Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-26 / 118. szám

tCriETiüJsxe 1944 MÁJUS 26. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában Irta: Nikolajew Péter + Magyarra fordította: Gaat Olga Látszólag elégedett volt a válaszommal. Hirtelen, felállt éa ax asztalt megkerülve hozzámlépett, váltamra tette kezét és kan­csal szemével arcomat vizsgálta: — Milyen kapcsolata volt önnek Konstan­tin Knmcsenkóval ? Éreztem, amint a vér az arcomban szökik és hevesen válaszoltam: — Iskolatársam volt. I— Atyja kivégzése után önöknél lakott? »— Igen! — Hol van ő jelenleg? — A Szólówki szigeten! Ebinek a szónak nagy hatása lett. Az el­nök torz grimaszt vágott és vállamat ütö- getve kérdezte: — És ön, Golubcsik, kedves galambocs- kám. nem szeretné oda áthelyezni a laká­ját? Elfogódottan hallgattam. Elállt a lélekze- tem. Na, most letartóztatnak, — gondoltam magamban. Az elnök vigyorgott a sikerült tréfán, majd rákacsintott két blrótársára, akik kö- telességszerüen hangosan röhögtek. Az elnö kismét komoly arcot öltött: Ismeri ön az evangél’stá.í szektáját? *— érdeklődött tovább. — Valamit olvastam róluk, >— válaszol­tam. — Mi az, hogy olvasott? Nem tudja ön, hogy ez az irodalom be van tiltva? Krun- csenkótól kapta talán ezeket a könyveket? — Magam szereztem azokat, — adtam a kitérő választ. —■— Hol szerezte? Hallgattam. — ön Is evangélista? — Nem, én semmiféle szektához nem tar­tozom és nem Is akarok ezután sem tar­tozni. Az elnök ismét suttogott valamit szom­szédainak. Aztán felolvassa az Ítéletet: — A kihallgatott Nikolajew Pjotmak el- hisszük, hogy nem evangélista. Ezért a le­tartóztatástól egyelőre eltekintünk. De ezzel szemben bevallotta, hogy ti'tott irodalmat olvasott. Azonkívül társadalmi származása sem tisztázódott még. Szovjet alkalmazott tehát nem lehet és azonnali hatállyal elbo­csátjuk. * Ezzel tehát vége is a szovjet szolgálatnak, *— gondoltam magamban. Irodai munkámat átadtam utódomnak és hazautaztam a falumba. Apám éppen a kert­ben dolgozott. Váratlan és előre nem jelzett érkezésem megijesztette szüléimét. Apám­nak kiesett kezéből a gereblye. — Mi baj van? — kérdezte. Elmeséltem, hogy mi történt. — Helyesen cselekedtél, •— mondta — hogy az igazat vallottad. Kosztja tehát tud­ta és akarata nélkül ártott neked. De ha letagadtad volna, hogy ismered, akkor bizal­matlanságukkal üldöztek volna és spiclikkel figyeltették volna minden lépésedet, hogy végül is letartóztassanak. Azután hosszasan elgondolkozott, majd mintegy magának beszélt tovább: — Tehát már a szociális származás is számit náluk? Amit nekem még nem mer­nek felrónni, amiatt a fiamat már üldözőbe veszik. Az én számomra is intő jel ez! így megy tehát már? Azt sem tudja az ember, hogy mi a megengedett és mi a tilos. A gazda, aki gabonáját eladja, ma már ismét ellensége az államnak. És a kereskedő is, ha nagyobb forgalmat bonyolit le üzletében és magasabb adót fizet! Amit előbb Lenin jóváhagyott és bevezetett, hogy megmentse uralmát, az ma már ismét államellenea cse­lekedet... Mi következhetik még? A paraszt-birtokok kollektivizálását nem­sokára törvényben hirdették ki. Senki sem tudta, hogy ez mit jelent a gyakorlatban és hogy megy majd végbe az egész átállítás. Ennek az idegen szónak ál­arca alatt olyan átalakulást visznek véghez, amelyet százhúsz millió ember érez majd meg. Nincs olyan sző, amely gyűlöltebb lenne, mint a „kollektivizálás“. — Idegen népbiztosok jönnek a faluba, — hozta a hirt Iván. — Parancsot adtak, hogy Silkő Írja össze a kulákok neveit. Sok aktiv párttag is van köztük. És tgy egész sor vörösgárdista. —- Sllkó azt mondta, — magyarázta to­vább Iván — hogy pontosan ismeri a falusi kulákokat. Most megmutatja nekik a hatal­mát. Mindegyiket nyomorékra vereti. — Nyomorékra vereti? — kérdezte apám eltűnődve. | * m Aztán megjöttek a népbiztosok. Silkő ün-l nepélyesen fogadta őket és a vasútállomás-1 tói lovas vörösgárdisták kisérték be. A ke-j rületi központ hivatala előtt megálltak. Es- véig oa*WÖiyták a, falu nincstelenjeit, akik] a kollektivizálás! bizottság véleménye sze­rint nagy segítségükre lehetnek. — Az a céljuk, — mondta apám — hogy a falusi lakosság közé éket verjenek. Nem a becsületes szegények, de elsősorban a naplopó,- lusta gazemberek állnak majd az élen. Ezek még sohasem éheztek, mert Ko- towkiban még senki sem halt éhen. De a népbiztosoknak az a céljuk, hogy uszító be­szédeikkel bizalmatlanságot, irigységet, fél­tékenykedést és gyűlöletet keltsenek a nép lelkében. Nagyszerűen értenek ahhoz, hogy az emberekben a legalacsonyabb ösztönöket felkorbácsolják, hogy azokat aztán a saját szolgálatukba állítsák... A három-négy gazda, apámnak régi bizal­masai helyeslőleg bólogatott. Nemsokára megérkezett Iván. — A gyűlésen, — mondotta — Sllkó és egy idegen népbiztos beszélt. Azt állítják, hogy Sztálin minden községből egy közös­séget akar alakítani. Mindenki éljen tovább nyugodtan & maga házában, de minden kö­zös vagyonnak tekintendő. Föld, ház, udvar, jószág és mezőgazdasági eszközök. Aki en­nek ellentmond, az államellenségnek tekin­tendő. A népbiztosok pedig azért jöttek, hogy meggyőződjenek, vájjon elég hivük van-e a nincstelenek között. A kulákoktól ugyanis nincs mit tartaniOk, mert azokat úgyis megsemmisítik. Lényeg az, hogy a faluban a nincstelen proletárok vegyék ke­zükbe a hatalmat. Akkor mindannyian bol­dogok lesznek. A kollektiv gazdaságokat „önkéntes“ alapon akarják megszervezni, de jaj annak, aki ellent mert mondani! Azonnal letartóztatják, mint eüenforradalmárt. A népbiztos ezután ajánlatott tett, hogy sza­vazat utján alapítsák meg Kotowkiban a kolhoszt. — De mielőtt ez megtörtént volna, valaki szólásra jelentkezett, — magyarázta Iván. — Az öreg Karpow volt, aki a falu szélén lakik és nyolc hektár földjéből, — amely a legrosszabb talaj — annyit sem képes ki­hozni, mint más két hektárból. A népbiztos csodálkozva nézett az öregre. Felszólalásra ugyanis nem számítottak. Sllkó intett és az öreg beszélni kezdett: — Mi, parasztok, — mondotta — teljesen meg voltunk elégedve eddigi birtokainkkal és a mezőgazdaságra vonatkozó törvények­kel. Bizony kevéske földünk van és ugyan­csak meg kell verejtékeznünk, a mindennapi kenyérért. De azért mindannyian tisztessé­gesen el tudjuk tartani családunkat. Úgy gondoljuk tehát, jobb lenne, ha mindenkinek meghagynák a saját kis földjét, tehenét és . . . Tovább nem folytathatta az öreg gazda, mert a népbiztos félbeszakította: — Megvonom tőled a szót, — mordult az öregre — nincs jogod a kolhosz-rendszer el­len hangolni az embereket! És különben is, ha hat hektár földed és marháid vannak, akkor nagygazda vagy! Ellensége a kom­munizmusnak! — Uram, — könyőrgött az öreg gazda •— nyolc hold futőhomok a birtokom. — Mindegy, — ordította a népbiztos —* föld-föld és nyolc hold, az nyolc hold!.,. Most pedig kezdjük a szavazást! (Folytatjuk.) ra KERESZTMETSZET Sztójay Döme erélyes, gyors cselekvést Ígért beszédében a nemzetnek a háborús cél, az országvédelem sikere érdekében. Egyedül lehetséges reálpolitikának nevezte a boísevízmus elleni küzdelmet, de le is vonta maradéktalanul énnek az élet-halál harcnak kül- és belpolitikai szükségszerű következményeit. A sok parlamenti mii- vészkedés, óvatos tételcsavarás és kibúvó- résekkel dúsan ellátott általánosságok he­lyett a miniszterelnök a férfl-kötelesettség súlyával figyelmeztette a nemzetet a becsü­let, a tisztesség, az adott sző és a hála országrnentö követelményeire. Megmondotta cikornyák nélkül, hogy Hitler Adolf segített bennünket a trianoni igazságtalanságok revíziójához. Megmon­dotta, hogy a háromhatalmi — és az antl- komintern egyezmény, továbbá Németor­szág és Magyarország semmiféle félreér­tést nem tűrő baráti viszonya megrendit- hetetlen hármas pillére külpolitikánknak. Őszinte és magyar hűséget sugárzó módon emlékezett meg a miniszterelnök a Dúcé­tól s- a finn és bolgár nemzet iránt érzett hagyományos szeretetúmcről s szerencsésen fogalmazta meg az ország területén élő nemzetiségek és a magyarság szerves és kölcsönös jogviszonyát. A mult negatív bírálata Is benne van Sztójay miniszterelnöknek abban a kije­lentésében, hogy kormánya teljesen uj po- Utikai és világnézeti irány kezdeményezé­sére, folytatására és megvalósítására vál­lalkozik. Ez az uj irány a jobboldali és faj­védő politika megerősítését kívánja a népi, szociális, nemzeti Magyarország megterem­tése érdekében. Az egészséges és eleven népi magyar erők s a fiatal nemzedékek érvényesülésének felszabadított útjáról a miniszterelnök az uj világ szellemében nyi­latkozott s a széthúzás betegsége ellen az egység, a munka éa a fegyelem orvosságát ajánlotta az érdekeltek figyelmébe. A tá­voli nagy céloknak azonban előfeltétele a győzelem, amelyet a kárpáti és a hazai belső fronton egyforma elszántsággal kell megvívni. A honvédség áll az első helyen a hacürokkantakkal, az árvákkal és háló­téren küzdő hősök családjaival együtt a Sztójay-kormány munkásságának előteré­ben _.. Ehhez a programhoz kérte a mi­niszterelnök a nemzet minden hűséges fiá­tól a segítséget, a jóakaratot, a köteles­sé gteljesitést és a bizalmat. A magyarság szlne-java, az Igaz embe­rek bizalmával hajlandó segíteni a harcban és a munkában, hogy a miniszterelnök ál­tal meghirdetett erélyes és gyors cselekvé­seknek ne legyen semmi akadálya .. . (Esti Újság) Az idősebb Ugrón Gábor mondta vala­mikor, hogy előbb nagyon gyű’ölt ember­nek kell lennie annak, aki Magyarországot, a magyar politikát a maga eredendő bűnei­től megváltani akarja. Hát lia a gyűlölet (nértékét tekintjük, amelyet ellenfelei Im- rédyvel szemben mozgósítottak, akkor ő benne ezt az embert, vagy ilyenféle embert sejtettek. Ezért vetették magukat utána az alantas, suttogva terjesztett vádaknak, gyanúsításoknak, a sajtóbeli támadásoknak olyan fáradhatatlan hajszájával, amilyen va’aha egy másik oldalról, talán csak sze­gény Tisza Istvánnak jutott osztályrészéül. Kezdettől fogva aránytalan harc lett volna ez egy hatalmi eszközökkel, szinte csakis ezekkel agyontámogatott uralom és egy minden hata'mi eszköztől megfosztott férfi között, ha kezdettől fogva ugyanilyen for­dított aránytalanság Dem állott volna fenn a két küzdő fél erkölcsi nyomatéka közt. Ugyanaz, amelyről az írás példázata be­szél, mikor & porszemnyi igazságot & tná- aaăsgi sosRnţÂls 1 a£aiga@g bagygsággsl egy mérlegre teszi, hogy az isteni törvény, egy magasabb erkölcsi elv erejénél fogva mindig az előbbi nyomja le a mérleg nyel­vét. Három nehéz esztendő politikai küzdel­mei, egyéni és nemzeti megpróbáltatásai közben, igy billent el az igazság és igazolt- ság mérlege is annak az erkölcsi fölény­nek javára, amelyet Imrédynek, mint em­bernek és mint politikusnak maga tartása képviselt és érvényesített ellenfeleivel szem­ben. Ezért kíséri és köszönti az önzetlenek, a bátrak, a megpróbáltak örömével együtt az egész igazán Jobb magyar közvélemény öröme és e’.égtételérzete igazoltságának mostani győzelmes állomásán. (Uj Magyarság) * A legújabb rendelet szerint katonai mun­katáborba. kerül a dologkerülö. Napjaink­ban mind pontosabban és világosabban ha­tározzák meg a munka és a munkakerülés fogalmát. Sokáig meglehetősen téves éa ho­mályos í ézetek voltak forgalomban a munka és annak értelme körül. Dolog­kerülö alatt többnyire a szutykos, rongyos csavargót értették, a pálinkás putlkok há- nyődóját, piaci lebzselőt. Kirívó esetekben ezeket elcsípték és megbüntették, de ezzel a rendszeres munkához nem szoktatták hozzá őket. A módszerek mind alkalmatla­nok voltak ennek elintézésére. Megeléged­tek azzal, hogy egyformán megtiltották úgy a milliomosoknak, mint a koldusoknak, hogy az utcák padjíain, vagy a parkokban aludjanak és aki ezt a szabályt betartotta, élhetett vígan. Mostanában mind szükebbre szorul a kör a munkakerülőnél. Nem álla­nak meg a rongyos csavargónál, hanem megnézik a vasalt úri kinézésűt, »őt az es­télyi ruhás, ékszeres dámát is. Kiderült Ugyanis, hogy ezek között vannak a leg­veszedelmesebb munkakerülők. Ezek a rosz- szul értelmezett egyéni szabadság örve alatt henyéltek és kártékonykodtak, élték parazita életüket, meglehetősen fényűző körülmények között, a kártyaklubokban, lokálokban és az alvilági élet egyéb csillogó területein. A mai közrendészetet már nem téveszti meg a külső, sem a pazarul beren­dezett lakás és az itt élő munkakerülő útja éppúgy a közrendészethez vezet, mint a cégéres napiapóké. A dologkerülők mind riadtabban pislognak, bármerre lépnek, a megtorlás éa túl azon, a fizikai munka nyújtja feléjük karjait, amelytől mindennél erősebben, iszonyodtak. Bizony, elmúlt a boldog idő, amikor nem kérdezték meg: miből a szépen berendezett lakás, a tele­fon, miből a bőröndök és a költséges nyári üdüléaek. Csak zsebükbe tették a hará­csolt, csalt, lopott pénzt, esetleg a csekk­könyvet és vígan élhettek. Szabadon utaz­hattak, de ezután már csak felügyelet mel­lett és meghatározott helyre. (Függetlenség) * A bolsevista és kapitalista zsidó szövet­kezések ismét fényes tanúbizonyságáról jön a hir az óceán túlsó oldaláról. Grail Browden, az amerikai kommunista párt titkára, beje'enterte, hogy az amerikai kommunisták nem itanak saját jelöltet, hanem támogatják Roosevelt újbóli meg­választását, mert az ő kibukása „szeren­csétlenséget jelentene az államra“. Csak éppen azt nem mondja a titkár elvtárs, hogy melyik államra ? Erről hall­gat. Mert Amerikára nem lenne nagy tra­gédia Roosevelt elnök ur kibukása, legfel­jebb azt eredményezné, hogy az USA egyik napról a másikra kiugrana mindenféle szö­vetségből és az amerikai békeváró milliók vágyát teljesítené; békét kötne. De akkor vs&Jisş IbsmIs aeeefcko steogsgsteS «g „államot". Kettőt Is. Angliát és a Szovjetet. Mert Anglia, a megkopott, berekedt öreg oi'oszlán, már csak az amerikai nagybácsi segitö injekcióiból tengeti utolsó napjait. És bizony Szovjeték is vágyakozva tekinte­nek az USA felé. Hiszen ha Amerika nem küldené a segítséget, nem erőszakolná — legalább Is szóval — az inváziót, Oroszor­szág már régen beleszédült volna a saját nagy erőlködésébe. A kommunista pártot hivatalosan nem­rég feloszlatták. Ez azonban nem akadá­lyozza meg őket abban, hogy az örökzsidó­ság védelmében fel ne sorakozzanak a nagy- kapitalizmus éa bolsevizmus nagy menyeg­zőjére. Ilyenkor lehet meglátni, hogy mi­lyen érdekközösség fűzi össze a kommu­nistákat és a nagykapitalistákat. Hiszen Roosevelt teljesen a nagykapltalista de­mokraták mellett áll, őket képviseli. A játék mindig megismétlődik. Kicsiny» ben csak úgy, mint nagyban. Egyiket csak páran tudják meg, a másikat az egész vi­lág. Mindenesetre, mit szólnak a világ „felszabadításra váró proletárjai“, ha ol­vassák az amerikai elvtárs nagy lépését.* Hát ilyen ez a fene hagy kommunizmus ? Hát csak ennyi a marxi biblia?... Mi már régen tudjuk: csak ennyi... Zsidó itt, zsidó ott, zsidó mindenütt Itt milliomos, ott polltruk ., „ (Magyar Szó) Rádió-műsor Szombat, május 27. BUDAPEST I. 6: tízen vaz otthon. 6.25: Ébresztő, torna. 6.45: Reggeli zene. 7: Hí­rek, közlemények. 8: Hírek német, román, szlovák, ruszin és szerb nyelven. 8.35: Dél­előtti muzsika. 10: Hírek. 10.10: Szórakoz­tató zene a Rádiőzenekar műsorából. 11.40: Móra Panka mesa. Felolvasás. 12: Harang­szó, fohász, Himnusz. Utána: Rendőrzene­kar. 12.40: Hírek. 13.25: Időjelzés. 13.30: Honvédelnk üzennek. 14: Filmdalok. 14.30: Hirek. 14.45: Szórakoztató muzsika. 16: A színházi orvos. Dr. Jártás Sándor főorvos előadása. 16.20: Guttenberg György szalon- zenekara. 16.45: Időjelzés, hirek. 17: Tege- öalmán, egy ezüstkalászos gazda tanyáján. 17.10: Roósz Emil szalonegyüttese, 17.35: Pünkösdölö. Volly István előadása hang­lemezekkel. 17150: Cornelius: Bagdadi bor­bély — nyitány. 18: Sport és háború. —t Mis ángy! Ottó dr. előadása. 1815: Balázs Kálmán cigányzenekara muzsikál. 18.46: Külügyi tájékoztató. 18.50: Hírek. 19: Né­met hallgatóinknak. 19.35: Hangképek ln- nen-onnan. 20: Két szív egy dobbanás. -— Közreműködik Gyurkovics Mária, Orosz Vilma, Palló Imre dr., Solthy György, Ud- vardy Tibor, a Holéczy-együttes, a Kapí- tánffy-kórus, a Budapesti Hangversenyzene­kar. 21.40: Hirek, lóversenyeredmények. 22.10: Hirek német nyelven. 22.20: Magyar zeneszerzők félórája. A Légierők zenekara magyar indulókat játszik. 22.50: Ki mit szeret?1 23.45: Hírek. BUDAPEST H. 17: Hirek német, román, szlovák, ruszin és horvát nyelven. 17.30: A Földművelésügyi Minisztérium mezőgazda- sági félórája. — Több mini tizenegyezer ifjúsági sport- csapat van Németországban. A Birodalmi Testnevelési Szövetség szerint 1943-ban több mint 11.000 csapat vett részt a háborún ifjú­sági bajnokságért vívott küzdelemben. 1940- ben még csak 2500 csapatot számláltak, egy év múlva ez a szám már megháromszorozó­dott s 1942-ben 10.000 csapat indulhatott á küzdelmekben. A Birodalmi Testnevelési Szö­vetség megállapítja, hogy az 1943-as évjárat a német erő, a sportszeretet és az igaz baj- társiasság biztos talaján nőtt föl. Az idén a háborús bajnokságért az első küzdelem pün­kösdkor, az utolsó pedig szeptember 17-1» Sog

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents