Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-23 / 115. szám

r

Kedd

1944» m tó i M a 2&

• V. ti

Ára

m

fillér

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NE- GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

HÚSZON HETEDIK EX FOLYAM 115. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYIAR S A S A G

SZERKESZTŐSÉG, KLADÖHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-TJ. 7 TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

Délolaszországban két pánton 1 sikerült megállítani * az angolszász támadást

Hatvanöt angolszász repülőgépet lőttek le yasárnap Németország felett

I Onyeszter butori kanyaróban bezárt bolsevistákat végleg megsemmisítették

k japán haderő rövidesen nagy támadást kezd

Újabb leleplezések a Balkán és a Dardanellák

tökéletes kiszolgáltatásáról i

A Dardanellák

LONDONBAN ÉS WASHINGTONBAN ELHATÁROZTAK, hogy minden beavatkozás nélkül elnézik a Balkán és Keleteurópa bolsevizálását, állapítja meg az INS angolszász távirati iroda munkatársa Bay Brock abban a cikkében, amelynek egyes részleteit már egyik előbbi számunkban is idéztük a Német ‘Távirati Iroda közlése alapján. A Balkánon, Törökországban, a közel- és kö- zép-Keleten folytatott tevékenységem alatt kapott hivatalos londoni és washingtoni utasításokból és közlési tilalmakból — állapítja meg Bay Brock, — ezt a tényt számtalanszor tapasztalhattam Írásbeli és szóbeli közlések nyomán. A kairói és londoni cenzorok ineghamisittatták a táviratok szövegét olyan értelemben, hogy azok hízelegjenek Tito tevékenységének és hogy minden áron támogassák a balkáni kommunista áramlatok előretörését. Azok a „hivatalos" közlések, amelyek Tito állítólagos katonai sikereiről szólották, mind ilyen eredetűek. Hivatkozik az angolszász ujságiró Churchillnek február

22-én mondott alsóházi beszédére. Ez a beszéd világosan bizonyltja, hogy a brit kormány az összes balkáni és középeurópai szovjet követeléseket elismeri. A szovjet balkáni politikája világos: megszállás, színpadiasán megrendezett népszavazás, természetesen a vörös hadsereg felügyelete alatt s azután Jugoszláviának és a vele szomszédos államoknak a szovjet államszövetségbe való bevonása.

Az angol közvélemény előtt azonban a Churchill kormány nem nagyon, szívesen vallja be, hogy Moszkvával szemben elvesztette befolyását, vagy kezdeményező képességét. Ezt mutatja az az eljárás is, amely- lyel Tito Londonba kü dött képviselőjének, Veleblt tábornoknak ügyét kezelték. Eden határozottan kijelentette, hogy a brit külügyminisztérium a tábornokkal nem volt hivatalos érintkezésben, sem pedig a Tito-kül- döttség tagjaival és Velebit látogatása kizárólag katonai ügyekre szorítkozott. A „News Chronicle“ szerint Edennek ez a nyilatkozata azt jelenti, hogy a szövetségesek elismerik Titot harcos szövetségesül a Balkánon a németek ellen, egyébként azonban nincsenek vele politikai kapcsolatban. Bay Brock leleplezései után a helyzet még világosabb. London nem tartja szükségesnek, hogy Titoval politikai elismerés-játékba bocsátkozzék, mert nagyon is jól tudja, hogy Tito csak ; báb s a tulajdonképpeni tárgyaló fél — 1 Moszkva. I

Ebben a helyzetben a jugoszláv menekült 1 kormány válsága igazán csekély jelentőségű, jj Az „United Press“ angolszász távirati ügy- * nökség közli, hogy Subacsics kormányalaki- - tás! kilátásai rendkívül gyengék, főként '

azért, mert hivatalos jugoszláv helyen, vagyis Péter király környezetében nem akarják elejteni Mihajlovicsot.

Úgy látszik, hogy a kormányválságok már krónikusak az emigráns kormányoknál. A Kairóban székelő görög kormány is hosszabb idő óta vajúdik. A brit híriroda kairói jelentése szerint a pillanatnyilag tevékenykedő görög miniszterelnök, Papandrecu vasárnap kijelentette, hogy benyújtja lemondását a királynak.

A Balkán helyzetére vonatkozóan úgysem ezek a kombinációk, kormányátalakítások a mértékadók. A partizáncsoportokat egymásután számolják fel a német erők és a velük együtt küzdő nemzeti alakulatok. Tito embereinek Keletbasznia középső részéröl Szerbiába való betörését a partizánok véres veszteségei mellett megakadályozták s a német fegyveres S. S. kötelékek üldözik a szétszóródó csoportokat. A németek harci repülőgépeket is bevetettek a bandák elleni harcba.

A Balkán más vidékein Is állandóan nagyok a kommunisták veszteségei. így a horvátországi harci térségben egyetlen nap alatt másfélezer partizán esett el s ezenkívül sokat foglyul ejtettek és nagymennyiségű hadianyagát zsákmányoltak.

*

A BRIT BIRODALMI MINISZTERELNÖKI ÉRTEKEZLET EREDMÉNYTELENSÉGÉT még a „Times“ eimü vezető angol lap Is kénytelen elismerni. Bizonyos megdöbbenéssel állapítja meg, hogy a tanácskozásokról kiadott hivatalos közlemény sokkal kimerítőbben foglalkozik az értekezlet külsőségeinek leírásával, mint azzal, amit a megbeszéléseken elértek. Úgy látszik, — vonja le a következtetést, — hogy ezúttal semmit sem határoztak el s a legközelebbi jövőre vonatkozó munkarendet sem hozhatták nyilvánosságra.

Maekensie King kanadai miniszterelnök, aki az értekezleten erélyesen szállt szembe Churchill központosító törekvéseivel és elég világosan fejezte ki a sorok között azt a nézetét, hogy London vonzó ereje nanaiia számára jóval kisebb Washingtonénál, az értekezletről visszaérkezett Ottavába. Az lUjságirók sürgető kérdéseire nem volt hajlandó válaszolni s kijelentette, hogy nem mondhat semmit londoni tapasztalatairól. Mindössze annyit közölt, hogy a birodalmi értekezleten sok olyan tárgyról Is volt szó, amelyek nem függnek össze közvetlenül a háborúval.

AZ EURÓPA ELLENI ELÖZÖNLŐ KÍSÉRLETRŐL' nyilatkozott King teugei»

Az újabb jelentések s a bennük foglalt leleplezések e pillanatban újra a világ érdeklődésének homlokterébe állítják a Dax- danellákat, Törökország biztonságának és az angolok Földközi-tengeri uralmának féltve őrzött kapuit. A legújabb jelentések arra mutatnak rá, hogy a Dardanellák kérdésében Anglia igen messzemenő engedményt tett: átengedte az eddig kínos gonddal őrzött kaput a bolsevista-pánszláv imperializmus hódító étvágyának.

Ha a jelentések nem tévednek és ha a leleplezéseket közlö angol újságíróknak valóban hiteles okmányok jutottak birtokába, akkor — ha az angolszász—szovjet titkos megegyezés valaha valóra válhatik — nem csak a Földközi-tenger és a peremállamok, hanem az angol világbirodalom és a szovjet történetében is csakugyan olyan uj korszak kezdődik, aminőre még nem volt eset a világ történetében. Az angolszász nagylelkűség a szovjet Irányában talán épp ezen a ponton, a Dardanella-kérdésben lepi meg a világ közvéleményét. Mert ha Törökországnak, mint birtokon belül levő és legközvetlenebbül érdekelt félnek a szó legszorosabb értelmében életkérdés volt az, hogy a Dar- danella-statusquo, mint kikristályosodott nemzetközt elv és gyakorlat ebben a világháborúban is teljes értékében fennmaradjon, semmivel sem kisebb volt Angliának az érdeke sem, hogy az elv sértetlenül vészelje át a vílágvihart. S ime: a jelek most azt igazolják, hogy Anglia feladta azt az elvet, mely néki is biztonságot és hatalmi pozíciót jelentett a Földközi-tengeren. Igaz, hogy ezt az elvet, a Dardanella-statusquot, Anglia mindig csak békében védelmezte, de minden háborút felhasznált arra, hogy a gibraltári precedenst, a Földközi-tenger keleti kapujánál is megimételje. Legutoljára 1915-ben igyekezett Anglia a török háziúr küszöbét erőszakkal is birtokba venni. Ezelőtt 29 évvel, 1915 májusában hajtotta végre Lord Kitchener a híres partraszállást a Gallipoll- félsziget délnyugati partján. Nyolc hónapon át ostromolták a Dardanellákat és 210.000 embert áldoztak fel hiába. A brit oroszlánnak csak hadászati előnyre lett volna szüksége itten — a távolabbi politikai céloktól eltekintve. De Törökország valóban életét védte a küszöbön és megvédte Kitchener seregei ellen. A központi hatalmak összeomlása után a mudroszi fegyverszünet kicsikarta, hogy a Dardanellákat kivették a török ellenőrzés alól s az,angol csapatok most már hídfőt építtetek ki Kitchener csúfos veresége színhelyén. De Izmet pasa, a mai Izmet Inönü elnök annál a falunál, amelytől nevét is vette újból véres leckét adott a brit oroszlánnak. S ha a sévrés-i békediktátum s később a lausanne-i egyezmény nemzetközi bizottság kezébe is adta a török tengerszorosokat, Kemál Attatürk megerősödött ifjú Törökországa ismét kiharcolta az 1856. évi párisi békében biztosított jogait és teljes joggal ismét birtokba vette a Dardanellákat.

Amikor a most dúló világháborúban Németország csapatai leverték az áruló Jugoszláviát és a németek Bulgáriába való bevonulásukkal a Balkánt biztosították minden elenséges meglepetés ellen, a Dardanellák ügye Ismét szőnyegre került. Eden brit külügyminiszter és Dili angol vezérkari főnök törökországi látogatása elsősorban a Dardanellák ügyében akart „tiszta helyzetet“ teremteni, de Hitler vezér és Izmet Inönü elnök üzenetváltása után Ankara úgy döntött, hogy régi jogai birtokában újabb intézkedéseket foganatosít a tengerszorosok hajózásának ellenőrzésére.

Angliának azonban ismét hadászati előnyökre van szüksége. Életkérdés volna esetleg számára, hogy Törökországot a maga oldalán ugrassa be a háborúba. A semlegesek ellen indított idegháboruban Törökország is megkapta a maga hüvelykszoritóját, de Ankara józanul mérlegelte kritikus helyzetét s eddig csak olyan részletengedményt tett London felé, amely még igen messze van az Angliának nyújtandó fegyveres segítség felmérhetetlen jelentőségű kockázatától.

És most az egész világ, különösen az angol világbirodalom brit közvéleménye hüle- dezve értesül arról, hogy Teheránban nem csak Európát, hanem a Földközi-tengeri angol biztonság fontos pillérét: a Dardanellákot is átengedték a szovjet étvágyának. Angliában bizonyára sokan lesznek, akik a dolgoknak ilyentén való fordulatára visszaemlékeznek Bismarck hires bon mot-jára:

— A balkáni kérdést csak két ember ismeri Európában. Az egyik én vagyok. A másik pedig, közben — megbolondult.

S ha ipost a Balkán-kérdés helyébe a Dar- danella-komplexumot tesszük, bizonyos, hogy a Dardanella-kérdés e látszólag teljesen érthetetlen fordulatában semmiképp sem Churchill az, aki „közben megbolondult“. A brit premier politikai gátlástalanságában soha sem kételkedtünk s meet, amikor Teheránban török felségjogokat dobtak oda látszólag áldozatul a szovjet étvágyának, ismét csak Churchill agyafúrt, de nem átláthatatlan politikai sákkhuzását kell látnunk a világrengető szenzációk kulisszái mögött. S hogy épp most pattant ki a tehe- ráni titkok e legfrissebb bimbója, a török kérdés legforróbb „pszichológiai pillanatában“, annak oka elsősorban az, hogy Ankara „értsen a szóból“.

De a Dardanella-szenzáció az angol közvélemény felé is igen hatásos ütőkártya. Igen komoly figyelmeztetés Albion kissé ködös látású polgárainak, hogy — szövetség ide, szövetség tova! — azért mégse menjenek tulmesszire a szovjet fegyvertárs iránti buzgóságukban. És végül: szerfölött finom fricska a Krem felé is a két angol lap leleplezése: Anglia, lám, elment a nagylelkűség legtávolabbi határáig, de biztosra veszi, hogy Moszkva — akárhogy is végződjék a háború — soha nem fogja élvezhetni e nagylelkű adományozás gyümölcseit. Hogy Európát, papíron egyelőre, London koncul dobta Moszkvának, azt a londohi City közömbösen veheti tudomásul. A Citynek amugysem volt soha köze Európához. De a Földközi-tenger ? A brit világbirodalom egyik ütőere s azt Churchill sem követelheti a Citytől, hogy a szövetség kedvéért önként vágja fel ezt a fontos ütőeret.

Akárhogyan is álljon azonban Churchill titkos szándékainak mérlege, egy bizonyos; a háborút még sem az angolszászok, sem a szovjet nem nyerte meg. S amig a Dardanellák orosz birtokbavételére sor kerül, egy másik tengerszoros: a Csatorna felől kell végrehajtani azt a hadműveletet, amelynek sikerétől függ az ellenséges palávereken elhatározott prémiumok sorsa.

Addig pedig a Dardanella-szenzációt odasorozzuk méltó helyükre: az ellenséges ideg- háború arzenáljának raffinált fegyverei közé. A nagy pókerpartinak ez a legújabb ásza azonban nem ott okoz komoly fejtörést, ahová szánták,’’azaz a fegyverben álló európai nemzeteknél. Hanem épp az angolszász szövetség kebelén belül vált ki kínos megdöbbenést.

Mindenesétre jellemző bizonyítéka a Dar- danella-fordulat Churchill tökéletes politika amoralitásának.-fz

nagy, az északamerikai hajóhad parancsnoka. Nagyon tévednek azok, — mondotta — akik azt hiszik, hogy közel van a háború vége. Az amerikaiak igazságtalanok lennének katonáikkal szemben, ha lebecsülnék az ezekre váró feladatokat.

Kétségtelen, hogy a szövetségesek invá- ziós Időterve bizonyos halasztást szenvedett — állapítja meg Oiberg, az Europapress katonai munkatársa. Úgy látszik, hogy az angolszász előkészületek minden nagyságuk meneti stta értéi* el tetőpentjjikat.

valószínű azonban, hogy az időjárás alakulása is nagymértékben befolyásolta a tervek végrehajtását. Az utóbbi 6 nap alatta brit szigeteken és környékükön kialakult légköri és tengeri viszonyok energikusan keresztülhúzták a hadászati terveket.

A nyugati megszállt területek és a német birodalom közlekedési utjai, hidjai, repülőterei és ipari üzemei elleni légitámadások egyáltalán nem hozták meg a szövetségesek által kívánt hatást. A német munkacsoportok és a, megszállott területek poi-