Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-28 / 120. szám
V a&tímap 1944. május 28 Veneze! Untait kizárták az Erdélyi Pártból miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYEDÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉN55TARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 12Ö. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, K1ADÓHTVAÍAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BBASSAI-Ü. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIŐK; 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Ai elhatározás ünnepe Irta: Ábrudbányai 3cmos dr. A nagy keresztény ünnepek mindeni- kének sajátos tartalma van. A felekezeti elkülönülés bármelyik világtájáról nézzük és ítéljük meg, a karácsony mindig olyan örömüzenet, mely a gyermek bíztató lehetőségei nyomán a család meleg, megszentelt varázsából a szeretet örömét hirdeti — „minden népnek“. Nagypénteken a bánat fájó érzetével bús harangszó mellett, ha rövid időre is, de eszményeket temetünk. Húsvét- kor remény fakad fel s elbúsult lelkek, síró asszonyok a halál gondolatának mélységéből az örök élet útja felé indulnak. Ezekben az ünnepekben a lelki elemek közül mindenekfelett az érzelem a döntő tényező. Bennük a lélek húrjain a mélység és magasság skáláin a fájdalom, öröm és reménykedés csodálatos himnuszokat fakaszt. Ezek fölé az ünnepek fölé titokzatosan szép ragyogásé csillagos éjszakák, vagy komor, sötét színekben gomolygó felhők, ezüst csengésű angyali örömüzenet, vagy meghasadó kárpit borulnak. A pünkösd ünnepi tartalma és jelentősége másként alakul. Az érzelem mellett az értelmi és akarati elem is szerephez jut történései között. Amíg előbb, ünnepeink rendjén elsősorban az anya, a gyermek, a könnyező, a síró asszony ok a világtörténelmi nagy eszmei folyamatnak szeieptöi, aduig pun- kodkor a- XeiiiaKe a szó. Az eizciiueK Hullainál, nano a íeiKiturveny eaci tet- szamuLiuK a lantja s inosi, az eleireIiAU.Ul.ii0 UiclLciUctjul, ü uiCó felleleieiueu kcszcu aü a púuKusui g> lekezel az ematarozásra s mérlegeié, töprengő, tépelődo életéből szinte egyszerre szakad fel a kérdés: „mit cselekedjünk atyamí'iai férfiak”? A nagy emberi dráma feszülő erejű színjátékénak immár nem tisztaragyo- gású, igézetesen szép csillagos éjszaka és nem is sűrű sötét felhőárnyak a hangulatfedező háttere, hanem sebesen zúgó szél és kettős tüzes nyelvek. Pünkösd egész belső összetételében, külső mozzanataiban az indulás, a lendület, az erő törvényei szerint értelmezhető. Élményeket átélt, történések nagy tanúságait mérlegelt, álmokat és e zmény'- ket temetett, de a reménység húsvéti evangéliumában átfürdött óban férfia’ állanak pünkösdkor egymás mel'ott, akiknek lelkében éle're csíráz k a bizalom s akik valami örök, e’némíthatat- lan parancs értelmében érzik, hogy eszmények szolgálata a hivatásuk. Ebben a mélyből felfakadt termékeny erejű hangulatban izmosodott m g az elhatározás, hogy cse’ek d ű kell. külön utakon járó tanítva’-yo’-, férfiak életén átrezdiilt a tudatuk mélyén, vagy alatt simuló megígért ország vonzó szépsége s ebben közösségi erő született. Pünkösd a közösségi gondolatra ébredt és annak szellemi, lelki feltételei szerint elhatárolásra érett csel kvöszán- dékú emberekve való emlékezés, kik ünnepi perceik im-'-dsígos élményeiben Isten áldott lelkét, megszentelő erejé* érezték magukon. Ilyen veretű ünnepre való emlékezéseink között önként adódik számukra a gondolat, bogy milyen nehezen születik meg a magyar pünkösd. Messziről elinduló, keletről érkező vezérekkel eg;. • szer történt meg csupán, hogy egy kupából szent szövetséget ittak s a vér forró keresztsógében a közösség erejét vették. Senkisem hitt benne, de azóta sokan mondogatták, hogy valami varázslatos átok keleti szelleme igézi a magyart s ezért a pártütés a lényegévé vált. Nem hiszünk ma sem ebben, csak érezzük, hogy búr az egymásmellé állás történelmi, anyagi és lelki előfeltételei mind adva vannak számunkra, bár át- bűnhődlük a : .agyar nagypéntek triá nőni keresztje kínzó árnyékában újra meg újra a múltat s jövendőt s bár kétezerszer három nap múlva az európai hit és élniakarás magyar visszhangjának húsvéti hajnalán megmozdalt a nemzeti sírunkra tett nehéz kő, pünkösdi elhatározásunk, az " zinte szá n- adás! összegezése mégis nehezen tud ünnepi hangulatot teremteni számunkra. Pedig ma a sebesen zúgó szélnél is szi- lajabban és végzetesebben süvítenek el mellettünk a véres küzdelem acéljai s a tüzes nyelveknél tüzesebben zúdul fe- § jünkre, ártatlan gyermekeinkre és anya- ® inkra a halál pusztító esője, pedig ma külső megnyilatkozásaiban a történelem felkavart vihara és kemény harci J törvénye egymásmellé parancsolja az j embereket s mindenkinek éreznie kell. t hagy bénító egy kedv őséggel,- r?H'g4ţ‘ ’>’> V * lőtlen lármával és kockázatos mozdu-v*^ latokkal nem lehet megtartani azt, ami jó s nem lehet életreindítani azt, ami jobb. , Legyünk őszinték. Ne vezessük tetre egymu.su Ne liiteasünK \ et egymással sominit, átültöt íeiKuUű. gyottereig meg- gyozouve nem vagyunk, rse késiét les* öUa. nemzeti elei un k ők y sók es KtaiaKU- iasat azzal, nagy mesterségesen az egység xatszaiut erottetjUK. mindnyáján tuojuK, miiyen Danton és banálisán haugzott kónapokitai ezelőtt a radio e»ii programjának megismétiödese, amikor a hírek befejezójekónt megrendelt írások szemelvényeiből beleolvasták a nemzeti közvéleménybe, hogy „soha ilyen egységes nem volt a nemzet'. . vagy, hogy „minden magyar a reális nemzetpolitika alapján áll”. Milyen ki ábrándító és elkeserítő, reményeket her vasztó volt ilyenkor hallani únos-únta- lan, hogy tulajdonképpen semmit sem kell tennünk, hogy alig van elvégzen- * dö magyar feladat, hogy nincsen ország }. kerek e világon, melyben a szociális gondoskodás annyi nagyszerű megnyilatkozását láthatnék, mint a mienkbe.>, rágalom az, hogy nálunk feudálizmv- létezne s csak a rosszindulat mondhat , azt, hogy ebben a hazában a munkáskezet, a fáradónerőt nein messzemenően 5 méltányolják. 'Voltak olyan esték is. * amikor elég merészek és felelőtlenek C voltak ahhoz, hogy a huszáraladári társadalombiztosítást is mint korszerű szociális intézkedést m Itatták. Vissz .- járó rossz emlékek ezek, meddőszándékú. üres szólamok sebhelyei ezek a ma- \ gyarsúg lelkiségén. Amikor arra voltai; csak jók, hogy olyan veszedelmek felé ,, sodorjanak, melyektől való szabadulás ţ gondolatával kelletlenül emlegették azokat. Ványadtéletű emberek, jobb világról álmodó lelkek ezeknek hallatái a Kárpátokon túlra irányították tekintetüket s egyidőre megsemmisült bennük a bizakodás s nem tild ák hinni, hogy a nemzet a maga erejéből elég- erős tud lenni ahhoz, hogy önmagái őszintén lemérje s új elhatározással olyan cselekvésbe kezdjen, mely a minden magyarral való gondoskodás szellemében eredményre vezet. Soha többé fel ne tegyük ezeket a ko- I pott, vásott, recsegő lemezeket. E helyett kertelés nélkül állapítsuk meg, hogy vannak a nemzetnek nagy nemzeti kérdései, melyekben minden jó magyar egyetért, viszont vannak ugyanilyen horderejűek, melyekre nézve megoszlanak a vélemények. Beszéljünk erről nyíltan s szűkítsük ezáltal az építő érvelések területét s ösztönösen húzódjunk közelebb egymáshoz. Megítélésünk szerint minden jó magyar egyetért itt abban, hogy népünk számára, álmai teljesítésére a Kárpát- medence az egyetlen hely, ahol a hegyláncok ölelésében, mint bölcsőben nemzetté erősödött a magyar nép. Számunkra akkor fog megszűnni ez a darab, amfkor meghalunk. Abban sincs eltérő vélemény, hogy csak a mágyar van itt igazán otthon. Az itt lakó minden népek és népségek fölött egyedül neki van történelmi, vérszerinti, szellemi és lelki joga ahhoz, hogy magáénak tudja ezt s rajta kívül senkinek ‘ köuyörteieneb- bül nem üzeni a sors, hogy „a nagy világon e kívül nincsen számodra hely“. Minden más nép találhat a haza határain tűi rokont, ismerőst vagy barátot, csuk bennünk egres t!ep a nosztalgia kínzó érzése, ha jó sorsunk máshova visz. Miuden más itt élő nép inegérezhet másutt egy lelkiségének megfelelő környezetet, csak mi vágyódunk mindig vissza ide, mintha delejes erővel megfogva tartana valami, mintha eltépíie- tetlenül kötne a rög. A magyar föld és a magyar lélek vérrel írt törvénye ez s így aKarailanul is kötelező ránk. Azt sem vitatja senki komoly fia ennek a hazának, hogy rendeltetés szerint va gyünk itt; nem véletlen, meg kevósbbe szerencse, vagy átok, hogy népek vándorlása hullámverésében végeredményben itt horgonyzott hajónk. Hivatás betöltése vár itt reánk s annyi századok után megszoktuk, hogy nem leány álom ennek a hivatásnak kenyerén és vizén történetet csinálni. Tudjuk, hogy magyarnak lenni, népek országútján ütközőpont lenni annyi, mint tekintetünkkel egyszerre mindent átfogni, körülményeket gonddal és felelősséggel mérlegelni, de csak egyirányba haladni. Akármilyen konok is legyen egyeseknek lelke, az őszinte magyar előtt az sem vitás, hogy sorsunkat egy gondviselő kéz irányítja. Érezték ezt már nagyon régen, erdők tisztásán máglyákat rakó büszke, kemény ősök, kik harcos életük szellemében Hadúrnak nevezték őt. Ragaszkodtak hozzá akkor, amikor új keresztség szerint a Gondviselés mélységét ismerték fel a világok erőit magában hordozó Valóságban. Szerették őt emberi érzelemmel, mikor nehéz, viharos észté dók után, fáradt népének homlokát áldó keze niegsímogatta. A hűség szent fogadalmával mint magyarok istenéhez esküditek, amikor rabláncaikat eltépni akarták. Van a magyarságnak lelke mélyén őszinte vallá- jos ragaszkodás, tartalmas meleg élmény, Istenben való biz Mer” és rendületlen hit. Nagy, igazértékű alapvető tulajdonság ez, melyre építeni lehet s melyet éppen ezért komolyan számításba kell venni. De vannak kérdések, melyekben nincs itt egységes vélemény. Nincsen itt mindenki egy akaraton azt illetőleg, hogy a közösen és egységesen felismert nemzeti hivatás megélése milyen irányban teljesedjék ki s ehhez milyen egységes és szerves nemzeti nevelés szükséges. De estnél fenyegetőbben mered felénk az a tény, hogy a vélemények eltérnek abban, hogy a magyarság egészének szánt és a teremtő erők folytáu bőségesen földbe, vízbe, fába helyezett ezernyi drága kincs milyen arányban osztassák meg azok között, kik egyetem- legesen járultak hozzá, hogy mindez ma is magyar. Nem értünk egyet azt illetőleg, hogy a munka áldozatán át megnyilatkozó magyar erőt mennyire értékeljük. Nem mindenki ismeri el ennek a becsületesen küzdő nemzeti rétegnek őszinte igénkét a méltányos gondoskodásra 3 vannak még ma is, kik hajlandók megvédeni azokat a helyzeti előnyöket, melyeket némelyek állítólagos örök előjogokra hivatkozva munka és áldozatvállalás nélkül kívánnak maguknak. És —ne hallgassuk el azt se — részekre, vagy éppeD darabokra töredezi ezt a népet az. is, hogy közösen vallott, elismert és mindenekfelett valónak hirdetett Istenség tiszteletét milyen szertartások és ceremóniák szerint végezze. Tökéletesen egygyökerü és tartalmú a magyarság vallásos élménye s a tárgya is vitán felülállóan egy, de nem egyformák és nem egységesek az utak, melyeken a lelki szövetséget, fenn kívánjuk tartani. A lényegben, az imádkozás mélységében. e tiszta viszony lelkűnkön áláramló áldott értékében s az ebből származó életerő szükségében minden magyar keresztény válogatás nélkül egy véleményen van, de elválasztanak bennünket kevésbbé lényeges és inkább másodlagos vonások, fogalmak, képek, sokszor alig észrevehető hangsúlyok, „1“ betűk, „ty“ betűk, homousiok és ho» moiusíok, zsinati határozatok és egy csomó emberi mesterkedés, melyek mind külön közönségek keretébe terelnek s melyek ideges féltékenységgel töltőnek el olyankor is, amikor erre, semmi indok nincsen. Enyhén szólva, kimondhatatlanul nagy fényűzés ez s akár tartja valaki lehetetlennek az összemelegedést, akár nem, kötelességünk tisztán látni ezt a helyzetet is. Dőre, vagy éppen botor struccpolitika volna részünkről leplezni, „okosan“ elhallgatni, vagy naivan és udvariasan jelentéktelennek minősíteni azokat a határozottan létező és valóban fennálló .nemzetelvi és lelki különbözőségeket, melyekre rámutattunk. Ezen a tavaszon mindeu azért történt ebben a hazában, hogy a szétválasztó vélemények egyetlen íratlan törvény értelmében arra fordítsák energiájukat, hogy az ellentétek hangsúlyozása helyett a közösséget megépítő őszinte megértés útját egyengessék. Mindenki tudja, hogy itt még „nyelveken“ beszélnek az emberek, más és más értelmű nemzetképleteket használnak, de érzik itt most azt is, hogy vannak már jelek, hallszanak már hangok, melyek megnyugtató formában magyar pünkösdöt akarnak készíteni a magyar népnek. Úgy érezzük, hogy a lelkifolyamat . megfelelő pillanatában annakidején megfogalmazott pünkösdi kérdés felvetésén ma már túl vannak a magyar felelős férfiak s tudják, hogy mit kell cselekedni. Nehéz, megpróbáló, idegtépő időket élünk át, de erőnk lesz minden súlyos feladat teljesítésére, mert lelkiismeretes és felelősen tevékenykedő férfiak őszinte igyekezettel közösséggé akarják kovácsolni a nemzetet s most az elhatározás ünnepi óráiban a várakozás feszült figyelme közben nemsokára előáll a magyar pünkösd Péteré s a cselekvés törvényével a kezében beszélni kezd s meggyőző beszéde nyomán az ősi földön milliószámra esküsznek új életre Az em berek. irans
