökte vissza. TWT'TTP Könyvek között PUSZTAI-POPOVITS JÓZSEF: AZ ERDÉLYI ROMÁN KÉPZŐ­MŰVÉSZET A budapesti Magyar Nemzeti Szövetség Ki­adásában Pécsett most jeleflF meg Pusztai- Popovits József hírlapírónak: „Az észak­erdélyi román képzőművészet 1940—1943“ című könyve. A szerző ebben részletesen is­merteti az északerdélyi román festőművészek és szobrászművészek munkásságát a második bécsi döntés után. Közli életrajzi adataikat és beszámol Kolozsváron rendezett összes ki­állításaikról. Ismerteti a kiállítások magyar sajtóvisszhangjait és vázolja az északerdélyi románok harcán a kontárok és.a képügynökök ellen. Végül felsorolja képzőművészeti ki­adványaikat. Gazdag bibliográfia, továbbá német, olasz, francia és románrtyelvű össze­foglaló zárja be a könyvei, amelynek ára 8 pengő. Megrendelhető a szerzőnél: Pécs, Toldi-u. 8. sz. alatt. Öt évvel ezelőtt elkövetett betörés «fölső fejezete Kolozsvár, május 27. 1939 január 2P-én Fodor Fischer Béla egy kiskorú fiatalem­berrel álkulccsal betört Chappuiss Péter Adolf Rákóczi-uti lakásába és onnan több mint 4000 pengő értékű ékszert zsákmá­nyolt. Az ügyetlen betörőit még másnap el­fogta a rendőrség, mért a betörés helyszí­nén felejtette személyazonossági igazolvá­nyát, ezenkívül a saját és a Bencze Mihály lakótársa nevére szóló rádiószerződését. Másnap mindjárt értékesíteni akarta a lo­pott ékszereket, de közben lefülelték. Ugyanakkor fiatalkora társát is elfogták, de az tagadta, hogy része lenne a betörés­ben, a nála megtalált gyűrűk és egyéb apró bizonyítékok ellenére is. A rendőrség nyomozása során az is kiderült, hogy taxin léptek meg a kifosztott lakásból és a taxi sofőrje mind Fodor Fischer Bélát, mind kiskorú társát megismerte. Az 1943 szeptember 28-án megtartott törvénysujki tárgyaláson Fodor Fischer Bélát egy év és hat hónapi fogházbünte­tésre ítélték, a román Btk. figyelembevéte­lével, mert az eljárást ellene még a meg­szállás idején indították. Lakótársát, Ben­cze Mihályt ugyanakkor felmentették, a fiatalkorú tettestárs ügyét elkülönítették. Az elkülönített ügyben május 27-ére ki­tűzött elsőfokú tárgyaláson Ítélkeztek. A sápadt remegő fiatalember elsírta magát a törvényszéki tanácselnök előtt, egészen be­lezavarodott feleleteibe s állandóan a taga­dás és beismerés között ingadozott. A büntetőtanács aztán Ítélethozatalra vonult vissza, majd hat havi fogházra, 500 pengő pénzbüntetésre Ítélte á vádlottat, az Ítélet végrehajtását azonban három és fél évi próbaidőre felfüggesztették, a vádlott büntetlen ellőéletére való tekintettel. JŐ ABU ÉS JŐ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
Thumbnails
Contents