Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-21 / 114. szám
J 19«. MÂTCS ?í t ksimlíjsXG fElaooIf fass im» danolf Irta: BÍRÓ JAMOS t * • Áldozócsütörtökön a templomok tele voltak első áldozásra és konfirmálásra, a hitben való megerősödésre előkészített ember- palántákkal. Ahogyan elnéztem őket, csillogó szemükben hirtelen megláttam az én gyönyörű gyermekkoromat s az emlékek hajóján visszaeveztem a messzi múltba, amikor én állottam így másik két konfirmáló társammal az Urasztala előtt, öreg papom kérdezett s nekünk felelnünk kellett a fálu színe előtt abból a könyvből, amit Káténak mondanak. Lelkemben és lábaimban most újból éreztem azt a remegést, amelv már szinte láz volt. — Istenem, segíts meg engem, — motyogtam hangtalanul magamban — hogy jól felelhessek s ne hozzak szégyent sem szüléimre, sem az én jó öreg papomra ... Mert a mi Káténk kétszáztizenhét oldalból állott, ma- n-'m tudom hány kérdés e és felelettel s azokat mind meg kellett tanulni, mielőtt konfirmálhattunk volna. £s csupán hárman voltunk arra az évjáratra, akiket a hitben meg kellett erősíteni. Hármunk közül égyedül én voltam írástudó. Másik két legényketávsam messzi lakott a falutól Kint a szőlőben, sok-sok kilométerre. télen innen nem is tudtak volna bejárni iskolába, olyan messziről. Az isko'át tehát még valahogy elkerülhették, de már a konfirmálást nem. Uj egyháztagokra volt szükség, aki pedig konfirmál, az teljes jogú egyháztag arra mifelénk s talán másfelé is. Husvét harmadnapján, amikor kijöttünk a templomból, azt mondta az öreg tiszteletes: — János, fiain. Holnap gyere el hozzám s hozd el Sanyiékat is. Meg kell beszélnünk a konfirmá'ást. Itt az^ideje, hogy előkészüljetek rá.( Észre se vesszük s ránk köszönt áldozócsütörtök, akkora pedig tudni kell a Kátét. Tudod, hogy milyen nagy gondban vagyok. Nem is annyira éretted, mert te ţudsz írni, olvasni, hanem azért a másik kettőért, akik veled együtt konfirmálnak. Mert azok írástudatlanok s velük nehezen boldogulok majd. Úgy gondolom, hogy megtanulod te az egész Kátét, a másik kettőnek pedig majd megtanítsz valahogy egy-két.kérdést, hogy ők is mondhassanak valamit. Hát holnap majd gyertek el a parókiára. Másnap csakugyan ott voltunk az óreg tiszteletés úréknál. Soha nem felejtem el, hogy amikor beléptünk a parókia pitvarába, az öreg tiszteletes ott ült egy kicsiszéken, térdén egy rostabé) paszulyt tartott s azt szemelte — Gyertek, segítsetek, hogy minél hamarabb legyek kész ezzel a babra-munká- val, mert aztán megkezdjük a tanulást. Felfrissítjük, amit te, János, még évekkel ezelőtt tanultál itt nálam s megtanítjuk i azokra a dolgokra Sanyiékat is. Szép dolgok ezek. fiaim. Szép és istenes dolgok és csakis az ilyen dolgok szépek és üdvösek. Nekem már csakugyan volt némi valláserkölcsi alapom, mert évekkel előtte szorgalmasan eljárogattam vallásórára különösen télen, amíg nem zöldült ki a legelő s nem termett olyan nagy levelű, jó savanyú sóskákat, mint a tenyerem. Ilyenkor bizony megesett., hogy vallásóra helyett inkább a lege'őre bogarásztam ki s rágcsáltam a jó savanvú có^káf Fej. ho°'v g dologból mégse legyen semmi baj. az öreg tiszteletes asz- szonynak is szedtem egy csomó sóskát s óra végén azzal állítottam be a parókiára. Az öreg tiszteletes ilyenkor bizony mérgelődött volna, ha mert volna, de nem mert mérgelődni a tiszteletes asszonytól, akitől a sóskáért kalácsot meg kockcukrot is kaptam. — Na Jáne-. 1á~su'- m't tud—’ te abból, amit annakideién a fejedbe rágtam? — kezdte a konfirmációi előkészítő- e'ső óráján az én jó öreg papom. — Mondd meg nekem például, hogy mivel ment Jézus Jeruzsálembe. — Motorral, — mondom — motorral ment Jézus Jeruzsálembe. — Na. na. na. János. János, hát ho’7a tűnt a te valláserkölcsi tudományod, — nézett rám roppant rémü'ten az én jó öreg papom. — Gondolkozz kicsit s ne mondj efféléket, mert ebből baj lesz. — Én gondolkoztam s éppen azért gondolom hegy így lebe'etí — mondom. — Hát miért lehetett volna így, te? — kérdezte szemhunyorgatva az öreg tiszteletes. — Mert Jézus nagy úr volt — válaszoltam — s csak motorral járhatott. A szo'.ga- bíró úr is motorral jár. mert ö is nagy úr. — A gondolkozásod, amióta k'eresztelte- lek a kezemből, látom, hogy csúnyán elfer- d.lt, fiam, — nézett rám szomor -an jó öreg papom — de lássunk még egv kérdést' — Mivel ment Jgzus a mennybe? — Lajtorján. — mondom — lajtorján ment Jézus a mennybe. — Nem igaz, te ördögfajzat! —' kelt ki a képéből a vén tiszteletes. Csukd be az ajtót, hogy meg ne hallja valaki, amit mondtál. Az Isten ugyan, s Jézus, is, így is hallja. De ők megbocsátanak. Mondd meg már tisztessegesen, mivel ment Jézus a mennybe? — Akkor repülőgéppel ment, — mondtam minden gondolkozás nélkül, amire az öreg tiszteletes még leneketlenebb kétségbeesésbe zuhant. — Te, te, te, — ragadta meg a karomat — hat honnan veszed te ezeket a kegyeletsértő dolgokat? Ha az esperes úr meghallaná, megfosztana a palástomtól. Tudod-e, fiam, hogy én felelős vagyok éretted és a lelked üdvösségéért? Nahát,.. Isten látja lelkemet, nem volt nekem szándékomban felbosszantani az én jó öreg papomat, akit úgy szerettem, mintha nagyapám lett volna. Csak így gondoltam s én arról nem tehettem, hogy így képzeltem s így gondoltam. • De nem bántott mégsem a tiszteletes úr. Sorjába vette újból az ünnepeket, vasárnaptól elkezdve pünkösdig s mindenikről elmondotta, hogy melyiket miért ünnepeljük Éppen úgy, mint évekkel előtte s én pedig utána mondtam szépen, sorjában és szent volt közöttünk a béke. — így, látod, — mondta — így kell ezeket tudni s nem is szabad şoha elfelejtem Most pedig menjetek ki a szérüs kertbe s tanítsd meg azokra, amikre téged megtanítottalak ezt a két írástudatlan fickót is — bökött a másik két koníirmándus társam felé. — őket csak majd holnap kérdezem fel, mert most el kell mennem a kertbe lucernát forgatni. Dehogy tanultunk mi. ha már jó öreg papunk kieresztett a szobából. A szérüs kertben volt egy csomó széna s azon "olyan jó volt hancurozni. Másnap a két „írás- tudatlan“ nem is tudta még azt se. hogy a vasárnapot miért ünnepli a keresztén}7 emberiség? A húsvétról s többi hosszú es szent ünneptársairól pedig nem is beszélek .. A legnagyobb baj azonban az volt. hogy már csupán két hét választott el áidozó* csütörtöktől, amikorra pedig á Kaiéi tudnom kellett volna minden kérdésével és bonyolult feleletével elejétől végig. De se én nem tudjam, se a másik kettő, akik még hozzá írástudatlanok is voltok. — János fiam. ez így nem megyl piron- gaiott jó öreg papom. — Duráld neki magad s tanuld meg a Kátéi) s taníts meg Sainyiék- nak is bár kérdést s rá a feleletet, mert a konfirmálásra lejön vizitációba az esperes ur is. Ne akard, hogy miattatok vén fejemre megfosztasson a palástomtól, Én csakugyan nekiduráltam magam a Káiié tanulásnak s meg is tanultam minden kérdését s minden feleletét egyesien hét alatt. Csak még Sányiéknak nem tudtam semmit megtanítani. Sanyi az Írástudatlanságán kívül egy kicsit olyan félkegyelmű volt s ha kérdeztem tőle valamit, akkor akkorát kacagott, hogy rengett belé a hely s az öccse még arra is ráduplázott, olyan jó kacagója volt) neki. De ő legalább mégis értelmesebb volt s a végén meg is tanult a rengeteg kérdés és felelet közül ötöt . A legkuröábbakat. És Sanyival is sikerült bcszajkóztatnom a Kátéból két kérdést s rá a két fele'eäet. Amikor' áldozócsütörtök előtt egy nappal jó öreg papom kikérdezett, szinté sirvafakadí a boldogságtól, hogy mégis milyen rendes tanítványaivá váltunk neki. Végre eljött áldozocsülörlök reggele' is. Harangoztak egyet, aztán még egyet s a harmadik harangozásra tele lett a kicsi templom ott a hegyoldalon. Ott volt^az esperes ur is az első padban, meri csakugyan eljött vizitá- cióba. Az öreg tiszteletes úrral úgy alkudtunk volt meg, hogy először az ,,írástudatlanokat“ kérdezi ki a Kátéból, elsőnek pedig éppen a félkegyelmű Sanyit. Az kérdezi tehát tőle: — Hány főrészből áll az ember? A felelet az keltett volna legyen rá. hogy az ember két főrészből áll, de a szegény félkegyelmű Sanyi pokoli hahotával ezt vágta rá— Az ember két fűrészből áll, két fűrészből, hehehehe! — és úgy kacagott a szerencsétlen, hogy a templom addig áhitatos csendben üiő közönségéből is kitört a kacagás, a kuncogás s pillanat múlva üres lett az egész templom Csupán mi maradtunk bent á templomban, amelv hűvös volt és a homlokunkon mégis a veritek gyöngyözött. Lábunk és lelkünk remegd! s az öreg tiszteletes ur piros arca egyik pillanatról a másikra halotthalvánnyá vált. Az esperes ur sem mozdult helyéről, hanem odaszólt a vélünk együtt remegő öreg tiszteletes urnák: — Folytasd csak szépen a kérdezést. Tőle pedig ne kérdezz többet. És ne is bántsd, amiérj igv történt. Felmondtam tehát egyedül az egész. Kátét mert a tiszteletes ur most már a másik írás' tudatlantól sem mert semmit kérdezni. Aztán az öreg tiszteletes a szertartás végén Úrvacsorát adott nekünk s megoldóit. A falu pedig egyébről se beszélt) akkoriban egész nyáron, csak arról, hogy Sanyi azt mondotta: — Az ember kőt fűrészből áll, ., De azon a nyáron még történt valami a szegény félkegyelmű Sanyival. A cséplőgéptől búzát vitt haza szekéren, ki a szőlőbe, az apjával. A buza zsákokban volt s a zsákok egymásra rakva a szekéren. Sanyi édesapja a tehenek előtt haladt, Sanyi pedig a búzával megrakott szekér után ballagod danolva; mert danolni azt egész értelmesen tudott s később megtanult muzsikálni is. Hogy, hogy nem, az egyik buzászsák kibomlott s elkezdett belőle folyni, ki az utra. a gyönyörű aranyszínű búza. A félkegyelmű Sanyi erre, mint akit fejbeűtöltek, elkiáltotía magát: — Édesapám' Folyik a búza! . .. — Danolj, fiam, danolj! — kiáltott vissza a szekér elől az apja. egykedvűen legyintve. Szegény Sanyi még néhányszor megismételte a vészkiáltást, hogy: — Édesapám! I-olyik a buza! — de az apja is mindig csak ugyanazt válaszolta: — Danolj, fiam. danolj"! . . . És amikorra hazaértek, a zsákban már nem volt egy szem buza sem. Apja kétségbeesetten támadt rá a kapuban: — Te szerencsétlen, te danoltál, amikor pocsékká rneut a kenyered. Hát, most aztán mit csináljak véled? Mit csináljak véled?.., A félkegyelmű Sanyi pedig önérzetesen csak ennyit mondott — Édesapám azt mondta, hogy da nőj jak, hát én danoltam. Szegény félkegyelmű Sanyitól tanultam én ez! a dalt. amit most eldarioltam. És egy kicsit tőle tanultam azt is, hogy danolni minden körülmények között kell, mert a léleknek is van kenyere, mert a léleknek is kenyér kell. ha minden körülmények közöl* élni akar . .. Még akkor is. amikor — mint ma is — nemcsak két, de több fűrészből is áll az „ember . A balkáni bandaháboru története és jelene Irta ! Hugo Kerchnaw# vezérőrnagy, Bécs A háborúnak az a formája, amelyet ban- daháborunak nevezünk, Közép-Európában teljesen ismeret'en fogalom volt. Az európai hadseregek tagjai közül csak az a kevés ember tudott róla. akik valamikor az osztrák—magyar hadseregben szolgáltak a Balkánon, vág}7 akik a mult világháború plőtt valahol a távoli német gyarmatok valamelyikén teljesítettek szolgá'atot. A Balkánt területi adottságai is alkalmassá teszik a bandaháborura. Járhatatlan hegyi ösvények, vízfolyások, hatalmas erdőségek könnyítik meg az ott meghúzódó bandák számára a váratlan támadás és nyomtalan visszavonulás lehetőségét. Ezen kívül éppen ezeken a vidékeken mondhatnánk „történelmi mu'tra“ tekinthetünk vissza. Amikor a XIV. és XV. század fordulóján az ozmán birodalom a balltáni királyságok felé is kiterjesztette hódításait és a lakosságot minden jogon kívülállókká tette, nemzeti alapon kisebb csopoitokba tömörülték a földönfutóvá lett emberek és egészen a XVII. század végéig külön kis háborút viseltek a hódító törökökkel szemben. Mikor 1688-ban a császári csapatok a Ba'kár területére léptek, ezek a bandák szövetségesül szegődtek melléjük, ftvszázados önálló tevékenységhez szokott harcmodoruk miatt azonban ezek a „szövetségesek“ távoliéi sem voltak köny- nyen irányíthatók Amikor 1878 augusztusának elején a monarchia csapatai a bandaháboruktól felzaklatott Boszniába bevonultak, sikerült a felkelőket két és fél hónap alatt ártalmatlanná tenni, jól lehet 20.000 főnyi reguláris török csapat is támogatta ezeket a bandákat. 1882-ben újabb kisebb felkelési kísérlettel próbálkoztak meg ezek az elemek, de néhány hét alatt ezt a felkelést is sikerült leverni. Ekkor alakult az a különlegesen kiképzett kis csapat, amelyet Strafuni néven ismert és rettegett az egész Balkán és amely egy csendőr különítménnyel együttműködve, sikeresen küzdött a bosznlái banditák ellen, pedig azok ebben az időben jelentős támogatásban részesültek a szomszédos Montenegróból. A bandák elleni harc egyik, a laikusok által is ismert media a „bekatlaaozás“, ez azonban igen nagy erők bevetését igényli. Egy 16—17 kilométer átmérőjű katlan megtisztításához az embereket egészen szorosan kell felvonultatni. Ha csak egész csekély tartalékkal is számolunk, akkora területhez legalább 10.000 emberre van szükség, ami azt jelenti, hogy az emberek HP--12 méterre állanak egymástól. A nehéz terep teszi szükségessé ezt a nagy felvonulást, bár még igy is a fedett erdős, bokros vidéken, különösen éjjel és ködben a banditák át tudnak csúszni ezen az emberg.yürün is. Megnehezíti a munkát az is. hogy a banditák egy része pillanatok alatt békés munkás benszülöt- tekké változnak át. A szerb—bolgár határ közelében egy 6 -7 zászlóaljból álló tisztogatási művelet során ilyen nagy területen ■—- Igaz, hogy csalt iskolázás volt a cél —• összesen 80—90 embert tudtak elfogni. Egy meghatározott terület megtisztításéhoz sokkal célravezetőbbnek látszik, ha az ott élő lakosságot fényképes igazolvánnyal látják el és minden kintről jövő izgatás ellen megvédik. Hasonlóképpen jó eredményhez vezet, ha kisebb csoportokat szerveznek intelligens, bátor emberekből, akik jó lövők, kézigránátvetök, valamint közelharcosok és parancsnokuk is rátermett ember. Szép sikerrel járt az a megoldás is, hogy a felderi'cök által felkutatott bandákat állandóan nyomon követik, — nagy távolságokból, biztos helyről fontos tüzeléssel zavarják, igy a löfegyelmet nem ismerő banditák a tüzelést viszonozva lőszerüket elóbb- utó’ob elfogyasztják és azt pótolni nem tudják. Ezzel a módszerrel sikerült a szerbiai bandaharcok tulajdonképpeni megszervezőjét, Kosta Vojnojic szerb századost is egy bolgár járőr állal ártalmatlanná tenni. Euocz Béla dr, a rendőrség vidéki főkapitánya Budapest, május 20. (MTI) A Kormányzó Ur a belügyminiszter előterjesztésére Bnoca Béla dr rendőrfőkapitány-helyettest a m, kir. rendőrség vidéki főkapitányává nevezte ki. Â Windsors herceg; amerikai áilantpőigár szeretne lenni»» Stockholm, május 20. (MTI) Mint a brit hírszolgálat jelenti, a „Newyork Post“ közli, hogy a Windsori herceg lemond Bahama kormányzói tisztségéről. A. jelentés szerint amerikai állampolgár akar lenni. A hirt hivatalosan eddig még nem erősítették meg. Á bombakórosuftakért Az ellenséges terrortámadások áldozatainak megsegélyezésére megindított mozgalom országszerte nagy visszhangot váltott ki. Szegények és gazdagok egyaránt sietnek adományaikkal testvéreik megsegítésére. A Keleti Újság olvasó tábora, mint mindig, most is nemes lélekkel vesz részt az adakozásban. Az elmúlt héten a következő adományok érkeztek szerkesztőségünkhöz: Az eddig begyült adományok^ összege: 2863.24 F Újabb adományok. ' Király János könyvkereskedő 200.—• P Takarékosság 136.— „ Németh Józsefné 20.— „ Degrő Béla cégvezető 100.— „ Heim Tibor cégvezető lOO.—7 „ Özv. dr. V. M.-né fia emlékére 20.— „ Első Magyar Általános Biztosító 150.—* „ összesen; 3589.24 F Hatalmas vülémcsspés tett« tönkre a debrődl templom©! 4 etsber meghalt, 34 súlyosan megsebesült KASSA, május 20. (MTI.) Jászó közelében, Debrőd község felett Áldozócsütörtökön délután hatalmas villámlással és mennydörgéssel kísért zivatar vonult át, A lakosság egyrésze éppen a templomban volt. A templom tornyán nincs villámhárító, a villám becsapott a templomba. Az altárt 10 méterre sodorta eí és az orgonát 9 J Sílísly lí * — dcfcfeo. A. "T* T+fítr a templomban tartózkodó vakamesayí knot a földresujtotta. Négy ember meghalt, Í4 súlyosan megsebesült. Hat sebesült állapota életveszélyes. * A vizsgálat megállapította, bőgj- a si*a- tar idején a templomajió be wflt secrs» ás a villámhárító hiányának hegy a 'Jüan?csapás míyos vmrtttés* dt*-
